Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-08 / 284. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. december8. KULTÚRA I 9 Hogy lássuk: itt van-e újra? 2017. február 26-ig látható A szlovák állam a kortárs művészetben című kiállítás a Pozsonyi Kunsthalléban Martin Piačekantiemlékmíívea papundekli Hitlerrel ésTisóval TALLÓS1 BÉLA Pozsony. A Pozsonyi Kunsthalle (KHB) 2017. február 26-ig látható nagyszabású kiállításának a címe: És itt van újra? - A szlovák állam a kortárs művészetben. A tárlaton több mint húsz hazai képzőművész vesz részt olyan munkákkal, melyek az 1939 és 1945 közötti Tiso- féle első önálló szlovák állam örökségére reflektálnak. „Az És itt van újra? világosan megmutatja, hogy a művészek is hasonló kérdéseket tesznek fel, mint az ország polgárainak zöme - áll a tárlatismertetőben. - Mit kezdjünk a klé- rofasiszta szlovák állam örökségével? Tanulmányoznunk kell? Igno- ráljuk vagy tagadjuk meg? Igyekezzünk megérteni? Vessük meg? Kérjünk érte bocsánatot? A kiállító alkotók a művészet nyelvén adnak válaszokat a kérdésekre.” A Kunsthalléban installált anyag nem a jelen kiállításra készült, az alkotások korábbi tárlatokon már láthatók voltak. Ez is bizonyítja, hogy a téma folyamatosan foglalkoztatj a a művészeket, az idősebb-, a közép- és a legfiatalabb nemzedéket egyaránt. Ľubo Stacho 1999-es, Eltűntek visszatérése című installációja eredetileg a somoijai zsinagógába készült. Az installációt a talaj on elhelyezett, az ország különböző helyeiről összegyűjtött kődarabok alkotják. A művész ezekre a kövekre holokausztáldozatok fotográfiáit „másolta” rá. Bartusz Gyögy Keresem az emlékezetemben Sara Rosenblume osztálytársam arcát című videója (1995) a művész két változatban is ismert performanszát örökíti meg. A emlékezetben keresést Baitusz oly módon vizualizálta, hogy egy tepsibe lisztet szórt, és abba próbálta megrajzolni az osztálytárs arcát. Amikor előbukkantak az arcvonások, megrázta a tepsit, és újrakezdte a kísérletet. Tomáš Makara (Kassaboys) fotográfiája egy híd oldalsó betonfalára festékszóróval óriási betűkkel felírt „Umelci do plynu” feliratot örökíti meg - a szöveg (az eredetit formailag másolva) a kiállítótér falára is felkerült, figyelmeztetve arra, hogy sokan kizárólag a „végső megoldást” ismerik, ha a mássággal szembesülnek. Martin Piaéek A szlovák történelem legkínosabb fejezetei című installációja egyfajta antiemlékmű, amelynek a kiállítás témájához kapcsolódó fejezete Hitler és Tiso első, 1939. március 13-i találkozását ábrázolja. De a papundekliből megformált anti-emlékmüsorozat felidézi azt a fejezetet is, amikor Eduard Beneš aláírta a 33. elnöki dekrétumot. Piaéek másik alkotása, az Oda vissza című konstrukció (2009/2016) egy olyan, gerendákból ácsolt út, melynek a végén a tartópillérek bitófaként állnak. A művel azt a kérdést teszi fel, élhetünk-e teljes életet tragédiák árnyékéban. Igazi vizuális élmény Milan Vagač Kamra című fényinstallációja (2012), amely a szlovák állam idejéből származó, levéltárakban fellelhető fotók másolatait dunsztosüvegekbe zárva, különös megvilágításban mutatja be. Magáért beszél Anabela Sládek Imazsámoly című videoinstallációja (2009). Egy falhoz támasztott imazsámolyra vetül a koncentrációs tábor alaprajza. A kiállítás központi terében látható Németh Ilona Amikor című perfor- manszának óriásplakátja. A perfor- mansz résztvevői táblákat tartanak a kezükben, melyeken a következő feliratok olvashatók: Amikor gyilkolták a zsidókat, hallgattam. Amikor deportálták a magyarokat, hallgattam. Amikor megverték a romákat, hallgattam. Amikor a homoszexuálisokra támadtak, hallgattam. Amikor elutasították a menekülteket, hallgattam. Amikor értem jöttek, már mindenki hallgatott. A mű az egyén felelősségén gondolkodtat el. Annak a magatartásnak a lehetséges következményein, ha nem adunk hangot a véleményünknek, hanem megbújunk és meghunyászkodunk a tömegben. Jozef Jankoviő: Végső megoldás (1993) (TASR-felvételek) UMELCI DO PLYNU! Tomáš Makara (Kassaboys) „felirata" és Martin Piaček „bitófája' PENGE Történelmi személyesség Tőzsér Árpád a tavaly megjelent, válogatott verseit tartalmazó, Erről az Euphorboszról beszélik című könyve után idén új kötettel jelentkezett, amely mit sem vesztett a költő verseire jellemző feszességből és kifejezőerőből. Az Imágók bizonyítja, hogy a nagy költészetnek nincsenek korlátái. Tőzsér most megjelent kötete változatlanul izgalmas és kifejezetten friss vállalkozás, nem egyfajta összegzés, hanem az eddigi életművet gazdagító fejezet. Egyfajta értelmező manőver, amelynek során a költő a saját határain kívülre tekint, nem zárkózik magába, ezzel pedig felülúja az időskori versek jól ismert hagyományát. Mert öregkori verseknél jóval többet tartalmaz ez a könyv, mondhatjuk, játék van itt, méghozzá a komolyságot annyira magáénak érző játék, hogy a halál például szellemes paródiák áldozatává válik, a személyes téren túlterjeszkedő játéktéren pedig megjelenik a filozofikus megállapításokkal mozgatott tér, idő, egyén és történelem. - Az eddigi kötetekhez képest a legújabb könyv egyik legnagyobb újdonsága a személyesség a korábbi hermeneutikus zártság helyett. A költő tárgyilagos hangja ugyanis a korábban megszokottnál jóval több érzelmi töltetet kap, szép példája ennek rögtön a kötetnyitó és a könyv címéül választott Imágók AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA című, Esterházy Péternek ajánlott, megkapóan érzékeny szöveg. Tő- zsémél a kulturális utalások olyan természetességgel és természetesen jelennek meg, mint a gyerekkori emlékek, nála Platón érzékelhetően ugyanakkora távolságra van, mint az egykori Baťa-ház vagy a '68-as prágai forradalom. A prózaversszerű, tömbformában megjelenő írások a szöveghatárt szándékosan áthágva azt a problémát vetik fel, hogy az írás tagolása, határa éppen olyan kérdéses, mint a történelem, az emberi fejlődés állomásai, az idő korszakolhatósága. Néha még a földrajzi határok sem tisztázhatók, nem beszélve a személyes és a személytelen közti vékony vonalról. „AzÉn-múlásra nincs magyarázat, / kudarcaival mégpróbálkozhatom. / S közelíthetem azt a Magamat, / mely az En s Nem-Én mellett valami / külön minőség, Harmadik Anyag”— hja Én és Nem-Én című versében Tőzsér Arpád. „Mondhatok magamról én is /bármit, már nincs szemtanú, aki leleplezzen ” — foglalja össze Tőzsér a kötet filozófiájának lényegét Lélek- fellebbezés című versében, öregkori lírája csúcsán, önirónia és jó nagy adag humor kereszttüzében, a többi versében is tetten érhető könnyed derűvel, amely által mégiscsak mély és súlyos dolgokról beszél. Tőzsér Árpád: Imágók. Kalli- gram Kiadó, 2016.128 oldal. Értékelés: 9/10 A Grammy-díj jelöltjei Los Angolos. Csupán apróbb meglepetéseket hozott az idei Grammy-jelöltek listája, a főbb kategóriákban a szakma követi a közönségízlést. Beyoncé 9 jelölést kapott, minden lehetséges kategóriában ott a neve, még a legjobb rockelőadások között is (egy Jack White-tal közösen énekelt dallal). A 35 éves popdíva egyébként 62 jelölésnél tart, ennél többet egyetlen énekesnő sem gyűjtött soha. A Grammy-díj intézményét gyakran kritizáló Kanye West nagy visszhangot kiváltó Life of Pablója nem versenghet a legjobb album díjáért. Ebben a kategóriában Beyoncé (Lemonade), Adele (25), Drake (Views) és Justin Bieber (Purpose) mellett idén egy count- rylemez, Sturgill Simpson A Sailor's Guide To Earth című albuma is esélyes a győzelemre, amire hosszú évek óta nem volt példa. Drake-nek, Rihannának és Kanye Westnek nyolc-nyolc Grammy-jelölése van, a sorban utánuk következő Chance The Rapper pedig anélkül gyűjtött be hét jelölést, hogy egyetlen „szabályos” albuma megjelent volna eddigi hangzóanyagai kizárólag digitális változatban érhetők el. Az év elején elhunyt David Bowie komoly kritikai sikert aratott albuma, a Blackstar négy szobrocskát kaphat, de nem a fö kategóriákban, hanem például a lemezborítók vagy az alternatív lemezek versenyében - ez utóbbi kategóriában együtt szerepel az alternatívnak nehezen tekinthető Radiohead albumával. Az áprilisban elhunyt Prince Hit n Run Phase Two című lemeze is jelölt a legjobban kidolgozott nem klasszikus album kategóriában. Az idei irodalmi Nobel- díjas Bob Dylan Fallen Angels című albumát „a legjobb tradicionális énekelt popalbum” kategóriájában jelölték. Az idei mezőnyben a legfiatalabb Grammy-jelölt a multiinstru- mentalista dzsesszcsodagyereknek tartott 22 éves Jacob Collier, aki két hangszerelési kategóriában kaphat díjat, a legidősebb pedig a 88 éves Ennio Morricone, Áz aljas nyolcas című Tarantino-film zeneszerzője. A győztesek nevét február 12-én, Los Angelesben hirdetik ki. Quk)
