Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-08 / 284. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. december8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kiugróan középszerű Az uralkodó társadalmi rendnek megfelel tizenötéveseink „profilja" L átszólag senkit sem lepett meg, hogy a hazai iskolások minden téren az OECD-országok átlaga alatt teljesítettek a PIS A-teszten. Az eredmények ráadásul még az előző méréseknél is rosszabbak, s 2009 óta romló tendenciát mutatnak, ami azért felvet egy-két kérdést a politikai felelősségről is, tekintve, hogy azóta rövid megszakítással Robert Ficónak hívják a miniszterelnököt. De tudjuk, hogy ebben az országban ennél sokkal nagyobb botrányok esetében is nagyon nehezen kerül elő a felelős, ezért most eltekintünk attól, hogy Fico fejét követeljük. Mindenesetre a dolog nem csak arról szól, hogy gond van az iskolákkal. A mostani eredmények alapján arra lehet következtetni, hogyan fog ez az ország kinézni 15-20 év múlva, amikor a mai 15 évesek aktív részesei lesznek a munkaerőpiacnak s a választási rendszernek. A látvány pedig nem túl szívderítő. Először is, általános lesz a lemaradás az OECD- államok polgáraival szemben iskolázottságban, képzettségben, ami alacsonyabb béreket is jelent. Másodszor, sokkal kevesebb lesz a kimagasló képességű innovátor, akik kulcsfontosságúak a magunkfajta, nyersanyagokkal nem rendelkező kis ország számára, hiszen egyedül a humán erőforrás - szép magyar szóval az emberi tehetség - az, amivel labdába rúghatunk a nagy játékosok mellett. Mindebből arra lehet következtetni, hogy végleg bennragadunk az összeszerelő-országok kategóriájában, s esélyünk sem lesz átcsúszni a magasabb hozzáadott értékű biznisz világába. Egy felelős kormány természetesen látja ezt, s azonnal mentőintéz- kedésekről gondoskodik. Nálunk nemigen látunk ilyesmit, ehelyett az oktatásügyi miniszter homályos terveiről hallunk, melyek alapján például még hosszabb lenne a kötelező iskolalátogatás (a rossz iskolákban), továbbá emelnék néhány tantárgy óraszámát - mindez a probléma teljes meg nem értését mutatja. Ha jobban belegondolunk, ez a hozzáállás nem is annyira meglepő. Az utóbbi napokban láthattuk, mennyi bonyodalmat okozhat egy közember, aki nem fogadja el a birkamentalitást (Lajéák esete Zuzana Hlávkovával). Mert az önállóan gondolkodni tudó ember bizony kritikus embert jelent. Akinek véleménye van a dolgokról, és nem lehet egykönnyen beetetni. A populisták pedig ösztönösen tudják, hogy az ilyen emberfajta elszaporodása törvényszerűen az ő vesztüket, vagy legalábbis gyengülésüket okozná, naná, hogy nem fogják forszírozni a nevelésüket. Éppen ellenkezőleg. A nálunk uralkodó társadalmi rendnek tökéletesen megfelel a tizenöt éveseink „profilja” - átlagos, vagy azon aluli teljesítmény, szövegértési nehézségek. Belőlük lesznek a könnyen irányítható és manipulálható választók, akik nem nagyon értik a világot, s nem is nagyon törekednek erre. Végül is elmondhatjuk, hogy a diákjaink kiválóan teljesítettek. HÁT HOVA MENNÉK... ? MINISZTERI SZAKTANÁCSADÓ LESZEK! x (Ľubomír Kotrha) Huszonnyolc szereplő jövőt keres FELEDY BOTOND • • sszességében „csak” két O meghatározó probléma van az unió szerkezetével. Egyfelől a belső erőviszonyokra keresünk megoldást, másfelől arra, hogy az unió mint egész, hogyan viszonyuljon a világhoz. A gond az, hogy akik az első kérdésre adnak alternatívákat, azok a másodikon kevéssé gondolkodnak. Akik pedig a második kérdés miatt aggódnak - tehát azon, hogy ha az unió nem szedi össze magát, akkor Európa sose lesz többé globális hatalom -, azok pedig nem foglalkoznak az elsővel. Hogyan foghat össze 28 szereplő? (V agy 27 +1 a brexit után.) A tagállamok jelentős része a nemzeti fővárosok és az uniós intézmények viszonyulásán huzakodik. Diktálhat-e a Tanácsból egy többségi tagállami koalíció a kisebbségnek? Lehet-e politikai szerepben az Európai Bizottság? Mely szuverén hatáskörök érinthetetlenek? Ezekre a kérdésekre adhat választ a regionalizmus, a föderáció, a centralizáció vagy a nemzetállami hatáskörök (vissza)erősítése. De a nemzeti identitások alakulása mellett valóban az egész kontinens sorsa is a tét. A belső szerkezetet már csak a külső veszélyek figyelembevételével lehet alakítani. Merthogy a másik tábor arra keresi a választ, hogyan lehet Európa újra tényező a világban. Hogyan tudjuk megvédeni a határainkat, legyen szó Észtországról és az oroszokról, vagy a török-görög határról. Mikor tudunk Kínával a legerősebb pozícióból tárgyalni? Elérhető, hogy ne legyünk az amerikai katonai segítségre, atomemyőre utalva? Mikor lesz önálló energiaellátásunk? Egyáltalán, lesz-e valaha saját IT- iparunk, hogy ne az amerikai szoftverektől és a kínai hardverektől függjünk? Ezek a kérdések legalább annyira legitimek, mint az első tábor kérdései. A fő veszély, hogy a két tábor későn kezdi keresni a közös válaszokat. Nem lehet az egyik kérdést a másik nélkül megválaszolni, nem lehet bezárkózni egy kizárólagos nemzetállami, vagy egy kizárólagosan globalizációs világértelmezésbe. Hiába lesznek pár évig erős nemzetállamok e kis földterületen, ha a század végére lemossák őket a globális versenytársak. De azzal is óriásit veszíthetünk, ha egy kényszerunió megtépázza a sokszínűségünket. A politikusok viszont sem Kelet- Európában, sem Nyugaton nem kezelik együtt e két kérdést. Nem gyengíthetünk meg belső harcok miatt kint is „hadban álló” európai erőket, játékosokat. Ebből már volt épp elég Európa történetében. A konszenzust, kompromisszumot csak mindkét szintre érvényesen lehet elfogadni a jelenlegi 28 szereplő közt. Közös pénz, közös hadsereg, közös külpolitika - kell a külső keret ahhoz is, hogy belül merjünk mélyíteni. De milyen kataklizma kell vajon ahhoz, hogy a politikusaink beismerjék ezt a kényszert és végre felvállalják a döntést - ha már a brexit sem elég ehhez?! Csak az a ne fájna FINTA MÁRK ikulásos-rénszarvasos gyerekragtapaszt tett Szlovákia köldöktől garatig tartó, üszkösödő hússebére kedden a parlament. Hisz ez csak egy kis bibi, semmi más, és már a múlté, nesze, itt egy cukorka. Tekintsünk inkább a jövőbe — szól az igennel szavazó honatyák üzenete. A szlovák alkotmányosság és demokrácia pedig, bár minden véres körülötte, beletörődőén visszapakolja zsigereit a hasüregébe, és tűr tovább. Vladimír Mečiar eközben ártatlan nyugdíjasként kisbárányokat be- cézget a hétvégi háznak csúfolt palotája focipályányi udvarán, Ivan Lexa, a titkosszolgálatot a maffia bordélyházává alakító kémfőnök pedig lóháton feszítve élvezi a friss vidéki levegőt. Félniük nincs mitől, mert hiába is került második olvasatba a Mečiar-féle amnesztiák eltörléséről szóló javaslat, a Smer nyolcadszor is el fogja buktami. Úgy vélik, a népnek elég Robert Fico feddőn felemelt ujja ahhoz, hogy megnyugodjon. Nem kell őket azzal stresszeim, ami az amnesztiák feloldása esetén esetleg kiderülne, akár a Smer néhány prominens támogatójával kapcsolatban... A Smer szerint a világ ugyanis most már szép és jó hely. A párt decemberben ezzel a parlamenti határozattal körülbelül egyenlő értékű és hatású kampányújságot küldött szét az ország polgárainak. Ezt a lapot pedig nem szlovákellenes prostituáltak írták, hanem Robert Fico gondos kezei alatt született. A színpompás kiadványban minden benne van, amit a higiéniai problémákkal küzdő idióta hiénák elhallgatnának: csökken a munkanélküliség, növekszik a gazdaság, emelkednek a nyugdíjak és a tanárbérek, Szlovákia pedig nem volt még erősebb az EU-ban. Szinte már Svájcban érzi magát az ember, épp csak a tehenek nem tejelnek még csokit, de valószínűleg ez is csak egy-két év kérdése. Emlékezzünk ugyanis vissza: 1998-ban, azaz csaknem két évtizede Mečiar atyánk - akinél bevallása szerint senki sem tett többet Szlovákiáért - pont egy svájci hegyvidéki képpel kampányolt. Mikor az orra alá dörgölték a dolgot, azt mondta, végül is mindegy, hogy Alpok vagy Tát- ra, Szlovákiából úgyis Svájc lesz húsz év múlva. Nos, beteljesedni látszik az Alapító Atya jóslata. Fico pedig, úgy tűnik, egyre inkább Mečiarhoz válik hasonlatossá, bár egyelőre még nem cibált meg újságírót, mint a nagy előd - de ami késik, nem múlik. Legutóbb egy Facebook-bejegyzésében kijelentette, az új világrendre való tekintettel ideje leszámolni a politikai korrektséggel is. A baj csak az, hogy a politikai korrektséggel való leszámolás nem azt jelenti, hogy erőből pofán vágjuk, aki mást gondol, mint mi. Nem azt jelenti, hogy épp a jogra hivatkozva maszatolunk el egy egyértelmű és gonosz jogtiprást. Nem azt jelenti, hogy innentől szabad a vásár, és az ellenfeleinket tönkre lehet tenni azzal is, hogy a titkosszolgálattal elrabol- tatjuk a fiát. S azt sem jelenti, hogy szabadon fel lehet robbantani bárkit, aki rámutatna a mocskos titkainkra. Mert miközben ezeket a sorokat írom, valahol egy pozsonyi lakásban egy anya még mindig siratja húsz éve levegőbe repített fiát. FIGYELŐ Sadiq Khannak lesz a legnagyobb befolyása Európára Sadiq Khan londoni polgármestert választotta idén a Politico hírportál az Európa sorsára várhatóan a legnagyobb befolyást gyakorló személyiségnek. Az amerikai hírportál európai kiadása tavaly készített először ilyen listát. A kiválasztás folyamatának elve kezdetben az volt, hogy az Európai Unió mind a 28 tagországából kerüljön fel valaki a listára. Nem garancia, hogy valaki erős hatalmi helyzetben legyen, például Angela Merkel német kancellár sem tavaly, sem idén nem kapott helyezést. Viszont a hetedik lett Recep Tayyip Erdogan török elnök, aki „a júliusi elbukott puccs után kíméletlenül alakít ki szigorú tekintélyelvű rendszert Európa szomszédságában, és akitől nagyban függ a migrációs nyomás alakulása Európára”. A második helyen Frauke Petry, a bevándorlásellenes jobboldali Alternatíva Németországért vezetője szerepel, mert a párt valószínűleg képviselői helyeket fog szerezni a német törvényhozásban. Helyet kapott „Európa 2017-es osztályában” F ederica Mogherini, az EU külügyi főképviselője, és Sebastian Kurz fiatal osztrák külügyminiszter is, továbbá a cseh Ano párt elnöke, Andrej Babiš is. Előkelő helyen szerepelnek a listán az üzletemberek, a harmadik az ír Michael O'Leary, a Ryanair fapados légitársaság vezetője, aki a Politico szerint „akár az európai integráció bajnoka lehet”. Ha az EU-nak sikerül úgy levezényelnie a brexitet, hogy közben nem éri káros hatás az európai közös piacot, akkor az nem kis részben neki lesz köszönhető - véli a portál. A tizedik Soros Györgyöt a lap az „Illiberalizmus ostorának” nevezi, hangoztatva, hogy Soros visszatért az ideológiai harc frontvonalába. A Politico szerint élete java része az autoriter uralom elleni küzdelemmel telt, ma pedig a Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatán keresztül terjednek a nézetei. Orbán Viktor magyar miniszter- elnök került tavaly az első helyre, aki „a nyugati világban a nacionalista politika térhódításának elindítója volt. De a politika hullámzásából fakadóan a másik oldalnak is elkerülhetetlenül eljön az ideje” - írta a lap. A Politico szerint a nem hagyományos politizálás továbbra is főszerepet fog kapni Európában. „A szélsőjobb- oldali pártok valószínűleg minden korábbinál jobban szerepelnek majd a német, a francia és a holland választásokon.” (MTI)
