Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-06 / 282. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. december 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kölcsönszavak Már jogunk van magyarul is hallani azt, amit eddig Slota szajkózott HIZSNYAI TÓTH ILDIKÓ M agyarul beszélő szlovák - tyű, de rég hallottam ezt a fordulatot! Sőt, magyarul még sosem. Gyorsan fel is jegyeztem ezt a nyelvi adatot. Nagy nap, rangos adatközlőre akadtam: a magyar Országgyűlés elnöke. Bokréta a szlovákiai magyar korpusznyelvészet kalapján. Hát, akkor most már jogunk van magyarul is hallani azt, amit eddig szinte kizárólag a szlovák nemzetiek szajkóztak, leggyakrabban Slota úr, de sajnos mindig csak államnyelven („maďarsky rozprávajúci Slovák”). Nyelvi jogaink kiterjesztése végett mostantól már két nyelven dől a szöveg, szinkronban, végül is két fülünk van. Jöhet a végtelenített felvétel sztereóban, az kell a megmaradáshoz. Jelentés miatt nem reklamálok. Számos magyarul beszélő szlovákról tudok, sőt, közülük több ezret személyesen is ismerek. Nem rokonaim, mégis éveket töltöttünk el egy teremben, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet nyelvtanfolyamain. További ezreket csak hírből ismerek, a Szlovák Tankönyvkiadónál megjelent magyar nyelvkönyv eladott példányszámai alapján. Eredetileg nyílt levelet szerettem volna írni, de úgyis csak az éterben kallódna, egy ideig keringene az egyszerű állampolgárok számára kijelölt orbitális pályán, majd idővel belekábulna a politikai semmitmon- dás (és -hallás) fekete lyukába. Bízom a pozsonyi magyar nagy- követség sajtóosztályának ízlésében, hogy kimazsolázza ezt a kis tárcát az egyetlen szlovákiai magyar napilapból. Bízom a nagykövet asszonyban, aki a pozsonyi kulturális intézet korábbi igazgatójaként annak idején maga is megbízott bennem, és közös erővel létrehoztuk Szlovákiában az első és eddig egyetlen nyelviskolát, ahol szlovákok magyarul tanulhatnak, nemzetközileg elismert nyelvvizsgát tehetnek. Aki egyben azt is megtapasztalhatta, milyen erőfeszítések árán lehet visszahozni a nyelv- vesztés állapotából a magyarul már nem beszélő szlovákokat. Illetve, hogy a szlovák és/vagy magyar közjogi méltóságok, valamint pártpolitikusok érdekérvényesítő nyilatkozatainak köszönhetően olykor mekkora ellenszélben, pontosabban kereszthuzatban vagyunk kénytelenek - tanárok és nyelvtanulók - egy ilyen egyszerű szabadidős tevékenységet űzni. Tisztelt Elnök Úr, ma ők a magyarul beszélő szlovákok! Valójában csak ennyit szerettem volna mondani - mint egyik anyanyelvi beszélő a másiknak. Politikai hatalmam nincs, de nincs is rá szükségem. Mondandóm megítélését a nyelvhasználatra bízom, amely, ha tetszik, ha nem, demokratikus alapelveket követve működik: együtt konstituáljuk, nap mint nap. Bele lehet babrálni felülről is, de hatalmi szóval csak ideig-óráig lehet fegyelmezni a nyelvhasználatot. Főként akkor, ha már egy jelentés mély gyökeret vert a kulturális emlékezetben, amely számon tartja és megbecsüli a magyarul beszélő szlovákok múltban kifejtett kultúraközvetítő munkásságát is (Pavel Bujnáktól Ján Smreken át Vojtech Kondrótig), akik nélkül ma nem lenne hozzáférhető szlovákul a magyar irodalom. És akkor még a névtelen állampolgárokról (nagyszülők, dédszülők) nem is beszéltünk. A,/nagyárul beszélő szlovák” szófordulatnak nálunk van egy szépen megszenvedett valóságvonatkozása. Ez a garanciája annak, hogy szótár nélkül is felismeijük a „kölcsönszavakat”. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Két választás Európában SIDÓH. ZOLTÁN E ldőlt az egyik dominó, a másik állva maradt. Egyelőre sikerült feltartóztatni a populizmust, amely nem megállíthatatlan, de a politikai elitnek nagyobb figyelmet kell fordítania az emberek megválaszolatlan problémáira - vonta le a következtetést több külföldi lap az osztrák elnökválasztás eredményéből. A brexit és Donald Trump győzelme után az osztrák Alpok megállította a negatív hullámot, Alexander Van der Bellen győzelme meghiúsította a szabadságpárti Norbert Hofer előretörését. Tegyük hozzá, nem beszélhetünk teljes sikerről, mivel a politikai paletta jobb szélén tanyázó Osztrák Szabadságpárt a közelgő parlamenti választások alkalmával kellemetlen meglepetést okozhat, hiszen a bevándorlás- és elitellenesség továbbra is erőteljes. Az olasz dominó viszont eldőlt, Matteo Renzi kormányfő belpolitikai reformjai elbuktak a referendumon. A tetterőtől duzzadó miniszterelnök a , hallatlanul bonyolult politikai konstrukció miatt szinte egyetlen gazdaságpolitikai ötletét sem tudta megvalósítani. Ennek egyik oka az ország merevségét rögzítő intézményi felállás. Olaszországnak 1946 óta 63 kormánya volt, ami egyszerűen lehetetlenné teszi a középtávú koncepciók megvalósítását. A fiitószalagon érkező kormánybukások okát Mussolini fasiszta rendszerében kell keresni. A második világégést követően a fasizmusból levont tapasztalatok miatt olyan alkotmányt fogadtak el, ami nagy ellensúlyokat hozott létre a központi kormánnyal szemben. A más-más módon választott alsóház és a szenátus pontosan ugyanannyi hatalommal bír, viszont szinte soha nincs ideológiai fedésben egymással, és közben a régióknak és az alkotmánybíróságnak is viszonylag komoly hatalom jutott. Ennek az építménynek az volt a célja, hogy semmi olyan ne történhessen, ami a fasizmusra emlékeztet. A bilincsben táncoló politikai konstrukció következményeként alig lehet átfogó gazdaságpolitikai koncepciókat, reformcsomagokat elfogadni, ami végül oda vezetett, hogy Olaszország fokozatosan elveszítette világ- gazdasági alkalmazkodó képességét. Itália ugyan máig az eurózóna harmadik legerősebb gazdasága, azonban az ezredforduló óta érdemi növekedést nem produkál, a 2008-ban kirobbant világválság a 15 évvel ezelőtti szintre vetette vissza. A hazai össztermékhez viszonyított államadósság aránya az unión belül csak Görögországban magasabb, az itáliai bankok szinte felfoghatatlan, 360 milliárd eurós behajthatatlan adósságállományt görgetnek maguk előtt, a vezető pénzintézetek feltőkésítésre szorulnak. A populista 5 Csillag Mozgalom máris előrehozott választásokat szorgalmaz, sőt népszavazást ima ki az ország eurózóna-tagságáról. Ugyan az olasz alkotmány szerint ilyesmiről nem lehet népszavazást kiírni, azonban már a téma felvetése is óriási vihart okozna az eurózónában. Olaszország ezer sebből vérzik; a pangó gazdaság mellett súlyos földrengések és árvizek sújtották, az Észak-Afrika felől tengeren érkező menekültek száma pedig rekordot döntött. Láttuk, micsoda erőfeszítésekbe került Görögország megmentése, ám a hellénekhez viszonyítva Itália kész behemót, nincs az a pénzügyi mentőcsomag, ami elegendő volna az olaszok megsegítésére. Az Európai Unió építményén most újabb repedés keletkezett, a 28 tagú szervezeten belüli kelet-nyugati, illetve észak-déli különbségek egyre komolyabb feszültséget geijesztenek, s mindezt fokozza a protestpártok előretörése. A hagyományos pártok, elitek részéről tehát sürgős önvizsgálatra van szükség, ha meg akatják állítani az idén hallatlanul felerősödött negatív folyamatot. Különben minden egyes következő választáskor a fejünket foghatjuk az eredmény láttán... FIGYELŐ Éjszakai műszak VERES ISTVÁN K ülön öröm, hogy ma Mikulás napja van, mert egy fontos és kedves ismerősöm életpálya- modellje előtt szeretnék tisztelegni néhány sor erejéig, segítségével, mentén. De mivel Mikulás napja van, először egy tanulságos történet egy igazi mikulási életpályamodellről, Made in Hungary. „Volt egy király, bizonyos János, kiről vaskos krónikák zengtek, s kinek vége volt bizony talányos...” - indul Tarbay Ede egyik Vaíjúdombi meséje, a Mese a királyról, aki elszegődött Mikulásnak. Lényege, hogy ez a János király igencsak beleunt a nagy uralkodásba, és egyszer csak világgá ment, hogy keressen egy olyan életpályamodellt, amely boldoggá teszi. Ment, mende- gélt, meg ilyenek, de hát nem kellett sehová, nagy volt már akkor is a munkanélküliség. Egyszer csak egy faluban éppen megüresedett a mikulási munkakör. Jánosunknak volt nagy fehér szakálla, piros palástja is, hát elvállalta, és kiteljesedett szakmailag. Mindezt csak azért tartottam fontosnak leírni, mert a Mikulásé is olyan állás, amely megkívánja az éjszakai munkavégzést. Bárhová fejlődik is a világ, egyszerűen vannak szakmák, amelyekhez hozzátartozik az éjszakai műszak. Ilyen munkakörben dolgozik még néhány napig az ismerősöm, akiről az imént szó volt, és aki januártól nyugdíjba vonul. Kérdeztem is tőle ősszel, milyen nyugdíjas lesz, nagy-e vagy kicsi, hát mondta, hogy az utóbbi, még akkor is, ha bölcs és szociális érzésű uralkodónk, bizonyos Robert megemeli a nyugdíjakat nyolc euróval. (Talán ő is jobban tenné, ha néhány kollégájával lassan elszegődne Mikulásnak, de az más történet.) Ami biztos, hogy eggyel kevesebben hordanak januártól Új Szót Dorogra, abba a bizonyos gyárba meg valószínűleg senki. Azt szeretném tehát kinyögni, hogy éjszakai műszakjait maga mögött hagyó ismerősömnek kellemes és laza nyugdíjas éveket kívánok, és remélem, lesz ideje foglalkozni mindazzal, amivel eddig szeretett volna, csak nem jutott rá idő. Sokan feleslegesnek érzik magukat nyugdíjba vonulás után, nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Másoknak meg nyugdíjas korukra gyűlik össze otthon a dolguk, és visszasúják a kényelmes munkábajárós éveket, éjszakai műszakostul. Nem tudom, néném (ha megenged a végére egy ilyen mikeskelemenes megszólítást) esetében hová fejlődik a szituáció, de nem aggódom, mert egyrészt minek, másrészt meg ha valakinek hiányzik az éjszakai műszak, járjon később aludni. Vagy elmehet idénymunkát végezni a Mikuláshoz. Renzi alaposan elszámította magát Az olasz lapok azt írják, Matteo Renzi miniszterelnök rosszul mérte fel a helyzetet, és a saját maga ásta verembe esett. A Corriere della Sera szerint nagyon merész volt, amikor népszavazásra bízta kormánya sorsát, és épp ellentétes hatást ért el. Rosszul ítélte meg azt is, hogy milyen a társadalom helyzete. Most minden ellenzéki párt előrehozott választásokat követel, de valójában egyik sem akarja, mert meg kell erősödnie, hogy választást nyerjen. A La Repubblica szerint a kormányzó Demokrata Pártban most leszámolás következik, és valószínű, hogy Renzi a pártelnöki székét is elveszíti. Az II Sole 24 Ore gazdasági napilap azt hangsúlyozza, nem lehet várni a tetteikkel a gazdaságban, a piacok nagyon gyors válaszokat várnak. A La Stampa szerint példa nélküli a válság, mert a kormánynak megvan a többsége a törvény- hozásban, de vereséget szenvedett a referendumon, az ellenzék viszont kisebbségben van, nem tud kormányt alakítani. A La Stampa hozzáteszi, hogy az úgynevezett láthatatlanok, a Renzi által csendes többségnek nevezett egyszerű emberek szavaztak nemmel, azok, akik már nem hisznek a politikai vezetőknek. Az ország most rádöbbent, hogy létezik a nép mint olyan, amely képes fellázadni. A népszavazáson a gazdasági válságban meggyengült középosztály - amely nem látja gyermekei és unokái jövőjét -, a munkanélküli fiatalok, valamint az állását a bevándorlóktól és a migránsoktól féltő munkásosztály szavazott nemmel, továbbá azok, akik úgy érzik, magukra hagyták őket. A jobbközép, ellenzéki II Giomale szerint Renzi beképzeltsége és hiúsága miatt nem tudta jól felmérni a helyzetet. Hatalmas politikai örökséget herdált el, pedig kezdetben, 2014 februárjában nagyon sok reményt fűztek hozzá. Ebben az instabil politikai helyzetben Brüsszel hamarosan ismét benyújtja a számlát, többé nem huny szemet a túlzott olasz állam- adósság felett. (MTI)
