Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-04 / 256. szám, péntek
141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2016. november 4. | www.ujszo.com Feleslegesen gyárt telefont a Samsung HWSW-HÍR Visszaeső bevétel és profit - ez a Samsung Electronics új negyedévesjelentésének lényege. A Note 7 visszahívása már most nagyon fáj a gyártónak, a hiányzó csúcsmodell pedig a karácsonyi szezonra is fájdalmasan rá fogja nyomni a bélyegét. A többi divízió ehhez képest csodásán teljesített, bár valamennyire a félvezetőgyártás eredménye is esett. A cég a negyedévben 42 milliárd dollárnak megfelelő koreai wonosbevételt ért el, ez komoly, 7 százalékos csökkenés a tavalyi értékhez képest. Látványosabb a visszaesés, ha a profitot nézzük, az adózott eredmény ugyanis 4,77 milliárd dollárról 3,97 milliárdra zsugorodott. Lássuk, hogyan teljesítettek az egyes részlegek ezen belül. A Samsung Electronics minden negyedévben közzéteszi a három nagy divízió, a konzumer elektronika (tévéktől a hűtőkig), a mobi- los és a komponensgyártó részleg bevételét és üzemi eredményét is. Eszerint a bevétel nagyjából ötödét adják a háztartási kisgépek és a szórakoztató elektronika, míg kétötöd-kétötöd arányt a másik két szegmens teszi ki. A változás az eredetileg IT- és mobilos (a PC- gyártás leépítésével ma szinte kizárólag okostelefonos) részlegnél látványos, amely 19,7 milliárd dolláros bevételt produkált, ez elképesztő, 17 százalékos visszaesés a tavalyi év hasonló időszakához képest. Némi mozgás a komponensgyártásban is van, a memóriagyártás 8 százalékkal tudott növekedni, ezt azonban visszahúzta a kijelzőpanelek bevételének 6 százalékos esése. A profittermelő képesség viszont nem arányos a bevétellel. A céget ebben a negyedévben szinte kizárólag a komponensgyártás húzta, az összesített üzemi eredmény 84 százaléka, 3,85 milliárd dollár innen, a kijelzők és a különféle félvezetők gyártásából származott. Ezzel szemben a bevételben hasonló mobilos részleg profitja gyakorlatilag kinullázó- dott (96 százalékot esett), köszönhetően a Note 7 visszahívásköltségeinek és a kieső bevételeknek. A cég közlése szerint egyébként a korábbi zászlóshajó, az S7 család iránt stabil maradt a kereslet, a Note 7 kiesése azonban így is fájdalmas. Az A és J sorozatok, amelyekkel a Samsung a belépő és középkategóriát célozza, tovább tudtak növekedni. A következő negyedév a legfontosabb (az ünnepi időszak miatt), ebben a marketing újra az S7 és S7 Edge modellekre fókuszál, akciókkal és megkettőzött kampányokkal. Az alsóbb szinteken újabb termékbejelentések várhatók, ettől várja a cég a kereslet élénkülését. A kijelzőgyártásban (amely mobilos, monitorokba és tévékbe szánt paneleket is gyárt) az ÖLED húzta a szekeret - köszönhetően e termékek magasabb profittartalmának. A hagyományos LCD-knél már az is jó hír, hogy az árakat sikerült stabilizálni, köszönhetően a nagyjából egyensúlyba került kereslet-kínálat viszonynak, az UHD és a nagyon nagy panelek azonban itt is tudtak némi pénzt hozni a konyhára (tévében a Samsung még mindig az LCD-re fogad). Elvitte a telefongyártás teljes eredményét a Samsung Galaxy Note 7 visszahívása (Képarchívum) LOGIKUS Hajók az óceánon Minden nap délben egy hajó indul el Le Etavre-ból New Yorkba az Atlanti-óceánon, ez a hajózási társaság ugyanebben a pillanatban New Yorkból Le Havre-ba is indít járatot. Az útvonalat mindkét irányban pontosan hét nap alatt teszik meg a hajók. Egy induló hajó hány szembejövővel találkozik? zsD]m saÁpq v ofvtj g j ipqaj yunz -aqpaq uospiuo ‘uoqiouvjpd v uvqqv dda pspm zv jnput ofoq pi\ Saw uvjos in sodDUiaq y ppm dda t/tsptu SSa 'ypzaquaaq dda ÁSa ‘uoin uo,\ plvq g jnputp uoqmo 'uoqiDUVjpd v uvqqy jsvpjoSaj^ Mit üzen a múlt, mit hoz a jövő? (Képarchívum) Múlt, jelen s jövendő TUDOMÁNY Mi a múlt, a jelen is a jövő? Kevés látszólag egyszerűbb kórdós létezik, mint ez. A múlt a „most"-ot megelőző időszak, a jelen a „most" pillanata, a jövőben pedig azon események játszódnak, melyek a „most" pillanata utón fognak lezajlani. De tényleg ilyen egyszerű mindez? Keressünk egy másik definíciót a múltra, a jelenre és a jövőre, amely látszólag semmiben sem különbözik az előzőtől. Eszerint a múltban zajlanak mindazon történések, amelyek hatást gyakorolnak a jelenre. A jelen az itt és most pillanatával egyidejű események halmaza, a jövő pedig mindazon események időpontját tartalmazza, amelyekre a jelen pillanatában zajló történés hatást gyakorolhat. Látszólag a két definíció nem sokban tér el egymástól, de valójában a különbség rendkívül alapvető. A második meghatározás a természettudomány, pontosabban az emberi gondolkodás egyik legfontosabb elvére épül: a kauzalitás (ok és okozat) elvére. Az ok kiváltja az okozatot, azaz biztosan megelőzi azt. A múltbeli események a jelen okaiként definiálhatók. De valóban így gondolkodunk? A tőlünk kétmillió fényévre levő Androméda-köd- ben egymillió évvel ezelőtt történt eseményt az első meghatározás alapján egyértelműen múltbelinek tekintjük, hiszen egymillió évvel a jelen pillanata előtt történt. De a második meghatározás szerint mégsem az, hiszen nem lehet hatással a jelenünkre. Hogyan is lehetne, ha egyszer az Androméda-köd felől induló bármiféle információnak ahhoz, hogy elérje bolygónkat - akár fénysugár, akár rádióüzenet -, kétmillió évre van szüksége. így itt és most semmit nem tudhatunk arról, mi történt az Androméda-ködön egymillió évvel ezelőtt, s bármi történt akkor, annak semmilyen hatása nem lehet itt és most ránk. Tehát a második definíció szerint az Androméda említett eseménye nem a múltban, hanem valamilyen múltnak látszó téridőbeli pillanatban történt. Talán hívjuk úgy, hogy az álmúltban! Ha egy kozmikus üzenetet vetne partjainkra az üresség óceánja, amelyben arról értesülnénk, hogy az Androméda-köd egy fontos csillagát valaki egymillió év múlva fel fogja robbantani, vajon hatástalanítani tudnánk-e az időzítő szerkezetet? Miért ne, gondolhatnánk, hiszen van egymillió évünk kitalálni valamit! De a feladat mai fizikatudásunk szerint mégis megoldhatatlan. Megoldhatatlan, mert legkevesebb kétmillió évre van szükség ahhoz, hogy bármilyen információ elélje a galaxist. Tehát az Androméda-köd egy csillagán egymillió év múlva bekövetkező esemény nem része a jövőnk- nek a második meghatározás értelmében, hiszen nem tudunk hatni rá, hanem a mi jelenünkből, az „itt és most”-ból nézve egyfajta áljövő. Minél távolabbi pontra irányítjuk figyelmünket, annál szélesebb lesz ott az álmúlt és áljövő tartománya a mi jelenünkből, a mi „itt és most”- unk felől szemlélve. Az „itt és most” csak egy pillanat a téridőben, de az „ott és most” olyan, mintha kinyílna a jelen, egyetlen pontból valamiféle időintervallummá tágulna, végtelen sok pillanatot magába foglalva. És ennek az időintervallumnak a hossza attól függ, milyen messze van az „itt”-től az „ott”. Itt, Budapesten írom ezeket a sorokat, s ott Pozsonyban nyomtatják ki. A távolság bő 200 kilométer. Az álmúlt és az áljövő tartománya az én jelenemből, az én „itt és most”-omból szemlélve Pozsonyban nem éri el a másfél ezred másodpercet. De a másfél ezred másodpercben is végtelen pillanat található! Ahogy olvasod ezeket a sorokat, kedves olvasóm, és az olvasás egy pillanata a te „itt és most”-oddá válik, felőled nézve, a te nézőpontodból az én budapesti „ott és most”- om is kb. másféí ezred másodperc szélessé tágul. Vagyis innen nézve ott lesz tágasabb a „most” egyetlen pontszerű pillanatnál - onnan nézve viszont itt lesz tágasabb. Ami ugye, elég furán hangzik. De nem az álmúlt és áljövő szélessége a kérdés igazából, hanem a léte, a jelen furcsa kitágulásának jelentése, és az ebből fakadó következmények. Ha az andromédai álmúlt és az áljövő egyfajta tágabb értelemben vett földi jelen, akkor milyen értelemben egyidejű a most pillanatával ez a négymillió évnyi eseményt magába foglaló andromédai időszakasz? A rejtély kulcsa az egyidejűség fogalmában rejlik. De vajon hogyan határozhatjuk meg az egyidejűséget, vagy praktikusan fogalmazva: hogyan szinkronizáljuk óráinkat? Lehet-e ebben a fény a segítségünkre? Egyáltalán, mit állíthatunk magáról a fényről? Egy kis türelmet kérek. A válaszokra várni kell úgy egy hónapot, vagy a fény nyelvén fogalmazva úgy 800 milliárd kilométert. Horányi Gábor A szerzőfizikatanár, a Budapesti Lauder Iskola főigazgatója
