Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-04 / 256. szám, péntek
KULTÚRA «r 10| 2016. november 4. | www.ujszo.com Ember, vér, mocsok, király Alföldi Róbert rendezésében az elutasítás, az elaljasodás pusztító drámája a II. Edward Patkós Márton és Fekete Ernő a II. Edwardban (Fotó: BMC) SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem aktualizál, csak kérdez Alföldi Róbert friss rendezése, a II. Edward. Christopher Marlowe, a darab szerzője ezzel a művel adta Shakespeare kezébe a drámaszerkesztési formát, amellyel aztán az avoni bárd mindenkit maga mögé kényszerített. Alföldi pedig azt kérdezi: Hatalom vagy szerelem? S ha szerelem, akkor milyen? Szeretni hogyan kell? És kit szabad, illetve kit nem? Uralkodni szolgálat vagy isteni kegyelem? De a legfőbb kérdés: magánemberként kit és mennyire szerethet egy uralkodó, ha közben átlépi a társadalmi normákat, elvárásokat? A saját neméhez vonzódó II. Edward szenvedélyes élete és bukása, kegyenceinek csúfos vége, egy kegyetlen korszak, a feudális anarchia mechanizmusa, az érzelmi ambivalencia és a másság elmélyült ábrázolása Ruszt Józsefre is akkora hatással volt, hogy 1993 őszén a Budapesti Kamaraszínházban Gálffi László címszereplésével mára legendás előadást rendezett Marlowe drámájából. Nem egész negyedszázaddal később Alföldi munkája sokkal nyersebbnek, brutálisabbnak, kegyetlenebbnek mutatja a kort és az akkori viszonyokat, mint ahogy a világ és az emberi kapcsolatok is fájdalmas eldurvulását tapasztalhatjuk az elmúlt két évtizedben. Ruszt rendezése ar- tisztikusabb volt, közelebb állt a klasszikus játékmódhoz, Alföldi mindenben modernebb. Felfogásában, stílusában, formalátásában, színészvezetésében. Úgy kezeli Mar- lowe-t, ahogy 2016-ban kezelni kell. Bátran, mondhatnám pofátlanul, rendezői frázisok nélkül, mit sem törődve bárminemű „ellenszéllel”. Pikáns a téma. Emberileg is, politikailag is. II. Edward 1307-ben foglalta el az angol trónt, és nem egész húsz évig uralkodott. A feljegyzések szerint szertelen, szeszélyes ember volt. Sem az uralkodás, sem a hadvezetés nem érdekelte. Országát ke- gyencei irányították. A szeretői. Elsőként Gavestón, akit pökhendi stílusa miatt mindenki gyűlölt a királyságban, de mivel boldogan szolgálta ki Edward vágyait, hatalmas vagyonra tett szert. A nemesek aztán összefogtak ellene, száműzetését is elérték, ám a király nem sokáig bírta nélküle. Hazahívta és ismét az ágyába vette. Gavestont végül egy koncepciós perben halálra ítélték és lefejezték. Edward lovászokkal, csavargókkal és teherhordókkal vigasztalta magát, amíg az új szerető, Des- penser meg nem jelent a színen. A király által felékszerezett ifjonc még a gyereknemzésben is ott állt Edward ágya mellett, hogy a „művelet” sikeres legyen. Később az elűzött királyné, francia Izabella „pártfogója”, a lázadó, hatalomra vágyó Mortimer állt a nemesség élére, így tudták elfogni a megszállt Angliából menekülő királyt és szeretőjét. Edwardot börtönbe vetették, majd 1327 szeptemberében meggyilkolták. A fennmaradt történelmi iratok szerint „kezeit, lábait összekötözték, hasra fektették, egy lefurészelt ökörszarvat, azon keresztül pedig egy izzó vasat dugtak fel a végbelébe”. Despenser- rel sem bántak kesztyűs kézzel. Felakasztották, de még mielőtt meghalt volna, leengedték, hogy tovább kínozhassák. Fejét és nemi szervét levágták, testét felnégyelték. A trónon akkor már Edward fia, III. Edward ül, aki később rájön, hogy apja meggyilkolásában anyjának is része volt, ezért nem kegyelmez neki. Egy koncertterem sosem tudja úgy kiszolgálni a rendezőt, mint egy zsinórpadlással, forgószínpaddal és süllyesztőkkel ellátott, korszerű színház. Alföldi Roberten mégsem fogott ki a Budapest Music Center amúgy hangulatos terme. Pedig a szűk színpadra még egy háromfős zenekart is felvisz, amelynek tagjai nemegyszer meg is szólalnak. Szellemes kérdéseikkel, megjegyzéseikkel továbbpörgetik a cselekményt. A díszlet nem több egy fekete függönyfalnál, amelyen hat kijárat van. A precíz színészi játék teljes egészében betölti ezt a teret. Tihanyi Ildi pompás jelmezeiben mindenki maximálisan teljesít. Az elutasítás, az elaljasodás pusztító drámája a II. Edward. A holttesteken való átgázolásé. Egy dermesztő világé, amelyben ember embernek farkasa, s ahol vízesésként ömlik a vér, még ha nem is látjuk. Majdnem háromórás előadás pereg le előttünk úgy, hogy szinte észre sem vesszük az idő múlását. Alföldi színháza valósággal benyeli a nézőt. Minden kérdés, ami a színen elhangzik, az elevenébe mar. Minden karakter érdekli. Minden helyzet megérinti. Fekete Ernő alakítja II. Edwardot. Ideális választás a szerepre. Gazdag színészi eszköztár, természetes játékmód. Zsigerileg érzi, mit kell megjelenítenie, és elénk is teszi maradéktalanul. Szenvedéllyel szereti Gavestont (a szilaj tehetségű Patkós Márton pedig engedi is, hogy szeresse, nem szab gátat partnere játékának), de rajongva csüng másik szeretője, az ifjabb Despenser ajkán (Medveczky Balázs visszafogottabb az érzéki jelenetekben, lehet, hogy az ő szépfiúja nem is annyira a királyt, mint inkább drága ajándékait kívánja). Kent, a király fivére (Szatory Dávid) sokáig ellenszenvvel nézi mindezt, később ő az, aki az elfogadás útjára lép. Makranczy Zalán Mortimer- je született bujtogató. Jordán Tamásnál álszentebb püspököt talán még nem is hordozott a hátán magyar színpad. Radnay Csilla Izabellája jégszívű királynő, aki Mortimer karjaiban sem képes már felolvadni. Fábián Szabolcs, Gyabronka József, Mihályi! Balázs több figura bőrét is magára ölti, s mindig hitelesen szólal meg. A legtisztább természete III. Edwardnak van (őt is Patkós Márton adja, rövidnadrágban). Anyját már eltüntették a színről, őt még hidegen hagyja a hatalomvágy. Kérdés, hogy meddig maradhat tiszta, meddig tudja elkerülni a politika lápvilágát. Embernek maradni, vérben és mocsokban is embernek maradni. Erre figyeljünk. Ezt üzeni Alföldi rendezése. PENGE Alámerülés a múlt hideg kútjába Orhan Pamuk török író tíz évvel ezelőtt kapta meg az irodalmi Nobel- díjat azzal az indokolással, hogy „szülővárosának melankolikus lelke után kutatva új szimbólumokat alkotott meg a kultúrák ütközésének és egymásba fonódásainak leírására”. AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA A szerző azóta is a török társadalom feszültségeit, a konvenciók és a modernség igényének összeütközéseit kísérli meg feltárni, miközben aprólékos részletességgel mutatja be a szereplők személyiségében bekövetkező változásokat. Mióta Pamuk műveinek kiadását átvette a Helikon Kiadó, sorra jelennek meg a szerző új és régi, nem egy esetben felfrissített, újrafordított könyvei. így nem kell sokat vámunk, hogy kézbe vehessük a legújabb müveit - A piros hajú nő idén februárban jelent meg, most pedig magyarul is olvasható. A regény egy sajátos apa-fiú kapcsolat története. A főszereplőt, Ce- met kiskorában elhagyta az apja, ami örök, fájdalmas hiány maradt az életében. Az egyetemre készülve a gyors pénzkeresés reményében elszegődik kútásóinasnak egy idős mester, Mahmut mellé, aki az együtt töltött idő alatt szinte az apjává válik, rengeteg dologra megtanítja. Közben Cem esténként bejár a faluba, és megismerkedik egy vándortársulat előadóművészével, a gyönyörű Piros Hajú Nővel. Pamuk nagyon érzékletesen úja le a kútásás ősi folyamatát, bemutatja az országot magányosan járó, szinte dervisként tisztelt kútásók tudását, akik generációról generációra szálló tapasztalatok alapján éreztek rá arra, hol találnak vizet. Az ásás a regényben több mint puszta művelet, szertartássá válik, a sötét, félkész gödörbe való leereszkedés pedig a múltba történő alámerülés metaforája. Ennek a képnek később még mélyebb értelme lesz, Cemnek ugyanis egy szerencsétlen baleset miatt menekülnie kell, a történtek pedig egész életében kísértik. Később elvégzi az egyetemet, megházasodik, sikeres üzletember lesz, azonban nem tud szabadulni attól, amit a múltban elkövetett, és Oidipusz király történetének különböző feldolgozásain keresztül próbálja megérteni, ami közte és valódi, valamint választott apja között végbement. Cem attól kezdve mindenben Oidipusz király történetét keresi, mindent az apa-fiú viszonyon keresztül próbál értelmezni. Pamuk- nál bevett írói fogás, hogy egy-egy jól körvonalazható témát helyez főhősei érdeklődésének középpontjába, akik később ennek a dolognak szinte a megszállottjává válnak. (Cemhez hasonló megszállottsággal nyomoz Ka a Hóban az öngyilkos lányok után, és így gyűjti Az ártatlanság múzeumában Kemal az elveszett kedvesére, Füsunra emlékeztető tárgyakat.) Ez a fogás azonban nem minden művében működik ugyanúgy. A piros hajú nőben kissé erőltetett, amikor a kapcsolatok elkezdenek duplikálódni, és egy véletlen fordulattal tükörhelyzet áll elő, Cem maga is apává válik, pontosabban megtalálja a fiát. Túl sok a véletlen, ami egyáltalán nem hasonlít a görög tragédiák elkerülhetetlen végzetszerűségére. Pamuk regénye kicsit túlgondoltra, túlbonyolítottra sikeredett, némi hiányérzetet hagyva az olvasóban. Orhan Pamuk: A piros hajú nő. Fordította: TasnádiEdit. Helikon Kiadó, 2016.220 oldal. Értékelés: 7/10 Andersen-múzeum nyílik Dániában Odense. Új Hans Christian Andersen Múzeum épül a dán meseíró szülővárosában, Oden- sében. Az A.P. Möller Alapítvány 125 millió dán koronás adományának köszönhetően valósul meg a projekt. A japán Kengo Kuma & Associates építésziroda felel az 5600 négyzetméteres múzeum kialakításáért, melynek nagy része a föld alatt kap helyet. Az intézmény kiegészíti az Odensében lévő másik Andersen- múzeumot, amely a szerző életét mutatja be. Az új múzeum a meseíró műveit helyezi a középpontba. Hans Christian Andersen (1805-1875) Odense nyomornegyedében született. Tehetségét a koppenhágai Királyi Színház igazgatója fedezte fel. Első írásaiban népmesékből, népi legendákból indult ki, később már saját meséit adta ki. A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A király új ruhája, A csalogány, A kis gyufaáruslány és a többi történet világsikert ért el. Meséit 160 nyelvre fordították le, alakjai a társművészeteket is megihlették. (MTi.juk)
