Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-30 / 277. szám, szerda

6 I KULTÚRA 2016. november 30.1 www.ujszo.com Próbajáraton a Mercedes Benz Már éledezik a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház falai között Esterházy Péter történelmi revuje SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem szokványosán kezdődtek el Esterházy Péter Mercedes Benz című, kétrészes történel­mi revüjének próbái a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban. A társulat két bemutatót is tartott azokban a napokban, amikor Roman Polák, az előadás rendezője dolgozni kezdett a színészekkel. Az első hetekben azonban csak azokkal, akik sem Peter Weiss, sem Roland Dahl darabjában nem ját­szottak. Az egész csapat Az emberi­ség életéből és az Apartman a Bristol Szállóban premierjét követően talál­kozott először. Az első, teljes létszá­mú próbán viszont váratlan betegsé­ge miatt a rendező nem lehetett jelen, így Peter Kováé, a Mercedes Benz dramaturgja tartott kiselőadást a szí­nészeknek Esterházy Péterről. Neki és Szigeti László baráti közremű­ködésének köszönhető, hogy Ester­házy Péter igent mondott a Szlovák Nemzeti Színház felkérésére, és szlovákiai vonatkozásokkal gazda­gított darabot írt a társulatnak. „Nagy érdeklődéssel hallgatták a színészek a darab születésének min­den egyes fázisát - meséli Peter Kováé. - Azok is, akik addig már ele­mezték a darabot Roman Polákkal, és azok is, akik akkor, azon a próbán ol­vasták először, érezték, hogy itt ko­moly értékről, sőt színháztörténeti eseményről van szó. Kicsit meg is szeppentek, hogy miképpen fogják eljátszani, ha nem értenek bizonyos tényeket, összefüggéseket a darab­ban. Először tehát sok mindent el kel­lett magyaráznom nekik, főleg a fia­taloknak, akik járatlanok a történe­lemben, és azt sem tudták, kik azok a kurucok és labancok. Esterházy da­rabjához Madách Imre műve, Az em­ber tragédiája és a Jób könyve adja jegyzetelt. Sok mindent beleszőtt a műbe, amit általunk élt meg. Roman Polák például zavarában vagy tízszer Gróf úrnak szólította. Egészen addig, amíg Péter azt nem mondta neki: Kérlek szépen, nem vagyok én sem­milyen gróf úr. Nevezz nyugodtan Péternek. És ez is bekerült a darabba, amikor a fiatal Gróf az ügyvéddel be­szél. Gróf? Azt mondja, gróf? Én nem vagyok az. Nó gróf. Már nincsenek grófok. Legalábbis Magyarországon nincsenek. Egyébként azon a napon, amikor Péter felolvasta a darabot, ott ült mellettem Szigeti László, ők ket­ten szoros baráti kapcsolatban álltak. Laci fiai nem csak kivit, sok minden mást is termesztenek Dunaszerdahe- lyen. Péter ezt is cselesen beleszőtte a darabba, amikor a Táltosról ír. »A Táltos... repülne Dunaszerdahelyig, ott rövid ideig megpihenne egy baráti házban, a szokásos abrak nem volna, de kapna friss gyümölcsöt meg zöld­séget, sőt egy halom félig érett kivit is.« Amin el is csodálkozik az Úr: »Még hogy kivi?! Dunaszerdahe- lyen? Nyilván van elefánt és gepárd is, mi?! Ne vicceljünk már. Azt hiszitek, én nem tudom, mi az, hogy Közép- Kelet-Európa?« Péter szerette az ilyenfajta tréfás történeteket. Ezeken én is jókat mulattam nála.” A Mercedes Benz színpadképe Pavel Bórák brünni díszlettervező munkája, a jelmezeket Peter Ča- necký tervezte. „Pavel stílusára a minimalizmus jellemző. Itt is üres lesz a tér, egy ajtó jelzi a változó színhelyeket, de lesznek apró meg­lepetések. Mivel történelmi revü a darab, a jelmezek is erre utalnak, sti­lizált jegyekkel. A Herceg csak bi­zonyos jelenetekben visel parókát. Lucifernek karneválba illő, villogó szarva, az Úrnak glóriája lesz. A nagy érdeklődésre való tekintettel két be­mutatót tartunk. Január 6-án és 7-én. Mivel népes budapesti vendégsere­get várunk, ezen a két napon magyar feliratokkal megy majd az előadás.” (Szkárossy Zsuzsa felvétele) rabban, az igazi, mély, emberi moz­zanatokat.” S hogy miképpen fogadta a társu­lat, amikor az Anyát alakító Anna Ja- vorková ahhoz a szövegrészhez ért a próbán, hogy: Tanuld meg, kicsi fi­am, a világ olyan, hogy én mindig szeretlek. Mindig. Aludjon bárki, te, én, Sztálin, II. Szulejmán, Peter Kováé dramaturg, édes nyál csorog­hat a világ ajkán, és könnyű vagy vad hortyogások tölthetik be a világmin­denséget, én akkor is szeretlek...? „Felnevettek. Ugyanígy reagáltam én is, amikor Péternél voltam Budapes­ten, és felolvasta a darabot. Túl nagy meglepetés nem ért. Nála semmin sem csodálkozhatott az ember. Apró ötleteket, sztorikat, anekdotákat kért tőlünk, vagy csak egy-egy mondatot, amivel még inkább kötni tudta hoz­zánk a darabot. Ez volt a módszere. Beszélgetés közben folyamatosan Peter Kováč, Esterházy Gitta és Roman Polák meg a kulcsot, előbbit azonban csak az idősebb színészek ismerik. A fia­talok Kun Béla nevét sem hallották. A szlovák iskolákban nem igazán tanít­ják a magyar történelmet, vagyis nem olyan színvonalon, mint Magyaror­szágon. Ott majdnem mindenki tud­ja, mikor is volt, hogyan is zajlott a vezekényi csata. Ahhoz viszont, hogy a 19. századi magyar történelem ki­emelkedő eseményeit pontosan lás­sák a színészek, támpontokat kellett adnom nekik, hogy általuk majd a kö- zönség is gyorsan orientálódni tudjon a darabban.” Peter Kováé „történelemleckéi” után meg is nyugodott a társulat, s miután a jelmezeket és a díszletter­vet is látták, nagy kedvvel elemez­ték a darabot. Az Úr szerepét Mar­tin Huba kapta, Lucifér Robo Roth, a Herceg Dušan Jamrich lesz. Ok, a nagy trió már élvezettel próbálnak, a fiatalok pedig lelkesen követik őket. „Huba, Roth és Jamrich azon­nal felvette a darab fonalát - mond­ja a színház fődramaturgja -, már az első nap rákattantak Esterházy hu­morára. A többieknek jól jött vala­mi magyarázat, hogy közelebb ke­rüljenek a darab stílusához, elő­adásmódjához. Roman Polákkal ott voltunk a Pesti Színházban, a ma­gyar dráma napj án, amikor Hegedűs D. Géza rendezésében felolvasó­színházi előadás született a műből. A mi előadásunkat reményeink szerint az teheti érdekessé, hogy át­járja majd egyfajta szlávos érze­lem, főleg azokban a részekben, amelyek nem humorosak, nem iro­nikusak és végképp nem parodisz- tikusak. Ezeknek szentimentaliz- mustól mentes, tiszta helyzeteknek kell lenniük. A kontrasztokat sze­retnénk megmutatni, kiemelni a da­FÜLVIDÉK Formabontó dzsessz Kassák szellemében Jardon me, I’m moving anticlock­wise” („Elnézést, az óramutató járá­sával ellentétes irányban mozgok”). Ezzel a sorral indul a Hello Vertigo című szám Harcsa Veronika és Gyé­mánt Bálint legújabb, Tell Her című albumáról. Az idézet az egész ko­rong, sőt a dalok nagy részét jegyző énekesnő pályájának lényegét meg­ragadja. Az átlagos zenehallgató hajlamos úgy gondolni a dzsesszre, mint egy alapjában véve kellemes, de nem túl változatos, talán kissé poros zenei stílusra, a borteraszok és a bé­keidőket idéző kávéházak állandó kellékére. Nos, az efféle mítoszokat egy pillanat alatt rombolja le a Teli Her bármelyik szerzeménye. A le­mez még a duó előző albumához, a Lifeloverhez képest is szinte száz- nyolcvan fokos fordulatot jelent: egyszerre innovatív és klasszicizáló, felemelő és letaglózó, az énekesnő­dalszerző nevéhez köthető eddigi legsúlyosabb alkotás. Harcsa Vero­nika ismét bizonyította: készséggel tér le a kitaposott ösvényről a játék és a kísérletezés kedvéért. Vagyis „árral szemben”, az óramutató járásával ellentétes irányban mozog, aminek köszönhetően a magyar könnyűzenei paletta egyik legsokoldalúbb és leg­izgalmasabb előadója. Az albumon egyértelműen Harcsa Veronika dominanciája érezhető, a Give Time című dalban például csak a vége felé hallható a háttérben némi gitárkíséret. A művésznő a loopolás technikájával, az énekhang és a hát- térvokálok egybejátszásával teremt kórusszerű hatást, s a végeredmény egyszerre meghökkentő, néhol már- már hátborzongató, ugyanakkor fel­emelő és harmonikus. A félresiklott szerelem és a szakítás gyötrelmeinek erőteljes, megrázó képe - az arcát a tenyerébe temető, hideg, mozdulat­lanná dermedt lány, akit a kiüresedett kapcsolat „szín vakká” tett—tökéletes összhangban van a dal előadásmód­jával. Nem csak erre a szerzeményre igaz, hogy Veronika olyan virtuóz módon bánik a hangj ával - mely egyszer lágy, szárnyaló, máskor mély, depresszív, vagy éppen zengő, hivalkodó mintha a gitár mellett egy másik hangszert hallanánk. A lüktetés, a nyugtalanság, a szagga­tottság és a töredezettség az egész al­bum hangvételét meghatározza, és sok a kísérletezés, az improvizatív játék is. Mindez nem véletlen: Harcsa Veronika legutóbbi munkája a Kassák-verslemez volt, melyet a magyar free jazz meghatározó alak­jaival együttműködve készített el. Kassák Lajos költészete, az avant­gárd „életérzés”, a formabontó attitűd nagyon komolyan érezteti ha­tását ezen az albumon is. Nem hiá­nyoznak ugyanakkor a populárisabb, könnyebben emészthető darabok sem (Let Me Call You River, Here I Am, Possible). Ezeket jó érzékkel szúrták be az olyan súlyos, felkavaró szerzemények közé, mint a fent em­lített Give Time, a sejtelmes és hát- borzongató Coma, vagy a feszült­ségtől majd szétrobbanó, jazz-rock felé nyitó I See You. A korongot a Vetettem violát című népdalfeldol­gozás koronázza meg, mely Veroni­ka misztikus, visszhangszerű vokál- jával indít, és Bálint lágy, felszaba­dító gitáijátékával zár. Az album különlegessége, hogy az ismert, New York-i születésű produ­cer, Jeremy Friedman keze nyomát is magán viseli, aki némi elektronikát csempészett az egyébként tisztán akusztikus megszólalású dalokba, és különféle háttérzajokkal is megspé­kelte őket. A lemez kiváló hangzása is az ő munkáját dicséri. Aki most ismerkedik a kortárs dzsesszel, illetve Harcsa Veronika művészetével, ne ezzel a lemezzel kezdje. Szépen, fokozatosan kell el­jutni idáig. Indítsunk a korai, dalla­mos kvartettalbumokkal, aztán jöhet a Lifelover, majd a Lámpafény és a Kassák című verslemezek. Aki eze­ket már befogadta, az garantáltan él­vezni fogja a Teli Hert is. Soha ko­rábban nem hallott zenei élményben lesz része. Kacsinecz Krisztián Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint: Tell Her. Szerzői kiadás, 2016. Értékelés: 10/10 Megafesztivál Prince emlékére Minneapolis. Négynapos fesztivállal emlékeznek meg Prince-ről halálának egyéves év­fordulóján Minneapolisban - je­lentették be a szervezők. A Ce­lebration 2017 rendezvényt ápri­lis 20-23-án tartják az énekes Paisley Park-i stúdiójának a te­rületén, és olyan hírességek vesz­nek részt rajta, mint Prince egy­kori együttese, a The Revolution, Morris Day, a The Time, a New Power Generation és egy másik Prince-banda, a 3rdeyegirl. A to­vábbi fellépők nevét később hoz­zák nyilvánosságra. A fesztiválra már árulják a belépőket, a 499 dolláros jegyek minden napra, négy koncertre érvényesek. A VIP-jegyekhez dupla áron lehet hozzájutni. Prince 57 éves korá­ban, április 21-én halt meg fájda­lomcsillapító véletlen túladago­lása következtében a Paisley Park-i birtokon. Otthonát a múlt hónapban megnyitották a rajon­gók előtt, akik leróhatják kegye­letüket, és bepillantást nyerhet­nek Prince gazdag hangszer- és mügyűjteményébe, gardróbjába, és más tárgyait is szemügyre ve­hetik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents