Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-29 / 276. szám, kedd

Az utolsó tabu - megrázó PL-botrány 12. oldal 2016. november 29., kedd, XII. évfolyam, 43. szám Életem vörösben: vér, veríték, Liverpool Steven Gerrard 2016. november 24-én hivatalos közleményben jelentette bey hogy felhagy a profi labdarúgással A pályafutása nagy ré­szét a Liverpoolban töltő, legutóbb a Los Angeles Galaxy csapatában futballo­zó Steven Gerrard úgy határozott, hogy felhagy az aktív futballal. A középpályás azt követően döntött karrierje befejezése mellett, hogy lejárt a szerződése az észak-ame­rikai profiligában (MLS) szereplő együttesnél. „Csodálatos pályafutásom volt, aminek minden egyes pillanatáért nagyon hálás vagyok. Tinédzser­ként az volt az álmom, hogy ma­gamra húzzam a Liverpool vörös szerelését, de amikor ezt 1998 novemberében megtettem, nem hittem, hogy még Í8 évig viselni fogom. Most viszont úgy érzem, már nem tudok azon a szinten teljesíteni, amit elvárnék magam­tól, és nem szeretnék magamból bohócot csinálni a pályán. Itt a vége” - búcsúzott az összesen 710 Liverpool-mérkőzésen pályára lépő, 114-szeres angol válogatott játékos. A 36 éves Gerrard írásában kiemel­te, büszke arra, hogy csapatkapi­tányként vezethette a Liverpoolt, és része volt a sikerekben, elsősor­ban a Bajnokok Ligája- és UEFA Kupa-győzelemben. A válogatott­ban lejátszott meccseire is büszkén tekintett vissza. A hírek szerint a harmadosztályú MK Dons vezetőedzői posztot ajánlott neki, ő azonban ezt még korainak tartotta. A Liverpoolnál dolgozó Jürgen Klopp szintén je­lezte, szívesen látná stábjában a klub legendáját. „Az ajtó mindig nyitva áll előtte. Mindent el fogunk követni, hogy segítsünk neki jó edzővé válni egy csodálatos pályafutás végén. Ugyanakkor már most ki lehet jelenteni: amennyi előnyt jelent majd Gerrard számára a mögötte álló karrier, ugyanannyi hátrányt is, hiszen a média és a szurkolók is felfokozott érdeklődéssel köve­tik majd minden lépését. Amikor én kezdtem az edzősködést, akár meztelenül is vezethetem volna az edzéseket, az sem érdekelt volna senkit. Az embereknek meg kell érteniük, hogy minden edző hi­bázik, különösen, amikor csak tanulja a szakmát, ezzel a meg­értéssel és türelemmel kell majd viseltetniük Steven iránt is” - re­agált a hírekre Jürgen Klopp, a 860 Steven Gerrard összes, hivatalos mérkőzésének száma (Liverpool, LA Galaxy, Anglia) 212 Hivatalos mérkőzéseken szerzett gólok 9 Megnyert trófeák száma 8 Steven Gerrard nyolc szezonban került be az év PL-csapatába 8 Karrierje során nyolc alkalommal állították ki (7 - Liverpool, 1 - Anglia) 2 Két alkalommal választották meg valamely kupadöntő legjobb játékosának (BL 2005, FA-kupa 2006) Liverpool menedzsere. Azonban nem mindenki óhajtja a csodát, sőt vannak, akik alig várják, hogy Gerrard elbukjon. Nincs mindenki elájulva A korábbi Liverpool-játékos, El Hadji Diouf nem először rúgott TudtaP A Premier League történetében senki sem szerzett annyi győztes gólt a 90. percben - vagy azt követően - mint Steven Gerrard (4). bele volt csapattársába, Steven Gerrardba, miután az angol közép­pályás bejelentette visszavonulását. .Amikor a csapathoz érkeztem, megmutattam neki, hogy egy sen­ki - mondta a napokban Diouf az SFR Sportnak. - Megkérdeztem, hogy milyen nagy eseményen ját­szott már, és hol fognak rá emlékez­STEVEN GERRARD KARRIERJE SZÁMOKBAN Liverpool 1998-2015 Meccsek száma Gól Premier League 504 120 FA-kupa 42 15 Ligakupa 30 9 Bajnokok Ligája 87 30 UEFA-kupa/EL 42 11 Egyéb sorozat 7 . 1 Összesen 710 186 LA Galaxy 2015-2016 Meccsek száma Gól MLS 36 5 Válogatott 2000-2014 Meccsek száma Gól Anglia 114 21 A kezdetekről A legnagyobb gólról „Kisfiúként mindennap fociztam, mégpedig közvetlenül a Bluebell Estate-en lévő házunk előtt, az Ironside Roadon. Én voltam John Barnes. A házunk ajtajáig nyúló betondarabon futkároz- va egészen úgy éreztem, hogy a Liverpool zseniális játékosa és én valójában egymás kiónjai vagyunk. Ebben a mi kis zsák­utcánkban folyton Barnesnak képzeltem magam. Ugyanolyan ellenállhatatlanul játszottam, mint ő, egy igazi cselgép voltam, leírhatatlan csodagólok szerzője - ellenfélként pedig Paul, a bátyám, és a nálam kivétel nélkül három évvel idősebb haverjai sorakoztak fel. Nem finomkodtak, gyakran kerültem a földre vérző térddel. Ilyenkor felpattantam, lenyeltem a könnyeimet, és újból én lettem John Barnes. Az utca igazi fut- ballpályának tűnt a szememben. Nyolcéves koromban aztán fel­vettek a Liverpool Akadémiára.” Kedvenc játékostársakról „Odáig voltam ezért a tüzért, szenvedélyért - mindenekelőtt azonban a képességei, tehetsége miatt szerettem Luis Suárezt. Azt akartam, hogy a világ legjobbjai igazoljanak a Liverpoolba, hogy segítségükkel a klub újból abba a magasságba emelkedhessen, mint az 1980-as években, vagyis azok­ban az időkben, amikor még az az Ironside Road-i kisgyerek vol­tam. De önző módon a becsvágy is hajtott - be akartam bizonyíta­ni ezeknek a nagy játékosoknak, hogy valóban közéjük tartozom. Luis Suárez pedig megadta ne­kem és a Liverpoolnak ezt a cso­dás lehetőséget. Luis az edzéseken és a meccseken is újra meg újra bizonyította, hogy más szinten játszik, mint a többiek. Minden korábbinál jobban összeszedtem magam, hogy tarthassam vele a lépést - de Luis egyszerűen jobb futballista volt nálam. Rajta kívül » Steven Gerrard trófeái a Liverpoollal ■ FA-kupa: 2001, 2006 • Ligakupa: 2001, 2003, 2012 ■ Community Shield: 2006 • Bajnokok Ligája: 2005 ■ UEFA-kupa: 2001 • UEFA Szuperkupa: 2001 Fernando Torres és Xabi Alonso inspirálta leginkább a fejlődése­met, illetve egy szintén liverpooli illetőségű játékos, a pályafutá­sát az Evertonban kezdő, vagyis „kékorrú” Wayne Rooney, aki 2004-ben igazolt át a Goodison Parkból az Old Traffordra, szin­tén megérdemli, hogy e nevek közt említsem.” ni az emberek. Ö nem olyan, mint Zidane. Mint játékost, tisztelem. Nagyszerű játékos. De mint embert nem, és a tudtára is adtam. Szá­momra ő csak egy futballista a sok közül. A Liverpoolnál nem mert a szemembe nézni, de még csak be­szélni se mert velem, mert fél tőlem” - fröcsögött Diouf az interjúban. Hozzá kell tenni, hogy Gerrard sem bánt kesztyűs kézzel egykori csapatársával az önéletrajzi köny­vében. ,Az volt a benyomásom, mintha Dioufot nem igazán érdekelné se a foci, se a Liverpool. Egy UEFA-ku- pa-meccsünkön 2003 márciusában leköpte az egyik Celtic-szurkolót, egy amolyan igazi, turhás-taknyos köpést küldött felé - úgy gondo­lom, ez jól mutatja, micsoda egy | gőgös, pökhendi figuráról van szó. Ahogy öreg barátom, Cárrá mondta róla: »Neki van az egyik legrosszabb gólmutatója a Liver­pool történetében. O az egyeden [liverpooli] 9-es, aki úgy játszott végig egy teljes szezont, hogy egyszer se tudott betalálni«.” Az említett önéletrajzi könyv Éle­tem vörösben címmel jelent meg, és pályafutása szinte minden fontos pillanatáról szót ejt benne Gerrard. éreztem, ahogy könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Evek óta nem sírtam, de most, a haza- úton abba se tudtam hagyni. Néma csöndben távolodtunk az Anfieldtől. Teljesen kikészültem. Egy órával korábban, közvedenül a Chelsea elleni meccs után leg­szívesebben eltűntem volna a föld színéről. Ez volt a szezon utolsó előtti hazai mérkőzése, itt kellett ,A kocsi hátsó ülésén ültem, és TudtaP Steven Gerrard az egyetlen játékos, aki gólt tudott szerezni ,A sors, a vakszerencse néha felülír­ja az ember képességeit, tehetségét vagy szorgalmát. A 2006-os FA- kupa döntőjében például a Liver­pool gyalázatosán teljesített a West Ham ellen, nekem mégis sikerült egy irtózatos gólt akasztanom a semmiből. Ez volt talán a legna­gyobb gólom, amit a Liverpool színeiben szereztem.” A Chelsea elleni elcsúszásról volna besöpörnünk a baj­noki címet. Annyira magam alatt voltam, mintha egy csa­ládtagomat veszítettem volna el. Mintha a klubnál eltöltött egész huszonöt évet sirattam volna. Meg sem próbáltam el­állítani azokat a csendesen csör­gő könnyeket, újra meg újra leperegtek előttem a délután eseményei.” az FA-kupa, a Ligakupa, az UEFA-kupa és a Bajnokok Ligája döntőjében is. Az angol válogatottról „2000. május 31-én, a Wembley­ben, Ukrajna ellen debütáltam az angol válogatottban, egy nappal a huszadik születésnapom után. Alig tudtam elhinni, hogy egy öltözőben lehetek Tony Adamsz- szel és Alan Shearerrel. Tizenhat évesen még a tévében láttam őket a ’96-os Eb-n. Csendes és szégyen­lős újoncként viselkedtem, ennek ellenére Adams egyszer csak oda­lépett hozzám a Wembley régi öltözőjében, és beleüvöltött az ar­comba: »Remélem, kurvára készen állsz a feladatra, haver!« Megfa­gyott a vér az ereimben, és teljesen kiszáradt a torkom, és csak annyit motyogtam: »Igen, persze«.” ,A 100. válogatottságomat üzenkét évvel később, 2012. november 12- én értem el Stockholmban. Mikor a meccs előtt azt kérdezték, egy tí­zes skálán mennyit adnék az angol válogatottnál befutott karrieremre, azt mondtam: hatot vagy hetet. Ez­zel nem alulértékelni akartam ma­gam, inkább csak őszinte voltam.” Az isztambuli csodáról „Ott van Isztambul, a Bajnokok Ligája-diadal - nyilvánvalóan ez volt a csúcs. Sokat tettem a sike­rért, de szerencsénk is volt. A Mi­lan jobb volt nálunk, de miután megszereztem az első gólunkat, a csapatot mintha defibrillálták volna. Mintegy varázsütésre feltá­madtunk, és a sorozat történeté­nek egyik legnagyszerűbb fordítá­sát végrehajtva, 3-0-s hátrányból megnyertük a meccset. Magasba emeltem a Bajnokok Ligája trófe­áját pályafutásom legnagyszerűbb estéjén. Igen, elcsúsztam a Chelsea ellen. Igen, tulajdonképpen ezzel vált biztossá, hogy sosem nyerem meg az angol bajnokságot. De egy napra Európa királya lehettem, és bármi történik is az életben, Isz­tambult már senki nem veheti el tőlem.” Hegedűs Henrik Anglia csapatkapitányainak örökranglistája 1. Bobby Moore 90 meccs (57 győzelem) 1. Billy Wright 90 (49) 3. Bryan Robson 65 (32) 4. David Beckham 59 (35) 5. Steven Gerrard 38 (20)

Next

/
Thumbnails
Contents