Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-29 / 276. szám, kedd

10 PREMIER LEAGUE FOCITIPP ■ 2016. NOVEMBER 29. www.ujszo.com Jason Dunford, Steve Walters, Chris Unsworth és Andy Woodward (balról jobbra) döbbenetes részleteket mondott el a BBC stúdiójában Az utolsó tabu Nemi erőszak pedofília és homofóbia: mikor nő fel végre afutballközeg? Vélhetően még csak az előszelét érezzük minden idők legna­gyobb pedofilbot- rányának az angol labdarúgásban, de már az is borzasztó, amit eddig tudha­tunk. Vajon elsöpri-e a feltámadó vihar az utolsó futballtabut? A lavinát Andy Wood­ward, a Crewe Ale­xandra, majd a Bury egykor ígéretes védője indította el, amikor egy interjúban őszintén vallott arról, miként siklott félre futball- karrierje. A védőt 11 esztendős korában igazolta le a Crewe Ale­xandra, ám az edző, aki felfedezte, egyszersmind tönkre is tette. Barry Bennellnek számtalan tehetséget köszönhet az angol labdarúgás. Csakhogy a tréner szexuális raga­dozóként használta ki a szárnyai alá vett gyermekek fölötti hatalmát, és évekig abúzálta őket. Woodward elmondása szerint Bennell módszerei a zsarolástól a testi fenyítésig terjedtek, visszatérő elemként rendszeresen felemlegette a kisfiúknak, hogy nélküle semmire sem viszik majd. Az edző extrava­gáns háza először vonzotta a gyere­keket: volt ott a játékautomatától a biliárdasztalon át minden, ami­vel egy kisfiút el lehet bűvölni - Bennell legbizarrabb aduásza mégis az a majom volt, amely (vélhetően nem véledenül) rendszeresen össze­piszkította a gyerekek pólóját, hogy a „gondoskodó” Bennell már vet­keztethesse is a kisfiúkat, akik nem mertek ellenkezni. Woodward vallomása után sorra jelentkeztek a további áldozatok: Steve Walters, Chris Unsworth és Jason Dunford egykori Crewe Alexandra- és Manchester City- játékosok megrázó tévéinterjúban beszéltek a történtekről. A 44 éves Unsworth gyakran egyszerre több meztelen kisfiút talált Bennell ágyában, őt magát pedig ötvennél is többször erőszakolta meg a pe­dofil edző. Dunfordot egy nyári táborban próbálta meg abúzálni a férfi, s amikor ő megütötte emi­att, a tréner a kispadra száműz­te. Dunfordot az eset elriasztotta sportágtól, Unsworth viszont 16 éves koráig rettegett és tűrte az erő­szakot, míg végül volt ereje elmene­külni. Profi golfozó lett belőle. Woodward ígéretes karrierje rom­ba dőlt a bántalmazás utóhatásai miatt: pánikrohamai miatt abba kellett hagynia a futballt. Akko­riban ráadásul kevés megértésre számíthatott: a pánikroham mint olyan nemigen élt a köztudatban, a szexuális erőszakról pedig emlí­tést sem mert tenni egészen addig, amíg 1998-ban egy másik áldozat fel nem jelentette Bennellt. Akkor Woodward végre beszélt a tör­téntekről - amelyeknek itt még korántsem volt végük. Bennell ugyanis - épp, amikor eligazolá- sa után Woodward megszabadult volna tőle - udvarolni kezdett a fiú nővérének, mi több, feleségül is vette. Azzal pedig, hogy Woodward akkor beszélt a bíróságon, és nővé­rének is bevallotta a Bennell által el­követett szörnyűségeket, a családja is széthullott. Arra, hogy a nyilvánosság előtt is vállalni merje történetét, egészen 43 éves koráig gyűjtötte a bátorsá­got - és szerencsére könnyen lehet, hogy ő lesz az, akinek köszönhető­en végre tiszta víz kerül a pohárba az angol futballban. Az ugyanis az első pillanattól fogva biztos: Bennell perverziói nem maradhat­tak teljes titokban annyi éven át. Egykori klubjaiban (Crewe, Man­chester és Stoke City, Leeds Uni­ted) most gőzerővel keresik a bizo­nyítékokat, bűntársakat és bármit, ami közelebb visz az igazsághoz. A cheshire-i rendőrséghez eddig 11 feljelentés érkezett Bennell és egy egyelőre meg nem nevezett másik edző ellen. Szintén a hatóságokhoz fordult David White és Paul Ste­wart, és úgy tűnik, az ő bátorságuk mind több áldozatnak ad erőt a kiálláshoz. Az oknyomozó újságírók pedig - szerencsére - akcióba lendültek: az ügy kirobbanása óta már azt is bizonyítékokkal tudják alátá­masztani, hogy nem Bennell az egyetlen pedofil a közegben. A Guardian munkatársai írták meg, hogy George Ormond, a Newcast­le United egykori ifiedzője ellen is érkezett új feljelentés a Bennell-ügy kirobbanása után. Sokan szabályos pedofilhálózatot sejtenek a háttér­ben, amelynek működését segítet­te, hogy a klubok igyekeztek eltus­solni az ügyeket. Mind Ormond, mind Bennell ült már börtönben kiskorú bántal­mazása miatt. Utóbbi most épp szabadlábon van. A szövetség tehát nyilvánvalóan tudott az ügyekről - jó kérdés hát, miért csak most jutott az illetékesek eszébe, hogy forródrótot hozzanak létre az egy­kori áldozatok számára. Egy oko­san megtervezett felvilágosító kam­pány talán újabb esetek-tucatjait előzhette volna meg. S hogy mekkora szükség volna a futballvilág étzékenyítésére, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a szurkolók egy része azonnal beállt az áldozathibáztatók szekértáborába: ha Woodwardnak olyan komoly lelki törést okozott az abúzus, miért nem állt elő korábban a sztorival? Sokan egyenesen odáig mentek: az exfutballista csupán pénzhajhá- szás miatt találta ki az egészet. A játékosok közül többen elmondták: rettegtek attól, hogy környezetük homoszexuálisnak kiáltja ki őket, ha vallanak az erőszakról. A sport alapvetően patriarchá­lis közeg. A labdarúgás viszont még ezen belül is kifejezetten hímsovinisztának számít, ahol bur­jánzik a homofóbia. Ugye, hallot­ták már, amint Cristiano Ronaldót azzal „hecceli” az ellentábor, hogy homoszexuális? S ez nem csak a le­látón megy így: Tony Cascarino ko­rábbi ír válogatott játékos úgy fogal­mazott, az öltözők olyanok, mint valami perverz nudistakemping, a futballisták pedig egyszerűen túl éredenek ahhoz, hogy a homosze­xualitás kérdéskörét értelmesen ke­zeljék. Na nem mintha az elöljárók vagy a játékvezetők jobbak volná­nak: Alan Smith, a Crystal Palace korábbi menedzsere egyszer ki is fakadt: „Felvállalni, hogy meleg vagy, irtózatosan nehéz ebben a kö­zegben. Részegeskedhetsz, verheted a feleséged - mindkettőt könnyeb­ben elnézik. Nevetséges.” Emlékezetes például az angol vá­logatott Graeme Le Saux 1999-es esete: amikor a Chelsea színeiben azért nem végzett el egy szabadrú­gást, mert a Liverpool támadója, Robbie Fowler - utalva az egyéb­ként házas Le Saux körül keringő pletykákra - saját hátsó felét mu­togatta neki, a játékvezető Le Saux- nak adott sárga lapot időhúzásért. Le Saux kétgyermekes családapa, pályafutását mégis végigkísérte az állandó zaklatás. Ahhoz, hogy va­lakit homoszexualitással vádolja­nak, elég néhány apróság. Le Saux ellen például azt hozták fel: antik­vitásokat gyűjt. Fredrik Ljungberg korábbi svéd válogatottat is inzul- tálták, mert a közvélekedés szerint túlságosan extravagánsan öltözkö­dött ahhoz, hogy heteroszexuális legyen. A középpályás nevetve azt felelte: valóságos bók ez neki, hi­szen a legtöbb meleg barátjának kiváló az ízlése. Az angol klubok szerencsére érzik, hogy tenni kell valamit. A hétvé­gén a Premier League játékosai szivárványszínű cipőfűzővel léptek pályára, a csapatkapitányok pedig ugyanilyen karszalagot viseltek. Az akció üzenete az volt: ideje végképp leszámolni a homofóbiával. Apró, de fontos lépés a hosszú úton, ame­lyen a labdarúgás szereplői az em­pátia és az elfogadás felé haladnak. Egy napon talán az utolsó tabu is végleg ledől. Csepelyi Adrienn A vádak szerint az angol klubok korábban akár fizethettek is a pedofilügyek eltitkolásáért. Most végre átfogó vizsgálat indult, a csapatkapitányok karszalagja pedig jelzi: végre mernek beszélni a gondokról

Next

/
Thumbnails
Contents