Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-24 / 272. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2016. november 24. ISKOLA UTCA 117 Múltidéző Komáromban A pozsonyi Duna utcai gimnazisták 1. és 3. helyezett csapatainak tagjai fel­készítőtanárukkal, Kulcsár Mónikával Nyolc középiskola tíz csapata mérte össze tudását (Fotók: SJG) Felfedte a hallgatóknak a levéltárak titkait BESZÁMOLÓ November 11-12-én zajlott a Múltidéző, a felvidéki magyar középiskolások számára rendezett történelmi­művelődéstörténeti vetélkedő a komáromi Selye János Gimnáziumban. A téma idén a reformkori magyar és szlovák nemzeti mozgalom (1820-1848) volt, 8 felvidéki közép­iskola 10 versenycsapata mérte össze tudását. A verseny két körből állt: péntek délután egy írásbeli feladatot töltöttek ki a versenyzők, szombaton szóbeli feladatokkal folytatódott a verseny, többek között Kossuth La­jos és Széchenyi István bőrébe bújva folytattak szópárbajt a diákok. A versenyen szerzett pontok alap­ján rendkívül szoros eredmény ala­kult ki, ami a diákok felkészültségét is mutatja. Első és harmadik helyen a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Gim­názium versenycsapatai végeztek, felkészítő tanáruk Kulcsár Mónika volt. A második helyet a komáromi Selye János Gimnázium diákjai - Kele Fanni, Mokos Márton Őrs és Karácsony Márk - szerezték meg, felkészítő tanáruk Elek József volt. A gimnázium másik versenycsapata a 6. helyet szerezte meg, a csapatot Sze­der Enikő, Ábrahám Ágnes és Me­zőszállási Márk alkotta, felkészítő ta­náruk Vajányi Orsolya volt. A verseny húszéves hagyomá­nyokkal rendelkezik, ráadásul a fel­vidéki középiskolások számára ren­dezett egyetlen országos történelmi verseny. „Fontosnak tartjuk, hogy egy országos vetélkedőnek olyan ke­retet adjunk, hogy a tanároknak és a diákoknak a tudás mellett élményt is nyújtsunk. A Történelemtanárok Társulása és a Selye János Gimnázi­um igazgatósága, valamint a gimná­zium történelemtudományi tantárgy­bizottsága felújította a régi formát, s a versenyt programsorozattá bővítette” - mondta Dr. Deák Irén, a rendez­vény főszervezője. A verseny mellett ezért kikapcsolódásra és feltöltődésre is lehetőséget adtak a szervezők egy Slam Poetry est, valamint a diákok­nak szervezett városnézés és tanári szakmai beszélgetés révén. A verseny keretében nyitottákmeg a Magyarok a Szovjetunió táborai­ban 1944-1956 című vándorkiállí­tást. A kiállítást, a Magyarság Háza jóvoltából a gimnázium dísztermé­ben rendezték be a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkal­mából. Péntek délelőtt a gimnázium di­ákjainak körében az iskola igazga­tója, Andruskó Imre, valamint Fo­dor Lucia, a Magyarság Háza osz­tályvezető helyettese mondott kö­szöntőt, majd Dr. Hollósi Gábor tör­ténész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa és Elek József, a Selye János Gimná­zium tanára szólt a korszak borzal­mairól. A verseny résztvevői szá­mára a kiállítást Dr. hab. Simon At­tila, a Fórum Kisebbségkutató Inté­zet igazgatója és a Selye János Egye­tem történelem tanszékének vezető­je mutatta be. Vajányi Orsolya, a Selye János Gimnázium tanára Laczlavik György, a Magyar Országos Levéltár főosztályve­zetője tartott a közelmúltban ér­dekfeszítő előadást a Comenius Egyetem magyar nyelv és iroda­lom tanszékén. A levéltárak tör­ténetével kezdte: elmesélte, hogy III. Béla királynak volt legelőször levéltárosa, és amit az uralkodó kiadott, azt immár meg is kellett őrizni. Bevezette a hallgatókat az írástörténetbe is, a pergamenre írt dokumentumoktól kezdve a papír elterjedéséig, és a levéltári anyag szakszerű tárolásáról is beszélt. A dokumentumokat kis zsákokba tették, majd felaggatták, hogy a kártevők ne tegyenek bennük kárt, és megmaradjanak az utókor szá­mára. A mohácsi csata idején Má­ria királynénak kiterjedt levéltára volt, ám sajnos elpusztult. Ami­kor a törökök bejöttek Magyaror­szágra, szinte mindent elpusztí­tottak, beleértve a levéltárakat is. A 18. században Bécsben jöttek létre igazán modem levéltárak. 1945-ben szintén sok levéltár pusztult el: Magyarországon a bombázások következtében közel 3 kilométernyi levéltári anyag semmisült meg, 1956-ban ezt to­vábbi kilenc kilométernyi követ­te. Laczlavik a történeti áttekintés után a levéltári kutatás rendsze­réről, az anyagtárolás formáiról is beszélt. Elmondta, hogy a Mikes program segítségével külföldről is tudnak magyar érdekeltségű anyagokat hozni. Ráadásul sok­szor, ha ezeket nem hoznák be külföldről, a helyiek helyhiány miatt megsemmisítenék őket. Laczlavik György svédországi útját hozta fel példaként, melynek köszönhetően egy nagyobb ma­gyar emigrációs anyagot sikerült megmenteni. Az előadás során megtudtuk azt is, hogy a kor­mányszerveknek 15 év után le kell adniuk az iratokat a levéltárak számára, a főosztályvezető be­szélt a szelekció és a selejtezés szempontjairól is. A főosztályvezető konkrét pél­dákkal illusztrálta, miként járha­tunk szerencsével nem pusztán az ország, hanem családunk múltjá­nak feltárása során. A levéltárban fürkészőknek csak elenyésző há­nyada hivatásos kutató, a legtöb­ben családfa- vagy helytörténeti kutatásokat végeznek. Laczlavik György élvezetes szakmai bevezetőjének külön eré­nye volt, hogy a gyakorlati aspek­tusokra is felhívta a diákok figyel­mét, s a hallgatóságot fogékonnyá tette a levéltári munka iránt. Ferenczi Dóra, kiadványszer­kesztő szakos hallgató Laczlavik György élvezetes elő­adása felkeltette a diákok érdek­lődését a levéltári munka iránt Történelmi előadás rólunk s nekünk Jubilál a gútai Művészeti BORKAROLAND Pompás gálaműsorral ünnepelte fennállása 50. évfordulóját a gútai Művészeti Alapiskola. A helyi művelődési központ szín­háztermében tartott ünnepséget Paszmár János, az intézmény igaz­gatója nyitotta meg, felidézve az is­kola múltját. A gútai művészeti alap­iskola 1966-ban alakult mintegy hat­van diákkal, és csak zenei tagozattal. Kezdetben az oktatás több helyszí­nen zajlott, majd 1971-ben az iskola saját épületet kapott, ahol a mai napig működik. Ekkor további szakokkal, képzőművészettel és táncoktatással bővült az intézmény. A diákok lét­száma már elérte a százhatvanat. 1990-ben az iskolához csatolták a szomszédságában megszűnt óvoda épületét, ebben az időszakban a diá­kok létszáma mintegy háromszázöt­venre gyarapodott. Megalakítása óta az iskola több fenntartó irányítása alá tartozott, majd 2002-től Gúta jogala­nyisággal rendelkező intézményévé vált. Az eltelt ötven év alatt sok sike­res pedagógus irányított-tanított in­tézményükben, bizonyára ennek kö­szönhető, hogy az egykori diákok közül többen művészi pályára léptek. Az ünnepi műsoraikban is volt nö­vendékeik szerepelnek. „Úgy gon­dolom, hogy ez a kisvárosi iskola maximálisan teljesíti küldetését, amikor az igényeknek megfelelően A gálaműsorban egykori növendé­kek léptek fel (A szerző felvétele) Alapiskola bekapcsolódik a város kulturális éle­tébe. Fejleszti az ifjú generáció szép­érzékét, hogy műértő ifjúságot ne­veljen a jövő társadalmának” - fo­galmazott az igazgató. Horváth Ár­pád, Gúta polgármestere kiemelte: az intézményből kikerült ifjú művészek nemcsak országosan, hanem a hatá­rokon túl is híressé tették a gútai ok­tatást. A gálaműsorban egykori nö­vendékek léptek fel. A jubileum je­gyében ismertebb előadóművészek szórakoztatták a szépszámú közön­séget. Fellépett Becse Szabó Ilona operaénekesnő, Tokár István furu­lyaművész, akit Csizmadia Angelika és Kandik Réka kísért, továbbá Gogh Zoltán nótaénekes, Nagy István orgonaművész, aki egyben az éneke­sek zongorakísérője is volt. A Lázók fivérek zongora-hegedű előadása mellett Balogh Rózsa, Andučič Tóth Darina és Keszeli Szabó Márta éne­kesnők is szórakoztatták a megjelen­teket. Izgalmas tánckoreográfiákkal Zuzana Banásová, Varga Dóra és Gogh Máté örvendeztette meg a kö­zönséget. A kerek évforduló jegyé­ben a művelődési központ Libresso termében a művészeti alapiskola nö­vendékeinek és oktatóinak műveiből nyílt tárlat. Rendhagyó történelmi baran­goláson vehettek részt november elején a komáromi Munka Utcai Alapiskola felső tagozatos tanulói. Ozsváth Sándor debreceni művelődéstörténész előadása ve­zette végig hallgatóit azon az úton, melyen honfoglaló elődeink s ké­sőbbi felmenőink jártak. Mintha egy érdekes mesének lettek volna szem- és fültanúi a gyerekek, melynek során időben és térben utazva olyan kérdésekre kaphat­tak választ, mint például Kik va­gyunk mi, magyarok?, Honnan jöttünk?, Milyenek is voltak őse­ink?, Miért vagyunk nagyon má­sok itt, Európa kellős közepén? vagy Mitől „kortalan” a magyar nyelv? Biztos vagyok berme, hogy a bő másfél óra alatt minden jelenlévő gazdagabb lett egy-egy bölcs gondolattal, új ismerettel vagy mosolygásra késztető ténnyel. Károlyi Szikonya Judit a komáromi Munka Utcai Alapiskola pedagógusa Ozsváth Sándor debreceni művelődéstörténésznek köszönhetően időben és térben utazhattak a komáromi Munka utcai tanulók (Fotó muai)

Next

/
Thumbnails
Contents