Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-19 / 268. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. november 19. SZOMBATI VENDÉG I 9 Különleges szerelmek mestere Tornász Wasilewski: „Egy kisvárosban éltem az anyámmal és a nővéremmel. Mindennap nők vettek körül..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Huszonkét évesen debütált Hálószoba című játékfilmjével. Egy évvel később, a Tiltott szerelemmel (eredeti címén: Úszó toronyházak) mér díjat nyert Karlovy Varyban. Harmadik filmjével, az Egyesült Szerelmes Államokkal a legjobb forgatékönyvíró lett az idei Berlinalén. Tornász Wasilewski a lengyel filmesek körében hasonló pozíciót tölt be, mint Xavier Dolan a kanadai moziban. Életvitelük mellett témaválasztásukban, filmstílusukban is hasonlítanak egymásra, bár Dolan rendezései karcosabbak, keményebbek, kegyetlenebbek. De mindkettőjük hősei megtépázott lelkű, magányukban és elkeseredettségükben a legközvetlenebb környezetükkel is összeütköző tékozló fiúk, szerelmükben vesztes nők, társtalan asszonyok. Tornász Wasilewski producerként végzett Lodzban. Rövid- és dokumentumfilmje után kapott lehetőséget első játékfilmjének elkészítésére, amellyel több rangos nemzetközi fesztiválra eljutott. Tiltott szerelem című alkotásának huszonéves hősei elvesznek az érzelmek sűrűjében. Kuba, a főhős úszóbajnok anyja lakásába költözteti áldott állapotban lévő barátnőjét, ám attól a naptól fogva, hogy megismeri Michalt, a lány vesztes helyzetbe kerül. A két fiú váratlanul fellobbanó bensőséges viszonyát Kuba anyja dúlja fel. Nem engedi, hogy fia fiút szeressen, rákényszeríti, hogy szakítson a sráccal. Születendő gyermeke ígéretével visszatereli őt a „helyes útra”, s ezzel fia vesztét okozza. A rendező legfrissebb opusa, az Egyesült Szerelmes Államok közvetlenül a kommunizmus bukása után, a kilencvenes évek legelején játszódik. Négy nő sorsa bontakozik ki előttünk. Az első, férje ragaszkodásával nem sokat törődve szerelmes egy papba. A másiknak nős férfival van hullámzó kapcsolata. A harmadik, a legidősebb, magányában fiatal szomszédnőjébe habarodik bele, aki egyedül tengeti az életét, hiszen férje évek óta külföldön dolgozik. Vagyis mind a négy nő boldogtalan. Sorsukat a fájdalom köti össze, a hiányzó vagy a viszonzatlan szerelemből eredő mélységes fájdalom. Huszonhat évesen ritkán áll rendező a Berlinale színpadán Ezüstmedvével a kezében. Az is kérdés, hogy állt-e már egyáltalán. Főleg rendezői diploma nélkül. Különböző okok miatt fel kellett adnom a lódzi filmművészeti főiskola rendezőszakát. Előbb a gyártásvezetői szakon végeztem, utána lett meg a rendezői diplomám Varsóban, de a legelső filmemre így sem jött össze a pénz, a barátaim adtak kölcsön. Mennyit? Húszezer eurót. Annyi volt A hálószoba költségvetése. De a következő rendezésem, a Tiltott szerelem sem volt drága produkció. Azt is kevés pénzből forgattam, de szerencsénk' volt vele, mert nagyon sok fesztiválra eljutott, és több országban forgalmazták. New Yorkban is próbálkozott. Az már akkor volt, amikor gyártásvezetői szakra jártam. A második évben. De már előtte is többször jártam New Yorkban. Ott akartam élni. Megszakítottam a tanulmányaimat Lódzban, munkát sem vállaltam, és elköltöztem Brooklynba. Beálltam dolgozni egy pizzabárba. Hajnalban keltem, reggel ötkor már sütöttem. Három hónapig bírtam. Azt a munkát nem nekem találták ki. Filmet akartam csinálni, nem pizzát. Ahhoz viszont be kellett fejeznem az iskolát. Visszatértem Lengyelországba, és megszereztem a diplomát. Később, amikor a Tiltott szerelemmel kijutottam New Yorkba, a Tribeca fesztiválra, rá kellett jönnöm, hogy a kinti tapasztalataimat is kamatoztatni tudom. New York nagyon sokat segített abban, hogy tisztábban lássam a jövőmet. Hogy megtaláljam a saját utamat. Komoly nemzedékváltás zajlik mostanság a lengyel filmrendezők körében. Új témákkal, egészen friss stílussal törnek be a nagyreményű titánok. Igen, a lengyel filmművészet ismét felszálló ágon van. Elköszönt egy nemzedék, és rögtön jelentkezett egy újabb. A világ legrangosabb fesztiváljain nyerünk fontos díjakat. Tavaly Oscarral jutalmazták az Idát, a Testet Berlinben díjazták, idén én nyertem a Berlinalén, de a Sundance- en is komoly sikereket arattunk. Jelen vagyunk. Tudnak rólunk. Figyelnek ránk. Kíváncsiak a munkáinkra. Kell ennél több? S ezek egytől egyig olyan filmek, amelyek nemcsak a lengyelek számára érdekesek. Szerzői alkotások, amelyek mindenütt megtalálják a maguk nézőit. A Screen Daily és a Hollywood Reporter Amerika két jeles filmes szaklapja. Mindkettő rendszeresen foglalkozik a lengyel filmmel, köztük az én munkáimmal. Második játékfilmje, a Tiltott szerelem huszonéves triója férfi- férfi-nő. Mély kapcsolat az egyik, házasság a másik oldalon. Kétféle testi-lelki kötelék ugyanannál a személynél. Hogyan fogadta ezt a különös szerelmi háromszöget a katolikus Lengyelország? Sokkal jobban, mint bárki gondolná. Nem értek nagy támadások a téma miatt. A katolikus egyház a maga igéit hirdeti, de a hétköznapokban nem olyan hevesen ítélkeznek az emberek. Az Egyesült Szerelmes Államokban is jelen van az egyház. A négy főszereplő nő közül az egyik képtelen elfojtani a pap iránt érzett vágyait. Férjétől testileg- lelkileg elhidegült, a pap után valósággal epekedik. Mind a négy nő szenvedélyesen szeret. Megszállottságról nem beszélnék az esetükben, a szenvedélyességük viszont tagadhatatlan. A legfájóbb, ahogy azt a saját tapasztalatainkból tudjuk, a viszonzatlan szerelem. Arra emlékszünk a legtovább. Én legalábbis így vagyok ezzel. Ezekben a történetekben is, akárcsak a korábbi filmjeimben, az igaz, őszinte pillanatokat kerestem. A legnyitottabbak akkor vagyunk, amikor elgyengülünk vagy válságos helyzetbe kerülünk. Ezért is érdekelnek olyan nagyon a megtört, az elveszett lelkek, „Válásról nem is hallottunk..." azok az emberek, akik minden erejüket bevetve keresik önmagukat. Milyen fogalmakkal párosítja akkor a szerelmet? Sokféle érzés egyvelege a szerelem. Van benne fájdalom, boldogság, gyötrelem, akarat. Mind a négy nő története rögtön a kommunizmus bukása után, a kilencvenes évek legelején játszódik. Azért lett ilyen „színtelen” a film? Hozzám hasonlóan Oleg Mutu, a film román operatőre is ilyen matt árnyalatokban látja azt az időszakot. Nem sokkal később ugyan megéltük a színek robbanását, de mi úgy döntöttünk, maradunk a szürke és zöld, a barna lehangoló keveréke mellett. Nem akartunk politikai filmet készí(Zuzana Mináčová felvétele) teni, a társadalmi változások helyett a női lélek színeváltozása érdekelt mindkettőnket. A kor hangulata, amely mindig a társadalmi-politikai helyzet függvénye, mégis erősen áthatja a filmet. Azt nem is akartuk kihagyni. A négy nő választásában, érzelmi csatájában a kor és a politikai fordulatot követő közhangulat is szerepet játszik. Én még gyerek voltam azokban az években, de emlékszem, a férfiak mindig korán reggel mentek munkába, a nők többsége pedig otthon maradt, és vezette a háztartást. Vasárnaponként a szomszédainkkal együtt jártunk szentmisére. Válásról nem is hallottunk. Tizenhat éves voltam, amikor először mondták valakiről, hogy elvált szülők gyereke. Ugyanez a négy nő ma másképpen élné meg a maga történetét? Érzelmileg biztos, hogy nem. A szívnek nem lehet parancsolni. De döntő helyzetben talán mind a négyen máshogy lépnének. A fájdalom, mint intenzív érzés, minden filmjét átjárja. Igen, a fájdalom nálam központi téma. Nagy téma. Az én történeteim szereplői ugyanis megtört alakok. Mindig valaminek a határán állnak. A döntéseik fájdalommal járnak. Nem minden helyzetben képesek talpra állni. Férfi létére miért csak nőkről beszél a filmben? Kilencéves voltam, amikor megbukott a kommunista rendszer. En azt az időt, bármilyen furcsán hangzik is, más szemmel láttam. Talán mert nők között nőttem fel. Apám az első adandó alkalommal, amint megnyíltak az ország nyugati határai, külföldre ment dolgozni. Nagyon sok lengyel férfi választotta akkoriban ezt az utat. Ritkán jöttek haza, a pénzt küldték maguk helyett a családjuknak. És ez így ment éveken át. Egy kisvárosban éltem az anyámmal és a nővéremmel. Mindennap nők vettek körül. Anyám barátnői, a nővéreim osztálytárs- női. Azt az időszakot én rajtuk keresztül éltem meg. Meg is maradtak az emlékeimben elég erősen. Sok mindenben befolyásolták a mai életemet. Ezért is tűnik olyan természetesnek számomra, hogy ezt a legutóbbi történetet az ő perspektívájukból mesélem el. De az édesapját is belekomponálta az egyik képsorba. Őt látják a nézők abban a videoje- lenetben, amelyet a négy nő közül az egyik VHS-kazettáról néz. Apám Amerikában talált ugyanis munkát, és onnan küldözgetett magáról felvételeket. Nehéz volt rábeszélnie a színésznőit, hogy a film nem egy jelenetében mezítelenül mutatkozzanak? Egyikükkel sem volt gondom, amikor ezek a jelenetek szóba kerültek. Látták a korábbi filmjeimet, és megértették, hogy a lecsupaszított lélek a mezítelen testnél is fontosabb számomra. A kölcsönös bizalomnak köszönhetően mindent úgy forgathattam le, ahogy azt elképzeltem. Tévedek, ha azt állítom, hogy az osztrák filmrendezők tekintenek hasonlóan rideg távolságtartással a világra, mint ön? Nem, nem. Michaél Haneke és Ulrich Seidl alkotásai valóban közel állnak hozzám. S a lengyel filmesek közül kit érez igazán közel magához? Malgorzata Szumowskát és Pawel Pawlowskit. Előbbi a Testtel, utóbbi az Idával lett európai hírű rendező. Egyikükhöz sem akarom hasonlítani magamat, mégis azt kell mondanom, hogy azt a vonalat szeretném követni én is, amelyet ők képviselnek. Mal- gorzatának kilenc évvel ezelőtt az asszisztense voltam. Ő akkor forgatta a 33 jelenet az életből című filmjét, de amikor Az Ő nevében című alkotásán dolgozott, én már A hálószobát rendeztem.
