Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-19 / 268. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. november 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A győztesek panasza A kommunizmus igájából való kitörés egyértelmű sikertörténet CZAJLIK KATALIN R obert F ico miniszterelnök híressé vált mondása, miszerint észre sem vette' 89 novemberét, önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Lassan ott tartunk, hogy az egész ország megfeledkezik a bársonyos forradalomról, ami pedig nagy baj. 1989 novembere az újkori Szlovákia legjelentősebb történelmi eseménye. Azt gondolom, ehhez nem is kell további kommentár, hiszen november nélkül nem lenne önálló Szlovákia sem. A kommunizmus igájából való kitörés tehát egyértelmű sikertörténet az ország, és persze az egész térség számára. Annál érthetetlenebb, hogy a nemzeti-szociális kormány nem akarja beemelni az eseményt a nagy nemzeti ünnepek kánonjába, ahogy mondjuk a szlovák nemzeti felkeléssel próbálkozik. Sőt, egyes sme- res politikusok nyilatkozataiból világosan kiolvasható, hogy enyhén szólva szimpatizálnak az elmúlt rendszerrel. A rendszerváltás így még mindig erős aktuálpolitikai törésvonal a hazai pártok között. Az egyik oldalon állnak a bársonyos forradalom üzenetének megörökí- tői, a másikon azok, akik relativi- zálni próbálják a kommunizmus bűneit és magát az átmenetet is. Paradox módon az utóbbiak közül kerültek ki a rendszerváltás legnagyobb nyertesei, akik a politikai és gazdasági hatalom összefonódásával egy újkori oligarchia létrejöttét tették lehetővé és tartják fenn, természetesen az adófizetők pénzén. Ez azonban nem gátolja őket abban, hogy nosztalgiát ébresszenek bennünk a kommunizmus iránt, és ostorozzák a liberális demokráciát. Való igaz, hogy az elmúlt 27 év nem egészen úgy alakult, ahogy azt a novemberi tereken megálmodták, ez azonban végképp nem jelenti azt, hogy magát a rezsimváltást kell megkérdőjelezni. Pláne, ha ezt pont azok teszik, akik a legtöbbet profitáltak és profitálnak a pártállam bukásából, miközben szociális államról beszélnek. Te mit csináltál 1989 novemberében? \ Épp gondolati rendszerváltáson mentem át. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Cigányvoksot tessék! MÓZES SZABOLCS N em emel vádat az ügyészség a vélhetően romaszavazatokat vásárló smeres politikusok ellen, épp ellenkezőleg: a romák ellen indít eljárást a rendőrség. Sok rossz üzenetet közvetítő skandalum. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy megyei választás, amelyen az egyik település roma telepén országos rekordokat döntögető részvétel mellett óriási fölénnyel nyert az éppen regnáló smeres megyeelnök. Majd jött a parlamenti választás, és a roma telepen a Smer listáján induló megyeelnök és egy teljesen ismeretlen regionális jelölt karikázásban agyonverte Robert Ficót, valamint a többi, országosan ismert smeres politikust. Önmagában is gyanús, az RTVS tényfeltáró riportja pedig elmagyarázta a sejthetőt: a helyi romák szerint cigiért kilóra megvették őket. Pontosabban a szavazatukat. Hallottunk már ilyen esetekről korábban, a folytatás is a szokásosra sikeredett. A rendőrség hónapokig nyomoz, majd kijelenti: nem történt bűntény, a tanúk visszavonták vallomásaikat. Sőt, ellenük emelnek vádat hamis tanúzás miatt. Amit vélhetően később majd ejtenek, hiszen a smeres politikusok számára is kellemetlen lenne, ha az őket ért retorziók miatt a későbbiekben esetleg mégis inkább fecsegősre fognák. Miért nem bíznak az emberek a rendőrségben, az igazságszolgáltatásban? A politikába miért erősödnek a protestpártok, miért van 8 százaléka és 14 képviselője Kotleba náci pártjának? Azért, mert ennyi fasiszta van az országban, mert az emberek jókedvükben Boris Kollárokra szavaznak? Nem inkább azért, mert azt látják, hogy itt a politikai felső tízezer bármit megtehet? Ha szorít a cipő, romavoksokat vesz, letagadj a, a rendőrség pedig a panaszosokat fogj a dutyiba ültetni. Sokan sokszor leírták már, és szent igaz: amíg nem fognak sáros képviselőket, minisztereket lesittelni, legalább egy-kettőt, addig az emberek egyre bizalmatlanabbak lesznek a rendszerrel szemben. Ami óriási veszélyeket rejteget: a demokráciánál ugyanis tényleg nem találtak még ki jobbat, ám ilyen közhangulatban egyre többen hihetik el, hogy „lehet más” a rendszer. Az ilyen ügyek a közéleti bohócok és a szélsőségesek malmára hajtják a vizet. Az ügynek sajnos emellett egy másik rossz üzenete is van. A rendőrség a romák vádlottak padjára ültetésével ugyanis a társadalomban meglévő előítéletekből építkezik, valamint ezeket erősíti. Szinte összekacsint a fehér többséggel, odasúgván: hát nehogy már a cigányok szavára adjunk, akik a mi fehér politikusainkat vádolják! Miközben a választásokon a fehér politikusok a romavoksokat a fehér politikusok elleni politikai harcban hasznosították. Az ügy üzenete a telepen élő romák számára: nektek a fehérekkel szemben nem lehet igazatok, még ha csalók is. Az üzenet a korrupció ellen küzdők számára, bőrszíntől függetlenül: vigyázz, mert ha túl magasan álló ember ellen jelentesz, magad kerülhetsz a vádlottak padjára. S végül az üzenet a társadalom számára: ha elég magasan vagy és jók az összeköttetéseid, akkor szinte bármilyen vihart túlélhetsz. Ha nem, akkor pedig szívsz. Mint a társadalom többsége. Hm, hány százalékot is mértek legutóbb Kotlebának és Kollárnak? A Dylan-dilemma B ob Dylan rendkívül elfoglalt, úgyhogy nem utazhat Stockholmba átvenni az irodalmi Nobel- díjat, de köszöni a rendkívüli megtiszteltetést. Ilyesmi áll a levélben, melyet ifjú korom hőse a Svéd Akadémiának küldött. Gondolom, most a fél világ találgatja, hogy vajon miféle bokros teendője van a díjazottnak december 10-én. Több ismerősöm arra tippel, hogy Bárdos Deák Ági 60. születésnapi bulijára készül a budapesti Fáklya klubba. Ági is hatalmas rock and roll-lázadó volt, sőt (Dylannel ellentétben) még ma is az. Biztos vagyok benne, hogy huszonöt évvel ezelőtt pimaszul vagány gesztusnak tartottam volna ezt a levelet, sőt annak örültem volna a legjobban, ha Dylan, a Masters of War szerzője magasról letojta volna a svéd „bombagyáros” által alapított díjat, ahogy azt közel három héten át tette is. Amikor aztán elmagyarázta, hogy annyira meglepte őt a Nobel- díj híre, hogy nem talált szavakat, felemás érzések kavarogtak bennem. Rengeteget gondolkodtam, de csak arra jutottam, hogy „változnak az idők” - ahogyan azt maga Dylan énekelte-kántálta 1964-ben (The Times They Are a-Changin’). Az azonos című albumot 1989 decemberében vettem Bécsben, amikor először léphettem nyugati földre. Addig csak többször átmásolt, recsegő magnókazettákról hallgathattam kedvencemet. A bakelitlemezen még mindig ott az árcédula, 90 schillingbe került, ráment az összes átváltott pénzem, ráadásul a félnapos városnézés alatt a hónom alatt óvtam, vigyáztam. Két évvel később, már budapesti diákként szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy az ösztöndíjamból nem futja koncertjegyre, hogy az ilyesmi már tájainkon is az úri középosztály kiváltsága. Úgyhogy kerítést is másztam Bob Dylan kedvéért. Akkor nem jutottam be a Népstadionba, sőt a velem együtt mászó két fiút jól meg is kergették a rendőrök. Ta- valyelőtt a kassai szervezők kedves levélben, ingyenjegyet kínálva invitáltak az ottani Dylan-koncertre, de akkor már túl hosszúnak tűnt a Pozsony-Kassa vonatút, a szó szoros és átvitt értelmében is. Mindketten sokat változtunk. O ma már Las Vegasban szórakoztatja a módosabb nagyérdeműt, én meg főleg avangárd dzsesszt és underground technot hallgatok, szóval olyan ő nekem, mint az első szerelmem, akiről ugyan hallok egy s mást néha, de márnem érdekel. Persze örülök, hogy Nobel-díjat kap, (majd átutalják a pénzt), nyilván megérdemli azért, amit 1962 és mondjuk 1982 között írt. Rajta keresztül a csavargó folkzenész, Woody Guthrie és a McCarthy-éra üldözöttje, Pete Seeger munkásságát is elismerik, bár őket errefelé kevesen hallgatják. Inkább mondok egy ismertebb, de szintén korszakformáló nevet: Leonard Cohen. O finomabb eszközökkel csinálta ugyanazt, mint Dylan: széles tömegek számára tette elérhetővé a költészetet. Jelképesnek és sorsszerűnek tartom, hogy épp mostanában halt meg. Egy biztos: ezentúl minden dal- szövegírónak esélye van arra, hogy költőként értékeljék, akár még Stockholmban is. És ez szerintem pont annyira forradalmi dolog, amennyire manapság lázadni érdemes a bevett szokások ellen. FIGYELŐ Schulz lehet a német külügyminiszter Az Európai Parlament (EP) elnöki tisztségéből a német külügyminiszteri pozícióba kerülhet Martin Schulz, de csak akkor vállalná el a feladatot, ha pártja, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kancel- láijelöltje lehet a 2017-es szövetségi parlamenti (Bundestag-) választáson - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) című lap SPD-s forrásokra hivatkozva. A lap szerint Sigmar Gabriel alkancellár, az SPD elnöke a várakozásoknak megfelelően Martin Schulznak ajánlottá fel a külügyminiszteri tisztséget, amely februárban üresedik meg, amikor - a koalíciós társ jobbközép CDU/CSU pártszövetséggel kötött megállapodás alapján - a német diplomácia mostani vezetőjét, Frank-Walter Steinmeiert megválasztják államfőnek. Martin Schulzot azonban elsősorban a kancellárjelöltség érdekli, ezért azzal a feltétellel vállalná el a feladatot, hogy az SPD őt indítja a kormányfői tisztségért a jövő őszi Bundestag-választáson. Egyelőre nem is hajlandó elkötelezni magát a külügyminiszteri pozíció mellett, azt mondja, hogy inkább Brüsszelben maradna, és januárban lejáró megbízatása után egy második ciklusra is vállalná az EP vezetését. A bizonytalanság annak tulajdonítható, hogy a kancellárjelöltség alapesetben a párt elnökét illeti meg, és Sigmar Gabriel még nem nyilatkozott arról, vállalja-e a megmérettetést. Döntését nagyban befolyásolhatja, hogy lakossági támogatottsága igen alacsony, nagyságrendekkel elmarad a CDU/CSU feltételezett jelöltje, Angela Merkel kancellár népszerűsége mögött, és az SPD-ben sem teljes körű a támogatottsága. Az SPD rövidesen lépéskényszerbe kerülhet, mert a CDU közleménye szerint Angela Merkel pártelnök-kancellár vasárnap este sajtótájékoztatót tart. A várakozások szerint bejelenti, hogy ismét - negyedik alkalommal is - a CDU/CSU kancelláijelöltként kíván indulni a Bundestag-választáson. Az SPD központjában és Schulz környezetében a FAZ-nak azt mondták, a lap értesülése nem helytálló. Az EP-elnök azonban egy csütörtöki berlini rendezvényen nem cáfolta, hogy pártja kan- cellárjelöltje szeretne ienni. A Süddeutsche Zeitung szerint *' Schulz egy berlini fórumon hangsúlyozta, meg kell védeni a „liberális és toleráns társadalmat”. (MTI)
