Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-10 / 261. szám, csütörtök

IXII Alkotóműhely 2016. november • www.ujszo.com ül szó HOBBI I Kreatív emlékmegőrzés Ti kával HA ALKALOMADTÁN LASSÍTANÁNK A TEMPÓN, FELTŰNNE, MENNYI SZÉPSÉG VESZ KÖRÜL BENNÜNKET. HA MEGFIGYELNÉNK A REPÜLŐK VONALÁT, LEÜLNÉNK TÁRSASJÁTÉKOZNI, VAGY ELMENNÉNK GESZTENYÉT GYŰJTENI. A boldogság sokszor ilyen apró pillanatokból épül fel, amelyeket fontos lenne a szívünkbe zár­ni, nehezebb napokon néha elővenni. Kocur Márta, a Tika Műhelyének megálmodója ebben a szellemben fogott bele a scrapbookozásba, a kreatív emlékmegőrzésbe. Mi az a scrapbook? Egy olyan kreatív hobbi, amely a mindennapok pillanatait, számunkra fontos történéseit, kisebb-nagyobb emlékeit segít megőrizni és fel­dolgozni a fotók és különféle kézművestechnikák ötvözé­sével. A bölcsője Amerika, Magyarországon kb. 2007-től foglalkoznak vele. Ezek az emberek nagyon érzékenyen kezelik a hétköznapokat. Odafigyelnek a részletekre, az élet apró pillanataira. Emlékeket, apró tárgyakat gyűjtenek, sokat fotóznak, majd ezeket a szösszeneteket saját készítésű scrapbook oldalakba és albumokba rendezik. Lényegében ez nem más, mint az emlékmegőrzés kreatív formája, egyben egyfaj­ta életszemlélet. Hogyan készül egy ilyen emlék(füzet)? Technikai szempontból a lehetőségek széles skálá­ja tárul elénk. A legfőbb alapanyag a speciális scrapbookpapír, ami időtálló tulajdonságokkal rendelkezik. A dizájnerek különféle hozzá illő kiegészítő elemeket is ter­veznek, például matricákat, chipboardokat, kivágatokat, kapcsokat, szalagokat. Ezen felül rengeteg eszköz segíti a scrapbookosok munkáját. Különféle vágó- és dombo­rító gépek, szegélyvágók, lyukasztók, tinták, bélyegzők, hőlégfúvók is beszerezhe­tők, ezek közül némelyik rendkívül csajos dizájnnal rendelkezik. Mikor kezdtél érdeklődni a scrapbooking iránt? Egy évvel kislányom, Anna születése után hiányozni kezdett egy olyan tevékeny­ség, amiben kiélhetem a kreatvitásomat. Ez nem volt meglepő, hisz korábban is szerettem kézműveskedni, és nagyon sok fotót készítet­tem a lányunkról. Szerettem volna ezeket a pillanatokat méltóképpen megőrizni, hogy ne csupán a családi fotóalbumokban lapulja­nak. Miután már Annával összeszoktunk, kialakult egy napirend, elkezdtem az in­terneten böngészni, míg rá­találtam a scrapbookra. Már korábban is volt alkalmam kipróbálni, bár akkor még nem tudtam, hogy pontosan mit takar ez a kifejezés. Ta­láltam egy több hétvégéből álló alaptanfolyamot, amin részt tudtam venni. Miből áll egy ilyen tanfolyam? Megismerkedtünk azzal, hogy mi is az a scrapbook, milyen egyéb technikákkal lehet ötvözni, volt színtan, elrendezéstan, lényegében minden alapvető tudást meg­szereztünk, ami egy esztétikus scrapbookoldal kivitelezé­séhez szükséges. Ezen felül pedig tisztáztuk, melyek azok az alapanyagok, eszközök, amelyek egy kezdő számára hasznosak lehetnek. Kinek készük az első album? Anyák napja előtt fejeztem be az alapkurzust, így az első album édesanyámnak készült. Lefotóztam, és feltettem a privát oldalamra. Rengeteg pozitív visszajel­zést kaptam rá. Sokan már akkor szívesen rendeltek volna, de még nem az volt célom, hogy másoknak is készítsek. Tapasztalatlan­nak tartottam magam az ilyesmihez. Annáról szeret­tem volna minél több oldalt, albumot készíteni. Később meséltem a tevékenységem­ről egy ismerősömnek, aki épp az esküvőjére készült. Megkért, hogy készítsek neki egy vendégkönyvet. Ez volt. az első megrendelésem, ami nagyon nagy kihívás volt, hiszen fogalmam sem volt, mi ennek a menete, hogyan kellene kinéznie, színekben hogyan tudnám a dekorá­cióhoz hangolni. Amikor elkészült, ez is felkerült az oldalamra, és szintúgy felkel­tette az érdeklődést, mint a korábbi anyák napi album. Ezt követően pedig egyre több megkeresés érkezett. Miiyen érzés volt látni a sok üzenetet a megrende­lőidtől? Nem is álmodtam arról, hogy ez valaha ténylegesen is a munkám lehet. Pontosan ezért nagyon megörültem annak, amikor láttam, hogy egy életképes kisvállalkozás­sá formálódik az asztalomon. Soha nem reklámoztam magam különösképpen, de sok elégedett megrendelőm volt, akiknek az új vásárlóimat köszönhetem. Milyen jellegű felkérése­id érkeznek? Ki a vásárló­közeg? Többnyire ajándékba készülnek az alkotásaim. Ha időszakokra kellene lebontanom, akkor kará­csonykor inkább szülőknek, nagyszülőknek kérnek tőlem albumot. Évközben pedig barátnőknek, édesanyáknak, illetve rengeteg babaalbum is készül. A szerelmes albumo­kat főként ajándékozni szok­ták, például az ifjú párnak. Nincs minden esetben egy fix támpont, amiből kiindulhatsz, sok múlik a megbízhatóságon. Hogy birkózol meg ezzel? Vannak olyan megren­delőim, akik teljesen rám bízzák, hogyan nézzen ki a végeredmény. De minden értelemben rendkívül benső­séges elfoglaltság ez. Hirtelen élettörténetek tárulnak elém. Látom a fejlődésüket a kiskortól a mai napig. Egyszer kaptam eredeti, 1960-as évekből származó megsárgult fotókat. A hideg is kirázott, amikor tudatosult bennem, hogy csak egy van belőlük, és annak ellenére a rendel­kezésemre bocsátják. Mindig hálás vagyok a megelőlege­zett bizalomért, amit kapok. Később workshopokat is tartottál, november 12-én Nagymegyeren egy rendezvénnyel készülsz, a Felvidéki Scrapnappal. Mit kell erről tudni? Igen, volt jó pár workshop, főleg Komárom, Dunaszerda- hely és Ipolyság környékén, de hívtak már cserkészek és barátnős társaság is foglalko­zást tartani. Mivel hamarosan bővül a család, így-aTika Műhelye szünetelni fog. Arra gondoltam, ezt megelőzően szervezek egy egész napot felölelő alkotóműhelyt. Egy külföldön élő neves vendég­alkotó is érkezik majd közénk. Minden résztvevő egy előre összeállított alkotócsomagot kap, amivel a nap folyamán dolgozni fog, a kreatív napot végül egy saját scrapbookal- bum kivitelezésével zárjuk. Említetted, hogy olyan a scrapbookozás, mint egy életstílus. Ez miben nyilvánul meg? Más a világszemléletem, mint azelőtt. Igyekszem minél többet megörökíteni az életünkből. Örülök a kis dol­goknak. Ha az utcán sétálok a lányommal, és meglátok egy szép virágot, lefotózom, mert úgy érzem, hogy szükségem van rá, albumba, vagy csak úgy magamnak, hogy lássam. Meggondolom azt is, kitől vá­sárolok. Nagyon jó dolog egy olyan közösséghez tartozni, melyben hasonló az emberek életszemlélete: az alkotás iránti vágy, a harmonikus és egyedi dolgok létrehozására irányuló törekvés. Rengeteg barátra tettem szert ebben a közegben. VIDA NIKOLETTA (A SZERZŐ ÉS KOCUR MÁRTA FOTÓI) Az Új Szó havi melléklete. Szerkesztőség: Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1. E-mail: hobbi@ujszo.com. Szerkesztő: Veres István. Grafika: Duranský Tamás. Reklámmenedzser: Seres Zoltán, zoltan.seres@pebtpress.sk, telefon: 0905 840 430. A hirdetések és a fizetett cikkek tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Nyomja: Pebt Press, a. s., Kopaanska 22, Brabslava. A nem jelölt fotók: www.fotolia.com.

Next

/
Thumbnails
Contents