Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-05 / 257. szám, szombat
SZOMBATI VENDÉG www.ujszo.com | 2016. november 5 9 Már a titkos jelentéseket olvassa Torök-lllyés Orsolya: „Nálunk a gyerekek az elsők, minden más mögöttük van. Ez el is veszi a felesleges csillogást..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Ernelláék Farkasóknál. Ez a hatodik filmje, amely színésznőként Hajdú Szabolcshoz köti, de az első, amelyben a feleségét játssza. Török-lllyés Orsolya és a rendező a magánéletben is házastársak. Macerás ügyek, Off Hollywood, Tamara, Bibliothéque Pascal, Délibáb. Közös filmes munkáik sora az idén olyan alkotással gazdagodott, amely kettős győzelemmel zárta Karlovy Vary fesztiválját. A tizenkét operatőrrel forgatott Ernelláék Farkaséknál Kristályglóbuszt nyert a versenyfilmek mezőnyében, Szabolcs pedig a legjobb férfialakitás díját kapta. Török-lllyés Orsolya Marosvásárhelyen született, a színművészeti főiskolát is ott végezte, majd a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja volt. Ott találkozott Hajdú Szabolccsal. Aki vendégként játszotta Peer Gynt szerepét. Egy hétnél többet azóta nem is töltöttek távol egymástól. Húsz éve élnek együtt, húsz éve szerzőtársak. Szinte mindent együtt csinálnak. Új filmjük alapötlete is az ő fejükben született meg. Család, gyerekek, rokoni kapcsolatok, elvágyódás, hazatalálás - erről szól az Ernelláék Farkaséknál. Fiktív történet, amelyet személyes élmények tesznek hitelessé. Egyébként pedig kényszer szülte film. A sors húzta ki belőlük. Pénz és kötöttségek nélkül forgatták, minden pillanatát élvezve. Nem sokkal előtte ugyanis a mocsárból húzták ki magukat. Rengeteg problémát kellett legyűrniük. Volt köztük tragédia és depresszió is, szakmai és anyagi kétely, bizonytalanság és félelem. Szabolcs egy ideig kőművesként dolgozott, párja eladónő volt egy natúr kozmetikumokat árusító boltban. A Karlovy Vary-i dupla elismerés nagyot lendített az életükön, most újabb színházi és filmes munkák foglalják le őket. Mennyi időnek kellett eltelnie július óta, hogy a család feldolgozza az Ernelláék Farkaséknál Karlovy Vary-i diadalútját? Azért kérdezem, mert a filmben a gyermekeik, Lujza és Zsigmond is szerepet kaptak. Karlovy Vary nekünk már hab volt a tortán. Őrültünk, hogy a film elkészült. Jól éreztük magunkat, mert szerettük csinálni. Állami támogatás nélkül, minimális összegből, alig másfél millió forintból, baráti segítséggel hoztuk létre, de felszabadultan, mindenféle kötöttség nélkül dolgozhattunk. A Karlovy Vary-i sikeren gyorsan túljutottunk. Volt utána pár hét pörgés az itthoni médiában, aztán jöttek a hétköznapok. Olyan volt az egész, akár egy születésnap. Lement, szép volt, mehetünk tovább. Túl vagyunk már néhány sikeren, és olyan időszakon is, amikor nem irányul felénk akkora figyelem. Pontosan tudjuk, hogy ezek rövid távú dolgok, amelyeknek különösebb következményei nincsenek. Sem pozitív, sem negatív értelemben. S a gyerekek? Ők hogyan élték meg a forgatással és a fesztiválsikerrel járó felhajtást? Lujza tizenkét éves, Zsiga még óvodás. Egyikük sem szállt el attól, hogy filmben szerepelt. Lujza egyébként már a Bibliothéque Pascalban is feltűnt. Ismeri a filmes közeget. A Karlovy Vary-i díjkiosztó napján a várost körbeölelő hegyekben sétáltunk, hogy kiszakadjunk a fesztivál forgatagából. Az egyensúly megteremtését Szabolcs is, én is fontosnak tartjuk. Ez így van rendjén. Nem kell nekik állandóan abban pörögniük, amiben mi forgunk. Én pedig úgy jöttem haza Karlovy Va- ryból, hogy másnap már dolgoztam. Jeles András filmjében, A rossz árnyékban játszottam. Nem nagyon volt idő lamentálni. Kanyarodjunk vissza Farka- sékhoz, akikhez váratlanul állítanak be a külföldről hazatérő Ernelláék. Előbb azt mondta, mélyről jöttek fel a forgatást megelőző időszakban. Nem szívesen beszélek erről. Fél éven belül két közeli barátunkat, munkatársunkat veszítettük el. Mindketten kiléptek az életből. A Délibábbal is gondjaink voltak. Szakmailag. Iszonyú nehéz időszak volt mögöttünk. És nem hónapokról, évekről beszélek! A nulláról kellett feljönnünk. Aztán megcsináltuk a darabot, az Ernelláék Farkaséknál színpadi változatát a Maladype égisze alatt, tizenhat nap alatt leforgattuk a filmet, és elküldtük Karlovy Varyba. Karel Ochtól, a fesztivál művészeti igazgatójától kaptuk a levelet, hogy bekerültünk a versenybe, s azzal minden jóra fordult. Szabolcs nemzedéke egyik kiemelkedő tehetségű rendezője. Karlovy Vary színészi alakítását is díjazta. A kategóriájú fesztiválon erre ritkán van példa. Hogy megnyeri valaki a fődíjat, és még jeles színészeket is maga mögé kényszerít. Nekem soha meg nem fordul a fejemben, hogy ki színész és ki nem, akit a vásznon látok. Végzettség nélkül is lehet valaki nagyon jó egy filmben. Szabolcs meg igenis színész. Sajnálom, hogy filmben eddig nem használták. Egyébként rendezői diplomája sincs, mert nem fejezte be a főiskolát. Hülyeség ez a papírozás! Önnek viszont papírja van arról, hogy színésznő. Lohinszky Loránd, az erdélyi színjátszás egyik kimagasló egyénisége volt a mestere. Furcsa érzése volt Szabolcsnak, amikor a legjobb férfialakítás díjával visszaült mellém Karlovy Varyban. Tudtam, hogy örül az elismerésnek, de azt is láttam rajta, hogy sokkal boldogabb lett volna, ha másvalakit díjaznak a stábból. Amit különösnek találtam: színészi alakítás díja miatt nem nagyon marasztalnak egy egész stábot. Nekünk viszont szóltak, hogy ne utazzunk haza. S miután Szabolcs visszaült a helyére a nézőtéren, valaki megkérdezte a stábból, hogy tudjátok, hogy a fődíjjal pénz is jár, 25 ezer dollár? Na, akkor kezdtünk el izgulni. Percekkel később már az is kiderült: a Kristályglóbuszt is haza- vihetik. Természetesen nagyon nagy volt az örömünk, főleg, hogy mindent együtt élhettünk meg a gyerekekkel. Ez tompította is a helyzet protokolláris élét. Nálunk mindig a gyerekek az elsők, minden más mögöttük van. Ez el is veszi a felesleges csillogást. Maga a forgatás, hogy a lakásukat, az intim szférájukat adták a filmhez, mennyire borította fel az életüket? Hogy hatalmas volt a kupi? Például. Szerencsére nem vagyok rendmániás. Pontosan tudtam, mivel jár ez. már oda is csak kábelek között bujkálva lehetett bejutni. S milyen volt az utolsó nap? Tájkép csata után? Akkor még rendeztünk egy búcsú bulit. Sokan voltunk, hiszen Szabolcs növendékei váltották egymást a kamera mögött. Ezt így találtuk ki. És mert a lakás is játszott, valamelyik részét mindig rendben kellett tartani. Az egyik szobából kipakoltunk, a másikba be. Örökké rakodtunk, bútorokat tologattunk. Nem volt ez olyan hosszú időszak. Tizenhat nap. Háromezer oldalas anyagot kaptam, (Talabér Tamás felvétele) Természetesen vágytam egy csendes zugra, amit le is választottam, de nagy értelme nem volt. Úgy kezdtünk neki a munkának, hogy csak annyit kértem, a kis szobában, ahol csak egy ágy fér el, ne legyen senki, hogy bármikor lefektethessem a gyerekeket, vagy én is tudjak ott pihenni, ha úgy alakul a beosztásom. De már az első napon bekerült oda is egy állvány, mert onnan kellett világítani. A harmadik napon pedig Utána még egy hétig tettem-vettem, másfél hétig pedig takarítottam. Akkor sóhajtottam fel, amikor láthatóan a helyére került minden. Mi ezt is végtelenül egyszerűen éltük meg. Fesztiválokra járni jó, de egy idő után fárasztó. Vissza is vonultunk egy idő után. Vannak időszakok, amikor a végkimerülésig dolgozunk, ám étből sem csinálunk nagy ügyet. Ha valamiben bízom, akkor abban, hogy a gyerekeinket nem kell attól féltenünk, hogy el fognak szállni, hiszen látják, mihez hogyan viszonyulunk. Azt a bizonyos 25 ezer dollárt hogyan osztották el? Fele a producereké lett, fele a rendezőé. De a negyvenöt százalékát adóként kellett befizetni. Ez sosem annyi, amennyi. De legalább lendített valamennyire az anyagi helyzetükön. Ahhoz képest, ahogy az elmúlt időszakban éltünk, igen. Jelenleg egészen jól vagyunk. Most kell dolgoznunk azon, hogy ezt tartani tudjuk. Ezért sem járhatjuk egy évig a világot, pedig járhatnánk, rengeteg fesztiválra hívtak bennünket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy huzamosabb ideig ne dolgozzunk. Az egy idő után mélyre lökne bennünket. Felélnénk a tartalékunkat. Jó utazni, de még jobb, ha dolgozhatunk. Mi ilyenek vagyunk. Én inkább nem vállalok el munkát, mint hogy színésznőként olyasmiben vegyek részt, amihez egyáltalán nincs kedvem. Jeles András filmjében hogyan érezte magát? Igazi mozi részese lehettem. A forgatókönyv szerint a női főszerepet játszom. Egy fiatal orvos édesanyját. Ennyit mondani ebben az esetben éppen elég. Nem sztorimesélő film ez. Kár lenne megfogalmazni a történéseket. Ritkán van az embernek olyan érzése, hogy nem szabad elképzelnie azt, amit elolvasott. Itt most ezt éltem meg. Hagytam, hogy sodorjon a hullám, ami a rendező fejében megszületett. Gerlóczy Márton, a tehetséges író öccse, Zsigmond játssza a főszereplő fiatalembert. Nem színész, de az első pillanattól hiteles volt. Nagyon jól ismerem, mert amíg a lányom zongoratanárnője szülési szabadságon volt, Zsiga foglalkozott Lujzával. Jeles András természetesen erről semmit nem tudott. A leggyakrabban Szabolccsal dolgozik, ami meg is határozza művészi értékrendjét. Alaposan megfontolja, kinek mond igent rajta kívül? Ezek nem tudatos választások. Van ebben valami sorsszerűség is. Be- vonzom a lehetőséget. Az egyéni ízlés, az egyéni gondolkodásmód eleve kizár bizonyos dolgokat. Ha sugárzik belőlem valami, akkor az, hogy olyan emberekkel szeretek dolgozni, akikkel együtt gondolkodni jó. Mi következik most a sorban? Egy újabb színházi előadás, vagy egy újabb film? Ez mindig attól függ, mi érik, mi születik meg elsőként Szabolcsban. Több munkánk is előkészületi stádiumban van. Lesz két színházi előadás, és lesz film is. Folytatni szeretnénk A játékost, amelyet Las Vegasban kezdtünk el forgatni, és már dolgozunk azon a forgatókönyvön is, amely anyukám, Illyés Kinga színésznő életének egy meghatározó szakaszáról szól, amikor a román titkosrendőrség lehallgatta a beszélgetéseit. Háromezer oldalas anyagot kaptam Bukarestből, az alapján írtuk meg a forgatókönyvet. Meglátjuk, mi az, ami Szabolcs kezéből a leghamarabb kibomlik, illetve hogy mire jön össze a pénz.
