Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-20 / 244. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. október 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Beteljesedés Ezentúl még nyugodtabban alhatnak az oligarchák CZAJLIK KATALIN átszólag a két dolog nem függ össze. A Daniel Lipšic és Grendel Gábor elleni vádemelés, és a Gorilla-ügyet vizsgáló rendőrségi csoport vezetőjének távozása a rendőrségtől. Pedig dehogynem. Bámulatos, hogy a szervezett bűnözés üldözésére létrehozott legfőbb rendőrségi szervnek (NAKA) négy évig tartott, amíg rájött, hogy 2012-ben Lipšic belügyminiszterként, Grendel pedig szóvivőként törvényt sértett, amikor Marián Kočner gyanús ügyleteiről számolt be. Mondhatnánk, hogy jobb későn, mint soha, ha nem arról lenne szó, hogy azok ellen fognak eljárni, akik éppen a nagy volumenű szervezett bűnözés gyanújára próbáltak rámutatni, miközben magában az ügyben (Kočner gyanús átutalásai a Penta kezében lévő Privatbankába) a Legfőbb Ügyészség közbenjárására a rendőrség leállította a nyomozást. Igen jogos felvetés, hogy Lipšicék talán banktitkot sértettek, amikor Kočner pénzmozgásairól tájékoztattak, ám hogy ezért felelősségre vonják őket, azért abszurd, mert a Smer-kormányzat rendszeresen hoz nyilvánosságra olyan információkat, amelyeket nem lenne szabad, lásdMatovič adóügyei, vagy a Maiina Hedvig-ügy részletei, Kaliňák tolmácsolásában. Az oligarchák ezentúl tehát még nyugodtabban alhatnak, hiszen sorra hárulnak el az akadályok útjukból. Nem mintha bárki is komolyan gondolta volna, hogy Kaliňák vezetése alatt a belügyminisztérium érdemben kivizsgálja a Gorilla-ügyet. Most már azonban biztosan lehetünk ebben, hiszen a nyomozócsoportot vezető Marek Gajdoš végleg feladta, s távozik a rendőrség kötelékéből, szavai szerint egyes személyek hozzáállása miatt. Látszólag a két történet nem függ össze. Valójában viszont mindkét esemény ugyanannak a folyamatnak a része, amely régóta zajlik ugyan, de minden jel arra utal, hogy közeledünk a nagy beteljesüléshez, amikor az oligarchák átveszik a teljes hatalmat az állam felett. így aztán már formális akadályokba sem ütköznek érdekeik érvényesítése közben. Ha valaki azt várta, hogy a Híd és a Sieť (az SNS-től, azt hiszem, ilyesmit senki sem várt el) által „ellenőrzött” Smer-kormány különb lesz az előző kettőnél, tévedett. Vagy talán mégsem. A harmadik Fico-kabinet ugyanis immár kendőzetlen elszántsággal építi az oligarchaállamot. Legfőbb bírálói vagy mellé álltak (Híd), vagy szertefoszlottak (Sieť) vagy azzal számolhatnak, hogy az állami apparátussal találják szembe magukat (Lipšicék, Matovič). (Ľubomír Kotrha) Ez még nem a halálos csapás íriában dúl a háború, most mégis Irakra figyel a világ, megindult az Iszlám Állam iraki központja elleni ostrom. Moszult készül bevenni az iraki hadsereg, szövetségesei segítségével. A hétfőn indult hadjárat során már több mint 200 négyzetkilométert és tucatnyi falut foglaltak vissza, szorul a hurok a város körül. Pontosabban az egykori nagyváros körül, hiszen lakossága a Budapest méretű kétmillióról a felére csökkent a háború alatt. Az Iszlám Állam számtalan hadifoglyot ejthetett Moszulban, sorsuk ugyanúgy kérdéses, mint az, hogy mi történik azokkal, akik az ostrom elől elmenekülnek. A segélyszervezetek több mint százezer fő ellátására képesek, de ez könnyen kevés lehet. Még rosszabb dominóhatás jöhet, ha nem csak a polgári lakosság menekül. Ahogy korábban történt az Iszlám Állam által elfoglalt más városok visszavételekor, néha a terroristák egyszerűen a tömegbe vegyülve eltűnnek. Több ezer dzsihádista menekülhet így meg és csatlakozhat a szervezet szíriai szárnyaihoz. Az iszlamisták a korábbi kivonulásaik idején is pokollá tették az emberek életét: hiába élték túl a rémuralmat, nélkülözést, hiába várták ki a harcok végét. Az Iszlám Állam gyakran bombákat, aknákat, robbanószerkezeteket telepít az általa elhagyott területeken, a legváratlanabb helyekre, amelyek még hetekkel később is áldozatokat szednek, hiába tűntek el harcosaik a terepről. A nagypolitika szintjén sem maradt hullámok nélkül Moszul ostroma, miközben a még jobban kiéheztetett és elgyötört szíriai Aleppóról sem szabad megfeledkezni. A város felkelők által uralt része a szír kormányerők és az oroszok nyomása, légi csapásai alatt áll. Aszadék azelőtt szeremének Aleppónál végezni, hogy a moszuli iszlamista harcosok elkezdenének visszaszivárogni szír területre. Aszad alighanem átcsoportosítaná erőit a határ felé, ha Aleppó nem kömé le. Az amerikaiak emiatt némileg fellélegezhetnek, hiszen a szír kormánypártiak megint szembesülhetnek egy újabb dzsihádista fronttal, Moszult pedig az iraki sereg a pesmergákkal - kurd harcosokkal - együtt szabadítja fel. Ráadásul Moszul az iraki szunniták központja volt, miközben Szad- dam megdöntése óta síita politikai uralom van az országban. Tehát az érzékeny belső iraki politikai egyensúly szempontjából - leginkább annak nehézkes visszaállítása miatt - is nagyon fontos és jelképes Moszul felszabadítása. Amit látni fogunk a következő napokban a közvetítésekben, azok szomorú képek lesznek. Áldozatok minden oldalon, alighanem betekintést kapunk az Iszlám Állam kínzókamráiba, a terror működtetésébe. Remélhetőleg mindez inkább ösztönző lesz ahhoz, hogy a szíriai állásaik felszámolásához is megteremtődjön a nemzetközi akarat. A kormány öklei TOKÁR GÉZA V annak rá példák Közép-Európában bőven, hogy egy egyszínű kormány képtelen önmérsékletet tanúsítani és az állami szervezeteket is felhasználja az ellenzék ellen. Bár a Smer már nem egyedül kormányoz, de két partnere, a Híd és az SNS asszisztálásával ugyanezt teszi. Aktivizálja a rendőrséget és az ügyészséget - a hatóságok nagyon is látható tényezővé váltak a politikai-hatalmi játékokban, miközben a kontrolijuk hiányzik. Csak az elmúlt időszak terméséből szemezgetve is látszik, hogy a következő egy-két év politikai játszmái nem feltétlenül a parlamentben, hanem a bíróságokon játszódhatnak le. Renáta Kolenčíková, a Smernyitrai megyei ügyeiről kitálaló egykori pártfunkcionárius ellen lejárató hadjárat indult, melynek vélhetően a bíróságon lesz vége - hacsak Kolenčíková látványosan meg nem futamodik. A Dániel Lipšic által okozott baleset ügyében „véletlenül” több újsághoz és hírportálhoz is kiszivárgott a rendőrségi vizsgálati anyagból származó videó arról, hogyan gázolja el a politikus az idős férfit. Lipšic és Grendel Gábor ellen a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) is vizsgálatot indított, méghozzá azért, mert a Gorilla-botrány kapcsán szabálytalan módon tájékoztatták a nyilvánosságot Marián Kočner nagyvállalkozó-oligarcha számláján történt pénzátutalásokról. Igor Matovič, az Egyszerű Emberek öntörvényű vezetője nemcsak a vállalkozási engedélyének meghosszabbítása, hanem a kiszivárogtatott számlázási problémái miatt is folytonos magyarázkodásra kényszerül. És ez csak a jéghegy csúcsa. Előbb-utóbb mindenkinek, aki összeakaszkodik a kormánnyal, esetleg ellenzéki alternatívaként lehet rá számítani, meggyűlik a baja az állami szervekkel. Egy jól működő állam ilyen esetekben a bűnösöket megbünteti, az ártatlanokat felmenti - de a kettős mérce itt nagyon érezhető. A hadjáratok közben tovább temetik Robert Kaliňák Bonaparte-botrányát, a Smer klientúrája a botrányok nyomán nem ellehetetlenül, hanem az egyes állami intézmények között vándorol - mint Danka Kapuciánová, a Pedagógiai Módszertani Központ volt igazgatój a, aki felfelé bukott, miután maj d félmillió euró költségvetési pénzt átutalt egy csalónak. Csendben távozik a Gorilla-ügy kivizsgálását vezető nyomozó, Marek Gajdoš, aki megelégelte, hogy a hatóságok nem segítik, hanem akadályozzák a munkáját. Történik mindez egy olyan kormány alatt, amely a korrupció és a klien- telizmus megállítását tűzte zászlajára, miközben a belügyminiszter Robert Kaliňák, az igazságügyi minisztert pedig a Híd adja. Megvan a logikája, miért van értelme bevonni a politikai játékokba az állami szerveket akkor is, ha a koalíciós partnerek elvileg ellenőrizhetik egymást. Egy kormány erejét nemcsak az együttműködés erőssége, hanem az ellenzék tehetetlensége is meghatározza. Márpedig ha mindenki más sakkban van tartva, akkor csak egy alternatíva van, a jelenlegi kormány. FIGYELŐ Trump a választási csalást sulykolja A vesztésre álló Donald Trump hetek óta azt sulykolja, hogy a választás elcsalható. „Nagy választási csalások vannak már most, és ez lesz a választás napján is” - írta egy Twitter-bejegyzéshen Trump. A republikánus politikaalakítók többsége csak legyint erre, de hívei jó része hisz Trumpnak. Egy felmérés szerint az amerikaiak 41 százaléka úgy véli, a választásokat valóban elcsalhatják Trumptól. Sőt, a republikánusok 71 százaléka gondolja ezt. Vagyis a közvélemény nyitott Trump üzenetére, hogy a rendszer csalárd, és a média összejátszik Hillary Clintonnal. Választási szakértők, elemzők és politikusok egyaránt cáfolják a republikánusjelölt aggodalmait. Elemzések támasztják alá, hogy a választási csalás nem széles körű gond az Egyesült Államokban. Justin Lewitt, a Loyola Marymount Egyetem jogi karának professzora arról számolt be, hogy a 2000 és 2014 közötti választásokon leadott egymilliárdnyi voksot átvizsgálva mindössze 31-et találtak, amellyel bizonyítottan csalást követtek el. Richard Hasen, a Kaliforniai Egyetemjogászprofesszora leszögezte: a választási csalás ötlete nevetséges. Trump úgy véli, egyes szavazók ötször-tízszer-tizenötször is szavaznak ellene, különböző helyeken, és voksolnak az illegális bevándorlók is. Tény, hogy sok államban nem kémek személyazonosító igazolványt, de az is tény, hogy míg 2000-hen csak 14 államban kértek igazolást, addig ma már mintegy 30 államban csak így lehet voksolni. A szigorítást a republikánusok érték el, a demokraták viszont elutasítják, arra hivatkozva, hogy ez a kisebbségi csoportokat és a hátrányos helyzetben élőket sújtja, hiszen nekik gyakran nincs jogosítványuk, amely az Egyesült Államokban a leggyakoribb azonosító dokumentum. Elemzők rámutatnak: a tömeges csalás azért is nehezen kivitelezhető, mert a rendszer decentralizált: a szabályokat nem a szövetségi kormányzat úja elő, hanem az ötven állam maga dönt, hogy milyen rendszerben bonyolítja a választást. Emellett egyre több helyen tértek vissza az elektronikus szavazásról a biztonságosabbnak tartott papíralapú szavazáshoz. Ráadásul a legtöbb olyan államban, ahol szorosnak ígérkezik a verseny, republikánus a kormányzó. Ohió belügyminisztere, a republikánus Jón Husted azt mondta: megnyugtathatom Donald Trumpot, Óhióban én vagyok a felelős a választásokért, és sehol nem lesz csalás. Ezt garantálom - mondta. Majd hangsúlyozta, hogy az amerikai intézményrendszer, benne a választási rendszer is, az amerikai demokrácia egyik alapja, s nem szabad megkérdőjelezni. (MTI)
