Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-20 / 244. szám, csütörtök
8 KULTÚRA 2016. október 20.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Mégsem játsszák az '56-os emlékdalt Budapest. A Magyar Nemzet arról ír, hogy az 56-os forradalom 60. évfordulójára rendelt emlékdalt nem fogják lejátszani az ünnepen. A Kossuth téri megemlékezésen sem hangzik el, ezt a dalban közreműködő zenészek is megerősítették a lapnak. A kifejezetten a fiataloknak írt dal továbbra sem szerepel a Petőfi rádió lejátszási listáján sem, ám állítólag október 23-a előtt játszani fogja a rádió. A dallal, Desmond Child szerzeményével több probléma is akadt, kiderült, egy amerikai kosárlabdacsapat indulója volt, nem tisztázott, mennyit fizettek érte, és a feléneklés sem sikerült teljesen: a „Magyarország, halld szavunk” sor „Magyarország halszagú”-nak hallatszik. (ú) Betiltották a Jézus Krisztus Szupersztárt Omszk. Levették a műsorról a Jézus Krisztus Szupersztár című musical előadását egy orosz városban egy konzervatív ortodox keresztény szervezet tiltakozása miatt. Az előadást egy szentpétervári társulat tartotta volna november 1 - jén Omszkban. Orosz híradások szerint azonban a musical bemutatója ellen a Család, Szeretet és Testvériség elnevezésű vallási csoport tiltakozást jelentett be arra hivatkozva, hogy a darab sérti a vallási meggyőződésüket. Az orosz állami televízió arról is beszámolt, hogy az előadást törölték a műsorról. Az Amnesty International közleményt adott ki a darab betiltásával kapcsolatban, amelyben hangsúlyozta, hogy a szólásszabadságot megsértő lépés újabb bizonyítéka annak, hogyan befolyásolják orosz nacionalista aktivisták az orosz kulturális életet. Andrew Lloyd Webber még csak 22 éves volt, amikor 1970-ben a Palace Theatre bemutatta második rockoperáját, amelyet Tim Rice-szal közösen írt. A Jézus Krisztus Szupersztár hatalmas sikert aratott, és a londoni premiert követően a világ szinte valamennyi országában színpadra került. (MTI, k) PENGE „Pusztul itt minden..." Irodalom és természet. Egyén és az ismeretlen. Sokan, sokszor, sok időszakban. Defoe, Thoreau, Bernhardt stb. Van tehát hagyomány, alap - valamihez, amihez tulajdonképpen nem is lehet hagyomány és alap. Az útkeresés BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA Győrfíy Ákosnál is addig támaszkodik az elődökre (a név szerint is megemlített Máraira és Sebaldra például), amíg az út ahhoz a valamihez érkezik, amit jobb híján létnek hívunk. S ez az, amiről már nem lehet beszélni azokkal a szavakkal, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Győrfíy kötetében is folytonosan vissza-visszatérő elem annak hangsúlyozása, hogy ami igazán fontos, az megfogalmazhatatlan, az a tudatosan befoghatón túl van. „ Várom [...], hogy befejezzem végre ezt afüzetet, holott még el sem kezdtem igazán. Az életem tudatküszöbe alatti folytonos mozgolódás. Mint amikor a forró gőz emelgeti a tetőt. Innen nézve pedig már a vallás, pontosabban a vallásos meditáció területére érkezünk. Elsőre az is az eszünkbe juthat, hogy ez az a pont, ahol elengedjük az irodalom kezét. S valóban, ahogy az elbeszélő billeg, próbál átlépni az ismeretlenbe (a létbe, a tudatalattiba, a mögöttesbe), úgy libikókázik Győrfíy szövege is az irodalom és a mély (vallásos) meditáció között. Irodalmi módon reflektál egyébként az ilyen beszédmód buktatóira is: mesteri módon rajzolja meg egy talán buddhista bicikliszerelő barátja portréját, aki az olajos szerszámot letéve beszélt fiataloknak a lélekről. Majd ezt úja róla: „ Sokszor éreztem úgy, miközben beszélgettünk, hogy inkább leckét mond fel. ” Tény, hogy nehéz hitelesen beszélni a meditáció eredményeiről, s az idézett mondatokban megfogalmazott veszély kétségkívül benne van a pakliban. A hegyi füzet elbeszélője (is) a természetben találja meg azt a helyet, ahol az otthonosság eléréséhez a legközelebb kerülhet. Elérni azt nem lehet, ha mégis, csak az ént, a tudatot kikapcsolva. Az erdőben, egy elhagyott kis házban... ahol azt a kis füzetet is találta, amelybe a könyvben olvasható gondolatokat leírta. Természet és lélek ugyanaz, emez mozgásai amaz rezdülései. S minden mélyén a lét. Csupa az irodalom, a művészet, de a pszichoanalízis számára is jól ismert szimbólum. Mindennek urbánus megfelelői a hajléktalanok (az elbeszélő egy hajléktalanszállón dolgozik, s az ottani élményei is bekerülnek füzetébe), akik az újkori városi dzsungelben jelentik valamennyire a természet kegyetlen „valódiságát”. És minden pusztul, napról napra, így válik a keresztény meditáció egyfajta apokaliptikus vízióvá. Győrfíy Ákos: A hegyi füzet. Magvető, Budapest, 2016. 80 oldal. Értékelés: 7/10 Hazai stíluskavalkád a dzsessznapokon Nem csak a világsztárokra érdemes figyelni a hétvégén JUHÁSZ KATALIN Idén is színes kínálattal készültek a holnap kezdődő Pozsonyi Dzsessznapok szervezői. A legnagyobb sztárokkal már foglalkoztunk ezeken a hasábokon, így őket csak röviden idézzük fel. Most a hazai és a cseh fellépők közül ajánlunk néhányat a hétvégére. Luba Mason a Broadway után Szlovákiát is szeretné meghódítani Miroslav Vitouš bőgős és Jirí Stivln multiinstrumentalista fúvós - két emble- matikus név a szakmában. Szombaton együtt adnak koncertet. (Képarchívum) Holnaptól vasárnap estig két színpadon zajlanak az események az In- chebában, a szombati napon például összesen öt formáció lép fel csak a nagyszínpadon. A kisebb teremben - immár hagyományosan - hazai tehetségek mutatkozhatnak be. Ok szó szerint egymást tapossák ezért a lehetőségért, minden évben tíz-tizenöt formáció jelentkezik, és a szervezők válogatnak közülük, Peter Lipa vezetésével. íme az idei mezőny: The Swines, Árpi Farkaš & Barbora Botošová EthnoJazz Project, Paper Moon Trio, ODB Trio, Ľudové Mladistvá. Valamennyi csapat különleges a maga nemében vagy a szokatlan hangszeres felállás, vagy a stílusok bátor keverése miatt, és persze a virtuozitás is számított a döntésnél. Több együttes vegyít roma vagy szlovák népzenét dzsesszel, úgy tűnik, ez a módszer nálunk is kezd trendi lenni. A közönség a fesztivál ideje alatt a helyszínen szavazhat is kisszmpados kedvenceire, és a győztes jövőre a nagyszínpadon léphet fel az első napon, azaz ő nyithatja meg a Pozsonyi Dzsessznapokat. Tavaly a Cha Búd nevű kassai jazz-funk-dub kompánia kapta a legtöbb voksot, úgyhogy holnap este érdemes időben érkezni, mert pontban 19 órakor a húrok közé csapnak. Megszokhattuk már, hogy a Pozsonyi Dzsessznapokon szinte kötelező jelleggel minden évben fellép egy-egy big band. Idén a csehek nemzeti kincsének számító Big Band Gustava Broma érkezik, amelyben folyamatos fiatalítás folyik: mára az öt évvel ezelőtt ugyanitt látott csapathoz képest is csökkent az átlagéletkor. Az általuk prezentált zene is egyre modernebb, persze a műfaj évszázados hagyományait tiszteletben tartva. Jirí Stivín multiinstrumentalista fúvós és Miroslav Vitouš bőgős - két emblematikus név a szakmában. Előbbi örök kísérletező, a középeurópai kortárs zene legnagyobbjai közül való. Sokoldalúságára jellemző, hogy lemezre játszotta Telemarni és Vivaldi fuvolahangversenyeit is, emellett kitűnő dzsessz-impovizátor. Akár megszokott kvartettje élén játszik, akár szólóestet ad egy szál furulyával és egy öreg kazettás magnóval, friss humora és muzikalitása mindig sikert arat. Miroslav Vitouš bőgős tőlünk nyugatabbra is sztár. Miles Davisszel is játszott, továbbá korszakos jelentőségű lemezeket készített Chick Coreával és Jan Garba- rekkel. A legendás Weather Report egyik alapító tagja, és mindig arra törekedett, hogy a bőgőt a kísérő szerepből szólóhangszerré előléptetve egyedi atmoszférát teremtsen. Ok ketten viszonylag ritkán lépnek fel együtt, hiszen külön-külön is megtöltenek minden koncerttermet, és egyébként is nehezen tudnak időpontot egyeztetni. Szombaton egy ilyen kivételes alkalomnak lehetünk tanúi Pozsonyban. Luba Mason Amerikában letelepedett szlovák szülők gyermeke, ő már New Yorkban született és ott is csinált karriert, méghozzá a Broad- way-n. Több sikeres musicalben szerepelt, szólólemezeket is kiadott, és egy latindzsessz-világsztárhoz, Ru- bén Blades-hez ment feleségül. Legutóbbi albumán olyan vendégek működnek közre, mint A1 Jarreau, Randy Brecker vagy Kenny Loggins. Félje is gyakran magával viszi őt koncertkörútjaira, ahol Luba természetesen nem a színpad széléről nézi az eseményeket. Nemrég elhatározta, hogy szülei hazájában is megméretteti magát, sokat vár a vasárnapi bemutatkozástól, és ezzel mi is így vagyunk, annál is inkább, mivel alkalmi zenekarában Stano Palúch is hegedül ezen az estén. Luba Mason stílusát nem könnyű meghatározni, a world music, a popzene és a dzsessz világában is otthonosan mozog, ügyesen megtalálja az átjárásokat, a hangja pedig tényleg figyelemre méltó. Mit kínál a nagyszínpad? ► Pénteken este a Cha Búd! koncertje után Adam Ben Ezra izraeli bőgős játszik, legújabb kedvenc formációjában - egyedül. A fiatal zenész méltán váltyoutube-sztárrá: a modern dzsessz, a rock és a világzene elemeit keveri nagyon eredetien. Egy másik generációt képvisel az olasz Enrico Rava trombitás: a hatvanas évek óta muzsikál, elsősorban bebop és avantgárd csoportosulásokban. Pozsonyba fiatal zenészekből álló kvintettjével érkezik. Az este sztárja az amerikai dzsessz-funk legnagyobb fiatal csillaga, Prince utolsó zenekarának boszorkányos ügyességű basszusgitárosa, Nik West lesz. ► Szombaton lép színpadra a brit GoGo Penguin, a fiatalok nagy kedvence, a dzsessztrió, amelyik még a rockfesztiválokon is magára vonja a figyelmet. Őket követi a kubai-amerikai Tiempo Libro, amely a dzsessz bonyolultabb struktúráit vérbő latinossággal keveri. ► Vasárnap ad koncertet Jon Cleary, a villámkezű brit zongorista, aki csaknem három évtizede New Orleansban él, és zenekarával - a hely szellemének megfelelően - szenvedélyes, blues alapú zenét játszik. Az est csúcspontja Caro Emerald fellépése: Hollandia büszkesége a manapság mindenütt taroló electroswing egyik legeredetibb hangú képviselője. (k)
