Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-19 / 243. szám, szerda

161 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2016. október 19. | www.ujszo.com Elnémult a kassai zenélő szökőkút NÉMETI RÓBERT Ismeretlen tettes megrongálta a gépházat és elvitte a vezérlőberendezést. A rendőrség nyomoz. mm Ellopták a zenélő szökőkút ve­zérlőberendezését. A szökőkút és a harangjáték az Állami Színház és a Szent Erzsé- bet-székesegyház közötti parkban van. A harangjáték 22 harangból áll, hangja, melyet májustól októ­ber végéig a zenélő szökőkút lát­ványa egészít ki, minden órában felcsendül. Amikor a harangjáték elhallgat, lassú zene dallamára lép működésbe a szökőkút, mely szí­nes fénnyel megvilágítva este tíz óráig varázsol páratlan hangulatot a parkba. A hang- és fényhatások most eltűntek a város szívéből, ugyanis ismeretlen tettes betörte a berendezés irányítóközpontjának üvegkupoláját, és ellopta az irá­nyítóegység számítógépes beren­dezését. „A városi rendőrség jár­őrei fedezték fel, hogy megrongál­ták a gépházat. A helyszínre érke­ző rendőrök szerint a tettes a gép­ház bejárati ajtaján keresztüljutott a vezérlőberendezéshez, megron­gálta a szökőkút számítógépes rendszerét” - nyilatkozta Miroslav A zenélő szökőkutat 1986. május 1-jén indították be (A szerző felvétele) Sambor, a város szóvivője. Kassa- Ováros vezetése és a szökőkút technológiai részét kezelő vállalat feljelentést tett az ügyben. „A vá­ros szökőkútjainak fokozatos leál­lítását október 15-én kezdik meg. A zenélő szökőkút és a harangjáték idén már nem fog működni” - tette hozzá Sambor. A kassai zenélő szökőkút meg­építésének ötlete 1985-ben merült fel, amikor Rudolf Schuster akkori polgármester a szovjet Vlagyimir városban tett látogatása után a csehszlovák-szovjet szövetség keretében szerezte meg a szovjet terveken alapuló licencet. Konferencia az elhurcoltak emlékére LECZO ZOLTÁN Mindenszentek napján minden évben megemlékeznek az áldozatokról. NAGYKAPOS Ung-vidékiek a Gulágon címmel szakmai konferenciát szervez a ma­gyar házban a Nagykapos és Vidéke Társulás. Gabri Rudolf, az egyesület elnö­ke elmondta, az idei Gulág Emlékév kapcsán meghirdetett pályázat ke­retében munkatársaik -Vályi Edit és Lakatos Denisza - kutatást végez­tek a régióban, melynek során né­hány egykori elhurcolnál is sikerült inteijút készíteniük. A kutatás ered­ményeit az október 28-i szakmai konferencián ismertetik. A tanács­kozáson, melynek elnöke Furik Csaba, a Kassa Megyei Önkor­mányzat képviselője lesz, előadást tart Szakály Sándor, a budapesti Veritas Történetkutató Intézet fő­igazgatója, Dupka György, a Kár­pátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, valamint Köteles Lász­ló, a Csemadok általános alelnöke, aki elkötelezett kutatója a témának. A régióból elhurcoltak emlékére állított kopjafánál koszorúzást tar­tanak. Nagykaposon minden évben mindenszentek napján szerveznek megemlékezést. A magyar közös­ségi házban idén nyáron rendezték meg a Magyar hadifoglyok a Szov­jetunió táboraiban 1944-1956 című kiállítást, melynek a Veritas Törté­netkutató Intézet által összeállított anyaga Magyarország Kassai Fő­konzulátusának közvetítésével ju­tott el a településre. A történészek szerint az említett időszakban a Kárpát-medencéből közel 800 ezer magyart hurcoltak el különböző szovjet táborokba, közülük leg­alább 300 ezren soha nem tértek ha­za. 1944 őszétől például a szovjet katonák Kárpátaljáról, Kelet- Szlovákiából és Kelet-Magyaror- szágról is hurcoltak el magyarokat „málenkij robotra”. Az áldozatok pontos számát senki sem ismeri, becslések szerint meghaladja a 30- 40 ezret is, 5-6 ezren soha sem tér­tek vissza a munkatáborból. A Bod­rogköz és az Ung-vidék szinte min­den településéről deportáltak civi­leket. A Kassától a Szoroskőig hú­zódó vidéken is volt szervezett de­portálás, de a Rimaszombat melletti Nagybalogról is vittek el férfiakat. A Nagykapos és Vidéke Társulás e- könyv formájában megjelenteti a néhány évvel ezelőtt elhunyt tanár, író és néprajzkutató Géczi Lajos Ci­Málenkij robot A szovjetek 1944-ben a 18 és 50 év közötti férfilakosságot felszólították, hogy jelentkez­zenek háromnapos munkára. Az elsők csak 1946/47-ben tértek vissza. A fiatalokat azért küldték haza, hogy agi­táljanak a szovjet hatalom mellett. Akiket mindenfajta fi­zikai munkára alkalmatlannak tartottak, szintén elengedték. A legtöbben 48/49-ben ér­keztek haza, a többiek csak 1952/53-ban, Sztálin halála után, amnesztiával szaba­dultak. Aszolyvai táborban a Bodrogközből és az Ung- vidékről elhurcoltak közül rengetegen elpusztultak. A halálozási arány jócskán meghaladta a 30 százalékot. vilek hadifogságban című művét is, mely az interneten bárki számára hozzáférhető lesz. Szomorú arcú szentek temploma SZÁSZ! ZOLTÁN A bujkáló, szinte láthatatlan értékek - apró települések kicsi templomaiban feltárt freskók - lehetnek talán a legizgalmasabb felfedezések a Rima völgyében utazó számára. S3S3I Hét évszázaddal ezelőtt készült falfestmények szomorú arcú szen­tekkel, egy jellegzetes freskófestő vagy annak műhelye munkája, akit az Óchtinai Szentély Mestere néven tart számon a szakirodalom. T emplomok ós hívek Kijéte, Karaszkó, Rimabánya szakrális épülete mellett fontos megemlíteni Rimanyüjes jelenleg ágostai evangélikusokat szolgáló templomát, ahol rendkívül figyelem­reméltó, értékes és különleges fres­kók kerültek elő. Hogy egy viszony­lag kis településen ilyen gazdagon dí­szített templom épült már valamikor a 13. század utolsó harmadában, bi­zonyítja, hogy gazdag és fejlett vidék . volt ez már bő hét évszázaddal ezelőtt is. A tatárjárás után néhány évtized­del újra benépesült, s lakói fontosnak tartották Isten házát is megépítem. Rimanyüjes első temploma egyhajós kora gótikus stílusú, szögletes záró- dású templom lehetett, igen hasonló a régió e korban épített templomaihoz. Azt már felkutatta a művészettörténet, hogy a templom szentélyének bordá­zata a 14. század első felében készült, s nagy valószínűséggel ekkor kelet­keztek csodálatos freskói is. Sok jel utal arra, hogy Rimanyüjes szenté­lyét az Óchtinai Szentély Mestere ké­TÁJOLÓ Rimanyírjesre a Rimaszom­bat és Tiszolc közti 72-es úton lehet eljutni, a templom a főúttól alig 200 méterre, keleti irányban, a falu központjában áll. szítette, aki a környéken más temp­lomokat is kifestett. Olasz mester le­hetett, vagy olasz mesterektől tanult. Alkotásain, melyek már-már térha- tásúak - sok esetben megjelenik raj­tuk a test rövidülése, alakjai dina­mikusak, mimikájuk van - szinte már a reneszánsz trecento előfutá­rai. Akkoriban még élő foglalkozás volt az aranymosás a Rima és a Ri­mavica mentén, valószínűleg csak jómódú hívek építtethetnek díszes templomot. Márpedig Rimanyüjes temploma elég díszes. Megkapó szépségűek a templom freskói (A szerző felvétele) A megfordított templom Ahogy a szomszédos Alsósziklás templomának tájolását, Rimanyír- jes templomáét is megváltoztatták új gazdái. A reformáció idején szinte mindegyik Rima menti gótikus templom az ágostai evangélikus hí­vek kezére került. Ők általában bő­vítették templomaikat, mert az egy­házközségek lélekszáma évről évre növekedett. így történt ez Rima- nyírjesen is. A korábban kelet­nyugati tájolású templom észak-déli tájolású lett, a régi szentély oldal­kápolnaként ugyan, de megmaradt, a régi hajó déli fala viszont elpusz­tult az 1893-as átépítéskor. A dia­dalív sértetlen maradt, és szerencsé­re a freskók sem semmisültek meg, csak levakolták, lefestették őket. 2005-ben indult el a templom régé­szeti és műemlékvédelmi kutatása, amely rendkívüli értékeket hozott ismét napvilágra. A legrégebbiek az eddig feltárt festmények közül a fel- szentelési keresztek. A régi szentély Szűz Mária életének történéseit áb­rázolja: a Háromkirályok áldozását, a keresztről levételt, Mária halálát és mennybemenetelét. Az egyik bor­daívek közti rekeszben Krisztust mandorlában, azaz íves festett zár­ványban, mint a világ bíráját a négy evangélistával együtt ábrázolja a mester. A diadalív csúcsára magát az Atyaistent festette meg, a diadalív mellett pedig a saját lenyúzott bőrét vivő Szent Bertalant. Az alsó része­ken lévő freskón Szűz Máriát a kis­ded Jézussal, kis angyalkákkal együtt alkotta meg az Óchtinai Szentély Mestere, jellegzetesen plasztikus, nyomatokkal a felület­ből kiemelkedő glóriákat formálva a fejek köré. A hajóból megmaradt északi falon Krisztus életét dolgozta fel a jellegzetes stílusjegyeket maga után hagyó mester. Szomorkás, tiszta tekintetű, az anatómia szabá­lyainak olykor ellentmondó tartású és formájú alakok néznek le a fa­lakról a mai hívekre vagy kíváncsis­kodókra. Rimanyírj esen még bizto­san eltart a feltárás és a restaurálás néhány évig, de az is biztos, hogy utána csodájára járnak majd a kis gótikus templomnak.

Next

/
Thumbnails
Contents