Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-19 / 243. szám, szerda
A pályaválasztás egy életre szólhat Kilencedikes a gyerek? Már most retteg a Tesztelés 9 tudásszintfelméréstől és a felvételi vizsgától? Még csak október van, a jelentkezési lapokat csak tavasszal kell postázni, addig elég idejük van, hogy kiválasszák a megfelelő középiskolát, s az elkövetkező hónapokban a felvételire is fel lehet készülni. N éhány gyereknek már óvodás korától pontos elképzelése van arról, mi lesz, ha nagy lesz, és bizony előfordult már, hogy Pistikéből végül valóban doktor bácsi, Julcsiidból pedig igazi énekesnő vált. Sokan azonban mintha elfelejtenék gyerekkori álmukat, elbizonytalanodnak, s 14-15 évesen hirtelen nem tudják, mihez kezdjenek az életükkel. Vajon hová tűnt a korábbi gyerekkori határozottság? Szakemberek szerint a gyerek az óvodás korában még csak ismerkedik a világgal, minden új a számára, rácsodálkozik mindenre, ami körülötte történik. Egészen más kritériumok alapján rendszerezi a dolgokat, mint egy felnőtt. ,Abban, hogy apa egész nap egy irodában ül, nem lát semmi fantáziát, de az, hogy a nagy narancssárga szemetes autóval naphosszat lehet keringeni utcáról utcára, az már valami. Nem is szólva a tűzoltóautóról, ami még szirénázhat is, s létrája egészen az égig ér! A bohóc pedig kész csoda, nincs gyerek, aki ne lelkesedne érte. A mozdonyvezető élete is nagyon érdekes, nem beszélve az űrhajóséról: ott cikázni a csillagok közt, közelről látni a bolygókat, meghódítani a távoli messzeséget igazán nem semmi!” - magyarázta Hadas Katalin pszichológus. Mindez elnyeri a picik csodálatát, fantáziát látnak bennük, veszélyérzetük sincs. A tizenéveseknek viszont már nagyobb rálátásuk van az élet dolgaira, más kritériumok alapján rendszerezik az egyes foglalkozásokat. Jó esetben tisztában vannak saját korlátáikkal, képességeikkel és lehetőségekkel is, és kilencedikben gond nélkül választanak középiskolát. Sok 14-15 éves fiatal azonban teljesen tanácstalan, nem látják világosan a jövőjüket, csak azt tudják: 10 évig kötelező iskolába járni, muszáj valahol továbbtanulni, legalább 1-2 évet ki kell bírni valahol, s utána végre azt csinálhatnak, amit akarnak... Szerencsére a legtöbben az alapiskola után nemcsak „elviselnek” még 1-2 évet valahol, hanem be is fejezik középfokú tanulmányaikat, sőt, le is érettségiznek, többen pedig még egyetemre is mennek. Ehhez azonban az kell, hogy olyan szakmát és középiskolát válasszanak, ami érdekli a gyereket, s önként kibír 4 évet... A pályaválasztás rendkívül nehéz dolog, és pszichológusok szerint a döntésből nem szabad kihagyni a gyereket, sőt egyesek szerint teljesen rá kell hagyni a dolgot. Vannak olyan családok, ahol a szülők már jó előre eldöntötték, melyik iskolában taníttatják tovább csemetéjüket, ha viszont neki nem tetszik a kiválasztott pálya, lázadozhat a rákényszerített szakma ellen, ami az előmenetelén is tükröződhet, iskolakerülővé válhat, rossz társaságba keveredhet, akár a kábítószerhez is menekülhet. Szakemberek szerint a legvészelyeztetettebb és lebefolyásolhatóbb csoportot éppen a középiskolások alkotják, ők gyakran nyúlnak drogokhoz. Ennek egyik oka a szülőktől való egyfajta önállósodás, elkülönülés, sokan így menekülnek a családon vagy az iskolán belüli problémáik elől, vagy az unalmukat próbálják elűzni a drogokkal. Mindezt elkerülendő figyelni kell a gyerekekre, olyan programot kell nekik szervezni, hogy ne unatkozzanak! Ingyen hobbijuk, sportoljanak, zenéljenek, értelmes tevékenységgel töltsék a szabadidejüket! És tanuljanak olyan szakmát, amit nem fognak utálni, amelyik elől nem fognak rossz társaságba menekülni! Ha a szülő és a gyerek is tanácstalan, vagy nem képesek közös nevezőre jutni a pályaválasztással kapcsolatban, tanácsos szakemberhez fordulni. Nem szégyen pszichológushoz, pályaválasztási tanácsadóhoz menni. Segítségével kideríthető, a gyereknek mihez van tehetsége, mire alkalmas vagy alkal- madan, mi érdekli, melyik szakmában lehet sikeres. A tinédzserekkel tapintatosan kell bánni, nem tanácsos rájuk parancsolni vagy megtiltani valamit, hanem mások segítségével kell megpróbálni befolyásolni őket. Vannak számítógépes pálya- választási programok is, azokat is ki lehet próbálni, s mivel a mai fiatalok nagyon szeretik az internetet és a modern berendezéseket, általában meg is szokták szívlelni az ajánlatokat. w A pályaválasztás nehéz dolog, pszichológusok szerint a döntésből nem szabad kihagyni a gyereket, sőt egyesek szerint teljesen rá kell hagyni. A megfelelő iskola kiválasztásakor meg kell nézni azt is, milyen szabadidős tevékenységeket kínálnak, milyen szakkörökből lehet választani, milyen projektekbe, programokba kapcsolódnak be, járnak-e versenyekre, van-e kollégium, milyen az intézmény felszereltsége, biztonságos-e az épület környéke. A legtöbb középiskolának van honlapja, ám a világhálón begyűjtött információknál többet ér a személyes tapasztalat. Sok helyen szerveznek nyílt napot — tessék elmenni, és a saját szemükkel győződjenek meg, mit kínálnak a diákoknak! Elbeszélgethetnek az ottani tanárokkal és tanulókkal, ki mivel elégedett, és mivel nem... A személyes látogatás kiváló alkalom arra is, hogy lemérjék a távolságot az iskola és a lakhelyük között, szemügyre vehetik a környéket, az épületet, az iskolai étkezdét, esedeg a kollégiumot. Az első benyomás fontos szempont lehet. Akárcsak az, hogy melyik tantárgyakból kell felvételizni, milyenek az iskola elvárásai, milyen feltételeknek kell megfelelni - és tavaszig elég idő van, hogy a begyűjtött információkat is hasznosítva már most elkezdjék a szorgos munkát, és alaposan felkészüljenek a felvétek vizsgára. A középiskola kiválasztása fontos döntés, mely hosszú időre meghatározza az egész család életét. Mellékletünkben bemutatunk több középfokú intézményt - bízunk benne, hogy összeállításunk segít a pályaválasztásban, (sza)
