Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-18 / 242. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. október 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Amit elmondanak Pogácsás-kofolás magyarázat a kapa elsülésére FINTA MARK S oha nem hazudtam, egyetlen kollégám sem. Mindig azt mondtuk el, amit el akartunk mondani - állította Bugár Béla, a Híd elnöke a párt minapi, illésházai lakossági fórumán. Afelett most nagylelkűen elsiklunk - pedig ez is megérne egy misét, - miért van szüksége egy pártnak fél évvel a választások után arra, hogy egy pogácsás-kofolás roadshow-n magyarázza el ajónépnek, miért lépett kormányra az „elmúltnyócév” állandó mumusaival, a Smerrel és az SNS- szel. Inkább vizsgáljuk meg a pártelnök érvét, mely jól jellemzi napjaink „finom” politikai manővereit. Az „azt mondjuk el, amit el akarunk mondani” érv ebben az olvasatban tulajdonképpen azt jelenti, nem hazudunk, csak szelektíven tálaljuk a dolgokat. Az ilyen szelektíven tálalt igazságok, melyek focipályányi teret adnak a szómágiára, az utólagos magyarázkodásra és a vádak felháborodott visszautasítására, a rendszerváltás óta jellemzik a politikai kommunikációt régiónkban. Előtte, az erőből politizálás időszakában akkorát lehetett hazudni, amekkorát akár már szégyellhetett is az ember, mert még papíron sem volt következménye - és a változás után politikusaink a biztonság kedvéért a kettős beszédet tanulták meg a leggyorsabban a nyugati politika finom művészetéből, a valódi és elkerülhetetlen felelősség- vállalás helyett. Álljon itt egy sokatmondó példa arra, hogy facsarodnak azok a csintalan szavak. íme a Híd elnökének válasza egy tavaly decemberi Új Szó-inteijúból, mikor a kollégák sokadszorra kérdeztek rá, kormányra lépne-e a Smerrel. „Tehát a Smerrel nem?” - hangzott a kérdés. „Nem, mert nem úgy ismerem őket. De mondják, a kapanyél is elsülhet, habár én még nem láttam” - válaszolta a pártelnök. Ha most Bugárt arról kérdeznénk, látott-e már elsülő kapanyelet, sűrű bólogatás lenne a helyes válasz. Mert hát „a Smer megváltozott”, van három minisztérium, annyi államtitkári poszt, hogy már Dunát lehet rekesz- teni velük, sok Híd-elemet tartalmazó kormányprogram, már vannak kézzelfogható eredmények, megmenekült kisiskolák, lesznek vasúti feliratok, rengeteg a munka, és a többi. Persze az egyszerű, hétköznapi választóban a sok jó felsorolása után azért ott motoszkál, hogy hát egy kapanyél azért kapanyél, mert nem puskának teremtette a jóisten. Valóban megváltozott és szembement korábbi önmagával a Smer? Hirtelen vállalta a felelősséget Kaliňák zavaros bizniszeiért és felháborító tereléseiért? Netán a CT-berendezésekre kiírt trükkös tenderekért, na meg az elmúlt évek nagy pénzeket elnyelő botrányaiért, melyekről annyit cikkeztek az újságok? Visszakapták volna az állampolgárságukat az ellentörvény miatt jogfosztott emberek? Jönnek az óriásbefektetések az utóbbi időben kiéheztetett Dél- Szlovákiába is? A régen megígért munkahelyek már fürtökben lógnak a fákról? Nem sztrájkolnak többé a tanárok, mert elégedettek? Miről maradtunk le? Nem csupán az történt, hogy a Smer engedett néhány számunkra fontos, de a nagypolitika és a hatalom szempontjából nem túl jelentős ügyben, hogy lojalitást vásároljon? És az egyszeri választóban felmerülhet az is, hogy ha már tisztességet, jellemet hirdettek az óriásplakátokon, majd beléptek egy koalícióba, hogy négy évre összefonják sorsukat, nem opportunizmus-e másra hárítani a felelősséget az érzékenyebb témákban? Ezek a kérdések azonban valószínűleg költőiek maradnak. Hiszen csak annyit tudunk meg, amennyit a Híd politikusai el akarnak mondani. ÉGETŐ SZÜKSÉG VAN ÚJ PÁRTRA, ÚJ ÍGÉRETEKRE ÉS ÚJ VÁLASZTÓKRA / Richard Rybníček (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Rybníček: TOSKA - új politikai szappanopera? GÁLZSOLT A dott egy tehetséges, sikeres, botrányok nélküli politikus, aki már bizonyított. Adott egy hatalmas űr a jobboldalon és a választói igény az űrt kitöltő új pártra. És aztán jön a politikus sajtótájékoztatója, amin bejelenti az új párt létrehozását, és az ember azt érzi, rosszabbul nem is kezdődhetett volna. Richard Rybníček már bizonyított, a köztévé és Trencsén vezetőjeként is - mindkét alkalommal (nem csak gazdasági) válsághelyzetet örökölt, amelyet sikeresen menedzselt, kihúzva a csávából a rábízott intézményt és várost. Az országos politikához persze ennél több kell, de mindenki megérdemel legalább egy esélyt, különösen ha olyan politikusról van szó, aki nem sározódott be, nem váltogatta a pártokat, és (ösztönösen?) elkerülte a nagy reményekkel induló, de később befuccsolt projekteket (Sieť). Ez az esély vasárnapig megvolt, csak egy jó sajtótájékoztatót kellett volna tartani, idő volt a felkészülésre. Tekintettel ezekre a körülményekre a végeredmény elég siralmas. Kezdjük a párt nevével: TOSKA (a tradíció, szakmaiság, szolgálat, kommunikáció és ambiciózusság szavak kezdőbetűiből alkotott rövidítés). Először is senki nem fogja megjegyezni, hogy minek a rövidítése ez a fúra név. De az élcelődésre kiválóan alkalmas. Kezdjük a tradícióval: rossz szokás Szlovákiában, hogy a pártok nem az alapoktól építkeznek, nem azzal kezdik, hogy definiálják, milyen értékek és ideológiák mentén alakulnak. Ezért nem is úgy hívják magukat, hogy konzervatív, liberális, szocialista stb. párt, hanem mindenféle fantázianeveken futnak (Smer, SAS, SKOK, Sieť, Šanca, Most-Hid stb.). Vannak/voltak persze kivételek, de egyelőre úgy tűnik, a TOSKA nem ezek számát gyarapítja majd. Folytathatjuk a szakmaisággal: az új pártnak gyakorlatilag nincs programja, csak két dologról beszél, a decentralizációról és a (jelenlegi arányos) választási rendszer vegyessé átalakításáról. A történelmi régiók melletti kiállás jó dolog, Szlovákiának nagy szüksége lenne egy közigazgatási reformra, mert a megyék meg a járások elosztását Mečiar szabta meg és az SDĽ meg a Smer óvta napjainkig. Továbbá ki ne hagyjuk a magyar többségű megye létrehozásától való rettegés valamennyi szlovák pártnál. Ezért különösen pozitív, hogy Rybníček (nyilatkozatai alapján) nincs ellene egy ilyen régiónak. Csakhogy nem elég azt mondani, az adó- meg a szociális ügyekben a kompetenciákat levinnénk megyei szintre, azt is meg kell mondani, milyen adó- meg szociális politikát tartanánk helyesnek. Meg mit kezdenénk a korrupcióval, egészségüggyel, oktatással, mert ezek az ország legégetőbb problémái. Szóval se ideológia, se program, és mindössze két programpont, amelyből az egyik nagy rizikókat rejt. Mert a javasolt vegyes (országos választási) rendszer a 75 egyéni választókörzet révén ugyanazt a katasztrófát idézheti elő, amit Magyarországon: vagy két populista nagypárt ígéretversenye lesz, vagy évekre betonoz a hatalomba egy Smerhez hasonló erőt. Akár alkotmányos többséggel (amihez nálunk a háromötödös többség is elég, nem kell kétharmad, mint Magyarországon). A harmadik betű a szolgálat lenne, de nem tudtuk meg, ki fogja még a közt szolgálni Rybníček új pártjában. Ezzel eljutottunk a kommunikációhoz - mert ezt bizony jó lett volna elmondani a sajtótájékoztatón. Amit nem olyan késői vasárnapi időpontra kellett volna összehívni, hogy a róla szóló részletesebb hírek be se kerülhessenek az esti híradókba, illetve a hétfői nyomtatott sajtóba. És végül az ambiciózusság - ebből, úgy látszik, Richard Rybníček jókora adaggal rendelkezik, de ez nem lesz elég. Egy ilyen siralmas kezdet után ennél több kell a másik négy szóból. Mert a sokszor csalódott és ezért óvatossá vált jobboldali választókat nagyon nehéz meggyőzni. Mindenki másért ostromolja Moszult - százezrek menekülnek MTI-HÁTTÉR Moszul az Iszlám Állam iraki „fővárosa", széles katonai szövetség jött létre az ostroméra, de mindenki a saját érdekeiket tartja szem előtt. A pesmergák, az észak-iraki kurd autonóm terület harcosai Moszul körül nagy területeket ellenőriznek. Az egyeztetés értelmében támogatják a hadműveletet, de a városba nem szabad behatolniuk. Cserébe ellenőrzésük alá vonhatnak több területet Moszul környékén. Az offenzívát az iraki hadsereg Egyesült Államok által kiképzett csapatai irányítják, az iraki rendőrség tagjaival megerősítve. Az Egyesült Államok és a nemzetközi koalíció repülőgépei a műveletet légitámadásokkal támogatják. Síita-szunnita ellentét A hadsereg oldalán helyi szunnita milíciák, illetve törzsi egységek tagjainak ezrei harcolnak. Többek között a török katonaság képezte ki őket. A rossz hírű síita milíciák is bejelentették, hogy részt vennének a műveletben. Bevetésük kényes kérdés, mert Moszul szunnita város. Ha sor kerülne bevetésükre, széteshetne a katonai szövetség. Török-kurd ellentét A török katonaság nem messze Moszultól állomásozik, és mindenképp részt akar venni az ostromban. Irak azonban ezt elutasítja, határsértéssel vádolva Ankarát. A törökök elsősorban a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) harcosai miatt vannak jelen a térségben, amelyek Moszultól északnyugatra állomásoznak. Törökország igyekszik semlegesíteni őket, mert egy kurd állam létrehozásától tart, de ha a törökök beavatkoznának a műveletbe, a PKK is mozgósíthatja embereit. Amerikai becslések szerint 3500-4000 jól felfegyverzett dzsi- hádista lehet a városban, évekig készültek a mostani támadásra. 700 ezer menekült lehet Moszul a második legnagyobb iraki város, a háború előtt 2 millió lakosa volt, most 1,3 millió lakosa lehet. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint az ostrom miatt további 700 ezer ember menekülhet el a városból. A Norvég Menekülttanács (NRC) szóvivője azt mondta, jelenleg 50 ezer ember számára van férőhely a térségbeli táborokban, és folynak az előkészületek további mintegy 230 ezer menekült elhelyezésének biztosítására. Ha több százezres menekültáradat elindulna el, a helyzet kaotikussá válna. A táborok közül néhány nem alkalmas menekültek befogadására, mivel túl közel van a fronthoz, és a humanitárius segítők számára elérhetetlen. Az UNHCR- nek a Moszulból elmenekülök ellátására nagyjából 200 millió dollárra lenne szüksége, ennek azonban eddig csak a harmadát kapta meg. Ostrom, rablás, ostrom... A Tigris folyó partján fekvő Moszul Ninive tartomány gazdasági központja. A nagy kőolaj finomítók mellett fontos szerepet játszik a textilipar. Mivel az Indiát, Perzsiát és a Földközi-tengert összekötő kereskedelmi útvonalon feküdt, már a korai századokban fontos szerephez jutott. Híresek voltak bőripari termékei és textiljei. A finom szövésű muszlin pamutanyag is Moszulról kapta nevét. Moszult az arabok 641-ben hódították meg. All. század végén egy szeldzsuk állam fővárosa volt, fénykorát a következő században élte. A mongolok 1262-ben elfoglalták és kirabolták, majd a perzsák, később pedig az oszmánok hajtották uralmuk alá. 1918-ban Nagy- Britannia annektálta az olajban gazdag vidéket, miközben a franciák szerették volna Francia- Szíriához csatolni, Törökország pedig hiába tiltakozott.
