Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-17 / 241. szám, hétfő
6 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. október 17.1 www.ujszo.com Sárdobálás, mini rendesen SIDÓH. ZOLTÁN O lyan volt, mint egy polip. Mindenütt éreztem a kezét - panaszkodott egy nő, akit Donald Trump republikánus elnökjelölt korábban zaklatott. Az amerikai sajtóban egyenesen szexuális ragadozóként aposztrofált milliárdos alig három héttel az elnökválasztások előtt nem győzi cáfolni a vádakat, miközben az utóbbi napokban nők sora lebbenti fel a fátylat Trump agresszív „udvarlási” módszereiről. Az önbizalomtól duzzadó üzletember az ellene irányuló mocskos kampányról beszél, miközben riválisának, Hillary Clintonnak éppen e hét végén javasolta, hogy okvetlenül végeztessen el drogtesztet... A választási kampányt kísérő fokozódó sárdobálás nem újdonság az amerikai politikában, inkább az az újszerű, hogy Trump még a korábban másokat garantáltan padlóra küldő támadásokat is állja, miközben úgy tudja magához vonzani a lejtőre került alsó középosztályt, hogy közismerten az eddigi leggazdagabb és ennek megfelelően csillogó életet élő elnökjelölt. A holnaputáni, utolsó Trump-Clinton tévévitára ajelöltek biztosan betáraztak néhány vaskos állítást, finom csúsztatást, cifra jelzőt, de azért nem kell a levegő után kapkodnunk. Ha fellapozzuk az amerikai választások krónikáját, egészen pikáns dolgokra akadunk. Például 1800- ban az első valódi elnökjelölti párharc Thomas Jefferson és John Adams, az USA alapító atyái között kis híján az ország kettészakadásához vezetett. Az Adams-pártiak azt térj esztették, ha J efferson győz, akkor tanítani fog- ják a gyilkosságot, a rablást, a nemi erőszakot és a vérfertőzést... 1828-ban Andrew Jackson tábornok anyjáról azt teijesztették, hogy prostituált volt, brit katonákkal érkezett Amerikába, és egy mulatt férfival is összeszürte a levet. Az amerikai polgárháború hőse, Ulysses Grant és Horace Greeley 1872-es viaskodása olyan kegyetlenre sikeredett, hogy néhány hónappal veresége után az utóbbi belehalt a depresszióba. A híresen aljas RichardNixon politikai párharcaiban minden csata személyes volt, minden küzdelem vérre ment. 1972-ben a demokrata kihívó Muskie szenátort annyira besározta Nixon stábja, hogy a feldúlt politikus, miközben a vádakat rendre kiforgatta, a tévé képernyője előtt elsírta magát. Persze ez lett a veszte, hiszen kinek kell egy síró elnök? A felsorolt történelmi példák persze nem mentik fel a nőket rohamozó Donald Trum- pot vagy a szemrebbenés nélkül bármit letagadó, e-mailjeit eltüntető, politikailag dörzsölt Hillary Clintont. A durva politikai pengeváltásoknál is érdekesebb, hogy egy olyan ember, akinek saját Boeing 757-es repülőgépe van, melynek fedélzeti fürdőszobájában 24 karátos aranyból vannak a csapok, továbbá helikopterflotta, jacht, XIV. Lajos stílusában berendezett floridai luxuslakóház áll a rendelkezésére, nos, az ilyen ember hogyan tudja meggyőzni a stagnáló jövedelmű vagy éppen lecsúszó embereket arról, hogy éppen ő oldja meg a problémáikat. Hogy még világosabb legyen: ha Donald Trump nyer, akkor ő lenne az első amerikai elnök, akinek lejjebb kellene adnia az igényeit azzal, hogy beköltözik a Fehér Házba... Trump a választók frusztrációjából profitál, abból, hogy nem a politika világából érkezett, és ő hihetőbben ad egyszerű magyarázatokat, megoldásokat a valójában szövevényes társadalmi, szociális gondokra. Napjaink Amerikájában újra szakadékká mélyült a különbség a nagyon gazdagok és a szerényen élők között, az átlagcsaládok anyagi helyzete voltaképpen stagnál az ezredforduló óta, s először fordul elő, hogy a fiatalok nem élnek magasabb anyagi színvonalon, mint a szüleik az ő korukban. A globalizáció veszteseinek dühét lovagolják meg az olyan populisták, mint Trump, s részben erre a jelenségre vezethető vissza a brexit eredménye is. November 8-án kiderül, hogy a csalódottak vagy a profi politikusban bízók hangja lesz-e erősebb. FIGYELŐ Hillary Clinton adománygyűjtő rekordja Hillary Clinton demokrata jelölt az eddigi legnagyobb adománygyűjtő hálózatot építette ki. A Politico lap szerint az elmúlt 18 hónapban adománygyűjtő csapata főleg Kaliforniában volt aktív, és ezernél többre tehető azok száma, akik legalább százezer dollárt adtak neki - kétszer annyian vannak, mint Obama hasonló támogatói négy éve. A lap szerint a Clinton-kampánycsapat szívesen emlegeti a kisemberek kis összegű adományait, de a több mint ezer adománygyűjtő jól szervezetten dolgozott az USA-ban és négy országban -Nagy-Britannia, Franciaország, Japán és Kína- legalább 113 millió dollárt gyűjtöttek. A teljes összeg ennél nagyságrendekkel nagyobb, hiszen milliárdosok is nagy összegekkel járultak hozzá. (MTI) A Fedél Nélkülben a hajléktalanná lett Népszabadság Helyet találtak a Népszabadság rendszeres szerzői - olvasható a Népszabi Szerkesztőség Face- book-oldalán. A csütörtökön megjelenő Fedél Nélkül tartalmán dolgoznak a szerzők, a budapesti hajléktalanok lapjában talál átmeneti otthonra a bezárt lap. A kezdeményezők állják a többletköltségeket, de minden bevétel a szokások szerint a fényképes igazolvánnyal rendelkező hajléktalan árusokat illeti. Gergely Márton főszerkesztőhelyettes elmondta, hogy a hajléktalanok által az utcán terjesztett 12 oldalas laphoz fűznek hozzá plusz 12 oldalt. A Népszabadság szerkesztősége sok ajánlatot kapott az elmúlt napokban, de az újságírók a Fedél Nélküliéi akartak szolidaritást vállalni, (ú) A hazai „párhuzam” A Szabad Újság megszűnése és a sajtószabadság szALAY tmam ZOLTÁN ÄliWÍ yf ■' T öbb mint egy hete tart a Népszabadság kálváriája, a hír bejárta a világot, és sokféle interpretáció született. Több értelmezéskísérletet az érzelmi túlfűtöttség határozott meg, ami esetenként alaposan megnehezíti a tények, összefüggések józan mérlegelését. Ez persze nehezen elkerülhető egy ilyen ügyben, s talán ennek tudhatóak be a hazai hozzászólók egy részének „túlkapásai” is. Miután a szlovákiai magyar szolidaritási nyilatkozat kikerült az éterbe, több meredek párhuzam vetődött fel, például arról, vajon a Szabad Újság szeptemberi megszűnése miért nem váltott ki hasonló szolidaritási hullámot. Érdemes egy pillanatig elidőzni ennél, mert ez a történet érdekes adalékkal szolgál a Kárpát-medencei magyar sajtó helyzetéhez. A Szabad Újság idén márciusban tette meg az első nagy lépést a A vatikáni svájci gárda új egyenruhája (Cartoomzer) megszűnés felé: fekete címlappal jelent meg, a lapot indító szerkesztőségijegyzet pedig arról számolt be, a lap 0 forint támogatást kapott a magyar államtól. Az Új Szó akkor utána is járt az ügynek, és kiderült, a szerkesztőséggel már a parlamenti választások előtt tudatták: a Szabad Újság sorsa az MKP sikerétől függ. Ha az MKP (a Szabad Újság hathatós segítségével) bejut a parlamentbe, a lap életben maradhat, ellenkező esetben nem. A többit ismeijük, a budapesti illetékesek tartották magukat ahhoz, amit ígértek, a lapot elsorvasztották. A szerkesztőség akkor kapott észbe, amikor a pénzcsap tényleg nem csepegett tovább. Visszaút azonban már nem volt, szembe kellett nézni a valósággal, az pedig kegyetlenül lecsapott: fél évig bírta a lap a magyar állam segítsége nélkül. A Szabad Újság gyakorlatilag önmagát számolta fel akkor, amikor sorsát teljes egészében az aktuális hatalomtól tette függővé. Mindez a szerkesztőség tudtával és asszisztá- lásával zajlott (ahogy azt nekünk márciusban elmondták), tehát mindent, ami a lapban megjelent, politikai céloknak rendeltek alá. Ismételjük, ezt még csaknem is tagadták- persze csak miután már nem maradt tétje az egésznek. Most újra nézzünk szembe a kérdéssel: mekkora csapást jelentett a sajtószabadságra a Szabad Újság megszűnése? Az igazi csapást a fentiek fényében nem a lap megszűnése jelentette, hanem az a paktum, amelyet kiadója és szerkesztősége a magyar kormánnyal kötött, és az MKP parlamentbejuttatása képezte a tárgyát. Azt hiszem, a szereplők nagyobb része pontosan tisztában van ezzel. Nyilván ezért nem adott ki senki szolidaritási nyilatkozatot a Szabad Újság megszűnése után - még az MKP sem. Elfogadták gazdáik döntését. Egyetlen fontos egyezés van a Népszabadság és a Szabad Újság ügyében: mindkettő a hatalom áldozata lett. A fontos különbség az, hogy az egyik szerkesztőség ellenállt, míg a másik behódolt. A végeredmény ugyanaz lett, de mi, magyarok mégiscsak büszkébbek szoktunk lenni azokra, akik ellenálltak a hatalomnak, ám az végül eltiporta őket, mint azokra, akik lehajtott fejjel sétáltak be a hatalom csapdájába. McDonald's nyílik a Vatikánban - lesz utolsó gyorsvacsora menü is? Több bíboros dühösen tiltakozik, mert McDonald's ótterem nyílik a Vatikánban. A Szent Péter térre néző óriási gyorsétkezde a Vatikán tulajdonában lévő épületben nyílik meg hamarosan. Elio Sgreccia bíboros perverz döntésnek nevezte, hogy az amerikai büféláncnak adták bérbe a korábban bankfiókként használt helyiséget egy olyan épületben, ahol hét pápai pre- látus, vagyis főpap is lakik. „Az étteremnyitás figyelmen kívül hagyja a Szent Péter tér jellegét, a McDonald's nincs összhangban Róma gasztronómiai hagyományaival, ráadásul nem is egészséges” - érvelt a La Repubblica című lapban a Pápai Életvédő Akadémia tiszteletbeli elnöke. Az étterem alapterülete 538 négyzetméter lesz, a bíboros szerint a helyet inkább a rászorulók számára kellene hasznosítani. A lap szerint egy feldühödött bíboros levélben kérte Ferenc pápától, hogy akadályozza meg a bérbeadást - a gyorsétterem egyébként havi 30 ezer eurót fizet a Vatikánnak. Egy római városvédő egyesület vezetője a környék identitását és a hagyományos kisvendéglőket félti az amerikai multitól. A szervezet más tagjai egyenesen őrültségnek nevezték, hogy olyan helyen nyílik nagy tömeget vonzó vendéglátóhely, ahol amúgy is magas a terrorveszély. A helyiséget bérbe adó vatikáni vagyonkezelő, az APSA vezetője szerint azonban szó nincs semmiféle botrányról. „Minden a törvényekkel, a hagyományokkal és a Szentszék érdekeivel összhangban történt” - mondta Domenico Calcagno bíboros, aki szerint a Vatikán számára csak előnyöket hoz a McDonald's. A nyitáshoz bizonyos felúj ítási munkákat is kellett végezni, amihez az ott lakók anyagi hozzájárulását is kérték, ez is elégedetlenséget váltott ki a prelátu- sok részéről. (MTI)
