Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-17 / 241. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. október 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Merre indul az MKP, hogy túllépjen a saját árnyékán? M MAPVADí lvIAvj7i r\r £ KÖZÖSSÉG KOMUNITY (Somogyi Tibor felvétele) HANGÁCSI ISTVÁN Nem túl megnyugtató állapot, pláne nem a politikában, amikor a történések után kell futnunk, miközben minimális befolyásunk van a körülöttünk zajlé eseményekre. Az MKP már pontosan hat éve van ebben a helyzetben, és úgy tűnik, az elmúlt hónapok történései tovább fokozták a pártra nehezedő nyomást. Hogyan léphet túl az MKP a saját árnyékán? A 21. századi politikacsinálás és társadalomkép leglényegesebb része már korántsem a nagy izmusokból és azok csatájából következik. E folyamat tőlünk nyugatabbra évtizedek óta sokkal nyilvánvalóbb, de az elmúlt években a hazai térben is kezdjük megtapasztalni: egyre kevésbé érvényesül a jobb-bal és a közösségegyén szembenállás. Ezeket felülírja a pártok hálózati versengése: politikai, gazdasági és kulturális (belföldi és külföldi) térben próbálják kapcsolataikkal befolyás alá vonni a választókat. Ezek a kapcsolatok korántsem a párttagságra vonatkoznak, hanem olyan szervezetekre és csoportokra, amelyek laza szimpátiával és érdekekkel kötődnek az adott párthoz, így a párt ezek által informális módon tudja gyakorolni a hatalmát. Egy párt tehát akkor lesz hosszú távon sikeres, ha - a stabil gazdasági helyzetén és a biztos választói táborán túl - képes az üzeneteit a különböző szférákban informálisan szimpátiává alakítani a bizonytalan választóknál. E közvetítő csatornák sokrétűek: alkalmi rendezvények, fesztiválok, zenekarok, médiafelületek, laza csoportosulások, szolgáltatások stb. Magyarországon jó pár példát lehet találni, főleg a Jobbik (Nemzeti Taxi, Nomádétel, Nemzeti 1 TV, Magyar Sziget Fesztivál) és a Fidesz (Bálványosi Nyári Szabadegyetem, TV2, Békemenet, CÖF) kapcsán. Mindezt azért is fontos megérteni, mert Menyhárt József MKP-elnök Pátria rádióban kifejtett gondolatai alapján a párt nyitási politikája ebbe az irányba indulhat el. Megújulni, de hogyan? Az MKP nyár óta regnáló elnöke az interjúban meglehetősen óvatos volt a párt aktuális helyzetét és jövőjét illetően - két kivétellel. Egy korábban politikán kívül álló személytől elvárható lenne, hogy a párt tradicionális értékei mellett a nóvumok bemutatására is figyeljen. Sajnos elég gyakran elhangoztak a korábbi vezetések által ismételt mantrák: meg kell erősíteni és újítani az alapszervezeteket, nyitottabbá kell tenni a pártot. Ennek ellenére ez volt az első kivétel, amely kapcsán Menyhárt valami újat is próbált mondani, konkrétan az MKP kapcsolati hálózatának kiterjesztéséről. Az idei márciusi parlamenti választásokon mintegy 100-130 ezer szlovákiai magyar szavazó maradhatott otthon, főleg ott, ahol tömbben él a magyarság - ez különösen fájó veszteséget jelentett az MKP számára. A parlamentbejutás módját pedig a törzsszavazók táborán túl kell keresni, a már említett laza kötődések kiépítésével. Menyhárt kifejezetten kiemelte a gömöri eredményeket, azaz a régióban a párttal rokonszenvező cserkész, motoros és más közösségi csoportok sikeres működését. Mindezen jó példákat pedig a többi magyarlakta térségben is ki akarja terjeszteni. Ennek fényében nem is olyan ördögtől való a Magyar Érdekképviseleti és Egyeztető Tanács megalakítása, amiről az MKP döntött. Ugyan még nagyon keveset tudni e fórum keretrendszerérői, ám annyi bizonyos, hogy Menyhárt nyilatkozata alapján csak az nem csatlakozhat, aki nem akar. Ez lenne az a tér, ahol párthovatartozástól függetlenül, a szlovákiai magyarságért közösen és együtt tudnának tevékenykedni a civilek, a megyei és a parlamenti képviselők egyaránt. Ha az új MKP-s vezetés tényleg nyitottabbá akarja tenni a pártot a párttagságon túl, kezdésnek e fórum kiváló alap lehet - ha sikerül megfelelő tartalommal és személyekkel megtölteni. Az viszont számtalan kérdést vet fel, hogy képes lesz- e ez a konstelláció felülírni a személyi ellentéteket, és mennyire lesznek „egyenlők” a csatlakozni akarók. Kiegyezés... A nyilatkozat másik érdekessége a Hídnak szánt üzenetek, amelyek korántsem voltak oly támadó hangúak, mint a korábbi vezetések idején: Menyhárt az érdemi párbeszéd kialakítását hangsúlyozta minden szervezeti szinten. Főleg a vegyes lakosságú térségekben látja a két párt közötti kooperáció lehetőségét, és ennek első állomása a 2017-es megyei választás lenne. Ha az új vezetőség célja a konstruktív együttműködés kiépítése, ahhoz már az elején minimalizálni kell a súrlódási felületeket. Ez alapján olyan témákra és területekre kell fókuszálni, ahol a két párt álláspontja nagyon közeli. Ez leginkább helyi szinteken érvényesülhet, hiszen itt lennének a legkézzelfoghatóbbak az együttműködés eredményei. Témának a hivatali és a vizuális kétnyelvűség lenne a legalkalmasabb, közvetlen, személyfüggő és gyakorlatorientált volta miatt. Nem véletlenül fogalmazott úgy Érsek Árpád miniszter, hogy egy tollvonással megoldható a vasúti kétnyelvűség és ezt erősítette meg Bugár Béla is szeptember 24-én, a Pátriában. Országos szinten és a stratégiai kérdésekben vélhetően sokkal nehezebb lesz megtalálni a közös hangot az MKP-nak és a Hídnak. Ugyan mindkét párt a déli régiók felzárkóztatását kívánja elérni, ám a problémák megközelítése eltérő szempontokból történik (ennek kifejtése külön írást igényelne). Ez pedig megannyi súrlódáshoz vezethet, nem beszélve a Híd kormánykoalíciós partnereinek hozzáállásáról, ami további bizonytalansági tényező. Az MKP kényszerhelyzetét még inkább mutatja az ominózus, szeptemberi Szijjártó-inteijú az Új Szóban. Nem túl gyakran fordult elő, hogy a legnemzetibb, és története során főként magyarellenes szlovák pártot a mindenkori magyar külügyminiszter pozitív kontextusban emlegeti. Ez pedig korántsem lehet véletlen: új vezetőség ide vagy oda, fogytán lehet az Orbán-kormány türelme a parlamenten kívüli MKP-val szemben (lásd a Szabad Újság bedő- lését). Látható és kézzelfogható eredmények kellenek, amelyekre a Híddal való konstruktív együttműködés révén van a legnagyobb esély. A Menyhárt-féle új vezetőség megpróbálja feszegetni az előző elnökségek zárt keretrendszerét: ténylegesen is megnyílni a szlovákiai magyar közösség, valamint közeledni a legnagyobb rivális és egyben egyetlen valamire való partner, a Híd felé. Csakhogy az idő az MKP ellen dolgozik. A szerző a budapesti Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője Mártírok útja - a dzsihádizmus lényege MTI-HÁTTÉR A fiatal dzsihádisták halálkeresése és a mártiromság elérése a globalizélt terrorizmus lényege, nem pedig az iszlám - véli Olivier Roy francia politológus, iszlémszakértő. A dzsihád és a halál címmű könyve kapcsán Franciaországban tudományos vita folyik a radikalizmus iszla- mizálódásának elméletét képviselő Olivier Roy és az iszlám radikalizá- lódását valló Gilles Kepei között. Utóbbi szerint a dzsihádizmus lényegét jelentő erőszak az iszlám radika- lizálódásából következik, míg Roy szerint a dzsihádizmus egyszerűen a radikalizmus új, modem formája. Szerinte a vallás csak ürügy a harchoz, és a múltban más ideológiák, elsősorban a marxizmus álarca mögött jelent meg. Ezért nincs értelme az iszlámban magyarázatot keresni a terrortámadásokra. Olivier Roy egy interjúban arra emlékeztetett, hogy a politikai értelemben vett iszlamisták egy adott országban szeremének iszlám államot létrehozni a lakosság támogatásával. A palesztin Hamásztól az északafrikai országok iszlamista pártjain keresztül ezt különféle módon próbálják megvalósítani, de a nacionalizmus ezekben az esetekben erősebb az iszlamizmusnál. Ezzel szemben a dzsihádizmus, azaz a szent háborúban való részvétel a muzulmánok globális védelmére hivatkozik, nem pedig egy adott országban egy stabil társadalom létrehozását tűzte ki célul. Miután az egész világot átfogó dzsihádizmus reménytelen, a dzsihádisták apokaliptikus világlátása nihilizmusba fordul, s ez vonzza a társadalmi kapcsolatokkal alig rendelkező, leszakadó fiatalokat, akik végül a mártíromság- ban találnak célt. „Testvórharc" Roy arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugati világban a radikalizmus generációs jelenség. Az Európában született dzsihádisták hatvan százaléka második vagy harmadik generációs bevándorló, 25 százalékuk pedig áttért fiatal. A szakértő szerint a generációs jelleget erősíti az is, hogy a terrorsejtek alapját testvérpárok adják, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merényletet a Kouachi testvérek hajtották végre, a párizsi merényleteket az Abdeslam fivérek irányították, Brüsszelben az el-Bakraoui fivérek voltak a hangadók. A dzsihádisták újjászületésről álmodnak, s a globális harcba vetett hit számukra több, mint egy nemzeti felszabadító harchoz való csatlakozás. A francia dzsihádisták fele korábban kisstílű bűnöző volt, s mind arról álmodik, hogy felrobbantja magát, vagy öldöklés közben lelövik őt. A halálkeresés a közös pont, ez viszont nem iszlamista vagy szalafista gondolat, hiszen az iszlámban egyedül Isten dönthet a halálról. A címlapon át az ódonba A politológus szerint a modem terrorizmus nihilista lényegének megértéséhez nem a Korán alapján kell értelmezni a dzsihádizmust, hanem a nihilista radikalizmus más formáival kell összehasonlítani. Példaként említette az amerikai iskolai lövöldözéseket, amelyeket a fiatalok előre bejelentenek az interneten, és lefilmezik magukat a támadások előtt és közben. Az Iszlám Állam kiválóan ismeri a fiatalok video- és internetes kultúráját, s az alapján felépíti azokat a negatív hősöket, akik a címlapokra kerülhetnek. A negatív generációs forradalom a szakértő szerint a kínai kulturális forradalommal kezdődött a világban. Minden forradalom célja a régi világrend megdöntése, de a kínai forradalom volt az első, amely nem egy társadalmi osztályt, hanem a szülők generációját célozta meg. Hasonló generációs forradalom volt a vörös khmerek mozgalma Kambodzsában. A dzsihádisták nem egyszerűen szüleik ellen, hanem a szüleik „rossz iszlámja” ellen harcolnak. A szakértő szerint ezért is téves azt gondolni, hogy ezeket a fiatalokat az iszlám vonzza, és helyes teológiai oktatással deradikalizálni lehet őket. „Maga a radikalizmus vonzza őket, nem az iszlám. A dzsi- hádban találják meg azt, amit keresnek, az erőszakot, és nem azért, mert tévedésből rossz útra tévedtek” - hangsúlyozta a szakértő. Véleménye szerint az Iszlám Állam az általa keltett félelemből él, de a kalifátus előbb-utóbb összeomlik, s a terrortámadások csak kis mértékben hatnak a gazdaságra, a közbiztonság megerősítése pedig mindenhol eltökélt szándék. Á szakértő szerint polgárháborútól sem kell tartani, mert a dzsihádista szervezet a muzulmánfiatalok nagyon kis arányát éri el, a muzulmán lakosságot nem sikerül maga mellé állítania, miután a terrortámadásoknak muzulmánok is áldozatul esnek.
