Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-13 / 238. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. október 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Autonómiát, a fejekben Kritika és hazaárulás, alárendeltség és támogatás CZAJLIK KATALIN L assan megszokjuk, hogy Magyarországról egyre bizarrabb hírek érkeznek. Már nem kapjuk fel a fejünket, ha valamelyik kormányzati politikus szeretőjének lukrativ állami posztjáról hallunk, vagy azt olvassuk, hogy a miniszterelnök barátai a Nemzeti Múzeumból is kölcsönözhetnek képeket, hogy feldobják velük édesanyjuk nappaliját. S a felcsúti polgármester sikersztoriján sem ütközik meg ma már senki, aki csak egy kicsit is figyelemmel követi a magyarországi fejleményeket. Bizony, Magyarország az elmúlt hat évben a korrupció, az autokrácia és a politikai gátlástalanság fura egyvelegévé fejlődött, már ha ezt fejlődésnek nevezhetjük. Ami, tegyük hozzá, nem annyira egyedi térségünkben, ám az a lazaság, amivel a kormánypárti politikusok még csak leplezni sem próbálják a hatalommal való nyilvánvaló visszaéléseket, mégis hungari- kumnak nevezhető. Ahogyan az is, hogy mindez sem volt elég ahhoz, hogy a politikai színtéren kitermelődjön egy élet- és versenyképes ellenzéki erő, amely képes lehet leváltani a regnáló pártot. Mi, kisebbségi magyarok különös helyzetben vagyunk most. Egyrészt látjuk, hogy az „anyaország” nem jó irányban halad, s ez aggodalommal tölt el minket. Jól emlékszünk még azokra az időkre, amikor ez fordítva volt: a mečiarizmus idején Magyarország tekintély volt, és egyben fogódzó számunkra. Másrészt valahol azt is érezzük, nem „illik” bírálnunk az anyaországot. Mintha erkölcsileg is kisebbségnek, alárendeltnek tartanánk magunkat Magyarországgal szemben, s az ország vezetésének kritizálását egy kicsit nemzetárulásnak éreznénk. Persze, erre rájátszik az orbáni rezsim, amely retorikájával minden ellene irányuló bírálatot a magyar nép elleni támadásnak állít be, s a határon túli magyar szervezeteket anyagilag teszi érdekeltté abban, hogy ne kritizálják. (Volt olyan hazai magyar közszereplő, aki leiratkozott a Nép- szabadságot támogató szolidaritási nyilatkozat alól, mert megsúgták neki, hogy nem marad következmények nélkül, ha a neve szerepel a listán...) Ennek ellenére nagyon fontos lenne, hogy végre kialakítsunk egy egészséges viszonyt Magyarországgal. Talán végre leküzdhet- nénk gátlásainkat, s elsősorban önmagunkban tisztázhatnánk, hogy Trianon nem a mi hibánk, s nem csupán egy csökevény vagyunk, amely a magyarság számára olyan igazságtalan békeszerződés nyomán született. Ebből az is következik, hogy egyenrangú partner vagyunk a mindenkori magyar kormány számára, s a nekünk juttatott támogatás - amelyet a kormány csak úgy mellesleg nem saját zsebből, hanem a magyar adófizetők pénzéből fizet-, nem alamizsna vagy szívesség, hiszen Magyarországnak is érdeke, hogy a határon túli magyar közösségek megmaradjanak. Amíg erről mi magunk, a lelkünk mélyén nem vagyunk meggyőződve, nem tudunk autonóm módon fellépni sem Magyarországgal, s adott esetben az itthoni magyarellenes támadásokkal szemben sem, s nem tudunk hitelesen kiállni a minket megillető jogokért. Ezért a hazai magyar érdekképviseletnek, legyen az nemzeti, polgári vagy akármilyen, elsősorban ezt kellene támogatnia: az autonómiát, a fejekben. Utána jöhet a többi. * i mi SSfSSSIM® Végső búcsú Michal Kováétól (Ľubomír Kotrha) Gazdasági döntés FINTA MÁRK A magyarországi sajtószabadság miatt nem csak azért kell aggódni, mert kényes ügyeket feszegető ellenzéki napilapot tett taccsra egy tisztázatlan hátterű döntés. Inkább azért, mert egyre inkább úgy tűnik: az, hogy a Fidesz-közeli körök vörös kakast dobtak a Népszabadság tetejére, csak mintegy mellékes ügy, az újság csakjárulékos veszteség. Rengeteg írás, sőt, egy komoly, egyértelmű bizonyítékokra épülő tanulmány is foglalkozott már azzal, hogyan épült ki a Nemzeti Együttműködés Rendszerének médiabirodalma, és hogyan öntötték bele számolatlanul az állami milliárdokat, lojalitást, hatalmat vásárolva az adófizetők pénzén, és feltöltve a holdudvar Louis Vuitton pénztárcáit. A Népszabadság esete erre a polipra irányított még egy reflektort. Adott egy mamutkiadó, portfoliójában ott van Orbán kedvenc lapja, a Nemzeti Sport, valamint most már szinte az összes nagyobb megyei napilap Magyarországon. Na meg a baloldali Népszabadság, mint a lapcsalád egyetlen országos politikai napilapja, a portfolió fekete báránya - mely ugyan a legnagyobb példányszámú a szegmensben, de masszívan veszteséges. A kiadó gazdája egy külföldi befektető - valahol az is szomorú, hogy manapság tájainkon ez számít a függetlenség egyik garanciájának -, aki ugyanakkor nem médiaguru, hanem pénzember, elsősorban a nyereség érdekli. Nem szívügye a politika, az üzlet azonban annál inkább. Ez pedig tökéletes kiindulási alap egy olyan bizniszhez, amivel mindkét fél nyerhet - csak az olvasók és az adófizetők nem, akik ezt az egészet állj ák. Lássuk a feleket: Orbánéknak minden bizonnyal jólesne, ha a Nemzeti Sport körön belülre kerülne, de nem vagyunk naivak, messze nem ez a céljuk azzal, hogy behúzzák a Mediaworksöt. Hanem a régiós portfolio, melynek lapjai százezernyi háztartásba jutnak el minden nap, az ország minden táján, és további százezreket érnek el az interneten, viszonylag olcsón. Ez hatalmas fegyver, és egy ilyen Excaliburt nem érdemes a sziklában hagyni. Az ilyen lapokban foglalkoznak ugyanis a régiók mindennapjaival, itt adagolhatják be a polgármesterek a népnek, milyen fantasztikus fejlesztések zajlanak a városokban és falvakban, hány milliárd forintot sisportcsamokra. Elég csak kikapcsolni ezeket az újságokat a közéletből, és propagandaújságokká silányítani őket, hogy a kényes ügyeket ne nagyon feszegessék, aztán teletömni őket állami hirdetéssel, pénzzel, kiéheztetve ezzel az esetleges konkurenciát. A helyi pártpotentátoknak ezután elég csak hátradőlni, és kérni egy kávét—zsebbe került a választási győzelem. Emellett a roppant erő mellett a 40 ezres példányszámú Népszabadság ellenzéki ereje kutyafüle tejszínhabbal, hiába van szó országos lapról, a tömegeket nem ez mozgatja meg, így feláldozható. Fidesz-kompatibilissé változtatása (ahogy az az egykor liberális Magyar Hírlappal történt) sokkal több gonddal járna, mint az, ha egyszerűen megszüntetik. A külföldi befektetőnek pedig az egész még akkor is megéri, ha névleg az ő kezében marad a kiadó. Hiszen neki csak a hirdetési bevételek kellenek, magasról tesz a sajtószabadságra. Ha pedig a kincseskamra kulcsához be kell dóze- rolni egy lapot a portfolióból - mely ráadásul nem hozza a pénzt, csak viszi -, nem kérdés, hogy mit lép. Ezért is végtelenül cinikus, amikor a kormány kijelenti, tisztán gazdasági lépés, tulajdonosi döntés a Népszabadság bezárása. Ebből a szempontból valóban az. Az ő gazdasági döntésük. FIGYELŐ Már a dzsihádisták is drónnal támadnak Pokolgéppel felszerelt, álcázott drónt küldött át a harcvonalon az Iszlám Állam egyik csoportja, a drón robbanásában két francia katona súlyosan megsebesült, két kurd harcos pedig meghalt - közölte a Le Monde francia napilap. Ez volt az első alkalom, hogy az Iszlám Állam egy távirányítású repülő szerkezettel hajtott végre támadást a francia erők ellen. A drónt még a levegőben elfogták, de a földre kényszerítése után felrobbant. A támadásban további francia katonák is könnyebb sérüléseket szenvedtek. (MTI) Mindig van lejjebb FELEDY BOTOND a A amerikai elnökjelöltek újabb tévé- W vitája előtt kőke- jL JRLJkLJ mény kiszivárogtatásokra került sor, amelyek elsősorban az ellenfél erkölcsiségének megsemmisítését célozták. Trumpról előkerült egy 2005-ös felvétel, amelyen tárgyként, minősíthetetlen hangnemben beszél a nőkről, és arról, hogy az ő státusával bárkit bármikor megkaphat - néhány hónappal azután, hogy házasságot kötött mostani feleségével, Melániával. Clintonról orosz segítséggel a WikiLeaks szivárogtatott. Újabb több ezer e- mail került nyilvánosságra, ezek részben stábjának tagjaitól származnak, részben olyan beszédek, amelyeket zárt körben, gyakran nem kevés pénzért mondott el. Utóbbiakban többször előkerült a motívum, hogy ő is belátja, kell egy privát vélemény, és kell egy publikus, amely nyilvánosan vállalható... Kicsit haj az arra a megszólalásra, hogy ne azt figyeljük, amit a miniszterelnök mond, hanem amit csinál. A politikát követők számára ez nem újdonság, de régebben egy amerikai elnökjelölt ilyesmikbe simán belebukott volna. Most erről szó sincs. Trumpnak esze ágában sincs visszalépni, és a republikánusoknak nincs jogi eszközük visszaléptetni. Clinton e-mail-ügyei pedig annyira szofisztikáknak tűnnek a kemény trumpista szexizmus mellett, hogy nem jutott nekik nagy figyelem. Áz elnöki vitát is ez vitte el, nem a politikai kérdések, a demográfia, a biztonságpolitika vagy a feketékkel szembeni rendőri erőszak. Trump végül csak lehúzta a maga sárda- gasztójába Clintont. Erre alighanem tudatosan készült a stábja az első tévévita után, amelyen még nem volt ennyire személyeskedő a hangnem. Alig pár hét van hátra a választásig, az előzetes szavazás már zajlik is, így az utolsó téteket kell megtenni. Az USA-ban a választók több mint harmada' már a választás előtt leadja a szavazatát - erre a legtöbb állam lehetőséget biztosít -, hogy ne kelljen sorakoznia. Sok apró hazugság mellett - közel ötven ponton javították ki a tényel- lenőrző oldalak Trump kijelentéseit - egy súlyos hazugság is volt. Az ingatlanmágnás szemrebbenés nélkül állította, hogy talán nem is törték fel a demokraták szerv ereit, és talán nem is az oroszok. Mindezt azután, hogy a nemzetbiztonságiak egyértelműen, kétpárti nyilatkozattal bejelentették, a „legmagasabb szinten”, Moszkvában kellett döntésnek születnie arról, hogy „az amerikai választást” befolyásolják. Ez súlyos kijelentés, sose hallottunk még ennyire konkrét vádat. Ráadásul az elnökjelöltek rendszeresen kapnak bizalmas nemzet- biztonsági tájékoztatást, tehát Trump ennél még többet tudhat, mégis hazudik. Nem jójel. Ahogy az sem, hogy a saját pártjanem tudja az erkölcsileg tarthatatlan jelöltet megre- gulázni, és persze az sem, hogy a Wall Streettel és nagy ipari érdekekkel szorosan összefonódó másik jelölt az alternatíva. Még egy vita lesz, és félő, hogy több kiszivárogtatott videó és beszéd. Mindig van lejjebb.
