Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-10 / 235. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. október 10. KULTÚRA I 7 Egy elfeledett történet nyomában a mai Szlovákia területén elhelyezett erdélyi menekültekről írt monográfiát L. Juhász Ilona L Juhász Ilona szerint legalább 22 ezer menekült érkezett a mai Szlovákia területére A román betörés után LAKATOS KRISZTINA Az első világháború egyik olyan eseménysorát tárja fel L. Juhász Ilona közelmúltban megjelent kötete, amely mára kihullott az emlékezetünkből. Száz évvel ezelőtt, miután az addig semleges Románia csapatai betörtek Erdélybe, tízezrek hagyták el otthonukat és menekültek Magyarország biztonságosabb régióiba, így a mai Szlovákia területére. Róluk szél az Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz... A kötet alcíme: Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Persze nemcsak a menekültek, hanem a befogadó közösségek képe is kirajzolódik a komáromi Etnológiai Központ munkatársának könyvében, amely a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában jelent meg. L. Juhász Ilona egy forráscsoportot, a korabeli sajtó - pontosabban a mai Szlovákia területén megjelent magyar nyelvű lapok - beszámolóit áttekintve összegzi a menekültek körülményeit és a befogadók terheit. A kötet első pillantásra egy történeti kutatás eredményének tűnik. Hol ér össze a néprajzzal? Azt mondanám, történeti néprajzi jellegű kutatás volt. A néprajztudomány már régen nem az, amit a 19. században gondoltak róla. Európában sokféleképpen nevezik: történeti antropológiának, etnológiának, kultúrakutatásnak. A néprajztudomány is történeti jellegű kutatással foglalkozik, csak mélyebben beleás a társadalmi kapcsolatokba. Nem csak a száraz adatokra kíváncsi, hanem a részletekre is, a vizsgált események hatására a társadalom szövetére. De tény, hogy olykor nehéz határt vonni a tudományterületek között. Az erdélyi menekültek történetének feltárása során kifejezetten a korabeli sajtóra, mindenekelőtt a regionális sajtóra támaszkodott. Mennyire kapunk részletes képet ebből a forrásból? Eredetileg egy másik kutatás során figyeltem fel a sajtóban az 1916-os erdélyi menekültekre vonatkozó hírekre. Kíváncsi voltam, van-e a témának irodalma. Ezzel a kérdéssel nálunk senki sem foglalkozott: sem történészek, sem néprajzosok, sem szlovákok, sem magyarok. Adatközlőket ma már nem lehet megszólitani. Az első világháború centenáriuma felé közeledve Erdélyben és Magyar- országon születtek munkák a tárgyban, de a mai Szlovákia területét ily en vonatkozásban nem vizsgálták. Átnéztem az itt megjelent magyar nyelvű regionális lapokat, és kiderült, hogy nem volt olyan megye, ahova ne érkeztek volna menekültek. Legalább 22 ezer fővel kell számolnunk, de többen is lehettek. A korabeli sajtó pedig szinte minden mozzanatról beszámolt. Onnantól kezdve, hogy .Menekülnek erdélyi véreink!” egészen a visszautazásig. A Honti Lapok, az Epeijesi Lapok kifejezetten részletesen foglalkozott az eseményekkel, a gyűjtött adományokat is tételesen közölte. De más újságokból is érdekes mozzanatokra derült fény: előfordult, hogy a menekültek csomagjait fertőtlenítették, hogy orvosi vizsgálatnak vetették alá őket... Szóval: a sajtó mozaikkockáit összerakva kifejezetten komplex kép bontakozik ld a történésekről. Csak a sajtóra támaszkodva van érezhető vakfoltja a történetnek? A háború idején a sajtót erősen cenzúrázták, a konfliktusokról nem szívesen írtak. Találtam bizonyos utalásokat: Ipolyságon például előfordult, hogy a menekültek bedobálták az Ipolyba a kapott ételt, mert nem ízlett nekik, Komáromban a cipő minőségére panaszkodtak. Nagyon érdekelne az is, milyen emberi vagy családi kapcsolatok alakultak ki, de ezt száz év után nem lehet kideríteni, illetve egészen más jellegű kutatást igényelne. De vannak érdekes véletlenek. A könyv címlapján szerepel egy fotó, belül pedig egy születési anyakönyvi kivonat. Domus ösztöndíjjal kutattam Budapesten, az MTA vendégházában kaptam szállást. Szokás, hogy a kutatók összejönnek, és mindenki beszámol arról, mivel foglalkozik. Amikor felvázoltam a témámat, egy fiatal erdélyi hölgy elmesélte, hogy a dédszülei is a menekülthullámmal tartottak, így történhetett meg, hogy a nagyapja - a fotón látható csecsemő - Pozsonyban született. Összességében mi a benyomása: a korabeli híradások, tudósítások mennyire voltak objektívek, vagy mennyire érezni a propagandacélokat, a hangulatkeltést? Milyen (Somogyi Tibor felvétele) hangot ütött meg a sajtó az erdélyi menekültek ügyében? Az első világháborús sajtó szeretett túlozni. A propagandára nagyon nagy hangsúlyt helyeztek, igyekeztek az érzelmekre is hatni. Kicsit rosszabbnak tüntették fel a helyzetet, mint amilyen volt. Azt írták például, hogy a menekültek mezítláb, egy szál ruhában indultak útnak, ami nem okvetlenül volt mindenkire igaz. A társadalmi összetételt tekintve igen tarka volt a kép: a gazdagabbak között akadtak, akik szállodába mentek, nem kellett róluk gondoskodni, a többieket viszont családoknál, kollégiumokban, a legkülönfélébb szállásokon kellett elhelyezni. Azoknak a falusiaknak pedig, akik a jószágot is magukkal hozták, megfelelő helyen, vidéken kellett lakhatást biztosítani, és az állatok takarmányozását is meg kellett oldani. Azt gondolom, a regionális lapok többé-kevésbé tárgyszerűen tájékoztattak, de például a Budapesten kiadott Az Est munkatársai elég szenzációhajhász módon írtak a menekültek fogadásáról. Például Érsekújvárban szívtelennek, közömbösnek tüntették fel a helyieket, azt írták, senki sem törődött a menekültekkel. Máshol felrótták, hogy a gyerekek napok óta nem kaptak tejet, hogy a családok napokig sínylődtek a vagonokban. Persze volt fejetlenség, de az is tény, hogy egyik napról a másikra egy hatalmas tömegről kellett gondoskodniuk a hivataloknak és a lakosságnak, ami nagy feladatot adott mindenkinek. Mi lehet az oka, hogy ez a történet kiesett a köztudatból, nem része az élő emlékezetnek? Az első és a második világháború kutatása és feldolgozása elsősorban hadtörténeti szempontból valósult meg. A néprajzkutatók között például régebben amolyan bennfentes tréfának számított, hogy ha terepen gyűjtöttek, és az adatközlő bácsi előjött Doberdóval meg Isonzóval, rögtön menekülőre fogták. A hátország hétköznapjai, a mikrotörténelem az utóbbi években vált érdekes kutatási területté. Az erdélyi menekülteken túl sok más első világháborús történetet sem tartunk számon. Mondok egy példát, a közelmúltban írtam is róla egy tanulmányt. Tanultuk annak idején, hogy József Attila egyszer nyaralhatott gyerekkorában, de a részletekről nem sokat tudunk. A Károly király gyermeknyaraltatási akcióról van szó. IV. Károly azért találta ki, hogy valahogy élelemhez jussanak a nagyvárosokban, elsősorban Bécs- ben élő gyerekek. Már a tervek sem voltak arányosak, végül Magyarországra 75 ezer osztrák gyerek került családokhoz, 8 ezer magyar gyerek pedig az „osztrák tengerpartra”, az Adriára utazhatott. Csak a margóra: ott végül a magyar kormánynak kellett lecsillapítania a kedélyeket, mert a helyiek felzúdultak, hogy nekik sem jut elég élelmiszer, nincs mivel még több éhes szájat betömniük... 1918 augusztusában vagyunk, amikor már nagy problémák voltak az ellátással. A sajtóban szépen megmutatkozik, mennyit változott a hátország hangulata 1916-hoz képest. A Szepesi Lapokban találtam egy írást, amelyben egy képviselő nagyon erélyesen tiltakozik az ellen, hogy osztrák gyerekek jöjjenek Magyarországra. Itt már, a háború vége felé határozottan felmerül a kérdés: a hadiözvegyek, a hadiárvák, a hadirokkantak, az erdélyi menekültek támogatása, a kárpáti falvak újjáépítése, az osztrák hadsereg ellátása után hány bőrt lehet még lehúzni a lakosságról? Sikeres pozsonyi Fehér éjszaka Pozsony. Szombaton este és éjszaka nagy sikere volt a Fehér éjszakának: a kortárs művészeti rendezvény a rendezők felmérése szerint százezer látogatót csalt ki a főváros utcáira és köztereire. A Pozsonyban második alkalommal megrendezett Fehér éjszaka bizonyította, hogy a kortárs művészet is széles közönségréteget tud megszólítani — áll a rendezők közleményében, amely úgy összegez, hogy az esemény ideje alatt (hét óra hosszat tartott) a hazai látogatók és a turisták 52 művészeti projektet (objekteket, installációkat és fény szobrokat) tekinthettek meg 230 szerző és közreműködő művészeti munkájának köszönhetően. A legvonzóbbak a kültéri fényalkotások voltak, köztük a Janko Kráľ parkban megvalósított világító rét installáció, amelyet vízzel töltött, megvilágított lufik alkottak, valamint az a fényprojekt, amellyel az Öreg hidat szivárványszínre festették. (tb) A Kék templomként ismert Szent Erzsébet-templom rózsaszínben (Fotó SiTA) Harris visszahívja Craiget London. Daniel Craignek ötödször is el kellene játszania James Bondot - jelentette ki a BFI Londoni Filmfesztiválon Naomie Harris, aki Moneypennyt alakítja a kalandfilmben. „Rendkívüli színész, szerintem ő a legjobb modem Bond, és rettenetesen szeretném, ha visszatérne. Gyere vissza Dániel!” - mondta a színésznő, akinek Moonlight című filmjét a londoni mustrán vetítik. Az idei díj szezonban az esélyesek közé sorolt amerikai drámában Harris drogfüggő anyát játszik. Barry Jenkins filmje a BBC hírportálja szerint egy fiatal meleg férfi történetét meséli el gyermekkorától felnőttkoráig. Az Amerikában októberben debütáló alkotás azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy teljes egészében fekete szereposztással készült. Harris a 007 Spectre - A Fantom visszatér című legutóbbi Bond-film reklámkampánya alatt forgatta a Moonlightot. A színésznő először a 007 Sky- fall című 007-es filmben alakította Moneypenyt. „Persze, hogy szeretném, ha visszajönne Daniel, hiszen vele kezdtem a Bond- filmekben dolgozni. A forgatás első napján, amikor nagyon izgultam, ő nyugtatott meg” - mesélte. Craig korábban arról beszélt, hogy még egy Bond-filmet leforgatna, de még nem kötelezte el magát, ezért a Spectre bemutatója óta gyűrűznek a találgatások, hogy ki helyettesíthetné a brit titkos ügynök szerepében. Sokan Tom Hiddlestont, Idris Elbát vagy James Norton is szívesen látnák Bondként. A filmsorozat executive producerei szeptemberben megerősítették, hogy még mindig Craigé a szerep, ha elvállalja. A 48 éves filmsztár Barbara Broccoli és Michael G Wilson számára „abszolút az első számú jelölt”. (MTI)
