Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-08 / 234. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. október 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Helytállt és hős lett Kiállása kulcsfontosságú volt a mečiarizmus elleni harcban N em született hősnek, az események tették azzá. Harcát keményen, ám méltóságteljesen megvívta. Michal Kováč nélkül nem tartana ott az ország, ahol tart. Michal Kováč a 20. század szinte összes viszontagságát megélő generációjának tagj aként lépett a politika nagyszínpadára. Gyerekként láthatta a világháborút, fiatal egyetemistaként a sztálinista időket, fiatal kutatóként a 60-as évek enyhülését, majd a prágai tavasz után saját bőrén tapasztalhatta a normalizációt. A rendszerváltás után már gyakorlatilag nyugdíjasként lett országosan ismert politikus. Szlovák értelmiségi generációjának derékhada nem sokkal 89 után - függetlenül attól, hogy 68-ban melyik oldalon állt - tévúton járt: vagy nem tudott szakítani a kommunista múlttal, vagy a mečiari politika szolgálatába állt. O nem. Pontosabban: nem sokáig. Michal Kováč is a „mufti” mellett kezdte, ám mentségére legyen mondva, hogy ezzel sok értelmes szlovák politikus is így volt. Az exállamfő viszont időben észbe kapott, és ami még fontosabb: a kényelmes, ám morálisan vállalhatat- lan beletörődés helyett ellenállt. Posztját teljes mértékben Vladimír Mečiamak köszönhette, ám nem vált lekötelezettjévé. Az akkori ellenzéket is sokkoló szókimondásával mandátuma elején harcot hirdetett a frissiben függetlenné vált országot belorusz útra terelő miniszterelnök ellen. Kiállása kulcsfontosságú volt a mečiarizmus elleni harcban. Elnökként akadályozta a teljes hatalomátvételt, ellenállásával pedig akaratlanul is lerántotta a leplet a rezsimről. Amikor fiát a titkosszolgálat elrabolta, mindenki számára egyértelművé válhatott az épülő rezsim aljassága - itthon és külföldön is. Michal Kováč államférfiúi nagyságát mutatja, hogy a fiát érintő ügyekben is elnökként, nem apaként járt el, később sem voltak a történtek miatt hisztérikus reakciói. Lexáék bűntette sem törte meg, mandátuma lejártáig ellenállt a rendszernek, a távozása után adott amnesztiával pedig a mečiarista rendszer végleg leleplezte magát. Politikai nyugdíjazása is méltóságteljes volt: 1999-ben elindult az első közvetlen elnökválasztáson, ám miután látta, hogy az akkori koalíció támogatását élvező, népszerű Rudolf Schusterrel szemben nincs esélye, visszalépett a javára. Saját karrierje helyett az ország érdekeit helyezte előtérbe, megakadályozva a HZDS elnökének visszatérését. Ha nincs Mečiarék rémuralma, alighanem az egyik legszürkébb, legkevésbé inspirativ államfőként vonult volna be a történelembe. A körülmények azonban az ország legjelentősebb államférfiúi közé emelték. Ez is jelentős erény: a történtek tették hőssé, ehhez viszont az kellett, hogy konformizmusát feladva vállalja a sors által rá osztott szerepet. Michal Kováč helytállt. Emléke előtt a nemzeti gyásznap mellett azzal tiszteleghetne a politikum, ha eltörölné a korszakra máig árnyékként vetülő mečiari amnesztiákat. Az ly-os szavak is csatlakozhatnának a pedagógussztrájkhoz! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Félreértett műalkotás héten bejárta a világsajtót a hír, mely szerint megszüntették az eljárást az ellen a 90 éves német nő ellen, aki kitöltött egy keresztrejtvénynek látszó műalkotást egy nürnbergi múzeumban. Az ügyészségi szóvivő szerint „illő alapossággal” vizsgálták ki az esetet, és megállapították, hogy a látogató nem okozott maradandó kárt, mivel a go- lyóstollal beírt szavakat a restaurátorok könnyen el tudták távolítani. A keresztrejtvény részét képezte Arthur Kopeke egyik képének. A néni pedig szó szerint vette a rejtvény fölötti, „Insert Words” (Iijon be szavakat) feliratot. Nyilván mindenütt - nálunk is - a kis színes hírek közé került ez a sztori. Pedig érdemes mélyebbre ásni. Először is nézzük, ki ez az Arthur Kopeke. Nos, egy fluxusművész, az irányzat pedig a dadaizmus folytatása. „Rokon az akcióművészettel és a happeninggel, célja a művészeti élet és a hétköznapi élet, valamint a művész és a befogadó közti szakadék áthidalása” - áll a lexikonban. Mi más volt ez a keresztrejtvényfejtés, mint ama szakadék magabiztos át- ugrása?! A befogadó abszolút közel került a művészhez. Minden alkotó erre vágyik, az is, aki tagadja. Arthur Kopekét sajnos már nem tudjuk megkérdezni, mert 1977-ben elhunyt, azaz nem érhette meg az eset révén ölébe hullott világhírt. Egyébként ez volt az egyik utolsó műve. Nemzetközi viszonylatban a fluxusművészet közepesen ismert képviselője, bár a New York-i MOMA-ban is látható egy műve. Egy fekete-fehér képeslap, amelyből alig látszik valami, mert Kopeke ceruzával ráírta, hogyan sodorjunk belőle cigarettát. Még jó, hogy eddig egy látogató sem vette szó szerint az utasítást. A Nümbergben kiállított alkotásnak tény leg-csak díszítőeleme a keresztrejtvény, ám a kockák pont akkorák, mint egy normál újságban, mégpedig azért, mert a művész egy normál újságból vágta ki az ábrát. De foglalkozzunk inkább a rongá- lóval. Előrebocsátom, hogy én is szeretnék 90 évesen bajba kerülni egy múzeumban, azt se bánnám, ha bilincsben vezetnének el onnan. Két eset lehetséges. Egy: a néni otthonosan mozog a modem művészet terepén, egy csomó interaktív művet látott már. Mert bizony sok van, mi annak számít: a látogatók lábnyomai a homokban, az általuk meggyújtott mécsesek, letépett szalagok, megjelenített árnyékok, sőt pont ma este Pozsonyban a szívverésük is látható lesz a vár falán, speciális szenzoroknak köszönhetően. Kettő: ez a néni egész életében engedelmeskedett. Minden felszólításnak eleget tett, minden feliratot komolyan vett, minden vezényszóra reagált, így sikerült túlélnie a vészterhes múlt századot. És mert nyilván szeret keresztrejtvényt fejteni, úgy érezte, az „íijon be szavakat” üzenet neki szól. Félreértett egy műalkotást. Ez pedig tényleg nem lehet főbenjáró bűn. Tudta?... LAJOS P. JÁNOS egnap Pozsonyban járt Orbán Viktor miniszterelnök. A Robert Ficóval tartott munkaebéd utáni közös sajtónyilatkozat - amelyen újságírók nem kérdezhettek - minden bizonnyal Orbánnak jött jobban, de Fico is megerősíthette menekültellenes álláspontját. Orbánnak szüksége volt arra, hogy ne csak a Fidesz politikusai dicsérjék, hanem legalább egy másik ország magas rangú politikusa is elismerje a népszavazás eredményét. Nem a népszavazás érvényességét, arra Fico is vigyázott, hogy ezt ne mondja ki. Csak annyit mondott: „a népszavazást legitim, demokratikus eszköznek tartjuk”. Orbánnak a nyugat-európai országokból érkező kritika után szüksége volt arra, hogy kapjon legalább egy ilyen jellegű megerősítést is. A meglepően szívélyes hangulatú sajtómegjelenésnek nem lehetett más célja. Ilyen mélyre magyar politikus még nem hajolt szlovák politikus előtt, amikor Orbán kimondta, hogy „Szlovákia egy sikertörténet”. Valószínűleg ez kellett hozzá, hogy Fico is elismerje az amúgy érvénytelen magyar kvótanépszavazást, és az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő ország miniszterelnökeként kijelentse, hogy az Európai Bizottság aktuális javaslatai helyett kompromisszumos megoldást kell találni a menekültválságkezelésére. Már csak az a kérdés, milyen lesz a kompromisszumos megoldás. Hogyan képzeli el Fico, hogy sikerül tartalommal megtöltenie a „rugalmas szolidaritás” kifejezést, amit a pozsonyi uniós csúcson bemutatott nyilatkozatukban használtak először a visegrádi országok. Kétséges, hogy a nyugati országok elfogadnák azt a változatot, amit Orbán Viktor szeretne elérni, hogy a V4-ek védik a határokat, és kerítéseket építenek, a nyugati országok pedig a már itt levő vagy ezután az unióba érkező tényleges menekültekkel kezdjenek azt, amit akarnak. Mert ne képzeljük azt, hogy az unió határait tényleg le lehet hermetikusan zárni. Ezt csak a volt szocialista országoknak „sikerült”, de annak az árát már ismerjük. Hiába igyekszik Orbán a nemzeti tagállamok szerepének erősítésére, vannak olyan problémák, amelyekkel nemzeti szinten nem lehet megbirkózni. Ilyen a menekültválság is. Ha meg akarjuk őrizni az Európai Uniót, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni uniós döntéseket. Ebben igaza van Jean-Claude Junckemek, aki tegnap élesen beszólt Orbánnak. „Ha minden tagállam népszavazást tart, ha nem ért egyet egy döntéssel, hogy kimondassa az ellenkezőjét annak, amit a jogszabályok előírnak, nem fogjuk tudni irányítani és kormányozni Európát” - mondta az Európai Bizottság elnöke. Képzeljük el, milyen eredménye lenne mondjuk egy németországi népszavazásnak, amely előtt a német kormány masszív kampányt folytatna olyan szlogennel, hogy „Tudta: az uniós alapokból a kelet-európai országoknak fizetett támogatás jelentős része az adott országok politikusainak zsebébe kerül?”. Majd feltennék a kérdést: akarja-e, hogy a németek adója az uniós alapokba vándoroljon? Ugyanúgy borítékolni lehetne a választ, mint ahogyan az az egy héttel ezelőtti magyarországi népszavazáson történt. Tegnap Pozsonyban azt láthattuk, hogy Fico és Orbán egymást bátorítja. Várhatóan szükségük van erre, mert ha a kötelező kvótákat nem fogják is erőltetni a nyugati államok, de önként mindenképpen be kell fogadnunk menekülteket. Mert ezt kívánja a szolidaritás és az európai kultúra. FIGYELŐ Schulz lehet Angela Merkel kihívója A német szociáldemokrata párt (SPD) egyre több befolyásos politikusa támogatja, hogy ne a pártelnök Sigmar Gabriel legyen a párt kancelláljelöltje a 2017 szeptemberében esedékes szövetségi parlamenti (Bundestag-) választáson, hanem Martin Schulz, az Európai Parlament SPD-s elnöke - értesült a Der Spiegel. A német hetilap ma megjelenő számához készült összeállításból ismertetett részletek szerint tartományi szervezeteken átívelő egység formálódik, hogy ne az esélytelennek tartott Sigmar Gabriel legyen az SPD országos választási listájának vezetője jövőre. A lap szerint a „Csak Gábrielt ne! Mozgalom” sikere Martin Schulzot emelheti fel, és már októberben eldőlhet, hogy az EP elnöke lesz-e az SPD kancelláljelöltje. Gabriel az utóbbi hetekben több nyilatkozatban jelezte, az SPD jövő tavaszig ráér kancellárjelöltet állítani, mert a kancellári tisztség elnyerésére esélyes másik erőnek, a jobbközép CDU/CSU pártszövetségnek sincs még jelöltje. Ám hamarosan lezárul a hivatalban levő kancellár, Angela Merkel vezette CDU és a Horst Seehofer bajor kormányfő vezette CSU vitája a menekültügyről, és így a CDU a december eleji kongresszusán ismét Merkelt választhatja meg pártelnöknek és teheti meg kancel- láijelöltnek. Ezért az SPD-ben egyre többen sürgetik a döntést, el akaiják kerülni, hogy ne legyen kancelláijelöltjük, amikor Merkel bejelenti indulását, és mivel Martin Schulznak rövidesen el kell döntenie, hogy 2017 januárjában lejáró megbízatása után vállalná-e újabb két és fél évre az EP elnökségét - amely a következő periódusban az Európai Néppártnak járna -, októberben pont kerülhet az ügy végére. Az SPD-t a 2009-es, elbukott Bundestag-választás óta'vezető Sigmar Gábrielnek csekély a lakossági támogatottsága. A Forsa közvélemény-kutató szeptemberi adatai szerint ha közvetlenül lehetne kancellárt választani, a németek 44%-a Merkelre szavazna, és csupán 16 %-a választaná Gábrielt. (MTI)
