Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-06 / 232. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. október 6. ISKOLA UTCA 117 színes élet Bückeburgban működik a világ mindössze öt fejedelmi lovasiskoláinak egyike (A szerző archívuma) Fizika a mindennapjainkban Német élet ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ A nyári szünetem utolsó három hetét Nómetországben tölthettem egy tanulmányút résztvevőjeként. A 2015/16-os tanévben az országos német olimpia harmadik helyezettje lettem, és jutalmul háromhetes ösztöndíjat kaptam a PAD (Pädagogischer Austauschdienst — Pedagógiai Csereszolgálat) jóvoltából. Az út a németországi Hamelnbe szólt, ahol egy rövid, de annál izgalmasabb időre a Schiller Gimnázium diákja lehettem. Augusztus 12-én találkoztam Pozsonyban 11 diáktársammal és tanárnőnkkel, akikkel az elkövetkező három hétben szoros barátságot kötöttünk. Mindannyian Szlovákia különböző sarkából érkeztünk. Jómagam Dél-Szlovákiát és az itt élő magyarokat, valamint iskolámat, a komáromi Selye János Gimnáziumot képviseltem. Számomra maga az utazás is tele volt meglepetéssel, ugyanis életemben először repültem és nagyon megszerettem ezt az utazásformát. Késő este érkeztünk meg Hamelnbe. A vonatállomáson már mindenkit várt a „vendégcsaládja”. Mondhatjuk úgy is, hogy azónnal bedobtak minket a mély vízbe, ugyanis amint megérkeztünk, új családunkkal töltöttük a hétvégét. Rendkívül kedves és rokonszenves családhoz kerültem. Saját szobát kaptam, és rögtön családtagként kezeltek. Megtapasztalhattam a német vendégszeretetet, amelyet csak dicsérni tudok. Igaz, hogy a németek nem olyan lobbanékonyak, mint mi, magyarok, de bátran kijelenthetem, hogy a közismert közhely, mely szerint minden német rideg, nem igaz. Megmutatták nekem a városukat, és gyönyörű helyekre vittek el. Egyebek mellett Bückeburgba, a világ mindössze öt fejedelmi lovasiskolájának egyikébe (Fürstliche Hofreitschule Bückeburg). A gimnáziumban javarészt német- tanárnőkkel végeztünk csoportmunkákat. Nem klasszikus tanításról, inkább játékos nyelvismeret-bővítésről volt szó. Rögtön az első nap összegyűjtöttük a szerintünk tipikus német dolgokat egy plakátra, majd az utolsó napokban még kiegészítettük ezeket új tapasztalatainkkal. Sokat rajzoltunk, kártyajátékokat játszottunk, sőt még a heti vásárból is tanulságos játékot tudtak számunkra varázsolni: új szavakat kellett keresnünk az ábécé egyes betűire. Részt vehettem német kortársaim egy-egy óráján is. így az iskolapadban nemcsak a nyelvismereteimet mélyíthettem el, hanem sok érdekes ismeretet szereztem a német iskola- rendszerről, az ottani mindennapokról és a helyiek szokásairól. Azonban nemcsak az iskolapadot koptattuk. Némettanámőink tarka programot készítettek számunkra. Szinte minden második nap kirándultunk. Megcsodálhattuk Hameln varázslatosan sokszínű építményeit, Hannover panorámáját a városháza tornyának tetejéről, ellátogattunk Bodenverderbe is, a híres Münchhausen báró otthonába. A helyi bobpályán pedig nagy élvezettel siklottunk le. Nemcsak városnézésen vettünk részt, hanem egyéb különleges élményben is részünk volt: ahamelni üvegfúvóműhelyben (Hamelner Glasbläserei) mindannyian saját üveggolyót készíthettünk, szintén Hamelnben, a kalandparkban (Ha-' meiner Kletterwald) megmászhattuk az erdő legmagasabb fáit, hajóztunk a Weser folyón és még sorolhatnám. A háromhetes „német életünket” természetesen illően le akartuk zárni. Búcsúestet rendeztünk, melyen bemutattuk újonnan szerzett német családtagjainknak a mi kis országunkat, hagyományainkat, látványosságainkat és termékeinket. Továbbá hogy egy kicsit közelebbinek érezzék ők is magukhoz a mi hazánkat, sütöttünk nekik a nálunk honos édességekből: kiflifelfüjtat, réteseket, pozsonyi kiflicskéket és mecen- zéfi kalácsot. Röviden összefoglalva: óriási lehetőség volt ez a három hét számomra. Nemcsak a némettudásomat fejleszthettem, hanem új barátságokat is köthettem, új tájakat láthattam, és közben a személyiségem is egy kicsit jobbá formálódott. Szeretném megköszönni felkészítő tanáromnak, Fekete Juditnak a támogatását, munkáját és buzdítását, mert az ő segítsége nélkül nem sikerült volna ide eljutnom. Bartalos Angelika, III. B KAPRINAYEMIKA Pályaválasztás előtt álló diákjaink bizony elég nagy gondban vannak: hová jelentkezzenek, milyen szaktantárgyakat válasszanak. Ebben a döntésben kíván segítségükre sietni a fizika tantárgybizottság: szakelőadókat hív meg, így diákjaink új lehetőségekkel ismerkedhetnek meg. Ezt tettük idén is. Iskolánk, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium volt diákja, Tari Dávid elfogadta a meghívásunkat, és Fizika a mindennapjainkban címmel érdekes szakelőadást tartott. Dávid a prágai Cseh Műszaki Egyetem gépészeti tanszékének negyedéves hallgatója, repülőmodell-tervezésre készül szakosodni. Az előadás a fizika egyszerűbb, gyakorlati felhasználását igyekezett bemutatni, főleg gépészeti szempontból. Tartalmazta a középiskolai fizika több tananyagát, amelyeket teóriamentesen, gyakorlati példákon igyekezett bemutatni. Dávidtól megtudtuk, hogy a gépelemek tervezéséhez a szilárd testek mechanikája nyújt alapot, és a merev testek mechanikája tananyag a mechanizmusok tervezéséhez szükséges. A mechanikai munka és az energia ismerete az áttételek tervezéséhez kell. Példán keresztül bemutatta, hogyan alakul át az elektromos energia hőenergiává, miképpen számítható ki ebből a víz felforralási ideje. A folyadékok mechanikája például felhasználható egy víztartály kiürítési sebességének megállapításához. „Az előadás célja az, hogy a diákok ne a fizikát, hanem az általa megoldott feladatot tartsák szem előtt. A műszaki pályán mozgók és mérnökök kezében egyedül a fizika nyújt megfelelő eszközt az adott problémák megoldásához, illetve új megoldások kitalálásához. Viszont nem kell a fizikára fizikaként tekintünk. Amint az adott feladatot az érdekes vagy gyakorlati oldaláról közelítjük meg, a fizika másodlagossá válik. Attól kezdve már nem Newton 2. vagy 3. mozgástörvényének a formuláci- ója vagy a képletek százainak megjegyzése válik fontossá, hanem az, hogy az adott feladatot a leggyorsabban, a legrövidebb úton oldjuk meg. Ehhez persze motiváltnak kell lennünk”- vallja az előadó. Dávid kiemelte, hogy az alapismeretek elsajátítását természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni, ezért arra biztatta a tanulókat, hogy szerezzenek olyan tudásalapot, amire a főiskolán támaszkodhatnak. A tműszaki pályára készülő gimnazistáknak két fontos tantárgyat kell elsajátítaniuk, a matematikát és a fizikát. Az egyetemi tanulmányok kezdetén ez a két legmeghatározóbb tantárgy, amelyeken sok múlik. Ezek úgynevezett csereismeretek, hiszen a főiskolán a gimnazista kicserélheti elméleti tudását az iparista műszaki ismereteivel, így jelentősen megkönnyítheti az egyetemi éveket. Dávid saját tapasztalatából beszélt, mint említette, „ennek köszönhetően maradhattam az iskola diákja és ülhetek még most is az iskolapadban”. Kellett ez a kis útmutató, a jó tanács. Reméljük fiataljaink elgondolkodnak szavain. Dávidnak sok sikert kívánunk a repülőmodell-tervezésben, és köszönjük, hogy megosztotta velünk tapasztalatait. Tari Dávid előadásában a fizika egyszerűbb, gyakorlati felhasználását igyekezett bemutatni (Fotó: kzg) ElégedettséQ^s életöröm időskorban1 Mi változik a 21. Mit is jelent öregnek, idősnek lenni? Csak a régi kultúrákból, a történelmi szövegekből, legendákból tudjuk, hogy az öregeket valamikor régen tisztelték? Hogyan állunk ezzel ma, itt a mi világunkban? Hány éves korától számít valaki idősnek? Ki érzi magát idősnek, és mivel jár ez az állapot? Mit rejt a szépkorúak lelke? A válaszokat megtalálják a Vasárnap legújabb számában! Keresse az újságárusoknál! r\ ^ \ qtv f a C
