Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-06 / 207. szám, kedd
VÉLEMÉNY ÉS HATTÉR www.ujszo.com 12016. szeptember. 7 Ötszáz? Dalolva menne Danko javaslata csakis az ellenzék piszkálására alkalmas A politológiának több olyan területe van, amely teljesen váratlanul kerülhet a figyelem középpontjába - például a politikái pártok felosztása és típusai. Vannak kis tagsággal rendelkező alakulatok és tömegpártok. Egyik sem rosszabb, mint a másik, csak másként működnek. Andrej Danko, az SNS elnöke mégis olyan javaslatot helyezett kilátásba, hogy csak az a párt indulhatna a választásokon, amelynek legalább ötszáz tagja van. A parlament elnöke úgy gondolja, hogy az SaS, az Egyszerű Emberek és a Kollár-féle Sme rodinának a legfőbb ideje lenne hagyományos struktúrákat létrehoznia, mert az SNS gyűlésén is többen vannak, mint a másik három pártban. Elsőre még jól is hangozhat az elképzelés, de- mokratikusabbá és átláthatóbbá kellene tenni a pártokat, jobban belegondolva azonban más értelme nincs, mint az ellenzék egzecírozta- tása. Az SaS, Matovičék és Kollárék is egy nagyon szűk elnökség döntéseire, vagy magának az elnöknek az elhatározásaira alapozzák a tevékenységüket, és nincsenek jelen a megyékben, járásokban. Alapesetben a hozzájuk hasonló, politikusi és értelmiségi bázis nélküli pártok ugyan létezhetnének, de nem lennének sikeresek, hiszen nincs kinek és hogyan közvetíteniük a párt ideológiáját helyi szinten, és egyfajta csatornaként működni a régiók és a törvényhozás között. Viszont Szlovákiában nagyon is sikeresek az egykét népszerű politikusra építő formációk, és ennek egy konkrét oka van: a választók frusztrációja és elégedetlensége az éppen aktuális helyzettel. Sulik, majd a nyomdokaiban Matovié és Kollár is képes volt arra, hogy pártstruktúrák nélkül szerezzen legalább öt százalékot. Felépítettek egy hitelesnek tűnő imázst, és learatták a babérokat. Nem kell, hogy a sikerük és a sajátos, kézi vezérlésű módszereik mindenkinek tetsszenek, de a demokrácia a sokszínűség tiszteletben tartásáról szól. Az épp elég baj, hogy a hagyományos pártok a maguk helyi szervezeteivel (vagy pont azok ellenére) nem voltak képesek megszólítani a szavazókat. Ha valóban érvénybe lépne a pártagságra vagy a pártszervekre vonatkozó értelmetlen korlátozás, az eredmény csupán az lenne, hogy e pártok csakis papíron létező Patyomkin-testületeket is létrehoznának. A „hagyományos” pártok akkor sem tudnak hiteles szereplők és mondanivaló híján népszerűbbé válni az egyszemélyes alakulatoknál, ha válogatott módszerekkel nehezítik meg azok működését és stratégiáját. A kormánypártoknak nem elnyomniuk kellene az ilyen pártokat, hanem megszüntetni sikerük okát - erre viszont nem képesek. A kapitalizmus mellett, a multik ellen o > A GÁLZSOLT a piacgazdaság egyik legnagyobb pártfogójaként egy II amerikai multi és az Európai Bizottság vitájában inkább ez utóbbi oldalára állok, akkor ez elég bizarrul JL- JL w’fe' hangozhat. Csakhogy sok multi viselkedése magát a kapitalizmust ássa alá, járatja le a lakosság szemében. Már Adam Smith, a klasszikus közgazdaságtan atyja és a liberalizmus képviselője rámutatott arra a paradoxonra, hogy a kapitalisták a kapitalizmus legnagyobb ellenségei tudnak lenni. Mert a gyilkos verseny helyett jólesne nekik az állam által garantált monopólium. Sok nagy cég ezért a vásárlók kegyei helyett inkább a politikusok kegyeiért (állami protekció, megrendelések, mentőövek) verseng, a könnyebb utat választva. Ezt nevezik járadékvadász stratégiának. De a kapitalizmusra legalább ekkora veszélyt jelent a renoméjának alá- ásása is. (Ez azért rossz, mert általában magasabb adókkal, nagyobb szabályozással, több állami beavatkozással akatják vélt hibáit orvosolni, ami a rendszer túlszabályozásához, végső soron akár megbénításához és bukásához vezethet.) Az elmúlt években a világ nagy bankjai jártak ebben élen, hatalmas állami mentőövekre szorultak, de mostanában pár multi is kitett magáért, főleg úgy, hogy alig fizet adót. Az amerikai technológiai óriás, az Apple pozitív értelemben véve a kapitalizmus egyik leginnovatívabb, mintaszerű cége volt technikai újításai és gyönyörű formatervezése révén. Csakhogy negatív értelemben is igencsak innovatív volt, a tökélyre fejlesztett adóoptimalizációval elérte, hogy az EU-ban megtermelt nyeresége után gyakorlatilag nem fizetett társasági adót. Sem azokban az uniós államokban, ahol a nyereséget realizálta, sem Írországban, ahová a nyereséget átfolyatta, sem az US A-ban, ahol az amerikai cégeknek a külföldön elért nyereségük után is adózni kell. Elvileg. Akkor kezdjük a könnyebb végén. Az említett amerikai adót már rég el kellett volna törölni. Nonszensz (és a fejlett világban egyedülálló), hogy az amerikai (szövetségi) állam 35%-os adóval akarja megcsapolni az USÄ nagyvállalatainak külföldöm nyereségét. Ez kontraproduktiv is, az amerikai multik ezért nem viszik haza a nyereség többségét, hanem adóparadicsomokban parkoltatják, ma már több mint 2 ezer milliárd dollárt. Az alapelv az volna, hogy a vállalatok (nagyok és kicsik, multik és „nemzetiek”) a nyereségük után ott fizessenek társasági adót, ahol a nyereséget elérték. Mindenki egyformán. Ezt az Apple már azzal megszegte, hogy Írországba folyatta nyereségét. Csakhogy nem ért véget a sztori azzal, hogy ott befizette az EU egyik legalacsonyabb, 12,5%-os társasági adóját. Nem, innen továbbszivattyúzta a profitját adóparadicsomokba (elvileg és jogilag Amerikába, de oda soha nem érkezett meg), és végül 2014- ben már odáig tökéletesítette módszereit, hogy uniós nyereségének mindössze 0,005 százalékát fizette be társasági adóként. Tette ezt törvényszegés nélkül, az ír állammal kötött egyezmények értelmében. Csakhogy ezek az egyezmények az Európai Bizottság szerint szelektiv adókedvezményt jelentettek, márpedig ez az EU-ban tiltott állami támogatás, ezért a Bizottság bírságot osztott ki: óriáscégnek ónásbirságot. Az Apple 13 milliárd euró adóhátralék befizetésére köteles Írország költségvetésébe. A Bizottság igyekezete ezúttal érthető, bár inkább elkeseredettséget tükröz és a megvalósítás nem a legtökéletesebb. A bírság a versenyjogi szabályokba kapaszkodik, retroaktív (1991 óta elmaradt adóbefizetést akar behajtatni kamatostul) és persze még nem jogerős. De ha ez az ára, hogy áz adófizetés helyének kérdéséről szóló vita elmozduljon a holtpontról, akkor már megérte (nem csak rövid távon, az ír költségvetésnek). Merkelt temeti a német sajtó Angela Merkel kudarcaként értékeli a német eajtó a Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományi válaeztáet. A legnagyobb példányszámú lap, a Bild szerint a szavazók ismét megbüntették Angela Merkelt, az idegenellenes AfD pedig profitált az elégedetlenségből. Az eijedés még a menekültválság előtt kezdődött, és a politika és a média nem vett tudomást a globalizációtól, a leszakadástól és a káros hatásúnak érzett idegen kultúrák túlsúlyba kerülésének veszélyétől való félelmekről. De az AfD egyelőre csak a tiltakozó szavazók pártj a - írta a Bild. A Die Welt kiemelte, hogy ez a kis tartomány nem túlságosan fontos, de meglehet, hogy a CDU rossz eredménye miatt Merkel ellenfelei előjönnek a fedezékből. Azonban az is lehet, hogy a legnépesebb tartományban, Észak-Rajna-Vesztfáliában 2017 tavaszán tartandó választásig eltart még a morgolódás, és csak utána kezdődik a leszámolás, ha a CDU ott is gyengül. A Spiegel A tiltakozó szavazók győzelme címmel közölt elemzést, amely szerint az AfD pedig végképp megvetette lábát az ország keleti részén, az egykori NDK területén. A CDU számára az elképzelhető legrosszabb forgatókönyv valósult meg, az eredmény még úgy is összeomlást jelent, hogy a tartományban csak 1,33 millió szavazó van. A Süddeutsche Zeitung a Láncfurészes mészárlás című kom- mentáijában kiemelte: az AfD átalakítja a pártokat, láncfűrészével Merkel pártjából és a szociáldemokratákból is darabokat vág ki. Sikere annak jelképe, hogy Angela Merkel már nem tud kikapaszkodni abból a hullámvölgyből, amelybe a menekültválság miatt került, és az egész Európában grasszáló jobboldali populizmus immár Németországban is gyökeret eresztett. A Der Tagesspiegel Merkel kancellárságának vége? címmel közölt kommentárt. Úgy véli, a félelem a tavalyi menekülthullám megismétlődésétől az AfD-hez tereli az embereket. így a 2017. szeptemberi Bundestag-választásig az a fő kérdés, hogy meg tudja-e akadályozni Merkel a menedékkérők újabb tömegeinek beáramlását. Ha nem, kancellárságának még a választás előtt vége lesz - jósolja a lap. A Berliner Zeitung szerint az AfD tavaly ügyesen váltott, most már nem az euró ellen harcol, választóit egyes-egyedül az idegenektől való félelemmel mozgósítja, javasolt megoldása pedig a bezárkózás. Az AfD szavazói „egy nem is létező pártra” szavaznak, hanem a tiltakozást választják, és az AfD ideális a düh, a csüggedtség, a félelem kivetítésére. (MTI) FIGYELŐ „Ezek nácik, ón csak tudom, apám az volt" Az Alternativa Németországnak (AfD) párt 2013-as alapítása óta alapos változásokon ment keresztül, és az euró helyett ma már a menekültek ellen harcol. A 16 tartományi parlamentből immár 9- ben számolni kell a jelenlétével. A pártot Bernd Lucke hamburgi közgazdász alapította és a kiábrándult szavazókat sikerült elcsábítania. Bár az euróválságot övező csalódottságot meglovagoló párt 2013-ban még nem jutott be a parlamentbe (Bundestag), 2014 májusában már Jiét képviselőt delegált az Európai Parlamentbe. A Lucke és az erőteljes nacionalista irányvonalat képviselő Frauke Petry közötti hatalmi harc azonban sokat elvett a fiatal párt erejéből. Petry 2015 júliusában aratott kongresszusi győzelme után aztán a párt erőteljes jobbkanyart vett, és tovább erősödött az egymillió menekült érkeztével. A meghökkentő kijelentéseiről ismertté vált Petry asszonynak sikerült jelentősen növelnie támogatottságát az iszlám- és bevándorlásellenes retorikájával. Ő mondta, hogy a német rendőrség, ha kell, fegyverrel tartóztassa fel a migránsokat a határon. Ennek ellenére az AfD visszautasítja a szélsőjobboldali jelzőt, konzervatívként határozza meg magát. Sigmar Gabriel szociáldemokrata al- kancellár nem ilyen elnéző, a nácikhoz hasonlítja őket. „Mindent, amit mondanak, már hallottam egyszer, a saját apámtól, aki utolsó leheletéig náci maradt” - mutatott rá Gabriel. De az AfD-gőzhengemek semmi sem állhat útjába. 2015-ben a szavazóknak 4%-a adta volna rá a voksát, most 14 százalék. Egy évvel a parlamenti választások előtt a populisták a harmadik legnagyobb politikai erővé válhatnak a CDU és az SPD után. (MTI)
