Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-28 / 225. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. szeptember 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Csapásirány A mindenkire vonatkozó törvényből fontak ostort az ellenzékre MARIÁN LEŠKO I gor Matovič lehet az első parlamenti képviselő, aki törvényes úton veszíti el a mandátumát. A Meéiar-korszakban a kormánytöbbség alkotmányellenesen megfosztott egy képviselőt a mandátumától, Ján Slota idején pedig nem engedte, hogy egy pótképviselő érvényesítse a mandátumát. Most először fordulhat elő, hogy a törvény betűje alapján fosztanak meg valakit a mandátumától. Csakhogy... Miroslav Beblavý független képviselő, a parlament összeférhetetlenségi bizottságának volt elnöke energiái jelentős részét arra fordította, hogy a nyilvánosságot megismertesse azzal, mennyire nem működik a kormánytöbbség miatt ez a parlamenti bizottság. Ha „valamilyen smeres ügye került a bizottság elé, a többségben levő kormánypártiak automatikusan leblokkolták az egész eljárást”. A bizottság egy irányban működött, ha az összeférhetetlenségi törvény megsértése miatt bírságot kellett kiszabni vagy büntetést javasolni - a smereseket nem lehet büntetni, csak a többieket. Még a teljesen egyértelmű törvény- sértéseknél is így volt ez, legyen szó jogkörrel való visszaélésről vagy hamis vagyonnyilatkozatról - a vizsgálatot leállították, és semmilyen más jogi eszköz nem létezik a szankcionálásra. A mindenkire vonatkozó alkotmánytörvényből így fontak ostort az ellenzékre, a törvényt nem jogi, hanem politikai keretek között alkalmazták. Matovič az egy kivétel, akire a legsúlyosabb büntetés vár, és másik tíz eltussolt ügy jut rá a másik oldalon, amelyek semmilyen következményt nem vontak maguk után. Fontos az is, hogy most egy formai hibát fognak szankcionálni, miközben a teljesen nyilvánvaló, bizonyítható törvénysértések is büntetés nélkül maradnak. Az összeférhetetlenségi törvény azt mondja, „köztisztségviselő nem vállalkozhat”. Azon kívül, hogy ezt deklarálja, az ellenőrzésről, a törvény érvényesítéséről nem ejt szót. Az Alkotmánybíróság összeférhetetlenségi törvénnyel kapcsolatos döntéseit több képviselő úgy magyarázza, hogy a parlamenti bizottságnak nem áll módjában vizsgálni és eldönteni, hogy a köztisztviselő valóban vállalkozik-e és ebből nyeresége származik. Ha ez igaz, akkor ebben az országban egyetlen szerv sincs, amely vizsgálhatná, hogy hivatalban levő politikusok vállalkoznak-e, és úgy általában betartják-e az összeférhetetlenségi törvényt. Ha csak átfutjuk a vagyonnyilatkozatokat a parlament honlapján, nyilvánvaló, hogy tucatnyi politikusnak csak úgy lehet ekkora éves bevétele, hogy törvényt sért: tényleges vállalkozói tevékenységet folytat „nyereség elérése érdekében”. Matovičról azt tudjuk, hogy erre lehetősége volt - 2013-ban 21 napon át, és most, 2016. szeptember 3-a után. Ezért most elveszítheti képviselői mandátumát. Ám azokat nem fenyegeti semmi, akiknek nemcsak a lehetőségük van meg arra, hogy vállalkozói tevékenységet folytassanak, hanem a napnál világosabb, hogy ezt meg is teszik. Az összeférhetetlenségi törvény így a vállalkozó kormánypárti politikusokat szolgálja, nem pedig a tiszta viszonyok megteremtését. A szerző a Trend hetilap kommentátora A SZERENCSEKEN. NEM AKART 10 EURÓT FIZETNI AZ IDŐPONTÉRT PSYCHIATER (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Líbia és a gigantikus menekültváros Bírálta a líbiai agységkormány Orbán Viktor felvetásét, hogy az észak-afrikai ország tengerpartján hozzanak létra egy gigantikus menekiiltvárost, ahová vissza kell vinni Európákéi az illegális bevándorlókat. A líbiai kormány azt kéri, hogy Magyarország és az Európai Unió „ne terhelje saját problémáit Líbiára, amikor az nagyobb szenvedéseket él át a többi országnál”. Emellett tartsák tiszteletben Líbia függetlenségét és területi egységét, mert a javaslat sérti a nemzetközi normákat. Tripoli leszögezte, hogy az illegális bevándorlás problémaköre rendkívül szerteágazó, és felvetette, hogy tartsanak nemzetközi csúcsértekezletet róla az ENSZ irányítása alatt. Ezen részt kellene venniük a migrán- sok kiindulási, tranzit- és célországainak egyaránt, és olyan fejlesztési programok megvalósításához kellene támogatást nyújtani, amelyek munkalehetőségeket teremtenek a kiindulási országokban. Orbán Viktor a szombati bécsi migrációs csúcstalálkozón arra emlékeztetett, hogy Németország és Ausztria bajban van, miután több mint egymillió ember lépett a területükre illegálisan, és arra kellene erőfeszítéseket tenni, hogy ezeket az embereket „kivigyék” az unió területéről. Orbán szorgalmazta Líbia egyben tartását, mert annak hiányában nem lehet létrehozni az észak-afrikai ország tengerpartjánál azt a gigantikus menekültvárost, ahová vissza kell vinni a bevándorlókat. Később hangsúlyozta: bár Magyarországot súlya nem hatalmazza fel arra, hogy ilyen dimenziókban gondolkodjon, de elképzelhetőnek tartja, hogy felügyelet alá vonják a líbiai partszakasz egy részét, hogy ott ellássák az Európába tartó migránso- kat. „Kell egy líbiai kormány, amely rendelkezésre bocsát egy partszakaszt, és megengedi, hogy Európából érkezett fegyveresek vegyék körbe ezt a tábort. Ä kvótánál ez sokkal becsületesebb, egyszerűbb és az európai jogrendnek inkább megfelelő megoldás” - összegzett Orbán. Moammer Kadhafi egykori diktátor bukását követően, 2011 után Líbia káoszba süllyedt, és a versengő milíciák prédájává vált. Tavasz óta nemzetközi támogatással egységkormány működik Tripoliban, de ennek tényleges hatalma kicsiny, és Tobrukban még mindig működik egy nemzetközileg el nem ismert párhuzamos hatalmi szervezet, miközben az ország egyes területeit továbbra is különféle milíciák ellenőrzik. (MTI) Az ügyvéd és a porszívóügynök FELEDY BOTOND elnökjelölti vita előtt megizzadtak a stratégák: hagyják Trumpot a szokásos porszívóügynök stílusban beszélni, vagy próbálják „elnökibb” viselkedésre bírni, hogy véletlenül se állíthassa Clinton: a milliárdos oroszbarát üzletember nem alkalmas arra, hogy a Fehér Házba költözzön. Jobb-e, ha Hillary elkezdi támadni Trumpot az övéhez hasonló vehemenciával, vagy a saját temperamentumát követve inkább kioktassa, mintsem a szavába vágva bokszoljon vele? Mindkét oldal készült arra is, hogy a másik arcot vált, végül azonban mindenki a maga bőrében maradt. Trumpot a BBC házaló ügynökként írta le, Clintont jól felkészült, részletekre figyelő ügyvédnek - Hillary jogászkodott azelőtt, hogy first lady lett. A szócsatában Clinton tényeket használt fegyverként. Trump minden kérdésre a szokásos öt-hat mantráját adta elő, függetlenül attól, hogy számokat, adatokat vártak tőle. A szavazótáborok közti megosztottságra remekül rájátszott a vita, de kérdéses, hogy a bizonytalan szavazókat meg tudta-e bármelyikük szólítani. Trump elsősorban arra kerekítette a mondanivalóját, hogy harminc év Washingtonban túl sok, és Hillary nem hozhat változást. Szidta a kereskedelmi megállapodásokat, és azt hajtogatta, „leť s make America great again” - tegyük újra naggyá Amerikát. Hillary sokkal választékosabban adta elő sokkal részletesebb terveit, de ez szintén alkalmatlan lehet a bizonytalanok megszólítására. Ami tanulságos volt, hogy az e-mail-botrány - Clinton közel 30 ezer emailt küldött még külügyminiszterként házi szerveréről, a hivatalos védelmi vonalakat mellőzve - alig került elő, ebből a körből gyorsan kimásztak. Ezzel szemben Clinton határozottan erőltette, hogy vajon Donald Trump hogy lehet az első elnökjelölt évtizedek óta, aki nem teszi közzé adóbevallásait. Trump ráadásul a sokszor cáfolt érvvel válaszolt, amelyről tudni, hogy nem igaz: az adóhivatal éppen vizsgálatot folytat vele szemben, de ez jogilag nem akadálya a nyilvánosságra hozatalnak, főleg, hogy évekkel ezelőtti adatok is beleesnek e körbe. Hillary taktikusan elkezdte aláásni Trump üzleti „sikereinek” titkát: Trump többször csődbe vitte cégeit, hogy kibújjon a fizetési kötelezettségei alól; többször csak az apja pénze mentette meg, és kifizetetlen adósságaival kisembereket tett tönkre - Clinton egyet meg is hívott a vitára. Ezeknek a dolgoknak a felemlegetése alkalmas arra, hogy a republikánusjelölt szavahihetőségét kikezdjék, és fő hivatkozási alapját, a sikeres üzletember voltát kérdőjelezzék meg. Zavarba ejtő volt, ahogy Trump továbbra is úgy viselkedett, mintha egyedül lenne a színpadon: hangosan, helyenként szinte harsogva, mutatóujját feltartva gesztikulált. Clinton nyugodt, mosolygós maradt, olyan helyzetekben is, amikor már-már szívesebben láttunk volna elégedetlenséget, felindultságot az arcán. A gondolkodó emberek többsége szerint Clinton nyerte a vitát. Ugyanakkor nem feltétlen ők lesznek többségben a választáson, és az érzelmi húrokat, az egyszerű üzeneteket továbbra is Trump viszi erősebben. Az sem baj, hogy nincs mögöttük tartalom. A következő vita október elején lesz, kérdés, ki változtat taktikát. Máris készülnek a titkos közvélemény-kutatások, és a kampány stábok másodpercről másodpercre átrágják magukat a vitán és levonják a tanulságokat. Hillarynak még emberibb arcot kell találni, Trumpnak nem ártana néhány érvet is a szájába adni. Tájainkon is tanulsággal szolgálhat a szópárbaj. Egyrészt jó, ha van vita. Magyarországon úgy általában, vissza kellene állítani a miniszter- elnöki és -jelölti vita intézményét minden választás előtt - ez Szlovákiában is létezik, Budapesten eltűnt. A másik, hogy a tények mégiscsak érdekesek: a Bloomberg, Clinton saját oldala és több híroldal az élő adás alatt azonnal jelezte a képernyő alján, ha valamelyik jelölt ténybeli tévedést követett el. Ezt se lenne rossz meghonosítani. Az érzelmekre játszó, populista politikus mérkőzik a kompromisszumkész, gyakorlatias politikussal: az amerikai választók általában elég távolinak érzik Washingtont - valahogy úgy, ahogy sokan Brüsszelt Európában. Lehet, hogy Trump üzenetei túl erősek lesznek a politikai elitnek. Miközben a pártok már kezdik érteni, hogy a választók miért szavaznak a mogulra, de esetleges győzelme esetén ez a lavina tovább erősödhet. Ami pedig már globális kockázat lenne, nem csak három- százmillió amerikaié. FIGYELŐ Vita a tévévitáról „Hillary Clinton nem volt tökéletes a tévévitában, de nem meglepő módon jól felkészült volt. Ez nem sikerült ilyen nagyszerűen Donald Trumpnak” - szögezte le a The Washington Post. „Clinton óvatosból epés lett” - írta a The New York Times, amely 18 fős csapatot állított fel a vitában elhangzó tények ellenőrzésére. A lap szerint a demokraták elnökjelöltje a műsorvezető némi segítségével a vita második felében erősödött meg. A lap kijelentéseket ellenőrző csapata úgy találta, hogy Trump „gyakrabban bánt nagyvonalúan” a tényekkel. A Times szerint a vita első fél óráját, amely a gazdaságról szólt, egyértelműen Trump nyerte, Clinton védekezésre kényszerült. „Trump szenvedélyesnek látszott, Clinton modorosnak” - írja a lap. A vita második felében már nem tartotta ezt a lendületet, és ezzel átadta a terepet Clintonnak. A Times szerint a nemzetbiztonságról szóló vitát egyértelműen Hillary Clinton malta. A The Wall Street Journal szerint Trumpnak nem sikerült saját táborát tovább erősíteni. (MTI)
