Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-26 / 223. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. szeptember 26. KULTÚRA I 7 „Mindenki tegye, amihez ért” Szászi Zoltán a Bábukák megjelenése után elköltözik Rimaszombatból, de nem a várható fogadtatás miatt (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Bábukák címmel jelent meg a napokban a Madáchnál Szászi Zoltán tizennegyedik kötete. Ez a novellaregény egy különös optikájú városnézés. Valamennyi történet narrátora Utas Ágost, aki egy kávéházi asztalnál ízesen mesél a hallgatóságnak, miközben egyszerre bennfentes és kívülálló, titokzatos ás hétköznapi. Történeteinek főhősei a „Városka” közéletének, társasági életének szereplői, látványosságai, szürke eminenciásai. Vagy mégsem? Rimaszombatiként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte valamennyi főszereplőt felismertem. A hozzájuk kapcsolt sztorik realisztikus módon kezdődnek, majd szürreális fordulatot vesznek, a végkifejlet pedig legtöbbször meseszerű. Hogyan, milyen kritériumok szerint választottad ki a szereplőket? Felettébb érdekes felismerés lehetett a karakterek beazonosítása, de le kell szögeznem valamit: a Bábukák- ban ábrázolt személyeket a képzelet szülte, minden hasonlóság a valósággal a puszta véletlen műve, olykor azonban mégsem. Az lesz majd igazán izgalmas, ha több olvasó találkozik egy helyen, és egymást kérdezgetik, hogy neked ki kicsoda ebben a könyvben. Ott lennék, meghallgatnám! Próbáltam kisvárosi archetípusokat ábrázolni, talán emiatt lehet olyan érzése az olvasónak, hogy ez vagy az hasonlít XY-ra vagy XZ-re. Kit eltalált, hát eltalált. Semmi személyes ellenérzés nincs ezekben az írásokban, a jelenségeket viszont vagy szeretem, vagy bírálom. Olykor tán a szokottnál keményebben. Sok kisvárosban és néhány nagyvárosban is éltem már, és lakhelyeimen valahogy mindig rátaláltam a jó és a gonosz archetípusaira. Én csak figyeltem, rögzítettem, az eszenciákat pedig kipréseltem a sokféle alakból, így váltak szereplőkké. Olvasás közben Grecsó Krisztián Pletykaanyu című kötete jutott eszembe, amelyben valós személyek szerepelnek. Emiatt a szerző egy ideig kerülni kényszerült szülővárosát. Úgy tudom, hamarosan elköltözöl Rimaszombatból... Ez igaz, és részben a könyv miatt, de nem kényszerből, hanem egy majdnem hétéves terv befejezéseként. A könyv szerepe ebben annyi, hogy a honoráriuma segített hozzá egy jó minőségű kazán vásárlásához. Minden helyzet és szereplő a képzelet szülötte, de a képzelet csapongó, gyakran a valóságban előforduló mintákat is figyelembe veszi, így bizony lehetséges, hogy jaj nekem! Azoknak viszont még nagyobb jaj, akik félreértelmeznek. Egyébként: micsoda dicsőség egy regény miatt üldöztetve lenni! Majd újra megtaAvignon után a pozsonyi közönség szombaton láthatta Hégli Dusán Finomhangolás (Finetuning) című koreográfiáját a Dusán Hegli Company és az Ifjú Szivek Táncszínház előadásában. Telt ház, álló vastaps - a Hviezdoslav Városi Színházban is azon a bemutatón, amelynek témája a kirekesztés, a képmutatás és a családon belüli erőszak. Zenében, táncban elbeszélve még sokkolóbb, megrázóbb az élmény, mint egy szavakba öntött dráma. (Somogyi Tibor felvétele) nulok futni. Bár kerekesszékben mi- : nimum 30 per órával tudok már gurulni, igaz, dombról lefelé. Fontos, hogy egy kisvárosnak legyenek legendás alakjai, aki állandó beszédtémát szolgáltatnak a helyieknek? Létezik még egyáltalán urbánus folklór? Melyek azok a tulajdonságok, amelyek miatt ma valakit szájára vesz a város? Az urbánus folklór - azaz régi ne- ; vén a pletyka - ma is élő műfaj, kihalásától nem kell tartani. Például ; amikor megbetegedtem, két hét múlva már el is temettek. Sőt, még : csak három hete voltam munkakép- : télén, de máris be akart valaki lépni i a helyemre, azzal, hogy az a hely eredetileg is neki volt fenntartva. : Persze mindez pletyka, így hallot- : tam vissza. Egy kisvárosnak ma már i nem a régi értelemben vett legendás alakokra van szüksége, hanem napi : házi bulvárra. Akinek van valamije, azért, akinek nincs, azért forog köz- : szájon. És sok a mosdatlan száj, sok mocsok ragadhat így bárkire. Kicsit ezt a jelenséget próbáltam túlrajzolva, karikirozva megfogni. Lapunk munkatársaként az elmúlt évek alatt lehetőséged nyílt alaposan belelátni Rimaszombat életébe. Fel tudtad használni újságíróként szerzett információidat ebben a kötetben? Az újságíró énem három éve i nyugdíjba vonult, köszöni, jól van. ; De vigyázat: még most is belelát lakóhelye és régiója történéseibe. ; Olykor, ha kihúzzák nála a gyufát, Facebook-kommentet ír. Morog, mert a morgáshoz való joga még ; megvan. A csúsztatások, féligazsá- : gok, a sulykolt és kizárólagos vélemények szokták kiakasztani. Természetes hát, hogy átadja az írói énnek a tapasztalatokat. Amúgy meg mindenkire az ragad, amivel dolgozik. Újságíróra információ, arany- : művesre aranypor, kecskepásztorra kecskeszag. Ez ilyen egyszerű kép- i let lenne az életre, ha valós lenne. Mindenki tegye, amihez ért. Akkor lehet gond, amikor az aranyműves kecskére kezd vigyázni, a kecskepásztor újságot kezd írni, az újságíró meg templomot kezd aranyozni. Mostanában egyre több költőként indult szerző jelentet meg prózakötetet. Mi a különbség a két hozzáállás, nézőpont, szövegalkotási mód között, és hogyan hatnak egymásra? Verset írni félóra alatt is lehet, persze igen szerencsés esetben, ihletett állapotban, isteni segedelemmel, múzsapuszi után. A prózához már bizony kell a jó feszes, nagy teherbírású ülőalkalmatosság az író hátsó részén. A versírás az esszenciák megalkotása, csupa csapongás és játék. A prózaírás teljesen más, távlatokban, térben és időben szerteágazó és rendkívül fegyelmezett alkotómunka. Egymást nagyon jól megtámasztják. Vers az ötödik, próza a hatodik lábam - beszámítva a csapatba a két biológiait és a két francia mankót is! így lehet az, hogy ez a mi „hatunk” hat egymásra. Én rájuk, ők rám. RÖVIDEN David Lynch fesztiválja Los Angolos. David Lynch filmrendező októberben saját zenei fesztiváljára várja az érdeklődőket. A két nap során személyes kedvencei, illetve olyanok lépnek fel, akiknek dalai Lynch-filmekben hallhatóak, például Sky Ferreira, St Vincent, Robert Plant, a Xiu Xiu vagy Jon Hopkins. A helyszín az Ace Hotel, egy kétnapos bérlet 199 dollárba került, amíg el nem kapkodták valamennyit a rendező és kedvenceinek rajongói. A koncertek között beszélgetések is lesznek, amelyeket maga Lynch vezet, például Debbie Harryvel, a Blondie énekesnőjével, Mel Brooksszal és a Twin Peaks sztárjaival, Kyle Mac- Lachlannel és Laura Demnel. A rendezvény neve Festival Of Dis- ruption (A félbeszakítás fesztiválja), ami nagyon lynchesen hangzik, de nem az ő fejéből pattant ki, hanem egy indiai jógi nevezte így az emberi életet. (juk) Minden idők legvidámabb dala London. Eddig is több kutatás kimutatta, hogy a zene pozitív érzéseket vált ki belőlünk. Most azonban megtalálták a legvidámabb dalt, ami a Queen együttes Don't Stop Me Now című slágere. Jacob Jolij idegtudós 126 dalt vizsgált az elmúlt 50 év terméséből. Összeállított egy kérdőívet, amellyel azt mérte fel, hogy a kutatásban részt vevő britek (2000 fő) mennyire érezték magukat vidámnak egy-egy dalt hallgatva. Vizsgálta a dalok BMP-számát, és a szövegeket is elemezte. Kiderült, hogy a „feel good”-dalok gyorsabbak, ütemesebbek, mint az egyszerű popslágerek. Egy áltagos popdal 118 BPM körül van, a nagyon vidámnak ítélt számok pedig 140 és 150 BPM körül mozognak. Jacob Jolij azt is hozzátette: a legvidámabbnak tartott szerzemény országonként és kultúránként változhat. (Independent)
