Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-23 / 221. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. szeptember 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A szegénység csapdája A globalizáció hívei és ellenzői is logikusnak tűnő érveket mondanak EU kereskedelmi miniszterei ma Pozsonyban gyűlnek össze, hogy megvitassák az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi tárgyalások (TTIP) „kisöccsénck” számító EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) aláírásának a feltételeit. Szlovákiában ez utóbbiról az emberek többsége még csak nem is hallott, így könnyen azt hiheti, hogy egy újabb unalmas miniszteri találkozó elé nézünk. Az említett szerződések azonban mindannyiunk életét befolyásolják. Az elmúlt hetekben ugyan több európai politikus is azzal állt elő, hogy megfeneklettek az EU és Egyesült Államok közötti tárgyalások, mások ezzel szemben azzal kecsegtetnek, hogy az ügy még messze nem lefutott. Ami biztos: az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményt, amelyet trójai falóként használhatnak fel a kanadai és amerikai multinacionális cégek, a tervek szerint már a jövő hónap végén alá- hják. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint a szabadkereskedelmi megállapodás „a legjobb és a leginkább előremutató kereskedelmi megállapodás”, hiszen a kereskedelem liberalizációjából, a globalizáció folytatásából mindenki profitálhat. Az egyezmény ellenzői szerint azonban ez éppúgy a globális nagyvállalatok érdekeit szolgálja majd, mint a TTIP, korlátozva a nemzeti kormányok mozgásterét. Kinek van igaza? Nehéz eldönteni, hiszen mindkét tábor - a globalizáció hívei és ellenzői is - logikusnak tűnő érvekkel támasztja alá állításait, és bizonyos szempontból mindkét félnek igaza van. Ä Deutsche Bank napokban megjelent elemzése szerint a fejlett és fejlődő országok leggazda- gabbjai nagyon jól jártak a globalizációval, de a hagyományos nyugati munkásrétegek és az alsó középosztály a globalizáció vesztese, mivel a stagnáló bérszínvonal és a növekvő egyenlőtlenségek miatt relatíve rosszabbul él, mint 30 éve. Vagyis, ha önök Szlovákia leggazdagabb emberei közé tartoznak, nyugodtan tapsoljanak Jean-Claude Junckemek, a többieknek ez nem kötelező. Akár tiltakozhatnak is. Sőt, ha eleget tiltakozunk, ha egyre nagyobb lesz az elitellenesség, az államok visszaállítják az áruk, a tőke és az emberek szabad áramlását gátló akadályokat, és a gazdagabbakat megsarcoló vagyonadó is szóbajöhet. A gazdagoknak emiatt talán valamivel kevesebb pénzük lesz, vagyis átmenetileg akár csökkenhetnek is a vagyoni különbségek. A kereskedelmi akadályok növelése azonban rontja a gazdasági hatékonyságot, aminek újra csak a legrászorultabb rétegek isszák meg a levét a növekvő munkanélküliség és a csökkenő bérek miatt. Megoldás? A fent elmondottakat figyelembe véve csak egy recept van, amit a 90- es évek egyik legismertebb magyar zenekara, a Rapülők már az 1992- ben megjelent, „Nem adom fel!” című számában közkinccsé tett: „Ne filozofálj, hidd el, az a fő, hogy sok pénz legyen és elég nő!” EGY GYALOGOS MIATT? ELKÉPESZTŐ! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Figyelni kell V álik a hollywoodi álompár, állítólag az apa nevelési stílusa miatt. A fél világ találgatja, hogy mit követett el az isteni Pitt. Netán erőszakot? De addig is, míg kiszivárog, nézzünk körül idehaza. Az alábbi esetek az elmúlt két évben történtek, méghozzá nem problémás fiatalok reszocializációs intézetében - nem mintha ott megengedett lenne az erőszak hanem normális(nak tűnő) óvodákban és alapiskolákban. Egy igazgatónő megvert egy ötéves kislányt, mert ebéd előtt vi- songva futott a mosdóba. Bevitte az irodába, megpofozta, és tíz percre bezárta. A kislány üvöltését a szakácsnők is hallották. Az addig egészséges gyermek szorongóvá vált, hónapokig pszichológus kezelte. Ugyanez a nő korábban egy 8 éves kislányt zárt be, és megfenyegette, hogy ne árulkodjon otthon. Amikor a gyerek hazaért, órákig zokogott, és sokáig nem akarta elmondani a történteket. Egy magánóvodában az ittas óvónő úgy pofon vágott egy kisfiút, hogy ottmaradt az arcán a keze nyoma. Egy tornatanár a nyakánál fogva lódított meg egy kisgyereket, komoly zúzódásokat okozva neki. Egy napközis nevelő felpofozott egy gyereket, majd bezárta, mert amikor az udvaron játszva fenyőtobozokkal dobálóztak, az egyik toboz véletlenül eltalálta a nevelőt. Egy tanító néni nem engedett ki a vécére egy elsős kislányt, aki bepisilt, és egész nap a pisis holmiban kellett ülnie. Utóbb kiderült, valamennyi említett pedagógusnak korábban is volt erőszakos megnyilvánulása, de azon kívül, hogy néhány szülő átíratta más iskolába a gyermekét, nem történt semmi. Nem értem. Mennyi erőszaknak kell összegyűlnie ahhoz, hogy a szülők végre kinyissák a szájukat és cselekedjenek? De van más is. Egy 15 éves fiú vulgárisán szidta, leköpködte, megverte a tanárnőjét, mert az számon kérte tőle, hogy miért lóg folyton az órájáról. Korábban is leribancozta, de az igazgató nem hitt a tanárnőnek, nem állt ki mellette, sőt, megvádolta, hogy alkalmatlan a pályára, ha nem bír egy kamasszal. Egy másik iskola tanárnőjét kórházba kellett szállítani, mert egy elsős kisdiák anyja és nagyanyja alaposan elpáholta. Az ok ez esetben ismeretlen, de bármi is lenne az, áverés és trágárság semmit sem old meg. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a pedagógusnak tilos erőszakot alkalmazni, de a gyereknek és a szülőnek sincs j oga erőszakoskodni a pedagógussal. És akkor még nem esett szó arról az erőszakról, amellyel egyes gyerekek a saját társaikat terrorizálják. Persze ez nem azt jelenti, hogy ma minden iskola a pokollal egyenlő. De jó odafigyelni. És rögtön közbelépni, bárki is az áldozat. Ukrainians welcome? KOLLAI ISTVÁN ■<•>' A, E gyre több elemzés, esélylatolgatás jelenik meg az Európai Unió belső válsága és vitái kapcsán arról, hogy hosszú távon a V4- ből új erőközpont, saját súllyal bíró tömb válhat-e az unión belül. Ha a kérdést nem a gazdasági és társadalmi tartalékok felől nézzük, hanem a nemzetközi kapcsolatok és a diplomáciai mozgástér felől, akkor Ukrajna az a térség, amelynek szerepe kulcsfontosságú lehet Visegrád jövője szempontjából; függetlenül attól, hogy az ukrán válság a migrációs krízis miatt a médiában most háttérbe szorult. Először is, a visegrádi együttműködésnek ma az egyik legsebezhetőbb pontja, hogy homályos a narratívája annak kapcsán, hogyan is próbálna ez a térség a globális válságtünetek megoldásához hozzájárulni. Á visegrádi üzenetek egyelőre inkább arról szólnak, hogy mi ne legyen (ne legyen kötelező kvóta), és hogyan védjük meg magunkat (közös hadsereggel, határvédelemmel, kerítéssel). Egy markánsan összehangolt Ukrajna-politika lehetne a biztosítéka annak, hogy a visegrádi négyek készen állnak nemzetközi, globális kooperációra; csak olyan terepen, ami a térség számára nem ismeretlen. Visegrádi szempontból pedig Ukrajna - például Szíriával ellentétben - nem „idegen terep”. Ez egy olyan szempont, ami nagyon keveset kerül elő a Szíriával kapcsolatos vitákban; pedig a nemzetközi kooperációk igazából meglévő diplomáciai tradíciókra tudnak építeni. Gondoljunk bele, hogy Magyarországon idén egy szír bevándorló perében a fordítóiroda egyszerűen megvezette a bíróságot és a vádlott beadványát teliköltötték saját gondolatokkal. Ugyancsak idei adatok szerint Magyarországon 1988 óta tizenegyen tettek arab-magyar tolmácsvizsgát; erre nehéz komoly együttműködést alapozni. A diplomáciai tradíció a nemzetközi együttműködésekben tehát kulcs- fontosságú, és amilyen gyenge ez a Közel-Kelet irányában, olyan erős Ukrajna felé. Ukrajnát nem lehet alulértékelni a belső együttműködés szempontjából sem: ezen a kérdésen egyszer már teljesen mélypontra jutott a visegrádi kooperáció. A mai hangulatban szinte elfelejtődik, hogy alig másfél éve az Ukrajna körüli magyar-lengyel viták miatt (amelyek igazából az orosz- ellenesség-oroszbarátság ellentétről szóltak) történelmi mélypontját érte el a visegrádi együttműködés. Egy ukrán nyitás végre meghúzná a határt a Közép-Európában erősödő orosz teijeszkedéssel szemben, és kooperációs lehetőséget teremtene olyan irányokba, ahol gyanakvóan figyelik a középeurópai együttműködést. (Ebbe a körbe nemcsak kósza nyugati újságírók és „brüsszeliták” tartoznak, hanem az ENSZ és a Vatikán is.) Ha valamilyen formában véget ér vagy rövidebb-hosszabb időre lecseng a migrációs válság, akkor az Ukrajna körüli magyar-lengyel ellentét miatt könnyen újra széteshet a visegrádi együttműködés, miközben a külső közvélemény bizalma is elfogyhat a térség iránt. Ezt a veszélyt háríthatná el egy ukrán nyitás, amit nem könnyű meglépni: közös nevezőt kell találni a térség Oroszországhoz fűződő viszonyában, és rendezni kell a kisebbségi kérdést magyar-ukrán viszonylatban, ami ugye főleg Ukrajnán múlik. De hosszú távon esetleg több hozadéka lehet ennek, mint ma gondoljuk, és a legkevésbé csak Visegrád imázsán javítana ez. Hosszú távon így Ukrajna Közép-Európa szerves részévé válhatna - s nehéz elképzelni, hogy ebből a visegrádi társadalmak ne profitálnának. V4 helyett akár V5-ként. FIGYELŐ Orbán: most fog eldőlni Európa sorsa Szeretem ezt az országot, és nem szeretném, ha külső parancsra valaki megváltoztatná - nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök az Origónak adott interjúban. „A visegrádi négyeknek közösen kell fellépniük, és a visegrádiakon belül Fico miniszterelnök úr álláspontja támogatást élvez” - mondta Orbán arra a kérdésre, hogy Robert Fico szerint ha az unió és az Egyesült Királyság kilépési tárgyalásainál olyan döntés lenne, ami korlátozná a szlovákok munkavállalását Angliában, akkor ők meg fogják vétózni. Ami az október 2-i népszavazást illeti, Orbán szerint „olyan ügyről van szó, amely maga mögött hagyja a párthűség kérdését. Az emberek szerintem látják, itt most el fog dőlni Magyarországnak a sorsa, és talán Európáé is. Egy civilizáció megváltozása ahhoz hasonlatos, ahogy a békát főzik meg a forrósodó vízben. A történelmi távlatokban való gondolkodás nem tartozik az emberek mindennapi életéhez, mégis vannak kitüntetett pillanatok, és szerintem a migráns- válság ilyen pillanat.” (O-O) Jéghideg micsoda és tűzparancs Debrecenben tartott kvótanépszavazási lakossági fórumot Kosa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője. A Debrecen.offmedia.hu beszámolója szerint Kosa pofonegyszerű megoldást is kínált a menekültválságra, de előtte még egy nagyszerű viccel izzította a zömmel nyugdíjasokból álló közönséget: „2035, Budapest, Keleti pályaudvar. Egy jól öltözött úr odalép a büféshez és azt mondja: Allarakahammarahah Coca-Cola. Erre a büfés: Bocsánat, egy jéghideg micsodát?” Kosa arra a kérdésre válaszolva, hogy mégis mit kéne tenni, pofonegyszerű megoldást mutatott fel: „Tavaly novemberben a görög komptársaságok alkalmazottjai sztrájkba léptek, s gyakorlatilag megszűnt a migráció, tehát a flották legénységét dupla pénzért szabadságra kell küldeni, és már nincsen migráns”. „A tűzparancs lehet a megoldás a menekültek ellen” - ezt mondta Nógrádi György biztonságpolitikai szakember egy lakossági fórumon. Később az ATV-nek hozzátette, békés eszközökkel már nem lehet feltartóztatni a menekülteket, (hvg)
