Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-21 / 219. szám, szerda
161 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2016. szeptember 21. | www.ujszo.com r Aj népi hagyománya - egy doktori disszertáció témáj a A falu hagyományőrzőit a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönsége is hallhatta LECZO ZOLTÁN A kelet-szlovákiai község Árvalányhaj nevű vegyes kórusa közel harminc évvel ezelőtt, 1987-ben alakult. Alapítója, Kalász Valéria 2001-ig vezette az együttest, majd Červený Éva vette át a stafétabotot. ED A kórus vezetője lapunknak elmondta, a hagyomány őrzés jegy ében főleg áj i és a környékbeli falvak népdalaiból állítják össze repertoárjukat, ám más tájegységek dalait is éneklik. Eddigi legemlékezetesebb fellépésük Budapesten volt, ahol Vargyas Lajos Egy felvidéki falu zenei világa - Aj, 1940 című népdalgyűjteményét kiadták. Vargyas Kodály Zoltán tanítványaként került kapcsolatba Ajjal, amikor a budapesti egyetem néprajzi intézetének gyakornokaként a Pátria lemezsorozat felvételeihez kezdte összegyűjteni és felkutatni az akkori hagyományos paraszti énekeseket és dalaikat. 1941-ben doktori disszertájjömkmm Árvalányhaj vegyes kórus Az alapítás éve: 1987 Kalász Valéria A csoport jelenlegi vezetője: Červený Éva ' Tagok: Stupák Irén, Horka Irén, Jung Ilonka, Szirotnyák Tatiana Mester-Tobák Melánia, Červený Eva, Tamás Gyula, Stupák Gyula, Šakala József, Józsa László Székessi Róbert Hamarosan megalakulásuk harmincadik évfordulóját ünnepelhetik (Képarchívum) cióként, ugyancsak Kodály ajánlására, feldolgozta e kis község teljes dallamkincsét. Az Aj falu zenei élete eredetileg több kisebb kötetben jelent meg, a teljes kiadásra 2000-ig kellett várni. Ekkor adták ki a mintegy 1100 oldalas hatalmas monográfiát. Maga a népzenekutató, folklorista, aki szép kort ért meg, hét évvel élte túl az eseményt; időközben - 2006-ban - a község díszpolgárává avatta. Mindig szívesen járt ide vissza, s az itteniek is szívesen látták. Az idegeneknek büszkén mutatják a házat, amelyben megszállt, s Lajos bácsi budapesti temetésén ott voltak az áj iák is . Az Árvalányhaj éneklőcsoport tagjainak nemcsak a közös éneklés a legkedvesebb időtöltése, hanem a dalok felkutatása, összeválogatása, betanulása is. Az előadandó népdalokat az évszakok vagy a régi, hagyományos falusi tevékenységek szerint válogatják csokorba, így a közönség megismerheti, mit énekeltek eleink aratás, cséplés, farsangolás, andrásolás vagy kukoricafosztás közben. Az együttes tagjainak többsége a „civil életben” is tartja a kapcsolatot, sajnos, a mindennapi munkavégzés során az emberi kapcsolatok ápolására ugyanúgy egyre kevesebb időt tudnak szánni, mint a hagyományőrzésre, mely mindannyiuk szívügye. A nehézségek ellenére ezen a téren sincs ok a szégyenkezésre, hisz az együttes korábban szép eredménnyel mérette meg magát a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedőn, melynek a csoport vezetője, Červený Éva szólistaként mostanság is rendszeres résztvevője. O bronzsávos minősítéssel büszkélkedhet, de az együttest hallhatta a közönség egyebek mellett a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is. Az áji Árvalányhaj vegyes kórus sajnos ugyanazzal a problémával küzd, mint az ország jó néhány hagyományőrző együttese - az utánpótlás hiányával. A fiatalok, ahogy Červený Éva fogalmaz, „tudják, hová tartoznak, honnan jöttek, kik voltak a felmenőik, de nem foglalkoznak velük”. Ennek ellenére a csoport szeretné legalább azon a színvonalon folytatni a munkát, amelyet az elmúlt évtizedekben megszokhatott tőle a közönség, sőt az sem kizárt, hogy a jövőben lehetőség nyílik egy saját album kiadására is. Legközelebb a szőlőskei Szőlőfiirt együttest mutatjuk be. Csatákban dúlt romok - Torna vára Az egykori reneszánsz palota romjai messziről látszanak (A szerző felvétele) SZÁSZI ZOLTÁN Aki Kassa fslől vagy Kassa falé utazik, láthatja a mészkő- kúpon égbe szökő, messze néző, már távolról feltűnő Torna várát. Romantikus sziluettű várrom ez, amelynek ugyancsak hányatott történelme van, ahogy a vidéknek is. TORNA (TÚR A szomszédos Tornagörgő melletti Nagy Paklán nevű helyen már az utolsó nagy jégkorszak utáni időkben, 8-10 ezer évvel ezelőtt emberek éltek. Sok évezred kultúrái A Tomagörgő és Szádelőudvar- nok közötti magaslatokon és azok lejtőin rézkori, bronzkori leleteket fordított már ki az ásó, és azt is tudni lehet, hogy az egyik út melletti Lejközefebb a szádétól szurdokot mulatjuk be. halom erődített telephely volt a vaskorban. A Szádelői szurdok keleti peremén bronzkori telep és erődítés nyomai találhatók, s onnan már szinte csak egy nyillövés Torna várának mészkőkúpja. Itt - a stratégiailag igen jó elhelyezkedés alapján feltételezhető - valamikor a 10. és 11. század fordulóján már foldvár állt, ennek sáncaira épülhetett a 14. század elején a gótikus stílusú, nemesi birtokban lévő kővár, amelyből még mindig látható az egykori négyszögletes öregtorony monumentális tömbje, attól kelet felé pedig az egykori emeletes gótikus palota nyomai. A vár legrégebbi részei főleg magából a várhegyből kifejtett mészkőből épültek, helyben égetett mésszel, amely még ma is rendkívül szívósan tartja egyben a köveket. A Tomay család férfiágának kihalása után Bebek- birtok lett a vár, ám gazdája, Bebek Imre elesett a rigómezei csatában, s ezt a zűrzavaros időszakot kihasználva Torna erősségét 1448 táján elfoglalták a vidéket megszálló cseh kelyhes hadak. A huszitákat Hunyadi János verte ki a várból 1451- ben, majd a vár alatt létrejött település 1476-ban mezővárosi rangot kapott Mátyás királytól, ami természetesen kihatott a vár fejlődésére is. Birtokosa továbbra is a Bebek család maradt, ekkor épülhetett a vár keleti részén lévő palota, amelynek három emeletnyi magasságig megmaradt torzója a vár legjellegzetesebb része. Erődítéseinek egy része, így a kerek délkeleti bástyatorony és a vár elővédjei is ekkortájt épülhettek. Azok az ostromos idők Torna vára a 16. században sok ostromot megélt. Azt pontosan tudni lehet, hogy 1556-ban a sziklaszirten álló várat rövid, de heves ostrommal Dietrich és Puchheim császári hadvezér foglalta el I. Ferdi- nánd császár parancsára. Még ugyanebben az évben el is hagyták Bebek György gömöri főispán hadainak nyomására. Nyugalmas évek ezután sem következtek, 1567-ben bizonyos Magócsy Gáspár révén megint a császár vette be a várat, s mivel ebben az évben kihalt a Bebek család, a császár Magócsynak adományozta Tornát. Valószínűleg a 16. század végén vagy a 17. század elején épülhetett a vár észak- nyugati részén az olaszbástyás rondella, amely már az ágyúk használatát mutatja a várvédelemben. A rendi felkelések hadvonulása ezt a vidéket sem kerülte el. Tornát 1612- ben Bethlen Gábor hadai szállták meg, az 1624-ben megkötött bécsi béke szerint II. Ferdinánd birtoka lett. Megjelent a török is a vidéken, 1652-ben Eger várából portyázó törökök dúlták fel a vár alatti települést, a dúlás 1675-ben megismétlődött. 1678-ban Teleki Mihály serege ért a vár alá, ennek hírére az őrség magyar katonái, hogy megmeTájoló Torna várának udvarát a 48,61/20,87 G PS koordináták határozzák meg, a várba az E 58-as nemzetközi főútról leágazó, a szőlők felé vezető földúton lehet eljutni, gyalogosan mintegyfélórás könnyű túrával. A vár alatti településen, Tornaváralján a turisztikai szolgáltatások szinte teljes kínálata megtalálható. nekülhessenek, felkoncolták a német zsoldosokat, majd átadták az erősséget az erdélyi hadaknak. A császári hadak 1679-ben Leslie tábornok vezetésével ismét visszafoglalták, majd elérkezett a végzetes 1683-as év, amikor Ibrahim pasa és Thököly Imre seregei szállták meg a várat. Egy ebből az időből származó feljegyzés szerint a várhoz vonuló Schultz császári generális csapatai harc nélkül szállták meg Torna várát, majd a bevonuló Habsburg sereg aláaknázta a vár érzékeny pontjait, és puskaporral több helyen is felrobbantotta. Ézután már csak romként említik a várat, mely j ó ideig elhagyatottan pusztult, de néhány évvel ezelőtt lelkes lokálpatrióták kitakarították és remélhetőleg nemsokára megkezdődik megromlott falainak konzerválása is. Érdemes lenne megmenteni a még mindig tekintélyes romokat, hiszen páratlan kilátás nyílik innen a Gömör-Tomai Karszttól egészen a Hemád völgyéig. Ez Kassa megye egyik legromantikusabb várromja.