Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-20 / 218. szám, kedd
www.ujszo.com SZÍNF0LK ■ 2016. SZEPTEMBER 20. 1 Föl A második kérdésre a válasz: igen, érdemes volt. A mai hazai magyar fesztiválpiacon elég kevés az olyan rendezvény, amely ki tudja szolgálni a családosokat, a fiatalokat, az időseket. A népművészet rétegkultúra. Mégis megtalálta mindenki a saját ízlésének megfelelő programot. A parkba ismét visszatért az élet. A háromnapos fesztivál, ugyan kevesebb résztvevővel, mint a régi időkben, de nagyon összeszedetten működött. Az egész rendezvény egyszerre olyan volt, mint régen, mégis sokszor újnak hatott. Sok helyszín alakult ki, mely évről évre nő, kihasználva a park teljes egészét, az általa nyújtott lehetőségeket. Koncertek, kiállítások, hangverseny, színházi előadás is a terveink között szerepel. A fesztivál programja bővül, újul, fejlődik, reméljük, financiálisán, infrastrukturálisan is fog. A következő fesztiválok nemcsak a szűkén vett stáb, hanem a zselíziek, a csemadokosok, az önkéntesek egész éves munkája lesz. Magát a várost, illetve a parkot és környékét rendbe kellett hozni, színpadot, pajtát építeni. Ebben kik segítettek? Elsősorban az uram az, aki a helyszíneket megálmodta, eltervezte. Ez volt az alapja mindennek. Tőle indul el, s nála fejeződik be minden. Tősgyökeres zselízi. Együtt él, együtt lélegzik a várossal. A kul- túrház vezetőjeként évtizedek óta azon dolgozik, hogy a vélt és mesterségesen kreált közízlésnek megfelelő, kereskedelmileg sikeres produkciók helyett a kultúra házába az egyediséget mutató, kreatív és potens alkotók igényes, közízlést formáló művekkel mutatkozhassanak be. A fesztivál helyszíneit is e mérce szerint tervezte el. A polgármesterben partnerre talált. A város polgármestere tetette rendbe a parkot. Már kora tavasszal elkezdődött a kaszálás. A kastély az „ilyen volt-ilyen lett” fotó szerint fantasztikus változáson ment át. Pedig „csak” ablakcsere történt, „csak” új kerítés veszi körül, „csak” megtisztították a környékét. A romjaiból épült fel az a csodálatos miliő, amely méltó hátteret nyújtott a háromnapos rendezvénynek. És nem csak ennek a fesztiválnak. A villany újbóli bevezetése után most már esténként, sötétedés után is ott lehet maradni. Rengeteg lehetőség lett azáltal, hogy a polgármester felújíttatta a régi kis- színpadot. Új út lett a kastély előtt, virágágyások övezik, mellette padok. Csodás helyszíne a mindennapjainknak. Az egész város hálás lehet a polgármesternek a park ilyen szintű rendbetételéért, az elöljárónőnek, aki a munkálatokat irányította. Meg a képviselő-testületnek, amelynek tagjai szintén hozzátették a magukét a közöshöz. Ha azt szeretnénk, hogy a fesztiválon továbbra is népes közönség legyen, oda kell csalogatni a gyerekeket. Számos műsor készült nekik. Honnan jött az ötlet? Mert a legtöbb helyen legföljebb ugrálóvárat, arcfestést vetnek be. Nálunk is volt ugrálóvár, csak éppen szénából. Nálunk is volt arcfestés, csak éppen a magyar népművészet virágmotívumaiból festettek a lányok a picik arcára, s nem Pókemberek lettek a fiúk Nem igaz, hogy a mai fiatalokat csak a számítógép, a gépzene érdekli. A hagyományápolás, a hagyományos népművészet, főleg a zenés és táncos formái, a játékok, szokások, a szöveges folklór, a kézművesség ugyanúgy fontos a mai gyerekeknek, ifjúságnak, mint régen, csak » Köszönet azoknak, akiknek a segítsége nélkül nem valósult volna meg az Országos Népművészeti Fesztivál. A programtanács: Konkoly Annamária, Konkoly László, Botló Péter, Botló Ildikó, Méhesné Horkay Kata, Jámbor Mónika, Sipos Anna, Takács András, Szabó Mátyás, ifj. Juhász Sándor, Horváth Géza, Kiss Beáta. A szervezőtanács: Csenger Tibor, Nagy Géza, Tóth Géza, Zsiga Magdolna, Batár Péter, Novosad Mónika, Huszár László, Novosad Valéria, Duba Ernő. Zselíz önkormányzata, polgár- mesteri hivatala, Tiszta Forrás, a Csemadok zselízi alapszervezete, Szabó László, Stavmont Kft., Zselíz. A Csemadok oroszkai, csatai, lekéri, százdi, farnadi, lévai alapszervezete; a nyíri, az oroszkai, a lekéri, a százdi, a farnadi, a nagyölvedi a zselízi polgármesteri hivatal; Mira Office, Zselíz; Fábik virágkertészet, Zselíz; Csonka Ákos és Kepka Márk, Zselíz; a zselízi református egyház; Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja; Ifjú Szivek Táncszínház, Pozsony; Hégli Dusán, a Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesületének elnöke; Magyar Művelődési Intézet, Du- naszerdahely; Magyar Tannyelvű Alapiskola, Zselíz; Farkas István, Eurospinn (Vepos), Zselíz; Denný Bar, MŠK Zselíz; (Buda Marek) Mikulčan PT; Svodov PT; Matica slovenská, Zselíz'; Nyugdíjasok Egyesülete, Zselíz; Zselízi Városi Múzeum; Bowling, Zselíz; Városi Sportklub, Zselíz; Városi Művelődési Központ, Komárom. W-? Jjüfri j meg kell találnunk az utat hozzájuk, a megfelelő formát a megszólításukhoz. A Gyermekvilág kitalálásánál arra az időszakra gondoltam, amikor még én is cipeltem magammal az apró gyerekeimet, s jó lett volna, ha van olyan hely egy fesztiválon, ahová le tudom őket rakni, ahol foglalkoznak velük, s emellett én is körülnézhetek, élvezhetem a rendezvényt. A műsorfolyamat rendezésére a számomra legmegfelelőbb szakembert szólítottam meg. Tudtam, hogy Méhesné Horkay Kata amihez nyúl, annak magas színvonalú, látható eredménye lesz. Az uram ödete volt a széna felhasználása kerítésnek. A ceremóniamester, Miesi bácsi (Lengyel Szabolcs) meg csapata a Triola Gyerekházból két napon keresztül megállás nélkül foglalkoztatta a gyerekeket: eny- nyi önfeledten vigyorgó gyereket, szülői felügyelet nélkül izgatottan játszó, mindenbe bekapcsolódó apróságot egy helyszínen már rég láttam. Megtérült az 50. fesztiválba befektetett energia? Amikor a pozsonyi sajtótájékoztatón elhangzott a sajtó egyik képviselőjének szájából, hogy szerinte túl sok a program, túl sok a helyszín és nem fogja érdekelni az embereket, és nem lehet visszahozni azokat az időket, amikor még ő is szervezője, rendezője volt a fesztiválnak, elkeseredtem. Lehet, hogy igaza lesz, lehet, hogy csak hülyítettem a programtanács tagjait, lehet, hogy az ő féléves munkájuk is kárba vész, a csoportok hiába készülnek, nem lesz néző. Mi tömegekben gondolkodunk, aztán csak páran jönnek ki kíváncsiságból körülnézni? Rengeteg megválaszolatlan kérdés, rengeteg álmadan éjszaka, rengeteg veszekedés, vita a „beleszólniakaróközponticsema- dokosokkalakikörökköncsakköte- kedőcsaknegatíwéleményezőkvol- tak”, a töménytelen mennyiségű telefonhívás szinte éjjel-nappal, amikkel az országos elnököt bombáztam. Kiszámlázni esedeg a telefonhívásaimat lehet, a befektetett energiát nem. Másfél hónappal a fesztivál után még mindig az elszámolással dolgozott az uram, meg az asszisztense, Novosad Mónika. Amilyen nyögvenyelősen indult a közös munka a lévai területi választmánnyal, olyan csodálatos lett az összhang a fesztivál óta. A titkáron, Duba Ernőn kívül senki sem hitt bennünk. A területi választmány ülésén hangzott el, hogy rendben, ez az év az övéké, de majd jövőre. Rengeteg haragost, irigyet szereztünk onnan. A fesztivál finisében voltunk, elkeseredtem az emberi butaságon, de most, hogy ekkora visszhangja lett, csak reméljük, hogy a következő évtől a többiek is csatlakoznak hozzánk. S akkor még nem említettem a helyi Csemadok elnökét, Batár Pétert. Mint kincsős szülő már megtapasztalta, hogy rendezvényeink színvonalánál a mércét mindig kicsit magasabbra tesszük. Most funkcionáriusként neki is fel volt adva a lecke rendesen. A kincsős jubileumi rendezvényeink címe Három éjjel, három nap... már a kezdetektől. Hát most elnökként három éjjel, három nap, meg előtte fél évig szakadatlanul dolgozott, a fesztivál ideje alatt meg a zselízi önkéntes csemadokos táborral, hogy büszkén mondhassa: igenis, megcsináltuk, s nem is akárhogy! Gondolom, már készülnek a jövő évi zselízi fesztiválra. Mi változik a műsorban? Kik vesznek részt a műsorok rendezésében? Vasárnap éjjel értünk haza, egy hét távoliét után az első dolgunk az volt, hogy beindítottam a mosógépem, aztán elkezdtem tervezni. Mivel a fesztivál hetére fizeteden szabadságot kértem munkaadómtól, még a hétfői napot pihenéssel tölthetem — gondoltam. Elment a hangom, beszélni nem tudtam. Muszáj volt valamit csinálnom. Felhívtam az elnököt, erősítse meg a jövő évi megbízatást. Délre már összeállt a 2017-es ONF programja, s elkezdtem felkérni a rendezőket a programhoz. Volt, aki hangosan nevetve közölte, hogy nem vagyok normális. De köszöni a bizalmat, örömmel vállalja. Volt, aki gondolkodási időt kért másnapig, hogy aztán egy óra múlva hívjon, hogy igen. Az biztos, hogy szerkesztett műsorok lesznek. Az biztos, hogy még nagyobb elvárásaim vannak a rendezőkkel szemben. Nem szeretem, amikor azt mondják ránk - főleg a szlovák társadalom szereti használni - hogy folkloristák. Megáll az eszem! Semmilyen folklorista végzettségünk nincs, táncosok, volt táncosok, akik imádják, amit csinálnak, próbálkoznak. Nagyon kevés az olyan, akinek ilyen irányú végzettsége van. A másik dolog, hogy hiába van a papír. Folytonos tanulással „kikupá- lódtunk”. Nem írhatom a nevem mellé, hogy koreográfus, akkor hazudnék. Voltak próbálkozásaim, igen, meg néptáncoktató és néptáncpedagógus. Ezért is fejet hajtok az idei fesztivál rendezői előtt, akik bele mertek menni az őrültségembe, s erejükön felül vállalkoztak, amikor tavaly karácsony előtt igent mondtak a megkeresésemre. Csodálatos munkát végeztek! Idén leraktuk az alapokat. Erre fogunk építeni, ezt fogjuk bővíteni. Sűrűbb nem lesz, de szeretném, ha minőségileg még finomodna a rendezvény. Voltak kevésbé sikeres tervek, utólag töröm a fejem a megoldásokon. A programtanács tagjaival már október elején találkozunk, hogy attól kezdve együtt, havonta tudjuk tervezni, szervezni a fesztivál következő évfolyarnát. Rengeteg a munka: a pályázatok elő- és elkészítése, műsorok létrehozása, csoportok kiválasztása, s máris itt van 2017. június 8-10. (rend)
