Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-08 / 209. szám, csütörtök

KULTÚRA 2016. szeptember 8.1 www.ujszo.com Budapest az ideális méret Szűcs Éva színésznő sok mindent kipróbált a pozsonyi egyetemi évek alatt, Londonban is eltöltött egy szemesztert „Szivacsként szívtam magamba, amit csak lehetett" (a szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN A Pozsonyi Színművészeti Egyetemen idén két hazai magyar fiatal kapott színészdiplomát. Egyikük a kassai Szűcs Éva, akit első próbálkozásra vettek fel Emília VáSáryová osztályába. Jelenleg Budapesten igyekszik boldogulni. Mikor döntötted el, hogy szí­nész szeretnél lenni? Van egy videofelvétel a családi archívumban, egy óvodásműsor, amelyben állandóan én szerepelek, a többi tíz gyerek csak itt-ott jut szóhoz. Már akkor emlegettem a dolgot, de persze senki nem vette komolyan. Tizenhárom évesen vi­szont már biztosan tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Kilencedikes­ként kezdtem el játszani a kassai gimnázium KGSzT színjátszócso­portjában, de már hatodikban je­leztem Bodon Andrea tanárnőnek, hogy szeretnék bekerülni a csapat­ba. Nehezen fogadtam el, hogy ez még túl korai. Érettségi után egyenes út veze­tett a színművészetire... Kívülről ez így tűnhet, és az aka­rat tényleg egyenes ívű volt ben­nem, de a környezetemben sok el­lenzője volt a döntésemnek. Töb­ben azt ajánlották, válasszak in­kább valami rendes, polgári hiva­tást. Ez a szolid ellenállás végigkí­sérte a gimnazista éveimet. Ha ma tanácsot kéme tőlem egy tizennégy éves, azt mondanám, ha hangyányi kétsége is van afelől, hogy tényleg ezt akarja csinálni, akkor ne vágjon bele. Mert ez folyamatos harc lesz. A felvételi csak a kezdet, utána öt éven át naponta bizonyítani kell, hogy valóban ott a helyed. Annak sem ajánlom ezt az egyetemet, aki szereti a szabad délutánokat és hét­végéket, mert ott ilyesmire nincse­nek tekintettel. Arra számítottál, amit kaptál, vagy értek meglepetések? Nem tudtam, mire számítsak, csak kíváncsi voltam és lelkes. Mi­vel a képzés szlovák nyelven folyt, nekem azok a dolgok is problémát okoztak, amelyek egyébként nem okoztak volna. Eltelt egy kis idő, mire egyáltalán megszoktam a nyelvet, megtanultam a szlovák be­szédtechnikát, és nem féltem, ha improvizálni kellett. Ennél már csak angolul nehe­zebb improvizálni. Mégis úgy döntöttél, hogy egy szemesztert Londonban töltesz. Londonba már önbizalommal telve mentem. Tudtam, hogy nem beszélek jól angolul, de nem érde­kelt. Tanulni akartam, szivacsként szívtam magamba, amit csak lehe­tett, plusz tantárgyakat is felvettem. PENGE Józan ész a kocsmából Kevés könyv van, amelyben annyit káromkodnak, mint Miibacher Ró­bert Szűz Máriajegyese című no­vellaciklusában. Mindent összevet­ve mégsem tűnik öncélúnak, erőlte- tettnek ez a stílusjegy. A kötetben egy falusi közösség jelenti azt a mintát, amely reprezentatív a társa­,ri ^ BEKE ZSOLT SW-jS KRITIKAI rovata dalomra nézve. A helyi kocsma­nyelven tudjuk meg, mi is a com­mon sense mai világunkban. Merthogy felmerül minden téma, ami manapság a közbeszédben dí­vik, főleg mesterségesen gerjesztett figyelemelterelőként. így például a zsidók (akiket a falubeliek még nem is láttak), a cigányok, a melegek, a Fő feladatként egy novellát drama­tizáltunk, mi írtuk a szöveget, és mi is rendeztük, a tanárok csak érté­kelték az eredményt. Az ő hozzáál­lásuk nagyon más az ittenihez ké­pest. Angliában színházcsinálókat nevelnek, nem sima színészeket. Például drámaírói kurzusok is van­nak. És ha egyszer úgy adódik, hogy nincs dramaturg, meg tudják olda­ni, hiszen ehhez is értenek. A sze­mészten munkákat persze angolul kellett írni, körülbelül annyi anya­got adtam le, mint amennyi a teljes Be.-dolgozatom volt. Szóval ezt is komolyabban veszik ott. Persze rosszabb jegyeket kaptam, mint az angol anyanyelvű csoporttársaim, de ez lényegtelen. Egy svéd és egy norvég lány volt még ott rajtam kí­vül, mindkét országban sokkal töb­bet foglalkoznak az angollal az is­kolában, és gyakrabban is használ­túlsúlyosak, a rokkantak, a vallási különutasok, a társadalmon kívüliek stb. A lényeg, hogy olyan könnyen előhívható, kész vélemények állja­nak a közösség rendelkezésére ró­luk, amelyek a tömeg „erkölcsi tar­tásából” következnek, s így tulaj­donképpen semmi közük az er­kölcshöz. Vagyis annak a jól felis­merhető keretéről van szó, hogy miért halálra ítélt az adott közösség. Icuka néni például, a Szűz Mária- fétises vaíjú, aki élő betlehemet rendez be az előszobájában, friss virágot visz egész évben a templomi Szűz Mária-szoborhoz, ugyanakkor házasságtörőket szobáztat, majd beárulja az Esperest a püspöknél, és így meséli el a történteket a többi szentes asszonynak: „aPiispökatya is egyetért ezzel, hogy az Esperest tényleg ezek a zsidók bolondították meg ”. Teszi ezt az után, hogy az Esperes egy szakállas ember hatá­sára jézusi fordulatot vesz, és a templomi dísz helyett a valós érté­kekre figyel. A madaraknak még­sem ő, hanem a szektát alapító, a történetet valószínűleg lejegyző Bizdó Józsika prédikál majd. ják, mint mi. A többiek Ausztráliá­ból, az Egyesült Államokból és per­sze Angliából jöttek. Aztán rögtön Budapestre men­tél egy szemeszterre. Kérvényeztem, hogy két Erasmus-programra is mehessek. Mint azt utóbb megtudtam, az osz­tályvezető tanáromnak, Emília Vášáryovának nagy szerepe volt abban, hogy engedélyezték. A gya­korlatomat a Vígszínházban kezd­hettem meg, a záró vizsgaelőadásra tértem csak vissza Pozsonyba. Hogy kerültél a Vígszínházba? A budapesti színművészetin Hegedűs D. Géza külön foglalko­zott velem, egy előadói estet állí­tottunk össze együtt a Pszichéből, amit végül nem fejeztünk be, de megígérte, hogy még visszatérünk rá. Szóval Hegedűs D. Géza aján­lotta a Vígszínházát, mivel ő is a társulat tagja. Lehet, hogy szólt az érdekemben, de tulajdonképpen egy véletlen folytán ismerkedtem meg Eszenyi Enikővel. A Szlovák Nem­zeti Színház vendégszerepeit náluk, és mivel sok barátom, tanárom ját­szott a darabban, ott marasztaltak a fogadáson, hogy tudjunk beszél­getni. Enikő mindenkinek külön bemutatkozott, nekem is. Akkor mondtam, hogy pozsonyi színinö­vendék vagyok, és gyakorlatot ke­resek. Mire közölte, hogy épp fiatal lányokat válogatnak az Istenítélet című előadásba. Ez a darab tavaly óta fut, és amíg műsoron van, te is szere­pelsz benne. Ezért költöztél Bu­dapestre? Mert azt gondoltam, hogy kassaiként a Thália Szín­házban helyezkedsz el. Nagyon aktív ember vagyok, szeretek egyszerre sok mindent csi­nálni, és úgy látom, Kassán keve­sebb a lehetőség. Ez nem azt jelenti, hogy ne vállalnék el ott egy-két sze­repet, ha hívnának, de társulati tag valószínűleg nem lennék. Szlová­Mindebből már az is látható, hogy a kötetben az elmondott rengeteg mese és történet lesz fontos, ezekből állnak össze a novelláknak álcázott, a falu lakosait bemutató portrék. Különösen jellemző Luppa Csicsi története, aki kivonul a faluból (tár­sadalomból), és pásztorként az arra kia második legnagyobb városa egyébként a legkisebb város, ahol valaha éltem. Még Pozsony is ki­csinek tűnik, London pedig már túl nagy, úgyhogy Budapest az ideális méret. Sokan mondják, hogy a színész a legkiszolgáltatottabb alkalma­zott. Közlik vele, hogy három mondata lesz, az is a közönségnek háttal állva, mondjuk szkafan­derben, és ő nem utasíthatja vissza. Mennyire vagy alkalmaz­kodó? Ennél már csak az a nagyobb ki­szolgáltatottság, amikor még nincs munkád. Számomra a legnagyobb tragédia az lenne, ha maga a színé­szet nem azt hozná, amiért ezt a hi­vatást választottam. Nyilván áldo­zatokat kell hozni, főleg pályakez­dőként. Húztam egy határvonalat, aminél alább biztosan nem adom. Azt látom a többi pályakezdőn, hogy szinte görcsösen csak szín­házzal akarnak foglalkozni, ha már egyszer színművészetit végeztek. Szerintem ez hibás hozzáállás. Ha tartósan nem okozna nekem örömet ez a szakma, váltanék valami olyanra, amit élvezni tudok. Egy cseh-szlovák tévéfilmben is főszerepet kaptál az egyetemi évek alatt. Ez is teljesen véletlenül jött. írtak nekem, hogy megtaláltak az egye­tem adatbázisában, olyan karakter vagyok, amit eddig még nem láttak, és lenne-e kedvem szerepelni egy holokauszttémájú dokumentum­játékfilmben. Egy történelem sza­kos diáklányt alakítok, aki azt pró­bálja megfejteni, miért nem tudta elérni az Auschwitzból megszökött Vrba és Wetzler a haláltáborok fel­számolását. A film kimondja, hogy az üzenet eljutott mindenhová, még a Vatikánba is, mégsem történt semmi. A címe 32 utajovaných strán, a mozipremier már megvolt, hamarosan a cseh és a szlovák köztévében is levetítik. vetődő gyerekeknek mesél szép és tanulságos történeteket, mégis lesz olyan a faluban, aki szívesen találna rajta fogást. Úgy vélem, irodalmilag inkább ezekben a történetekből összeálló portrékban mutatkozik meg a szö­veg ereje, mint a magát könnyen adó társadalmi parabolában, bár kétség­kívül utóbbi is fontos. Teszi ezt egy olyan nyelven, amely sokat kö­szönhet Krasznahorkainak, Bodor Ádámnak és a fiatalabbak közül Kálmán Gábor Novájának. Kissé ront az összhatáson az elbeszélő személyének kötelező és járt utakon végrehajtott elbizonytalanítása. Az egyik ilyen út például az, ahogy az elbeszélő és Bizdó Józsika alakja ellentmondásokkal bár, de eggyé válik, egy másik út, amikor Istra- mentom Pista hol nagydarab, kövér emberként, hol vézna, apró púpos­ként jelenik meg. És itt van még a szándékolt időzavarok útja is. Miibacher Róbert: Szűz Mária jegyese. Magvető, Budapest, 2016.272 oldal. Értékelés: 7/10 Karéi Gott visszatér Prága. Karéi Gott október 10- én egy év szünet után újra szín­padra lép Prágában. A cseh könnyűzene Európa-szerte nép­szerű előadójánál tavaly ősszel nyirokcsomórákot fedeztek fel, ezért novembertől márciusig kemoterápiás kezelést kapott. A kezelés sikeres volt, a hetvenhét éves énekes mintegy két hete szerepelt először a nyilvános­ság előtt, amikor Berlinben részt vett a Škoda gyár új terepjáró­jának ünnepélyes bemutatóján. „Nagy koncerteket most nem vállalok, kisebb termekben fo­gok fellépni” - mondta Karéi Gott. Az októberi koncert is egy kisebb, de patinás teremben, a Malostranská besedában lesz. Az énekes tavaly november­ben személyesen vette át az öt­venedik alkalommal odaítélt Cseh Csalogány (korábban Aranycsalogány) díjat. A kö­zönség hosszú állótapssal ün­nepelte őt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents