Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-08 / 209. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. szeptember 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Amíg nem késő A Hídnak és az MKP-nak is érdeke lenne az együttműködés CZAJLIK KATALIN A jelek szerint teljes gőzzel elkezdte az új tanévet az MKP, előbb a közszolgálati média kisebbségi adásának bővítését, majd a vasúti kétnyelvűség kérdését nyitva meg. Mindkettő fontos téma, s a javaslatok is értelmesnek tűnnek, piros pont jár értük. Van azonban egy ennél százszor fajsúlyosabb kérdés, amit az MKP úgy kerülget, mint a forró kását, nevezetesen: mi lesz az MKP-Híd együttműködéssel, amit a választások után éppen az MKP-sok szorgalmaztak nagy vehemenciával. Úgy tűnik, ebben a kérdésben saját csapdájukba estek, hiszen a választásokat követő, Híd által kezdeményezett találkozót azzal utasították el, hogy Bugárék koalíciókötése új helyzetet teremtett. Való igaz, de most aztán mi legyen? Meddig lehet húzni ezt a várjunk még egy kicsit, majd meglátjuk, hogyan alakul a helyzet időszakot? Úgy tűnik, erre a kérdésre az MKP- ban sem tudják a választ. Pedig lépni kellene. Egyrészt, a politikai helyzet olyan, hogy a delphoi jósda sem garantálná, a kormány kihúzza-e a négy évet. Ahhoz viszont, hogy a két párt együtt induljon a választásokon - mert valójában erről szól a történet, nem elég két hónappal a voksolás előtt találkozni. Egy ilyen volumenű együttműködést évekig kell előkészíteni, különböző bizalomépítő lépésekkel. Igen, értjük, az MKP kicsit az arculatvesztést kockáztatja, ha most egyszeriben azt mondja: jó, átgondoltuk a dolgot, kormánykoalició ide vagy oda, mégiscsak leülünk tárgyalni a Híddal. Az viszont tény, hogy minél később teszi ezt meg, a vesztesége annál nagyobb lesz. Az eddigi húzódozás még elkönyvelhető kezdeti sokként, amiből magához kell térnie a pártnak, ám sokkal tovább már nem lehet húzni. Bár a Híd koalíciós döntését e hasábokon nem győzzük kritizálni, azt tényként kell elfogadni. Persze, lehet ez a tény kizáró ok is az együttműködés szempontjából (hiba lenne), csak akkor ezt nyíltan ki kell mondani: vagy a koalíció, vagy az MKP. Punktum. Ebben a helyzetben a Híd is tehetne egy gesztust az MKP felé, ha komolyan gondolja az együttműködést: elfeledve az előzményeket újabb találkozót indítványozhatna. Ez mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtene: az MKP szempontjából sokkal kisebb lenne a presztízsveszteség, a Híd pedig, amely kormányzati pozíciójából adódóan mégiscsak az erősebb szerepében van, megmutathatná nagyvonalúságát. Márpedig az együttműködésre mindkét pártnak szüksége van, hiszen reális a veszélye annak, hogy a következő választások után már nem lesz magyar képviselet a parlamentben. A józan ész tehát azt diktálja, hogy mind a Hídnak, mind az MKP- nak félre kellene tennie a sértődöttséget és a taktikázást, és el kellene indulnia a másik felé. Amíg még nem késő. MÁR NEM CSAK A ROKONSÁG HALSZAGÚ! NÉPSZAVAZÁS 2016. OKTÓBER 2. (Cartoon izer) A pénznek nincs halszaga H ol a pénz? Egyszerű kérdés, gyorsan lehetne rá válaszolni, főleg, ha ennyien feltették az ’56-os emlékdallal kapcsolatban, amelyet a magyar kormány rendelt. Szép történet, már eddig is: Orbán Viktor miniszterelnök Washingtonban járván találkozott Desmond Child magyar származású sztárzeneszerzővel, és arra kérte, szenteljen egy dalt a forradalomnak a 60. évfordulóra, hogy az időben távoli események közelebb kerüljenek a mai fiatalokhoz. Mint utóbb kiderült, a forradalmi dalhoz a szerző leporolta egy kilenc évvel ezelőtt írt miami kosaras himnuszát, amihez Orbán Tamás írt üres szófordulatokkal terhelt szöveget. A művet Caramel, Vastag Csaba, Radics Gigi, Nagy Feró, még egy rakás sztár, plusz egy ötventagú kórus énekelte fel. A nagy igyekezetben sajnos félrehallhatóan énekelték a refrén első sorát, így a „Magyarország, halld szavunk”-at „Magyarország halszagú”-nak hallani, és a dal így vonult be a popzene történetébe. Mindez 50 millió forintjába fájt az adófizetőknek. Az összeget egy illetékes kottyintotta el, tőle tudjuk azt is, hogy ez a summa a szerző és a közreműködők honoráriumára, a stúdiómunkálatokra és a klipre ment el. Aztán nyilvánosságra került, hogy sem Desmond Child, sem az énekesek nem kértek honoráriumot, sőt, a stúdiót is ingyen kapták meg, szakemberestül. Ezért merül fel az egyszerű kérdés: mire ment el 50 millió. Sokan érdeklődtek az ’56-os emlékév lebonyolításával megbízott Terror Háza Múzeum igazgatónőjénél, aki az emlék- bizottság elnöke is. A következő választ kapták: a dal körüli szerződések még nincsenek maradéktalanul letárgyalva, ezért egy ideig még nem hozzák nyilvánosságra, ki kapott pénzt, mert az csak zavarná a lebonyolítást. Csókolom. A szürreális válasszal elégedetlen újságírók megkérdeztek néhány szakmabelit, és kiderült, hogy profi stúdióban, bérleti díjjal, technikusokkal, producerrel, utómunkával együtt egy nagylemez felvétele sem kerülne többe 6 milliónál, bár emberemlékezet óta nem volt magyar előadó, aki ennyit fizetett volna egy albumért. Hát, akárhogy is nézem, itt közpénz szétlopásának gyanúja forog fenn. Mert nem hiszem, hogy ki merték volna adni az emlékdalt úgy, hogy nem tiszta körülötte a jogi környezet. Olyasmit viszont el tudok képzelni, hogy megsúgták az énekeseknek: a nemes ügyre való tekintettel füllentsék azt, hogy nem kértek pénzt a munkáért. Mert ez olyan jól hangzik. És ha most nyilvánosságra kerülnének a számlák, kiderülne a csibészség. Ami talán még mindig kisebb baj, mintha az derülne ki, hogy erre a dalra szánt közpénz (is) kormányhoz közeli zsebekben landolt. Arról nem beszélve, hogy eleve felesleges volt „himnuszt” rendelni az ’ 5 6-os évfordulóra. A forradalomnak ugyanis már van, mindig is volt „himnusza”: az Egmont-nyi- tány. A zeneszerző neve Ludwig van Beethoven. Eredetileg ugyan ő sem ’56-ra szánta szerzeményét, de ilyesmin nem kell fennakadni... Idill FINTA MÁRK M icsoda reklámfilm lehetne! Bringázik a kis család a va- diúj bicikliúton - apuka, anyuka, kislány, kisfiú, kiskutya, utóbbi anyuka biciklijének kosarában élvezi a száguldást. A kamera a Csallóköz szépségeit pásztázza, zöldellő ligetek, aranyló búzamezők, csillogó Duna, ugráló halacskák, a vidám halász bácsi egészséges, ragyogó mosollyal fordul az elsuhanó család után - nem látjuk, de tudjuk, hogy horgászengedélye is van, és biztosan nem veri a feleségét. A drónfelvételeken szinte térkép a táj, zúg a traktor, szánt az eke, bágereznek a maffi... khm, az építkezési vállalkozók. A földeken dalolnak a boldog mezőgazdászok, integetnek a mintacsaládnak, azok pedig visszaintegetnek nekik. Tökéletes az idill. A fiatal család megáll egy nyájas, hívogató ligetben, elengedik a kutyust, egyből megy a cuki barna nyulacskákat kergetni, természetesen csak játékosan, és közben nem lövi le senki, mint a magyar vadász a franciák juhászkutyáját. Csodálatos madárdal közepette leterítik a kockás plédet a smaragdzöld fűre, anya ebédhez terít, kipakolja a biosalátát, biokolbászt, az aranybama low carb kenyeret, a szívkímélő, omega-3 zsírsavakban bővelkedő csallóközi biovajat. Még a csimo- táknak is jut nyalánkság, az apa bringájára szerelt hűtőtáskából cukor- és szalmonellamentes fagyi kerül elő. Apa tekintete azonban szomorú, búsan ül a kockás pléd szélén. A gyerekek aggódva figyelik, odaszaladnak hozzá, megpróbálják vigasztalni, eredménytelenül. Apa nagyokat nyel, láthatóan vágyakozik valamire a tikkasztó hőségben. Anya azonban elmosolyodik, és villámgyorsan megoldja a helyzetet. Benyúl a hátizsákjába, és egy jéghideg, gyöngyöző sört vesz elő, majd apának dobja. Apa ügyesen elkapja, megnézi, értetlenkedő arccal fordul bájos neje felé, majd így szól: „De hisz ez nem alkoholmentes!” A kislány erre olyan csilingelve kacag fel, mint Kukkónia tündérei egykoron, mikor még a tündérkertben táncoltak. „Butus apus! Hát még ezt sem tudod? Gál Gábor és Bastmák Tibor javaslata átment a parlamentben! Most már ihatsz igazi sört, ha biciklis kirándulásra megyünk, és nem büntet meg a rendőr bácsi!” - hadarja szinte énekelve, majd apja széles mellkasára hajtja kis szöszke fejét. Apa boldogan pattintja fel a sört, nagyot kortyol, látszik az arcán az élvezet és felszabadultság. A kutyus boldogan ugrálja őket körbe, vidám vakkantások kíséretében. A család végül jóllakottan, frissen pattan fel a bringára, és beletaposnak a pedálba. A kamera átáll nagytotálra, a háttérben, a családdal párhuzamosan a RegioJet robog a naplemente felé. A família boldogan integet az erő, a sebesség és a pontosság eme sárga megtestesülésének. Én is visszaintegetnék nekik, de már megint nem sikerült helyet találni, és úgy szorongunk, mint a heringek. Az ablaktól messze, testek szorításában vagyok, nem igazán tudom mozdítani a karomat. Az oldalról hozzám dörgölőző bácsinak pedig átható sörszaga van. Nem is értem, miért vonatozik. Mehetne biciklivel is. FIGYELŐ Gázpalackkal teli autó a Notre Dame-nál Gázpalackokkal teli gépkocsit talált a francia rendőrség Párizs belvárosában, aNotre Dame ka- tedrális közelében - írta a Le Figaro. Az ügyben a bűnügyi rendőrség terrorelhárítási részlege és a titkosszolgálatok nyomoznak, két embert őrizetbe vettek. A Peugeot 607-esben hat gázpalackot találtak, ötöt a csomagtartóban, azok tele voltak, egy üreset pedig az első ülésen. A gépkocsiban nem volt senki, olyan volt, mintha otthagyták volna - mondta a lapnak egy rendőrségi forrás. A gázpalackokon nem volt sem detonátor, sem pirotechnikai eszköz. A rendőrség az I-télé hírtelevíziónak megerősítette, hogy az üggyel kapcsolatban hat embert - köztük a gépkocsi tulajdonosát kedd este előállítottak -, négyet később szabadon engedtek, egy házaspárt viszont továbbra is őrizetben tartanak. A feleség szerepel a titkosszolgálatok nyilvántartásában iszlamista radikalizá- lódás miatt. A Le Figaro arra emlékeztetett, hogy Patrick Calvar, a titkosszolgálatok belbiztonságért felelős vezetője május 24-én egy parlamenti meghallgatáson jelezte: meggyőződése, hogy az Iszlám Állam gépkocsiba rejtett pokolgépes merényletekre készül Franciaországban. A terrorelhárításért felelős vezető emlékeztetett, hogy 1986 és 1995 között több ilyenen módszerrel elkövetett iszlamista merénylet történt az országban, s meggyőződése szerint a terroristák ehhez a klasszikus módszerhez térnek vissza. Manuel Valis miniszterelnök az RTL rádióban megerősítette, hogy soha nem volt még olyan fokozott a terrorfenyegetettség Franciaországban, mint jelenleg. Bemard Cazeneuve belügyminiszter augusztus 23-án közölte, hogy augusztusban hét, terrorhálózatokkal kapcsolatban álló embert tartóztattak le, közülük legalább háromnak konkrét merénylettervei voltak. Franciaországban az elmúlt másfél hónapban három olyan dzsihádista merényletet hajtottak végre, amelyet az Iszlám Állam vállalt ma-. gára. Közülük a legtöbb áldozattal a július 14-én Nizzában elkövetett támadás járt, amelyben 87-en vesztették életüket. Tavaly 147-en haltak meg terrorcselekményekben az ország területén. (MTI)
