Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-22 / 196. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. augusztus 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Pult alatti nyelv A magyar nyelvet vissza kell helyezni az őt megillető helyre F vek óta figyelem, milyen E szerepe van, hol bukkan fel még a magyar nyelv a szlovák fővárosban. Hol találom a történelmi nyomait, hol számít ma is természetesnek, hol hallok magyar szót, kitől és mikor. Persze az alapkérdés az, hogy idegen nyelv-e a magyar Pozsonyban. Régebben a némettel együtt természetes, hétköznapi volt. A németet ma alig ezren vallják itt az anyanyelvűknek, a magyart 15 ezren, de ebben nincs benne az a több ezer ember, aki naponta dolgozni, tanulni jön ide, és azok sem, akik vegyes házasságból származnak. Tehát egy percig sem kellene kételkednünk afelől, hogy a magyar nyelvnek otthon kellene éreznie magát Pozsonyban. Ennek dacára ha a nyelvi tájképet (köztéri feliratokat stb.) nézzük, szinte láthatatlan, legfeljebb szimbolikusan van jelen. Itt-ott feltűnik, leginkább háromnyelvű feliratokon, a némettel és a szlovákkal, az egykor háromnyelvű város emlékét idézve, aztán logokon, szórakozóhelyek elnevezésében, amelyek a nosztalgia hullámait meglovagolva csalogatják a vendégeket. Felszínesen. Az ilyen vendéglők étlapján sem találjuk a magyart, helyette ott az angol, a globalizáció nyelve, aztán kiszolgálónyelvnek még a német, a magyar meg a pult alatt lapít. Mint egykor a pult alatti áru: csak a beavatottaknak. Aki tudja, hogy itt bujkál valahol, az használhatja. Á magyarok tudják, hogy hol magyar a pincér, és van, ahol az egész kocsma magyar. Pozsonyban bejárhatók olyan útvonalak, ahol a magyaron kívül más nyelven nem is kell megszólalni. Persze a többség mit sem sejt erről, ezért aztán úgy fest, hogy ez a búvópatakként fel-felbukkanó nyelv alacsonyabb rendű, kirekesztett, eltemetett. Ám ha szükség van rá, akkor ott is felbukkan, ahol senki sem várná. Például a belvárosi kávézóban, ahol teljesen az angolra rendezkedtek be. De ha magyar vendég jön, a személyzet minden további nélkül előkeríti a magyarul beszélő kollégát. A luxushotelek szlovák, angol, német, olasz, orosz, spanyol nyelven kelletik magukat hivatalosan, de kérésre magyar pincéreket is felszolgálnak. A pozsonypüspöki temetkezési vállalat csak szlovák nyelven kínálja a szolgáltatásait, de ha végigpillantunk a honlapján, kiderül, hogy magyar nyelvű gyász- szertartással is szolgál. Miért nem kínálj a hivatalosan? Ideje lenne feléleszteni Pozsonyban a magyar nyelvet. Már csak azért is, mert az ügyfél nyelve. Persze, igen, a felvilágosítás. A szlovákok nem értik, hogy a magyar is Pozsony nyelve. A magyart, a németet a szomszéd nyelvének tartják, idegennek. Egyszerű matematika: több az osztrák és a német turista, akkor az étlapon a német lesz, és nem a magyar. Elrugaszkodva ezzel a valóságtól, kizárva a hazai nyelvet, a magyarokét, akik rendszeresen megfordulnak náluk. Csakhogy már nem abban a világban élünk, amikor az igazi minőséget csak a pult alól lehetett megkapni. A minőséget a kirakatba kell tenni. A magyar nyelvet egyszerűen vissza kell helyezni Pozsonyban az őt megillető helyre. (Képarchívum) Hiányból soha nincs hiány SIDÓH. ZOLTÁN H álátlan dolog az állami költségvetés tervezetéről írni, mert ugyan szinte mindig a büdzsé számít az év törvényének, ám annyira meg van spékelve - remélhetőleg megalapozott - számokkal, hogy nehéz adathegyek nélkül könnyen emészthetőt mondani róla. Ezért most kiragadjuk csupán egyetlen szeletét, a minden évben felbukkanó, hol mélyülő, hol apadó államháztartási hiány kérdését. Szlovákia gazdasága örvendetesen talpra állt, a nyugati országrészben lassan már lasszóval kell fogni a képzett munkaerőt. Akár hisszük, akár nem, már bő két éve infláció sincs, a bérek pedig kis lépésekben, de nőnek (mielőtt felszisszennének, nem mindenkié). És itt le is vehetjük a rózsaszín szemüveget! Ugyanis az elmúlt 5 évben hiába nőttek az adóbevételek mintegy 5 milliárd euróval, a kormány, mint egy masszív ivó, teljes mértékben rászokott a válság idején bevezetett, akkor ideiglenesnek mondott ágazati adókra, a mámort fokozva emellett újabb adóféleségeket talált ki a gazdaságban érdekeltek számára. Olyannyira, hogy jövőre hiába mérséklődik a társasági adó kulcsa 21 százalékra, összességében a vállalkozói szféra jövőre még többet fizethet be az államkasszába - hacsak nem él az eddiginél is intenzívebben az adóelkerülés magas szinten űzött eszközével. A kedélyeket megnyugtatandó, a pénzügyminisztérium ismételten elővette csodafegyverét, a hiánycsökkentés koncepcióját. Ha ez maradéktalanul megvalósul, akkor a független Szlovákia történetében először 2019-ben végre szimbolikus többlettel zárjuk az évet. A gond csak az, hogy a deficitnek eredetileg 2018-ban akartunk hátat mutatni, ehhez képest a tavalyi hiány is nagyobb lett a vártnál, sőt az idei hiánycélt is minden jel szerint túllépjük. A jövőt végre nem felélő többlet (ízlelgessük a szót, ezt a közgazdaságban szufficitnek hívják) elérésé egyre inkább kitolódik. Méghozzá olyan, a gazdaság vitorláit duzzasztó kedvező hátszélben, amikor végre tartalékolni lehetne az óhatatlanul bekövetkező zord időkre. „Ma azért buknak el nemzetek, mert bebetonozzák a rendszer haszonélvezőinek hatalmát, mert a politikusaik tökéletesen elégedettek azzal, amit maguknak zsákmányoltak, mert intézményeik nem befogadók” - állítja a nemzetközi visszhangot kiváltó, Miért buknak el nemzetek? c. könyv amerikai szerzőpárosa. Fájdalom, de a haszonélvezők bebetonozása nálunk is észlelhető, hiszen már a sokadik Bonaparty-akció sem tudja elmozdítani a helyéről a Smer kulcsfigurájának számító belügyminisztert. Az elégedettség mellett egyfajta kényelem is érzékelhető, hiszen az országot pezsgésbe hozó Ivan Mikloš-féle gazdasági reformok óta e téren semmi érdemleges nem történt, pedig kéznél van az idén tragikusan fiatalon elhunyt Martin Filko, a Pénzpolitikai Intézet vezetője által kidolgozott és a pénzügyminiszter által is támogatott közbeszerzési reform. A gyakorlatba átültetett reform minimalizálná a korrupciót, az állami közbeszerzések során elfolyó évi 250-300 millió eurót pedig az alulfinanszírozott egészségügyre, oktatásra, továbbá a fájóan leszakadt kistérségek felkarolására lehetne fordítani. Ha a szemünk előtt három pártra zsugorodó kormánykoalíció valami maradandót szeretne letenni az asztalra, ha az adósságcsapdából kiutat jelentő államháztartási hiányt valóban fel akarja számolni, akkor a jogbiztonság és jogérvényesítés erősítése mellett kulcsfontosságú az említett reform haladéktalan átültetése a gyakorlatba. Ez akár újabb lendületet adhatna a gazdaságnak, így a fejlett uniós tagokhoz viszonyított, lépésről lépésre történő felzárkózásunk belső hajtóereje továbbra is biztosítottlenne. Burkini - iszlám provokáció vagy ártalmatlan ruhadarab? MTI-HÁTTÉR Már 11 francia település, köztük Nizza és Cannes tiltotta be a burkinit, az egész testet elfedő fürdőruha viselését a strandokon. A burka és a bikini szavak össze- boronálásából született, egész testet elfedő strandviselet egyesek szerint iszlám fundamentalista provokáció, mások szerint csupán átpolitizált és felnagyitott félelmekkel nyakon öntött, ártalmatlan ruhadarab. Manuel Valis miniszterelnök szintén támogatja a betiltását, mert a „strandokat és minden közterületet, meg kell védeni a vallási követelésektől”, a burkini leigázza a nőket, azt hirdeti, hogy a nő természetes állapotában szemérmetlen, erkölcstelen, ezért teljesen el kell fednie a testét. A vita arra mutat rá, hogy a merényletek által sokkolt francia társadalom mélyen megosztott abban, hogyan álljon hozzá az ötmilliós muzulmán közösségéhez. Provokatív izgatás Nemrég a korzikai Sisco falu közelében felfordulást okozott, hogy három észak-afrikai muszlim család burkiniba öltözött nőtagjait fényképezni kezdték a turisták. Az eset a helyiek és a muzulmánok közötti dulakodássá, majd tömegverekedéssé fajult. Öten megsebesültek, három autót felgyújtottak, a rendőrségnek nagy erőkkel kellett a helyszínre vonulnia. Ezután Ange-Pierre Vivoni, Sisco polgármestere betiltotta az egész testet elfedő fürdőruhát, mert „ilyen dolgok miatt az emberek úgy érzik, provokálják őket, és a tilalom nem a muszlimok, hanem a fundamentalizmus ellen irányul”. Vivoni hozzátette: „nem vagyok rasszista, védeni akarom a lakosságot, méghozzá a muzulmánokat is, akik a szélsőséges provokációk első számú célpontjai”. Már bírságolnak Előtte már a francia Riviéra két másik városa folyamodott hasonló lépéshez: Cannes-ban július végén, majd Villeneuve-Loubet-ban tiltották be a burkinit. Cannes-ban úgy érveltek, hogy terrorfenyegetettség idején veszélyezteti a közrendet a vallási hovatartozást nyíltan felfedő strandviselet, és a burkini az iszlám szélsőséget szimbolizáló egyenruha. A rendelet értelmében azokat a nőket, akik burkiniban mennek a strandra, 38 euróra büntethetik. Villeneuve-Loubet-ben az volt az érv, hogy a burkini ideológiai provokáció, higiéniai problémákat is felvet, és megnehezítheti a bajba került nő kimentését. Több helyi lap úgy véli, a burkininak semmi köze a vallásszabadsághoz, színtiszta provokáció, az iszlamista fundamentalizmus szimbóluma. Cannes-ban már ki is rótták az első büntetéseket, három nőt fejenként 38 euróra bírságoltak. Jogvédő csoportok és muzulmán szervezetek tiltakoztak a betiltása ellen, a franciaországi iszlamofóbia- ellenes kollektíva (CCIF) panaszt tett a legfőbb közigazgatási bíróságon. Korábban egy önkormányzati bíróság jogosnak mondta ki az intézkedést. A szekuláris hagyományait nagy gonddal őrző nyugat-európai ország már régóta érzékenyen reagál a vallási hovatartozást egyértelművé tévő viseletre. Párizs már 2004-ben betiltotta az állami iskolákban a jól látható vallási szimbólumok viselését, öt éve életbe lépett a széles körben vitatott intézkedés, amely tiltja a burkában való megjelenést nyilvános helyen. A nők ellensége Franciaország megpróbálja megakadályozni a párhuzamos társadalmak kialakulását, és fellép a muzulmán nők méltóságának érdekében. Laurence Rossignol, a francia szocialista kormány nőjogi minisztere úgy vélte, a burkinit betiltó önkormányzati rendeleteket nem kell a terrorizmus kontextusába helyezni. „A burkini nem valamiféle új típusú fürdőruha, hanem a burka strandváltozata, és ugyanaz a logikája: a test elrejtése, hogy a nők jobban ellenőrizhetők legyenek” - magyarázta. Úgy vélte, a burkini is a női emancipáció és a sokféleség elleni projekt szimbóluma. A francia iszlám szervezet, az CCIF szóvivője, Marvan Muhammad azt mondta, a tiltás alapvető szabadság- jogokat sért, és hátrányos megkülönböztetés a muzulmán nőkre nézve. „Egész nyáron hisztérikus, átpolitizált iszlamofóbiának lehetünk tanúi, amely egymás ellen hangolja az állampolgárokat” - jegyezte meg a szóvivő. Az első német eset Távozásra kényszerítettek egy családot a Berlin melletti Bad Sarow fürdőjében. Egy 23 éve a német fővárosban élő libanoni családot kényszerítettek távozásra, mert az egyik lány burkiniban fürdött. Az anya feljelentést tett sértegetés miatt, elmondta, szidalmazták őket a burkini miatt. A fürdő alkalmazottai igyekeztek elsimítani a vitát, és felkérték a családot, hogy legközelebb más öltözékben jöjjenek. Azonban a felháborodott vendégek nem nyugodtak meg, és végül távozásra kényszerítették a családot. A fürdőben egyébként nem tilos a burkini.
