Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-03 / 180. szám, szerda
www.ujszo.com I 2016. augusztus 3. KOZELET I 5 Bártilos, mégis általános gyakorlata szegregáció (Németi Róbert felvétele) vú terv új iskolaközpont építése, egy zöldmezős beruházás. „A legnagyobb probléma az épülethiány. Nagyon sokan kérdezték tőlünk, hogyan állunk, mert hoznák a gyereket, de amíg bizonytalan a helyzetünk, nem hozzák” - teszi hozzá Nagy István. A központ építésére információink szerint a források már megvannak, kiemelt magyar kormányzati támogatásként valósulna meg a beruházás. A gondot az épület alatti parcellák jelentik. A 2014 előtti, magyar (és MKP-s) többségű képviselő-testület és az akkori polgármester ugyanis teljes mellszélességgel támogatta a projektet, a szűk két éve alakult, etnikailag és politikailag kevert testület viszont felemás módon áll hozzá. Egyesekben olyan kételyek is felmerültek, hogy a szlovák vezetésű kassai érsekség - mint fenntartó - később hogyan fog viszonyulni az ügyhöz, nem akarja-e majd elszlovákosítani az intézményt. Az igazgató nem tart ettől. „Az érsek úr és az iskolaügyi referens teljes mértékben támogat bennünket. Az alapító okirataink is arról szólnak, hogy magyar nyelvű oktatás folyik az intézményben” - mondja Nagy István. A tanulók 13%-a református (a többi katolikus), ők református hittanra járnak. „Ökumenikus a szellemiség, magyarságmentésről van szó, nem arról, hogy bármelyik felekezet ilyen vagy olyan módon elzárkózzon ettől” - teszi hozzá az igazgató. A leendő iskola ingatlanjai egyébként alapítványi kézben lesznek, az intézmény egyházi. Kevés a gyerek A magyar szülők többsége elégedett az eredménnyel, a romákat nem érintette meg különösebben, hogy a „fehér gyerekek” elhagyták a közös intézményt. Ők nem is érdeklődnek a „fehér iskola” iránt. „Óriási változás, hogy lelkileg megszabadultunk a korábbi terhektől: nincsenek rendőrségi ügyek, nincsenek lopások, sok olyan probléma, ami a napjainkat nehezítette az állami intézményben. Ezektől megszabadultunk, és csak az oktató-nevelő munkára kell összpontosítanunk” - nyugtázza elégedetten Nagy István. Kérdéses viszont, hogy hosszú távon mennyire fenntartható a modell. Két népesedési trend is veszélyezteti, és ezzel a problémák megoldatlan, szinte megoldhatatlan geneziséhez értünk. A fő gond a kevés magyar gyerek. A magas munkanélküliség és az alacsony bérek miatt sok fiatal távozik, aki marad, később és ritkábban házasodik, kevesebb gyereke születik, mint szüleinek, nagyszüleinek, emellett több a vegyes házasság is. így a potenciális magyar kisdiákok száma generációról generációra csökken, egy részük pedig - mindennemű felvilágosítás, beiratkozási kampány ellenére - szlovák iskolába kerül. Ezzel szemben a helyi roma közösség továbbra is robbanásszerű demográfiai átalakuláson megy át, nemzedékről nemzedékre szinte exponenciálisan nő a beiskolázott roma gyerekek száma. A helyi pedagógusok szerint az egyik megoldás az lenne, ha a roma telepen vagy környékén jönne létre egy, a hátrányos szociális helyzetű gyerekekkel foglalkozó iskola. „Sok roma a bodollói telepről érkezik, naponta kilométereket gyalogolnak az iskolába, síneken, utakon keresztül. Csoda, hogy eddig még nem történt valami tragédia” - jegyzi Papp Andrea. Párhuzamos társadalmak „Ha nem változnak meg a demográfiai mutatók, akkor az egyházi is lassan roma iskolává válhat, vagy legalábbis erősen ke- vertté. Ha a környékbeli falvakból hoznak be gyerekeket, akkor ott szűnnek meg a kisiskolák. Van 40-50 magyar gyerek a Bódva- völgyében, és erre jut négy magyar iskola” - véli az igazgatónő. Nagy István a környékbeli nagyobb települések iskoláinak történetét ecsetelve magyarázza döntésüket. „Nagyon sok rossz példa van a környékünkön, függetlenül attól, hogy magyar vagy szlovák iskoláról van szó” — magyarázza. Több intézményből a nem roma szülők egytől egyig kivették gyerekeiket, nem akarták, hogy a szepsi magyar iskola is erre a sorsa jusson. „Ha a fejemet a homokba dugom, létrehozok egy iskolát, az is megoldás. De itt Szepsiben együtt kell élnünk. Mi mást tehetnénk? Elköltözöm? Nem engedem ki a gyereket a játszótérre, a postára?” -kérdezi Papp Andrea. A negatív demográfiai trendek mellett a másik problémaforrás a nem roma és a szegregáltan, mélyszegénységben élő roma közösség viszonya. Gyakorlatilag két, kulturálisan és szociálisan sok mindenben különböző társadalom él egymás mellett párhuzamosan, minimálisan érintkezve. Az egyetlen érintkezési pont az iskola, ám sok helyen ez sem állja ki a próbát. Talán naivitás is azt várni, hogy pont az iskolában fog példaértékűen működni, amikor az élet más területein nem kommunikál, sőt, egyre inkább tart a két társadalom egymástól. A szepsi történetnek két olvasata van: az egyik szerint diszkriminatív, szegregáló folyamat zajlik a szemünk előtt, a másik szerint példaértékű helyi összefogásként a szepsi magyarság megmentési kísérletének lehetünk tanúi. Az idő és az olvasó döntse el, melyik narra- tíva áll közelebb a valósághoz. Gyakori a szegregáció MÓZES SZABOLCS Asszimiláció, vegyes házasságok, kivándorlás, szlovák iskolák? Míg ezek a témák határozzák meg a hazai magyar közbeszédet, a magyar alapiskolások harmada roma, arányuk pedig évről évre nő. 15 százalék — szakértők óvatos becslései szerint ennyi magyar tanuló jár szlovák iskolába. 30-35 százalék - a romák aránya a magyar alapiskolások között. Az első számról — mely minimálisan változott az évek során — az utóbbi két évtizedben jóval többet beszéltünk, ám a második adat, amely növekvő tendenciát mutat, várhatóan sokkal inkább meg fogja határozni a közeli és távoli jövőben a hazai magyar oktatásügyet. Mit jelent ez konkrétan? Évente kb. 3500 elsős van a magyar alapiskolákban, közülük tehát 1000-1300 kerülhet ki a cigányság soraiból. Országosan összesen évente kb. 52 000 elsőst mutat ki a statisztika, vagyis szűk 7 százalékuk jár magyar iskolába. Egy biztos: a romák országosan felülreprezentáltak a magyar iskolákban, tehát arányaiban kevesebb roma látogat szlovák intézményt, mint magyart. Hivatalos adatok nincsenek a magyar iskolába íratott romákról, a fenti szám csak becslés, illetve nem nyilvános összeírás eredménye, ám szakértők szerint hozzávetőlegesen pontos. Ugyanakkor a fenti 30-35 százaléknyi tanuló sem képez homogén alcsoportot. Vannak köztük olyan magyar romák, akik integráltan élnek a többségi társadalomban, szociális helyzetük nem különbözik jelentősen a magyarokétól. Ezekben az esetekben általában nem jellemzik problémák az együttélést. A VILLÁMINTERJÚ (Gabriel Kuchta felvétele) Elena Gallová Kriglerová szociológus, a romák integrációjával foglalkozó szakértő (CVEK) Mennyire egyedi a szepsi eset és mit gondol róla? Ez általános trenddé kezd válni. Pont azzal magyarázzák, ami Szepsiben történt. A szülők kiveszik gyerekeiket a „roma iskolából” és a járási központba vagy valamelyik szomszédos település iskolájába íratják át. Tehát míg arról beszélünk, hogy inkluzív oktatásra lenne szükség, vagyis együtt kellene tanítani őket, a valóságban ennek az ellenkezője látszik. Mit hozhat ez a trend? Rendkívül negatív abból a szemtöbbséget viszont a mélyszegénységben, szegregáltan, a települések szélén található viskókban lakó, a többséggel minimális társadalmi érintkezésben levő romák gyerekei adják. Az ő integrálásukra nem született központi terv az elmúlt 25 évben, a közös - nem roma és roma - iskolai jelenlét pedig sok helyen feszültséget szül. Elsősorban nem etnikai, hanem szociális aspektusa miatt. Az, hogy a helyi romák a magyar vagy a szlovák iskolát látogatták-e, régiónként változó volt. Ami közös a történetben, hogy az utóbbi másfél évtized magyar támogatáspolitikájának következtében sok roma szülő Dél-Szlovákiában inkább a magyar intézményt választotta. Tény ugyanakkor, hogy a beiratkozási támogatások nem kívánt „mellékhatására” nem mindenütt panaszkodnak: főleg pontból, hogy sérül a közösségek szociális összetartása. Párhuzamos közösségek alakulnak ki. Az iskola azon kevés intézmény közé tartozik, ahol a gyerekeknek esélyük van megismerkedniük másokkal, megtanulhatják az együttműködést. Ha ez már iskolai szinten sem működik, akkor a társadalmi olló tovább nyílik. A szülők reakciója erre az, hogy értik az emberi jogi szempontokat, ám ők is normális körülményeket akarnak gyerekeiknek. Nem akarnak társadalmi „kísérleti egerek” lenni. Igen, ez érthető. Ha viszont hosszabb távon nézzük, akkor a gyerekeknek sem jó. El tudom képzelni, hogy az iskolák számára ez nagyon igényes, ám az lenne a jó megoldás, ha együtt oktatnák őket. Tény, hogy a szülőket nem lehet arra kényszeríteni, hogy más intézménybe írassák gyermekeiket, ha így lenne, az még nagyobb konfliktusokat okozna. Lokális megoldásokra van szükség, közösen kell megbeszélni a problémákat és megoldást találni rájuk. Most nem tudok ilyet mondani, ám megfelelő közvetítéssel ez megszülethet. Az állami iskolában is úgy látják, most több energiájuk van érdemben foglalkozni a leszakadt roma gyerekekkel. a leszakadó régiókban egyre több olyan magyar iskola roma gyerekek nélkül már régen bezárt volna. A gyerekek etnikai vagy szociális alapú szegregációját - tehát amikor a leszakadó romákat egy osztályba gyűjtik, míg egy másikba a magyar gyerekeket - törvény tiltja, ám általános gyakorlat. A szlovák iskolákban is, de például a magyarországi intézményekben is. Az utóbbi években volt néhány hatósági és bírósági végzés, amely konkrét panaszok után egy-egy iskolában elrendelte a gyerekek „összekeverését”, ám az eredmény általában nem a romák integrációja lett, hanem a „fehér gyerekek” átíratása más iskolába. A szegregáció másik, jogilag ugyanakkor gyakorlatilag be nem tiltható formája, amikor a két közösség külön iskolákba járatja gyermekeit. Rövid távon biztos, hogy mindenki számára ez az egyszerűbb és jobb megoldás. De hosszabb távon problematikus, mivel senkinek sem segít. Fontos, hogy Szepsiben a közösség megnyíljon, ha külön oktatás lesz, ez nem fog rajta segíteni. El tudom képzelni, hogy most nem lenne lehetséges újra egyesíteni a két iskolát, pár évig működhet ez így, ám mindenképpen arra kellene törekedni, hogy egy idő után újra egy intézményben tanulhassanak. A szegregáltan élő romák gyerekei közül sokan óriási deficittel érkeznek az iskolába, például az alapvető higiéniai dolgokkal nincsenek tisztában. Nem lenne jobb megoldás, ha bizonyos évfolyamig külön foglalkoznának velük? Például oviskor végéig vagy az alsó tagozaton, és amikor sikerült bizonyos lemaradást behozni, akkor kerüljenek egy intézménybe? Ez nagyon csalóka megoldás. Sokszor megtörténik, hogy a falusi kisiskolákban szegregáltan tanulnak, majd amikor az ötödik osztályba átmennek egy teljes szervezettségű iskolába, akkor ismét külön osztályba kerülnek. Még akkor is, ha az alsó tagozaton jó eredményeket érnek el a romák, a felső tagozaton külön osztályba teszik őket. (MSz) A „fehér iskolában" már csak az oktatásra-nevelésre összpontosíthatnak
