Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-18 / 193. szám, csütörtök
6 I KULTÚRA 2016. augusztus 18.1 www.ujszo.com PENGE Fólresiklott nyelv A Saul fia sikere után várható volt, hogy a címszereplő verskötete felé is nagy figyelem fordul majd. Mondhatni, Röhrig Gézának esélye nyílt költőként bekerülni a legjobbak közé, másrészt pedig a magas példányszám elérésére. Utóbbiról nincsenek információim, előbbiről azonban elmondható, hogy az esély esély maradt. BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit című kötet anyaversekkel indul és apaversekkel zárni, így határozva meg azt a szimbolikus teret, ahol a versek értelemképződése megvalósul: a hazától a családon/társadalmon át az istenig. A rossz közérzettel, az elviselhetetlen társadalmi állapotokkal, az istentelenséggel szemben a segíteni vágyás, illetve a helyzet segítő szándékú leírása áll. Az alapszándék nagyon is érthető és támogatható. Az alsóbb rétegek felé fordulás, a nekik való beszélés sok olyan lehetőséget rejt magában, amivel sajnos az ország(ok) vezető és nem vezető elitje nem törődik. Például fény derülhet problémáik gyökereire, az őket mozgató belső és külső erőkre, s talán valamiféle kiút is kirajzolódhat a nyomorúságból. A versek választott nyelvét ellenben sikerületlennek érzem. A szerző több inteijúban is elmondta, hogy fontosnak tartja az emberekkel folytatott közvetlen párbeszédet, amire nyilván a költészet „magas” nyelve nem alkalmas. Ezért Röhrig, amennyire lehet, megpróbált a vers„költőiségétől” is szabadulni, mind a versnyelv képiségét, mind pedig a bonyolult kifejezésmódot tekintve. (A kiáltványban így fogalmaz: „ nem érdekel a nyelv/mellyel okossá tehető egy csak buta élet”.) Ami marad, az azonban sok esetben versként nem működik már: tartalmilag tekintve közhelyek, széles körben ismert szimbólumok sorakoznak bennük, formailag pedig kétségesek. Hogy csak egy példát hozzak, a hajléktalantemetésben olvasható a következő versszak: „ ravatal? mécsláng? / vállon vitt koporsó? /nekik e mal- teros / talicska is pontjó Poétikailag sikerültebbnek azok az alkotások tekinthetők, amelyekben a közlési szándék inkább a háttérben marad, nem tolakodik az első sorba, lelassul a beszéd, s az értelem a kevésbé direkt mondatok összjátékának köszönhetőenjön létre (például a nekrológés aférfi című versekben). Vagy amikor mégis marad valami a költői beszédmódból is - ilyen az örökbefogadás ismétlődő sorai által keltett feszültség. Talán annak a kérdésnek az eldöntése volt elhamarkodott, hogy kinek is szóljon ez a kötet, és azt miként tegye. Röhrig Géza: Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit. Magvető, Budapest, 2016. 96 oldal. Értékelés: 5/10 azfintffľ aki a Cipőjébe1) hordta a gyökereit A NAP SZÁMA: látogatócsúcsot hozott az idei Sziget fesztivál - az összesített adatok szerint 496 000 fő vett részt az egyhetes programsorozaton Show-biznisz, lazaság Először forgatott tévésorozatot Molnár Csaba filmrendező LAKATOS KRISZTINA ^ 6. Molnár Csaba: „Egy jó sorozat nem kiszámítható, sosem tudhatod előre, mit hoz a következő fordulat" (Somogyi Tibor felvétele) Dokumentumfilmet rendezett a Csallóköz órtókeiről a Kukkónia PT megbízásából. Castingolt Nemes Jeles László új filmjóhez. Aztán az Ikea találta meg: olyan háromnyelvű filmest kerestek, aki szlovák, cseh és magyar helyszíneken is képes nyelvi akadályok nélkül elkészíteni a cég 9 reklámfilmből álló internetes kampányát, ősszel pedig adásba kerül Molnár Csaba szlovákiai magyar filmrendező első tévésorozata. Az Atletiko Cvemofka című, induló sorozatot már javában promóz- za a Markíza, a széria egyperces kedvcsináló kisvideója a youtube-on is megtekinthető: elszánt, sportmezes férfiak és háztartási eszközökkel felszerelkezett, harcias amazonok néznek egymással farkasszemet majd csapnak össze egy futballpá- lyán a Carmina burana zenéjére. A történetről egyelőre kevés szivárgott ki; a tévécsatorna szűkszavú tájékoztatójából annyi tudható, hogy a sztori egy sokadik ligás focicsapat körül bonyolódik. Mikor a klub tulajdonosa kiesik a képből, ambiciózus neje ragadja magához a kor- mányrudat, elhatározva, hogy ütőképes csapatot formál a szedett- vedett játékosokból. Hamarosan megmutatkozik azonban, hogy néhány „apróság” hiányzik a sikerhez - egyebek mellett a tehetség, a fegyelem, a munkabírás, az intelligencia... „Az Atletiko Cvemofka nemcsak a futballról szól, hanem a teljesen őrült és nagyon különböző figurák közösségéről, a pontosan megrajzolt karakterekről” - olvasható a Markíza közleményében a hamarosan induló - és szemfüles kollégák felismerése szerint egy sikeres román sorozatot szlovákiai viszonyokra adaptáló - komédia célkitűzéseiről. „Egy jó sorozat nem kiszámítható, sosem tudhatod előre, mit hoz a következő fordulat. Izgalmasak a karakterek, szívesen követed a sorsukat a történetben” - fogalmazta meg Molnár Csaba rendező, mi az, ami nézőként elsősorban megragadj a egy- egy tévés szériában. Ilyen szempontból elégedett az Atletiko Cvemofkával, és azt is megjegyzi, kellemes meglepetésként érte, hogy a csatornával megtalálta a közös hangot, nem volt olyan érzése, hogy jobb meggyőződése ellenére kellett volna kompromisszumokat kötnie. A végeredmény egyszerre igazodik a megrendelő televízió saját gyártású sit- comjai jelentette mintához, a humora olyan előképeket is felidézhet, mint például a Régi idők focija vagy az Úvegtigris, a hangulatában pedig a fiatal szlovákiai magyar filmes korábbi munkáira jellemző „molnárcsa- bás” szemléletmód köszön vissza. „Persze, az eddigi munkáimhoz képest nagyon más volt ez a feladat. Ez show-biznisz, minőségi szórakoztatás, van benne egyfajta lazaság. Másrészt, rengeteget tanultam a forgatás alatt. Nagyon intenzív munka folyt, és nagyon tanulságos volt, leginkább abból a szempontból, miként használsz ki egy órát, miként leszel képes egyre pontosabban fogalmazni. Hogy mást ne mondjak: A rendes ember című filmemet 17-18 napig forgattuk, ebből lett az egyórás végeredmény. Itt most 45 nap alatt vettük fel a teljes sorozatot. Ez az intenzitás alapvetően más hozzáállást követelt. Arra kell felkészülnöm, hogy mindenre fel legyek készülve. Izgalmas tapasztalat volt az is, ahogy a csatorna mögém tette a teljes apparátust. Profikkal dolgoztam, és végig biztos lehettem abban, hogy bármilyen felmerülő kérdésre megtaláljuk a megoldást - mesélte a 30 éves rendező, akinek a Markíza megbízása az első tévésorozata és egyben eddigi legnagyobb volumenű munkája. Az Atletiko Cvemofkában közismert, népszerű színészek kaptak szerepet, többek között Roman Luknár, Milan Ondrík, Nádasdi Péter, Sväťo Malachovský, Robo Jakab, Monika Hilmerová és Barbora Švidraňová. Ok alakítják a futballcsapat tagjait és a történetet nem kis részben formáló „női klubot”, azaz a barátnőket, feleségeket - valahol „egy közelebbről meg nem nevezett szlovákiai nagyváros peremének” (kimondva-ki- mondatlanul: Pozsonypüspöki) pályáján. „Külön örültem annak, hogy nem egy fővárosi maffiatörténettel vagy valami hasonlóval kínáltak meg. Ebben a Pozsony agglomerációjában játszódó sztoriban a szlovákiai magyar kisvárosok hangulatára is ráismerhetünk. Ismerősek a figurák - a helyi vállalkozó, a pap, a nagyvárosi csávó... -, és ismerős a helyzet is, amikor nagyon szeretnénk összehozni valamit, de nem akar sikerülni. Annak idején próbáltam Komáromban forgatócsoportot szervezni, szóval nekem sem idegen ez a szituáció” - tette hozzá Molnár Csaba. Stano Filko kozmosza Szeptember 25-ig látható a Szlovák Nemzeti Galériában a Költészet a térről - a kozmoszról című kiállítás, mely Stano Filko (1937- 2015) munkásságát mutatja be. Stano Filko az egyik legjelentősebb közép-európai neoavantgárd művész. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a 60-as évek hazai konzervatív kulturális közegében jelentős fordulatot hozott, a világ progresszív irányzataira kapcsolódva sajátos, egyedi stílust teremtett. Filko szinte minden új művészeti területen - environment, land (earth)-art, konceptuális művészet, térinstalláció - jelentősét alkotott. 1970-ben az oszakai Expón mutatta be a térről és a kozmoszról költőien megszólaló environment munkáját (térszobrászati alkotását). Jól induló hazai és főleg nemzetközi karrierjét azonban megtörte az 1968 utáni normalizáció. A megtűrtek közé tartozott, bezárultak előtte a kiállítási lehetőségek, ezért egy kicsit nyitottabb légkört keresve többször járt és állított ki Magyarországon, Jugoszláviában és Lengyelországban. 1981-ben fehér Skoda 120- asával Nyugatra, azNSZK-ba emigrált. Egy évvel később a kasseli Documenta kiállításon ezt az autót - mint kelet-európai fizikai és mentális „útravalóját” - műtárgyként állította ki. 1982-ben New Yorkba költözött, 1990-ben tért haza Szlovákiába. A Szlovák Nemzeti Galéria kiállításának gerincét Stano Filko 60-as és 70-es években készült munkái alkotják, de későbbi alkotásaival is találkozhat a közönség. (tébé) Stano Filko egyik híres „kreációjával". A nagypapa - nagymama rádiót hallgat című, talált tárgyakból alkotott műve a régi és az új világ kapcsolatát mutatja be, életstílusokat ábrázol (Fotó: sng)
