Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-18 / 193. szám, csütörtök
FELEDY BOTOND R égóta folyik a találgatás, miért lett olyan népszerű Donald Trump. Soha választott tisztséget nem viselt. Mindenkibe belerúgott már: nőkbe, feketékbe, spanyolokba. Híres könyvét más írta. A vállalkozásai mögött ismeretlen pénzek vannak, több ingatlanát oroszok vásárolták meg a világ különböző tájain. Adóbevallását eltitkolja. Kampányfőnöke, Paul Manafort, Janukovics oroszpárti ukrán elnöktől több millió dollárra tarthatott igényt a nemrég napvilágra került „fekete füzet” szerint. A Trump Egyetem elképesztő pénzeket nyúlt le a hallgatóktól. Ennek ellenére sokan transzba esnek Trump gyűlésein. Nyilván nem e fentiek miatt népszerű. Sokáig azt bizonygatták a közvélemény-kutatók, hogy a globalizáció vesztesei, a mérges és elégedetlen munkásosztálybeli fehér szavazók a fő támogatói. A legfrissebb és eddigi legátfogóbb kutatás árnyalja a képet: az anyagi helyzetük alapján nem lehet élesen szétválasztani a két tábor szavazóit. A valódi különbség az, hogy milyen következtetést vonnak le a változó környezetből az egyes emberek, és hogyan értelmezik a körülöttük fortyogó világot. E tekintetben pedig fényévnyi a különbség. Mégsem a lét határozza meg a tudatot, hanem a tudat a létet: megfordult az értelmezési folyamat a kampány szakértők számára. A szavazó kap egy keretet, s körbenézve találhat olyan dolgokat, amelyekre ráismer a politikus szavaiból. De kaphatna más keretet is. Ez nem új dolog, de figyelmeztet, hogy a legfőbb veszélyt még mindig mi ma- gunkjelentjük saját magunkra, vagyis az emberi szó az emberi tömegekre. Ebben nyilvánul meg a politika igazi hatalma. Hogy hogyan magyarázza a világot. Mert magyarázhatja Traian Basescu volt román elnök szerint Románia megvétózhatja Szerbia EU-csatlakozását, ha az nem tartja tiszteletben a kisebbségvédelmi megállapodást, amely a szerbiai román kisebbség jogait biztosítja. A volt román államfő éppen Székelyföldön mondta ezt. A maroshévízi ortodox kolostorban megrendezett nyári egyetem keretében fejtette ki véleményét a kisebbségi kérdésekről - előadását több erdélyi lap is ismertette. „Románia megteheti, hogy a tárgyalások lezárásakor nem ratifikálja Szerbia csatlakozási szerződését az Európai Unióhoz mindaddig, míg nem teljesül a kétoldalú kisebbségi megállapodás minden pontja. Románia nagyon erős eszközzel rendelkezik, mert megakadályozhatja konstruktívan is, nem pedig végtelenül leegyszerűsítve a folyamatokat, a globalizáció összetettségét. Vagy játszhat az elemi ösztönökre, indulatokra, primitív megoldásokat javasolva. Innentől válik iszonyatosan veszélyessé, hogy milyen képet festenek és milyen indulatokat szítanak a kampánygyülések. Mert egy rossz fél mondat Trump szájából sokkal kártékonyabb tud lenni, mint önmagában az, hogy valaki évek óta munkanélküli-segélyből él. Ha Trump szidja az amerikai bevándorlókat, a nőket vagy másokat; sokan igazolva érzik magukat az erőszakban. Ki tudja, hogy a legutóbbi amerikai erőszakhullám hogyan alakult volna Trump nélkül? Európában is tanulhatunk mindebből. Az úgynevezett dehumanizá- ció - amikor elkezdünk egy csoportot állati tulajdonságokkal, degradáció- val elemberteleníteni, és ezáltal lelkiismeret-fúrdalás nélkül támadhatóvá tenni - ez a folyamat volt minden népirtás előszobája. Persze Szerbia csatlakozását”-jelentette ki Basescu. Arra a kétoldalú megállapodásra utalt, amelyet 2012 márciusában Brüsszelben írtak alá a két ország képviselői. Románia akkor a román kisebbség jogainak tiszteletben tartásához kötötte Szerbia EU- tagjelölti státusának megadását. Románia korábban azt sérelmezte, hogy Szerbia nem ismeri el a Timok- völgyi román kisebbséget, a vlacho- kat, akik semmilyen jogosítvánnyal nem rendelkeznek. Belgrád ezt a közösséget vlach kisebbségnek tekinti, és nem ismeri el, hogy ők is románok, mint a Vajdaságban élő bánáti román kisebbség tagjai. A moldvai csángókhoz hasonló, szórt identitású népcsoport lélekszá- mát negyedmillióra becsülik, a 2012- es szerbiai népszámláláson azonban csak 35 330-an vallották magukat vlachnak, és 29 332-en románnak. A marosfői szabadegyetemen, arra utólag szoktak rájönni, hogy hol is vált el a szalonbeli viccelődés a mentálisan elszigeteléstől. A menekült- és migránsválság kapcsán is jogosak a félelmek, történelmi félelmekkel és rossz társadalmi tapasztalatokkal. Ez nyakonöntve a politikai hecckampánnyal már robbanásveszélyes elegyet alkot. Jöhetnek az önbíráskodó önvédelmi osztagok, az illegális fegyverkereskedelem, utcai igazságosztás. Ezt a mentális folyamatot most úgy kell megállítanunk, hogy közben magát az ügyet kezeljük: menekülteket segítünk a konfliktuszónáknál, letelepedni kívánókat felkészítünk, nemzetbiztonsági szempontból szűrünk és tervezetten hozunk az unió területére, más migránscsoportokkal azonosan kezelve őket, hiszen máshonnan is szeretnének a világ e fejlettebb részére jönni, Bangladestől Hondurasig. Vajon melyik uniós állam polgárai érettek arra, hogy szofisztikáit megoldást nyújtó pártra szavazzanak? amelyen hagyományosan a határon túli románok és a Székelyföldön kisebbségben élő románok képviselői vesznek részt, a timoki románok sérelmezték, hogy Bukarest nem kéri számon kellő határozottsággal a 2012-es kisebbségi megállapodást. „Szeretnénk, hogy Szerbia csatlakozzék az EU-hoz, de azt is szeretnénk, hogy mi az alapvető jogainkkal csatlakozzunk: legyen román iskolánk, román istentiszteletünk, és román sajtónk” - idézte egy román hírügynökség Predrag Balasevicit, a szerbiai románok és vlachok kulturális egyesületének az alelnökét. Traian Basescu volt államfő jelenleg a szimpatizánsaiból alakult Nép Mozgalom (PMP) jobboldali pártot vezeti, amely a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a választók 6-8 százalékának a támogatását tudhatja magáénak, de népszerűsége növekszik. (MTI) Németországba menekülő zsidók Megugrott a német állampolgárság megszerzésének lehetőségei iránt érdeklődő egykori zsidó menekültek és leszármazottaik száma Nagy-Britanniában a brexit miatt. A náci Németország által állam- polgárságuktól megfosztott és Nagy-Britanniába menekült zsidók és leszármazottaik százával érdeklődnek a német állampolgárság visszaszerzésének lehetőségeiről Németország londoni nagykövetségén - írta a The Daily Telegraph a külképviselet adatai alapján. A német alkotmány szerint azok, akiket zsidó származásuk miatt a nácik 1933januárjaés 1945 májusa között megfosztottak állampolgárságuktól, jogosultak annak visszaállítására, és ez vonatkozik a leszármazottaikra is. A londoni német nagykövetséget a népszavazás óta több mint négyszázan keresték meg, legalább százan már el is indították az igénylést. Az elsők között volt a népszerű író, Thomas Harding, akinek a Ház a tónál című legutóbbi könyve arról szól, hogy felmenői hogyan menekültek el a nácik elől. Az 1930-as évek végén Európából Nagy-Britanniába menekített zsidó gyerekek és leszármazottaik szövetségének (Association of Jewish Refúgees, AJR) elnöke még több jelentkezőre számít, miután kikristályosodik, milyen lesz Nagy-Britannia és az EU brexit utáni kapcsolata. Michael Newman szerint főleg azért, mert attól tartanak, hogy a kilépés után bonyolultabbá válik külföldön élni és munkát vállalni. Az AJR elnöke maga is utánanézett a német állampolgárság megszerzésének, az ő esetét viszont bonyolítja, hogy nagyanyja bár Németországban élt, lengyel útlevéllel menekült el. A szervezet becslései szerint 70 ezer zsidó menekült Nagy-Britanniába a nácik elől, közülük még mintegy ötezren vannak életben, ami azt jelenti, hogy leszármazottaikkal együtt sok ezer brit lenne jogosult német állampolgárságért folyamodni. Michael Newman szerint sok egykori menekült érzi úgy, hogy a német állampolgárság felvétele „nagyon komoly dilemma”, a népszavazás után viszont nyitot- tabbak lettek a gondolatra. (MTI) www.ujszo.com | 2016. augusztus 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Igazi atombomba: a szó Mégsem a lét határozza meg a tudatot, hanem a tudat a létet Tágra zárt szemek FINTA MÁRK óval van nekünk ez a híres csallóközi maffiánk. Tudják, azok a „sustyákis”, aranyláncos, daliás legények, akiknek M tükörsima, „vállalkozásban” leizzadt fején megcsillan a MLA messzeségben, a csótfai telkek horizontján lemenő nap fénye. Akikre máig hivatkoznak a falunapi verekedésekkor a kígyóvállú, hepciáskodó „nocsik”, érinthetetlenségüket bizonygatván. „Ha csak hozzám érsz, már megy is a telefon Szerdahelyre, te bu- zerant!” - mondják ezek a figurák, és meg vannak róla győződve, hogy a „família” emlegetésével megússzák a pofont. Általában meg is ússzák. Senki sem szórakozik a maffiával. Nem véletlenül. A csallóköziekben, még tán a legfiatalabbakban is valahol mélyen, máig él a kilencvenes évek maffiaterroija. Ott van a rettegés a génekben. A legsötétebb években tucatjával tűntek el az emberek, védelmi pénzt kellett fizetni tán még az életért is, felrobbant itt-ott valami, és olykor megesett, hogy felbukkant egy levágott, divatosra fésült fej a du- naszerdahelyi főutca virágtartójában. Az emberek pedig suttogtak, főleg arról, kivel szabad szóba állni, és kit érdemes nagyon messzire elkerülni. Egy idő után - mert nagyon kis hely ám ez a Csallóköz - egyre többen tanulták meg, kivel ne húzzanak ujjat. Amikor 1999-ben, a „leghidegebb márciusi éjszakán” (mínusz 10 volt akkor Dunaszerdahelyen) az emberek pezsgőt bontottak, azt hitték, véget ért a rémálom. Pedig dehogy volt vége. Igaz, az explicit terror az évek alatt háttérbe szorult, de a maffia nem vész el, csak átalakul. Néhány nagy játékos áthelyezte magát a gazdasági térbe, és már nem a védelmi pénzeken, hanem az államon, a kábítószereken, cukron, gabonán, cigin vagy egyéb más nyalánkságokon szedi meg magát. És persze folytatják az egymás elleni, vérhabos, hullákkal szegélyezett háborút. Az emberek pedig továbbra is suttognak, és továbbra is tudják, ó, nagyon jól tudják, kitől kell tartani, kire nem szabad ferde szemmel nézni, és kinek a közelében kell inkább befogni, ha nem akarnak bajt. Az, hogy ki kinek az utódja, boldog őse, rokona vagy ismerőse, olyan nyílt titok, amiről mindenki tud, ám inkább senki sem feszegeti. S mivel senki sem kérdez semmit, így történhetett meg, hogy a bősi regionális politikusok soraiban, ráadásul nem mezei tagként, hanem egyenesen helyi Híd-klubelnökként és a párt járási elnökségének tagjaként egy olyan ember is felbukkanhatott, aki nem csak hogy ismeri a maffiát, hanem együtt is élt a maffiával. Konkrétan a 2010-ben meggyilkolt Sátor Lajossal, később pedig a most elfogott Csontival, a Pápay-klán utáni időszak két legrettegettebb terminátorával - igen, azokkal, akik közül az egyiknek konkrétan zéró lelki traumát okozott bármilyen gyilkosság, a másik pedig konkrétan ledarált egy embert. Ez a regionális politikus emellett pedig alaposan gyanúsítható azzal is, hogy annak idején beállt fejőnőnek azok közé, akik fejőstehénnek nézték az államot. így hát valahol érthető, hogy a Híd becsukja mindkét szemét vele kapcsolatban, és úgy kapja el a kezét az ügytől, mint egy fehéren izzó vasrúd- tól. Érthető, hogy azt mondják, ők aztán nem vájkálnak senki magánéletében. Érthető, hogy azt állítják, nekik aztán semmilyen információjuk nem volt saját politikusukról. Érthető, hogy senki sem akar beszélni, és mindenki másra hárítja a felelősséget. Érthető, de nem elfogadható. FIGYELŐ Nicsak, a kisebbségvédelmi jogokon vitáznak a szerbek és a románok
