Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-13 / 189. szám, szombat

8 | KULTÚRA 2016. augusztus 13. | www.ujszo.com Rihanna, a világmárka Egymillió amerikai dollár egy egyórás produkcióért - ennyi volt a sztár ára a Szigeten JUHÁSZ KATALIN Remek zenekar, remek táncosok, dalok az új lemezről, pár régi sláger - ezt hozta Rihanna a Szigetre (Fotók: £ Megkezdődött a DUNART.C0M6 Somorja. Hatodik alkalommal rendezik meg a DUNART.COM nemzetközi szimpóziumot So- moiján. A DUNART.COM6 művésztelepére csütörtökön ér­keztek meg az alkotók. A tábor minden évben tematikus, az ez évi, hatodik találkozó témája az út, a belső utak keresése és vizu­ális láttatása. Mayer Éva Munkácsy-díjas képzőművész, a művésztelep szervezője és kurátora úgy fo­galmaz: a szimpózium - az al­kotás mellett - lehetőséget te­remt kapcsolatok kialakítására is. Arra, hogy tehetséges hazai és külföldi, szakmailag elismert és pályakezdő fiatal képzőművé­szek az alkotás folyamán - szel­lemi közösséget kialakítva - megismerhessék egymás mun­kamódszerét, gondolkodását. Ezt segíti majd az a beszélgetős, bemutatkozó est is, amely hol­nap 18 órakor kezdődik a somor- jai moziban - ide várják a nagy- közönséget is. A találkozón a művésztelep alkotói egyéni be­mutatkozó előadásokat tartanak. A DUNART.COM6 zárása­ként augusztus 20-án 19.30-kor a Korona Udvarban nyitják meg a művésztelepen született alkotá­sokból rendezett, Belső utakon című kiállítást, amely csak a megnyitó napján lesz látható. A tárlatot Boda Bianka művészet- történész nyitja meg. Az esten közreműködik Kotiers András, aki szaxofonon és Mayer József, aki nagybőgőn játszik. A meg­nyitót követően 20.30-tól Kiss Sámson Endre magyarországi református lelkész Keresztény spiritualitás - hova vezet ez az út? című, a tárlat témájához kapcso­lódó előadása hangzik el. Idén tizennégyen alkotnak a telepen; hazai, magyarországi, macedón, amerikai és német művészek. (tébé) Budapest. Egymillió amerikai dollár volt Rihanna ára a Szigeten. Mivel kiszivárgott az összeg, mindenki eldönt­heti, aki ott volt a nulladik napon, hogy megért-e ennyit az egyórás koncert. Amelyre egyébként elővételben elfogyott az összes jegy. A koncert amúgy olyan volt, ami­lyet egy világmárkának hoznia kell. Remek zenekar, még remekebb tán­cosok, dalok az új lemezről, pár régi sláger, némelyik csak félig eléne­kelve, egyvelegszerűen, épp csak emlékeztetőül. Minden hang és mozdulat gondosan megtervezve, begyakorolva, a dalok sorrendje pe­dig ugyanaz, mint az előző állomá­son, meg lehet nézni a setlist.com- on. Minden steril és profi volt, és egyetlen olyan mozzanatot sem fe­deztem fel, ami emlékezetessé, em­berivé, spontánná, azaz művészetté tette volna ezt a fellépést. És még valami. Az óbudai polgá­rok zavartalan pihenése végett a Szi­get nagyszínpadán évek óta 23 óra­kor kell véget vetni a zenének. Ezért a fő attrakcióra másfél óra jut, a 21.30-as kezdést általában mindenki betartja. Rihanna viszont úgy dön­tött, hogy csak 22.00-kor lép szín­padra. Vagyis a Szigetre való beju­tás tovább tartott a nézőknek, mint maga a koncert. Fogadjuk el: Rihanna termék, méghozzá márkás termék. Annak pedig ára van. A dolog ennél persze bonyolultabb. Nagyon röviden: a CD-ipar bedőlése óta, vagyis az utóbbi 6-7 évben az előadók főleg koncertezésből élnek, és egyre fel­jebb srófolják az áraikat. Mivel sok­kal több a fesztivál Európában, mint akár tíz évvel ezelőtt, a szervezők ugyanazokért a sztárokért harcol­nak. A harc ez esetben a ráígérés, vagyis szabályos árverést képzel­jünk el. Az előadók oda mennek, ahol a legtöbbet kapják. És épp a CD-ipar bedőlése miatt nehéz új neveket já­tékba hozni, nincs pénz reklámra, promócióra, ha pedig mégis van, ak­kor valamiből meg kell térülnie a rá­fordított összegnek. Ez a valami a koncertezés. És itt a kör bezárul. A világmárkákat, mint esetünkben Rihannát, úgy találják ki, hogy a le­hető legtöbb ember tetszését elnyer­jék. Könnyen emészthető, fülbemá­szó dalokat írnak neki, amelyeket ve- gyészi pontossággal hangszerelnek trendire, és a legprofibban kevernek. Fontos, hogy a végtermék minden szükséges összetevőt tartalmazzon ahhoz, hogy a kereskedelmi rádiók éjjel-nappal játszhassák. És kell a kö­rítés is: az előadó jól nézzen ki és jól mozogjon. Persze nem árt, ha éne­kelni is tud, bár ezen ma már lehet se­gíteni. Rihannáról tudjuk, hogy jól énekel, vagyis szinte bármit írhatnak neki. Sok mást is tudunk róla, még az sem úszhatja meg, aki nem kíváncsi mások magánéletére - erről is ko­moly stáb gondoskodik. Gyorsan hozzáteszem, mielőtt a rajongók az oroszlánok elé vetnének: nem azt ál­lítom, hogy Chris Brown a publicitás kedvéért püfölte rendszeresen a művésznőt. Visszatérve a kérdésre: hogy megérte-e kimenni a nulladik napon a Szigetre? Rihannának biztosan. Szobrot emel a BBC George Orwellnek London. Szobrot emel londoni székhelye előtt George Orwellnek a BBC, amelytől az Indiába sugár­zott brit propaganda miatt az író annyira kiábrándultán távozott, hogy az 1984 című regényében szereplő Szeretetminisztérium 1 Öl­es szobáját a közszolgálati média­társaság egyik dohos tárgyalója után nevezte el. Az író 1941 és 1943 között dolgozott a BBC-nél, ahol az Indiának sugárzott adások mű­sorvezetője volt. A keleti szolgálat igazgatójának szóló felmondóle­velében kendőzetlenül úgy fogal­mazott, hogy munkája vajmi keve­Orwell 1941 és 1943 között az In­diának sugárzott adások műsor­vezetője volt (Képarchívum) set ér, és nem kívánja sem az idejét, sem az adófizetők pénzét olyan munkára vesztegetni, amelynek nincsen eredménye. A szoborállítás lehetősége pár éve még távolinak tűnt, a BBC ko­rábbi vezérigazgatója ugyanis el­zárkózott az ötlettől, mondván: Or- well személye túlságosan is balol­dali lenne egy olyan szervezet szá­mára, amelyet így is rendszeresen elfogultsággal vádolnak a konzer­vatív oldalon. A jelenlegi vezér- igazgató viszont támogatásáról biztosította a kezdeményezést. A bronzszobor 110 ezer font adományból jövőre készülhet el Martin Jennings tervei alapján. Elegáns öltözetben, cigarettával a kezében és jellegzetes testtartásá­ban, kissé előredőlve fogja ábrá­zolni az Állatfarm és az Út a Wigan- gáthoz íróját. A szobor tervezett helyéhez közeli falra a következő idézetet helyezik el az írótól: „Ha a szabadság jelent valamit egyálta­lán, akkor az ahhoz való jogot, hogy elmondjuk az embereknek, amit nem akarnak hallani.” George Orwell egy évvel az 1984 megjelenése után, 1950-ben halt meg, mindössze 46 éves volt. Nagy- Britanniában sehol sincs köztéri szobra. (MTI) MOZIJEGY Őrültek a vásznon Szomorúan mondom, de az Ön­gyilkos osztag nem egyszerűen a nyár legnagyobb csalódása, hanem valószínűleg az év egyik leg­rosszabb filmje. És nehezen fogom fel, hogyan volt képes David Ayer rendező egy ilyen alapötletet elbal- tázni. Mert a kiindulópont remek: fogjuk a világ legelvetemültebb gonoszait, és szervezzünk belőlük hadsereget, harcoljanak most a rosszak a még rosszabbak ellen. Jön a bérgyilkos, a dilis pszichológusnő, a ronda mélák, és a kormány szolgálatába áll. Csak hát már az első percek után nyilvánvalóvá válik, hogy a rende­zőnek nem volt koncepciója arról, mit is akar rendezni: eredettörténet akar-e lenni ez a mozi a kevésbé is­mert DC-képregényfigurák szá­mára, vagy logikátlan és hangos zenével tűzdelt jelenetek sorozata. Sajnos, utóbbi lett belőle. Az Öngyilkos osztag negyedénél elég világos már, hogy egy rettene­tesen kusza filmet nézünk. Amely­ben mintha lényegtelen lenne, ki a valódi ellenség (megsúgom: egy nevetséges boszorkány lesz az), amelyben az akciójelenetek ponto­san azon a szinten mozognak, mint a tavalyi borzalmas Fantasztikus Négyesben (itt is tüzet csinál az egyik hős a kezével), és amelyben éppen a legfontosabb dologra nem jut idő: a karakterekre. Fogalmam sincs, miért kellene kedvelnem ezeket az antihősöket, ha a rendező nem volt képes megmutatni, tulaj­donképpen kik is ők. Van a mozi elején két jelenet, amely előtt le a kalappal, ekkor rendesen, izgalma­san bemutatják, kicsoda Harley Quinn (Margot Robbie azért igyekszik humoros figurát vará­zsolni Joker barátnőjéből) és De- adshot. De nagyjából ennyi, innen­től eluralkodik a káosz; van olyan hős, aki egyszer csak megjelenik a semmiből, és se szó, se beszéd beáll a csapatba harcolni. De ezek a lo­gikátlanságok nem érdeklik David Áyert, ahogy arra sem fordít időt, hogy elhitesse a nézővel: valamit mondani is akart az Öngyilkos osz­taggal. Ahogy a film végét és a nyitott be­fejezést elnézem: lesz itt még foly­tatás. Pedig talán jobb lenne, ha nyugdíjaznák ezt az öngyilkos osz­tagot. Gera Márton Suicide Squad - Öngyilkos osztag. Amerikai-kanadai akciófilm, 123 perc, 2016. Rendezte: David Ayer. Szereplők: Will Smith, Margot Robbie, Jared Leto, Viola Davis, Ben Affleck.

Next

/
Thumbnails
Contents