Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-30 / 177. szám, szombat

8 KULTÚRA 2016. július 30. lwww.ujszo.com Apró titkok mozaikj a Ez tipikusan az a könyv, amelyet lehetőleg egyvégtében kell elolvasni cm RÖVIDEN Harry Potter újra tarol London. Újabb 250 ezer jegyet értékesítenek a Harry Potter színdarabra, melynek ma lesz a hivatalos premierje a londoni West Enden, noha az előadások már június óta folynak. Akinek nem sikerült jegyet szereznie a darabra, augusztus 4-én déltől újabb esélyt kap. Az online áru­sított jegyek a 2017 júniusa és decembere közötti előadásokra érvényesek, áruk 30 és 130 font között mozog. Tavaly alig nyolc óra alatt 17 5 ezer jegy kelt el a kétrészes, több mint ötórás da­rabra. A Harry Potter and the Cursed Child (Harry Potter és az elátkozott gyermek) című darab a regényfolyam hetedik, befeje­ző története után 19 évvel ját­szódik. Harry már háromgyere­kes apuka, a Mágiaügyi Mi­nisztériumban dolgozik, Her- mione pedig Ron Weasley fele­sége. J.K. Rowling író szerint a színházi mű a fiú meggyilkolt szüleinek életéről is mesél. A produkció az év legnagyobb színpadi sikere lehet. A szöveg­könyv nyomtatásban ma jelenik meg, és máris a széria nyolcadik darabjaként emlegetik. Az elő­rendelések az egekbe szöktek, sok könyvesbolt éjszakai nyit- vatartással készül. (MTI, juk) Csillagot kapott Michael Keaton Los Angeles. Michael Keaton csillagot kapott a hollywoodi hí­rességek sétányán. A 2585. szá­mú csillag lett az övé. Keaton el­mondta: sohasem álmodozott ar­ról, hogy egyszer híres lesz, de mindig jó akart lenni abban, amit csinál. „Úgy gondolom, néha át­kozottul jó vagyok” - viccelődött a Michael Douglas néven szüle­tett színész, akit a csillag leleple­zésén 33 éves dalszövegíró fia méltatott. A 64 éves Keaton több mint ötven filmben szerepelt pá­lyafutása alatt, egyebek mellett Tim Burton rendezésében Bat- mant alakította. Tavaly Oscar- díjra jelölték a Birdman főszere­péért. A közelmúltban láthatta a közönség a Spotlight: Egy nyo­mozás részletei című drámában is, amely idén a legjobb film Oscar-díj át kapta. Jelenleg a Spider-Man: Homecoming című szuperhősfilmet forgatja Robert Downey Jr. és Tom Holland ol­dalán. A Jon Watts rendezésében készülő film jövő nyáron kerül a mozikba. (MTI) A sztár és a csillaga (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Családregény, amely gyilkossággal kezdődik. Vagy: bűnügyi történetből kibomló családregény. De úgy is láttam már reklámozni a Jelmezbált, hogy Grecsó Krisztián krimit írt. Pedig még a nyitó fejezet a két és fél gyilkossággal sem annyira véres, hogy külön foglalkozni kelljen vele. Annál inkább kell viszont foglal­kozni a múlt egyéb bűneivel, ame­lyek lassan feltárulnak. Morális vét­ségekkel, csalásokkal, hazugságok­kal, ellopott életekkel. A Jelmezbál egyes fejezetei külön-külön is teljes sorstörténetek, amelyek szép lassan egymásba fonódnak. A nagyváros-kisváros, nagyváros­falu kontrasztokat ma Grecsó Krisz­tián képes legplasztikusabban meg­jeleníteni a kortárs magyar írók kö­zül. Tízezrek érzéseit fogalmazza meg, olyanokét, akik teljesen más környezetben szocializálódtak, mint amilyenben élni kényszerülnek. A falu mint az univerzum kicsiben, a város mint a felületesség tere, ol­vasztótégely és átláthatatlan dzsun­gel, a gyermekkor biztonságába való visszatérés lehetetlensége, a kapcso­latok esetlegessége, a társadalmi hi­erarchiák változása - ez mind-mind kap egy fejezetet, vagy legalább be­kezdést, természetesen sztorikba ágyazva. Mennyi időbe telik, amíg egy-egy közösség befogadja az ide­gent? Mit jelent a törzsvendégstátusz egy kocsmában? Hogyan ápoljuk szakszerűen féljünk sírját, hol ol­csóbb a sírkő, elegáns megoldás-e a pad a sír mellett? Segít-e a vallás a boldogulásban? Mennyiért lehet el­adni egy nagyszülőt? A könyv egy lepattant, szétrohasz- tott ország villanásokban megmuta­tott körképe, laza belső monológok­kal, elharapott beszélgetéstöre­dékekkel. Olyan ravasz narratívával, hogy bizony az olvasónak kell kita­lálnia az el nem mesélt részleteket. Rengeteg szereplője van ennek a ki- rakónak, a szerkezet pedig a legke­MOZIJEGY Cowboyok a kannibálok ellen Még most is elég nehezen hiszem el, de valóban született egy remek wes- temhorror: a Csontok és skalpok ugyanis e két műfaj elemeit vegyíti, méghozzá úgy, hogy izgalmas, vérrel és elmés párbeszédekkel teli mozit kap a néző. Látszik, hogy az első játékfilmjét rendező és író S. Craig Zahler jól is­meri mindkét műfaj erősségeit, és bár nem fordulatokban gazdag tör­ténettel akar lenyűgözni minket, amit csinál, azt ügyesen teszi. Hiszen nem más ez a film, mint egy üldözős western, amelyben egy texasi vá­rosból a különös figura az elfogása után eltűnik, és rögtön viszi magával a nőt meg a seriffhelyettest. A vá­roska férfijai nem tehetnek mást, in­dulnak a keresésükre, és a film egy jelentős része arról szól, miként bandukol négy macsó a sivatagban. szakaszokban ismeijük meg a főbb karaktereket, aztán visszaugrunk né­hány évet, évtizedet, valamely fontos eseményhez, amely megváltoztatja az illetőről korábban kialakított ké­pünket. A szerző szinte sportot űz eb­ből, mi pedig a könyv negyedénél már tudjuk, hogy itt egyetlen név sem hangzik el céltalanul, mindenki sze­repelni fog még, az életutak keresz­tezik egymást, egy-egy látszólag odavetett mondat később nyer értel­met. Ez tipikusan az a könyv, amit le­hetőleg egyvégtében kell elolvasni, De előtte, már a mozi elején kapunk egy olyan nyitójelenetet, hogy leesik az állunk a torokvágás láttán. A ren­dező tehát felvonultatja a westem- filmek szokásos elemeit, de csak azért, hogy utána elkezdődhessen valami egészen új, a műfajban ritkán látott dolog: dialógusok sorozata egy órán keresztül. Hiszen nem látunk itt mást, csak azt, hogy miként menetel négy férfi a sivatagban, és közben beszélgetnek hitről, döntésekről, magáról az életről. Zahler itt könnyen elronthatná, és nyilván lesznek is, akiket ezek a je­lenetek untatnak, én valamiért mégis azt érzem: mesteri, ami ezekben a percekben történik. A rendező lát­szólag felesleges párbeszédek mögé rejti el a metaforáit, az abszurd hu­morát, és közben közeledünk a megsemmisülés felé. A horror felé. Mert a film befejező része horror a javából. Jönnek a kannibálok, és kezdődik'egy félelmetes összecsa­pás, amely még élvezetes is, bár néha akkor tudunk figyelni minden apró mozzanatra, mozaikkockára. Grecsó egyébként - az olvasók dolgát megkönnyítendő - megosz­totta a Facebookon a Jelmezbál kap­csolati hálóját. De ha igazán élvezni szeretnék a regényt, inkább ne néz­zék meg. Főleg a nők szerepét domborítja ki, itt ők cipelik a legnagyobb terheket, ők azok, akik valamiért sosem száll­hatnak ki semmilyen helyzetből. Grecsó olyan asszonyokat és lányo­kat mutat, akik egy véletlen folytán, érezni, hogy több pénzből jobb snit­tek születhettek volna. De tényleg ez a legkisebb hiba, és szépen el is tör- pül a seriffet játszó főszereplő, Kurt Russell meggyőző alakítása és a párbeszédek mellett. A helyzet az, hogy Tarantino okos westemjei és a bődületesen gyenge Cowboyok és vagy épp a társadalom, a közösség igényeihez alkalmazkodva nem a „saját” életüket élik le, hanem valaki másét. Egy falusi lányt megcsonkí­tanak, majd nyoma vész. Egy egye­temi professzor asszony feladja a karrierjét és hazaköltözik a kisváros­ba. Egy fiatal nő keresi a vér szerinti anyját, miközben megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg. Egy másik, aki belefásult a hétköznapokba. Szét­esett házasságok, mérgező párkap­csolatok, múltbeli titkok, kétségbe­esett igyekezet a látszat fenntartásá­ra. A hangnem sokszor balladiszti- kus, máskor cinikus, a puszta tény- közlések is jelképes értelmet kapnak. A történet a hatvanas években kez­dődik és napjainkig húzódik, de akár folytatható is lenne, hiszen az utolsó jelenet sok mindent nyitva hagy. Én legalábbis szívesen olvastam volna tovább. Grecsó Krisztián az évek alatt saját világot épített fel, amelynek szinte minden mellékszereplőjéről külön regényt lehetne írni, a főszereplők pedig gyakran mellékszereplőkként bukkannak fel egy másik karakter életében. Itt például egyszer csak be­lecsöppenünk a Megyek utánad nagyjelenetébe, ahol Daru próbálja megvédeni bandavezéri pozícióját, amiért igazgatói intőt kap. Ezt most „periférikusán” látjuk, egy tanárnő szemszögéből, aki üvölt vele, miköz­ben két másik szereplő áll a jelenet középpontjában. Leginkább az Isten hozott karakterei és színei köszönnek vissza, a borítón is a szegvári Károlyi­kastély, a tíz évvel korábbi regény központi helyszíne látható. De persze nem kell ismemi az egész Grecsó- életművet ahhoz, hogy élvezzük a Jelmezbált, ezek csak amolyan apró összekacsintások a hűséges olvasó­val. És a szerzőnek sok hűséges ol­vasója van, könyveinek helyszínei iránt állítólag már turisták érdeklőd­nek Szegváron, Szentesen, Békés­csabán. Kérdezgetik a helyieket, hogy hol található ez vagy az az egyébként nem túl látványos hely. Mi ez, ha nem siker? Grecsó Krisztián: Jelmezbál. Egy családregény mozaikjai. Magvető Könyvkiadó, 2016 űrlények közé beékelődött a Csontok és skalpok. És ez nagy öröm. Csontok és skalpok. Amerikai westernhorror, 133 perc, 2015. Rendezte: S. Craig Zahler. Szerep­lők: Kurt Rüssel, Patrick Wilson, Matthew Fox, Richard Jenkins. Gera Márton Afilm jelentős részében négy macsó bandukol a sivatagban (Képarchívum) vésbé sem lineáris. Különböző élet-

Next

/
Thumbnails
Contents