Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-21 / 169. szám, csütörtök
HASZNOSTANACS A nyaralásról mindig a főnök dönt A felettes beleegyezése nélkül az alkalmazott elfelejtheti a tengerparti üdülést (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Nyáron az emberek több szabadságot merítenek, mint az év más időszakában. Kinek van joga szabadságra, hogyan kall intézni, igényelhető-e az utolsó pillanatban is, szükséges-e a főnökünk jóváhagyása, s előfordulhat-e, hogy felettesünk kénye-kedve szerint elutasítja? Összeállításunkban ezekre a kérdésekre is választ adunk. A munka törvénykönyve háromféle szabadságot különböztet meg: a naptári év vagy annak időarányos része alapján járó szabadságot, a ledolgozott napok után járó szabadnapokat, valamint a kiegészítő szabadságot. A hatályos jogszabály világosan kimondja, hogy a 33 éven aluliaknak 20, az idősebbeknek 25 szabadnap jár, de előfordulhat, hogy a munkaadó egyfajta jutalomként vagy a kollektív szerződésből eredően több szabadnapot is ad. Amelyik munkáltatónál nincs kollektív szerződés, ott a szabadnapok számát a munkaszerződésben lehet rögzíteni. A köztisztviselők plusz 5 napot kapnak az államtól. A törvény szabályozása Akik nem kötöttek egész évre szóló munkaszerződést, a törvényben garantált 20, illetve 25 szabadnap időarányos részére jogosultak. Az első szabadnapot a szerződés aláírását követő 60. nap után lehet meríteni, az esetleges szabadságigényt viszont a főnök az első két hónapban indoklás nélkül elutasíthatja. Aki újonc a cégnél, például júniusban lépett be, az minden 21 ledolgozott munkanapért az egy évre járó szabadnapok tizenkettedére számíthat. Például Katalin 25 éves, 2016. június 1-jén kezdett dolgozni, és az első hónap után (miután ledolgozott 21 munkanapot) júliusban 1,5 nap szabadságra jogosult (20/12 = 1,66 nap). A szabadnapok számának megállapítása sokkal egyszerűbb, ha valaki rendszeresen, a munkaszerződésbe foglalt napokon dolgozik. Problémák rendszertelen munkavégzéskor szoktak felmerülni, például amikor valaki heti 3-4 munkanapot dolgozott, munkával töltött órái is rendszertelenek voltak. Ilyenkor először meg kell határozni, mennyi napot dolgozott le az alkalmazott az adott évben, ennek alapján kiszámolják - a vonatkozó törvény vagy a cég belső előírásai szerint - az egész naptári évben járó szabadnapok időarányos részét. Ha a meghatározott időre kötött szerződés lejárta előtt objektív okokból, vagy mert képtelen kompromisszumra jutni felettesével, az alkalmazott nem tudja kimeríteni szabadságát, a cég köteles kifizetni neki. Minden egyes szabadnapra annyi óráért állapítanak meg bérpótlékot, amennyi ideig az adott napon dolgozni kellene. Például annak az alkalmazottnak, aki 11,5 órás műszakban végzi a munkáját, az 1 szabadnapért járó bérpótlékát úgy számolják ki, hogy a 11,5 órát megszorozzák az illető átlagos órabérével. A főnök kompetenciája Ami a szabadság időpontját és hosszát illeti, a munka törvénykönyve ezzel kapcsolatban meglehetősen nagy hatalommal ruházza fel a feletteseket. Gyakorlatilag mindenről ők döntenek. Ott, ahol korrekt viszony van a beosztottak és a felettesek között, nem szoktak problémák felmerülni, és még az utolsó pillanatban benyújtott szabadságigényt is jóváhagyhatják. Ideális esetben a megértő főnök még a próbaidőben dolgozó alkalmazottnak is rábólint- hat néhány szabadnapra. Ahol viszont feszült a légkör, rosszak a viszonyok, ott a felettes még a szabadságot is megszakíthatja, vagyis bárkit hazahívhat a tengerparti üdülés kellős közepén. Ilyen szélsőséges esetek ritkán fordulnak elő, ugyanis ez a cégnek sokba kerülhet. Ha ugyanis az alkalmazottnak kára keletkezik a váratlan hazatérésből, azt a cég köteles téríteni; a hazautazás vagy az kifizetett üdülés lemondásával járó stomó költségeit a munkaadó állja. ,Azokat a költségeket kötelesek téríteni, melyek az alkalmazott önhibáján kívül keletkeztek annak következtében, hogy a munkáltató megváltoztatta a szabadság időpontját, vagy hazahívta a nyaralásról az alkalmazottat” - nyilatkozta korábban lapunknak Slavéna Vo- robelová, a Nemzeti Munkafelügyelet (NIP) szóvivője. A munkajogi előírások értelmében mindenkinek joga van összefüggő, több napig tartó szabadságra, ugyanakkor a hatályos törvény azt már nem mondja ki egyértelműen, hogy az év melyik időszakában kell meríteni, illetve szükség esetén hány napot vagy hetet lehet „megspórolni”, a következő évre halasztani. Teljes mértékben a munkaadó dönt a szabadság merítéséről, a jogszabály konkrétan csak azt határozza meg, hogy minden alkalmazottnak évente egyszer legalább két hétig tartó, megszakítás nélküli pihenést kell szavatolni. Plusznapok is vannak Ezenkívül vannak olyan foglalkozások, melyek esetében a szokványos 4, illetve 5 héten (vagy ezek időarányos részén) kívül az alkalmazottjogosult úgynevezett kiegészítő szabadságra is, ami legkevesebb 1 hét. Az veheti igénybe, aki egész évben a föld alatt dolgozik, például bányában, alagutak építésénél, illetve aki az egészségre ártalmas munkát végez - például olyan munkahelyen dolgozik, ahol fertőző betegeket kezelnek. Az is jogosult kiegészítő szabadságra, aki csak a naptári év egy részében dolgozik. Az ő kiegészítő szabadnapjainak számát úgy számolják ki, hogy minden ledolgozott 21 napért jár a kiegészítő szabadság tizenket- ted része. Akiegészítő pihenéstnem lehet kifizetni, a munkaadó nem adhat helyette bérpótlékot. Ezeket a napokat ki kell meríteni, mert úgymond elsőbbséget élveznek. A munkaadó az alkalmazottak képviselőivel folytatott egyeztetés után és a velük kötött megállapodás alapján a szabadságok tömeges merítését is elrendelheti, ha ez műszaki vagy egyéb üzemeltetési okokból elkerülhetetlen. „A tömeges szabadság nem tarthat 2 hétnél tovább, kivéve, ha komoly üzemeltetési problémákról van szó, ám erről legkevesebb 6 hónappal előre kell tájékoztatni az alkalmazottakat. A tömeges kényszerszabadság akár 3 hétre is elrendelhető” — tájékoztatott a Nemzeti Munkafelügyelet. Színházakban és zenekarokban elrendelhetik, hogy minden alkalmazott üzemi szabadság formájában az összes szabadnapot egyszerre merítse. (sza) Gyakran felmerülő kérdések, válaszok 1. Legkevesebb hány nappal a tervezett szabadság előtt kell jóváhagyni a szabadságot? Az alkalmazottnak legalább 2 héttel a tervezett pihenés előtt tudnia kell, hogy főnöke jóváhagyta a szabadságot, döntését nem hozhatja meg az utolsó pillanatban. A szabadság ideje csak az alkalmazott beleegyezésével lehet rövidebb. 2. Elutasíthatja vagy kötelezően előírhatja a munkaadó, mikor mehetünk szabadságra? Igen. Ám ha egy alkalmazott betegség vagy baleset következtében ideiglenesen munka- képtelen és betegszabadságon van, illetve anyasági vagy gyermekgondozási szabadságát tölti, addig a főnök nem rendelheti el a szabadság merítését. Ilyenkor az alkalmazott csak saját kérésére vehet ki szabadnapot. 3. Ha a kéthetes szabadságba 1-2 munkaszüneti nap is beleesik, azért is ki kell írni szabadságot? Nem. Sőt, ha az alkalmazott összefüggő szabadsága alatt van olyan ünnepnap, melyen egyébként dolgozni szokott, azt sem számítják bele a szabadságába. 4. Mi van, ha a munkaadó úgy rendeli el a túlórákért vagy az ünnepnapon végzett munkáért járó szabadnapot, hogy az beleesik a tervezett szabadságba? Köteles ilyen napért más, pótszabadnapot kijelölni, a túlórákért vagy ünnepnapokon elvégzett munkáért járó szabadnap nem veszhet el. 5. Próbaidő alatt is igényelhető szabadság? Igen, ha feltételezhető, hogy az alkalmazott év végéig ledolgozik annyi napot, hogy jogosult lesz szabadságra. 6. Meddig kell meríteni a tavalyról maradt szabadnapokat? A munka törvénykönyve lehetővé teszi, hogy akár 2-3 hetet is átvigyünk a következő évbe - ez azonban csak olyan cégeknél szokott előfordulni, melyek év közben elhanyagolják alkalmazottaik szabadságának a megtervezését. A legtöbb munkaadó belső szabályzatban határozza meg, hogy legfeljebb hány napot lehet átcsúsztatni - ez általában 5 nap szokott lenni, ám az alkalmazottakkal kötött megállapodás alapján lehet több is. A 2015-ből átcsúsztatott szabadnapok merítéséről a főnök2016. július 21. lwww.ujszo.com Tudnivalók az alkalmazottak által meríthető szabadnapokról ♦ Legkevesebb 20 szabadnap illeti meg a 33 évnél fiatalabb alkalmazottakat. ♦ Legkevesebb 25 szabadnap illeti meg a 33 évesnél idősebb alkalmazottakat. ♦ Minimum 40 szabadnap illeti meg a pedagógusokat. ♦ 5 pluszszabadnapot kapnak az államtól a köztisztviselők. ♦ Minimum 1 hét kiegészítő szabadságra jogosultak azok, akik egész évben a föld alatt dolgoznak vagy az egészségre ártalmas munkát végeznek. ♦ A kivett szabadnapokért az alkalmazottak az átlagkeresetüknek megfelelő bérpótlékot kapnak. ♦ Azokért a régi szabadnapokért, melyeket az alkalmazott a következő év végéig sem tudott meríteni, az átlagkeresetének megfelelő bérpótlékjár. ♦ 4 hét ki nem merített szabadságért az alkalmazottnak nem fizethetnek bérpótlékot - kivéve, ha a szabadnapokat azért nem tudta kivenni, mert közben megszűnt a munkaviszonya. ♦ 2016 végéig a 2015-ből maradt szabadságot mindenképpen kell meríteni. Ha nem sikerül, elveszik. Ez alól csak az anyasági vagy gyermekgondozási szabadságon, valamint a hosszabb ideje betegállományban levők képeznek kivételt - ők objektív okokból évekig tolhatják maguk előtt régi szabadságukat, s amikor visszatérnek dolgozni, utána merítik ki. nek legkésőbb 2016. június végéig kellett döntenie. Ha ezt elmulasztotta, akkor az alkalmazott saját belátása szerint bármikor kiveheti ezeket a napok"*,. Erről azonban legkevesebb 30 nappal előre; .írásban kell tájékoztatnia—a munkaadóját; az említett határidő csak a munkaadó beleegyezésével lehet rövidebb. (sza) Forrás: Nemzeti Munkaügyi Felügyelőség JÖVŐ HETI TÉMÁNK: A KORENGEDMÉNYES NYUGDÍJ ■ KI JOGOSULT RÁ, MILYEN FELTÉTELEKET KELL TELJESÍTENI, HOGYAN KELL INTÉZNI
