Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-16 / 165. szám, szombat
2016. július 16., szombat, 10. évfolyam, 29. szám Szerelmes levelek a nagy háborúból Véletlenül került elő egy első világháborús levelezés. ségének, mikor kell bélyeget tenni a levélre s mikor nem. A távollévő gyakran kapott hírt Szentlászlóról az állateladásokról és -vételekről, a magasba szökő árakról, a hiányról. A garast garasra rakó levelezők a háború végén gyakran írtak a háborús kölcsönökről, amibe nagyon sok pénzt fektettek. Szomorú rágondolni, hogy a fiataloknak valószínűleg így ment el az összes megtakarított pénze. Az ünnepeket is szívesen említette a baka. A karácsonyi ajándékokat, az ünnepi étkeket részletesen felsorolta, beszámolt a misékről, istentiszteletekről, s egy gyónás élményéről is. Zsiga nem épített légvárakat: őszintén írta le a háborúval kapcsolatos gondolatait. Nem osztotta a hadvezetés optimizmusát, az egyszerű katona szemszögéből - de mélységes hazaszeretettel - tálalta valós megérzéseit. A lapokat gyakran csonkítja meg a cenzúra tintája, ezt a fronton harcoló is tudta, így őszintébben csak a kórházban vagy a hazatérőkkel küldött levelekben fogalmazott. Nagyon ritkán panaszkodott, ez talán jó természetéből fakadt, s abból a vágyból, hogy ifjú neje megkímélje. A sorrendbe szedett postából némiképpen megismerhető a Monarchia egykori orvosi ellátása is. Meglepő, hogy a frontszolgálatos katona némi megfázással fél évig gyógyult több kórházban, s mikor 1916 februárjában könnyebb sérülést szenvedett, invalidusként kilenc hónapig volt távol a vétzi- vatartól. Ebben szerepet játszott sok orvos rokonszenve, s persze a kiskatona túlélési praktikái is. j A román frontról küldött üzene- > tekben gyakran olvashatunk az \ orosz katonákkal való fraternizá- I lásról is: vagy hallgatólagos meg- , állapodás alapján nem lőttek egy- | másra, vagy akár össze is jártak. I A Szeret (a Duna mellékfolyója) | partján gyakran együtt is horgász- 1 tak a muszkákkal. É A száz éve papírra vetett szavakat a nyelvészek is élvezhetik, a | sürven (gyakran), sindü (tetőI cserép), kiszle (láda) az egykori II muravidéki tájnyelvet idézi. § Mindkét fél megadta a módját jj a levél formájának, a bő üdvözli lést és elköszönést egyikük sem Jj hagyta ki. |; Jankó Zsigmond és felesége további sorsáról is tudunk, életük balladaszerű. Matildot fiatalon, 32 éves korában ragadta el a halál, s ezt a tragédiát a férje soha sem tudta kiheverni; később sem nősült meg. Elek fiuk sze- rencsédenül alapított családot: a javaikat eltékozló alkoholista felesége mellett tengődött. A levélíró özvegyembernek csak az emlékei maradtak meg, sokszor vehette kézbe azt a bizonyos száz éve kelt levelet, s elmerenghetett a záró mondatain: „Most zárom soraim. Isten veled és velem. Maradok a régi, forrón szerető férjed, ki számtalanszor csókol és a távolban is rád gondol, Zsiga. ” Csermák Zoltán A Vágyakozás a lövészárkokból című kötet Lendván jelent meg. A fotókat a lendvai Népújság bocsátotta rendelkezésünkre. A szécsiszentlászlói Jankó Zsigmond és felesége, Mariid négyszáz levele pá- radan forrásként szolgál a kutatóknak és a helytörténészeknek egyaránt. A szép nyelvezetű írások kötetbe rendezése és kiadása a legkisebb határon túli magyar közösség, a muravidékiek (Szlovénia) keze munkáját dicséri. „Kedves feleségem! Kívánom a jó Istentől hogy ezen soraim a legjobb és legfrissebb egészségben találjanak fel szülőinkkel együtt mindnyájatokat. En is megvagyok közönségesen, oly betegesen, mint kórházban szók lenni az ember” — kezdődik Jankó Zsigmond honvéd levele, melyet 1916. július 16-án, napra pontosan száz éve adott fel a pilseni hospitálban. Az évszázados relikvia egy a 400 postai küldeményből, amelyet egy fronton harcoló muravidéki kiskatona és felesége, Mariid váltott egymással. Balia Tibor történész, az első világháború szakavatott kutatója mennyiségében és forrásértékében is kiemelkedőnek nevezi az anyagot. Pedig csak a véledennek köszönhető a páradan levélköteg megtalálása, 1999-ben egy nemzetközi levéltári kutatótábor önkéntesei egy félig összedőlt házban bukkantak rá. „Szentlászlón, az egykori Szécsiszendászlón a falusiak hívták fel a figyelmünket egy romos, elhagyatott házra - emlékezik Tátrai Ágnes, a Muravidéki Rádió egykori újságírója.- Bajzik Zsolt, a Vas Megyei Levéltár volt munkatársa testi épségének kockáztatásával ment be az összedőlésre ítélt épületbe, s két nej lonszatyorban hozta ki az írott kincseket. Akkor még nem mértük fel a lelet jelentőségét, Söveges Lipovšek Gordana levéltáros szakavatott munkája nyomán vált a kutatók és az egyszerű olvasók számára is érdekessé.” Hála a lelkes ifjaknak, a könyv valóban leteheteden. A majd’ négyszáz oldal a nagy háború valós metszete, s egyben a hitvesi szeretet szép példája. Ma, az internetes üzenetváltás korában sokan talán nem is értik az érzelemdús sorokat. Akik viszont értik, azoknak javára szolgál. Jankó Zsigmondot a négyéves frontszolgálat alatt csak ritkán engedték haza, de ezek az együtdétek új erőt adtak a bakának Minden levélből kihallatszik a másik feltétlen szeretete. Zsiga ceruzája olykor érzéki területre tévedt: „Sokszor úgy álmodom, mintha szépen csó- kolódnánk. ” Máshol egész oldalon osztotta meg ábrándjait: ,MmaimAz idős Jankó Zsigmond fiával és menyével bán folyton veled szerelmeskedem... ajkaink szerelmesen csókolódtak és kebleink szerelmesen egymáshoz simultak.” Természetesen az otthonról érkező hírek más emóciókat is kiváltottak, a féltékenység a sebesülése után támadt fel a férfiban: ,A szabadsá- gosok beszéltek, hogy az ö falujukban hogyan tesznek az asszonyok, kiknek a férjeik a harctéren a hazáért küzdenek, s véreznek. ” A zöldszemű szörny felbukkanását az asz- szonyka is érezte, s nem győzte elégszer papírra verni: ,Azt nem bírnám megtenni sose én, hogy hozzád hűtlen lennék. ” Néha kedvesen csipkelődtek ,Azt kérded mennyi a lénung (illetmény - a szerk megj.) a harctéren egy napra. En megírom, de attól félek, talán te is be akarsz állni katonának. .. Ha beállsz és valahol ottveszel, mi lesz énbelőlem a háború után?” Máshol Zsiga a feleségét gondolatban összeboronálta egy hadifogollyal, s ezen jót kacagott magában. A levelek magas száma a magányból is eredt. A fiatalasszony nem volt túl jóban a férje szüleivel, erre Mariid sokszor célzott, egy-két alkalommal ki is fakadt. A faluból behívónak gyakran kerültek szóba, Zsiga a szabadságra menőket igencsak irigyelte, az elesetteket pedig őszintén sajnálta. A kis közösség tagjai közül megismerhetjük a leveleket titokban felbontó postáskisasszonyt, a rek- virálókat, a jegyzőt, aki ugyan elfogadta a pénzt a szabadságolási kérvény megszerkesztéséért, de nem biztatta semmivel a fronton lévőt Egy bűn- ténynek is tanúi lehetünk, a szülők kamráját „cuffolta” meg egy ismeretlen, akinek a kiléte - a levelekből ítélve - mégis mindenki számára tudott volt A katona sokat írt az árakról. Megtudhatjuk, hogy Pilsenben a fonnyadt alma kilója két korona, ezért a pénzért amúgy tíz korsó sört lehetett kapni. Figyelmes férjként szerette volna meglepni asszonyát szép ruhaanyaggal, így gyakran váltottak szót a vég vásznak hazai és kinti áráról. A családfő gondosan számon tartotta, hány tábori levelezőlapja van még, megírta fele. uflk Jankó Zsigmond katonatársaival (az ülő sor jobb szélén)
