Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-14 / 163. szám, csütörtök
|XII| Itthon 2016. július • www.ujszo.com ü] szó HOBBI I „Az igazi fa melegséget áraszt" VISSZAJUTTATNI AZ EMBERT ODA, AHOVA TARTOZIK: A TERMÉSZETBE. EZ LEHETNE A 21. SZÁZAD EGYIK LEGNAGYOBB KIHÍVÁSA. LUKÁCS MÁTÉ FAFARAGÓVAL MESTERSÉGRŐL ÉS ÉLETFILOZÓFIÁRÓL BESZÉLGETTÜNK. Mi is a szakmád pontos neve? Kitanult asztalos, művész asztalos vagyok, fafaragással foglalkozom. Igazából nem tartom magam asztalosnak. A mai asztalosság nem arról szól, hogy kimész az erdőbe, kivágsz egy fát, aztán saját kezűleg feldolgozod. Ma csak besétálsz a boltba, megveszed az alapanyagot, és ez lelohasztja az alkotói kedvet, nem beszélve arról, hogy a rendelkezésre álló faanyagok 80 %-a faforgács lemez, amiben több a ragasztó, mint a fa. Az igazi fa melegséget áraszt, jó vele dolgozni, mert változatos, minden darab egyedi. Ugyanazt a motívumot két különböző fába nem tudod ugyanúgy kifaragni. Nem úgy fut a szála, esetleg csomós, különbség lehet a sűrűségében. Ezekhez igazodni kell. Mi a különbség asztalosság és művész asztalosság közt? Az asztalosság és a művész asztalosság valójában két különböző nézőpont ugyanazon anyagra. Egy asztalos nem úgy tekint egy kivágandó fára, mint egy fafaragó. A fafaragásban az a különleges, hogy itt lehetőség nyílik arra, hogy kihasználjuk a fa adottságait. Ha van benne egy göcsört, . növekedési rendellenesség, az egy asztalosnak hiba. A fafaragónak viszont nem, hiszen ezekből lesznek a legjobb ötletek, ezek adják az egyediségét egy-egy alkotásnak. Honnan szerzed be a faanyagot? Melyik fával dolgozol a legszívesebben? Itt köszönetét kell mondanom magának a természetnek és a falusi embereknek, akik mielőtt még tűzre dobnák a fát, felkeresnek, hátha fel tudom használni alapanyagként. Lehet vásárolni is, de túl borsos áron. Személy szerint leginkább az akácot kedvelem, amely hazánkban az egyik legkeményebb fa. Nagyon jó faragni, mert nem szakad, és mivel kemény, meg kell minden egyes vonásért szenvedni. Látsz lehetőséget arra, hogy a jövőben esetleg megélj a faragásból? Megfogant a fejemben, hogy egyszer vállalkozásba kezdek és csak a faragásnak szentelem az időm. Ezt viszont komolyan meg kell gondolni, mivel a nyers fa egy rendkívül költséges alapanyag. Egyenlőre úgy látom, hogy nem lenne elegendő a megélhetéshez. Be kell kerülni egy bizonyos körbe, ahol az ilyesmire igény van és hajlandóak azt megfizetni. Ez viszont nem könnyű. Hazánkban sajnos az a tipikus viselkedési forma a jellemző, hogy mindenki ugyanazt az ikeás bútort akarja, mert olcsó és dizájnos, viszont nem gondolnak bele abba, hogy egyáltalán nem tartós. Szinte elképzelhetetlen, hogy a jövőben bárki is örökölje. Ennek ellenére a régi precízen megmunkált fabútorok értéket képeztek és komoly örökségnek számítottak. Harcolsz ezzel a dologgal, vagy belenyugodtál ebbe az igénytelen magatartásába? Az emberek tudatába el kell ültetni a magot, hogy a fa jobban megéri. Én eleinte azt csináltam, hogy amit faragtam, azt odaajándékoztam valakinek. Az emberek örülnek az ajándékoknak, és gyakran előfordult, hogy ennek - köszönhetően később rendeltek is valamit. Létre kell hozni a kapcsolatot. Mesélj az alkotási folyamatról! Hogy indul be az esetedben és milyen irányokba vitt el? Kell az ihlet, ami beindítja. Olyankor csak leülsz, és minden megy magától. Aztán vannak olyan napok, amikor az ember nekifog és valahogy semmi sem sikerül. Akkor a legjobb félre tenni, mielőtt még elrontanák valamit. Nagyon sokáig nem tudtam arcot faragni. Épp ezért egy ideje csak portrékkal foglalkozom. Kedvelem a domborműveket és a használati tárgyak készítését, mint például tolltartó, ékszeres doboz, zenélő doboz, mintás sodrófa, küszöb... Egyszer megkérdeztem a testvéremet, hogy mit kér karácsonyra. Gúnyosan azt válaszolta, hogy toronyórát láncostól. Hát én megcsináltam neki. Azóta is jót nevetünk rajta, ha szóba kerül. Ki tudsz emelni egy olyan munkád, ami különleges a számodra? Az Odin szobor az egyik kedvencem, mert olyan, mintha spirituális erőkkel bírna. Kedvelem a skandináv és a magyar mintákat és előszeretettel vegyítem őket. A magyar népművészet főleg a növényi ornamentikát alkalmazza, a viking kultúrában pedig gyakoriak a fonatok, láncok. Mostanában több skandináv témájú tárgyat alkotok, ez inspirál, de a fantasy is közel áll a szívemhez. Nagy hatással van rám Boris Vallejo, aki ebben a tematikában fest. Mi a helyzet a megrendelésekkel? Nagyon sok munka fel van véve a listára, nem is győzök nekifogni. Mindegyik egy újabb kihívás, amelyeken szívesen dolgozom. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretnék egy láncfűrészt vásárolni, amelynek a segítségével nagyobb dolgokat is készíthetnék. Tehát vonz, hogy nagy méretekben is alkothassak. Akár egy Vallejo festményt, akár egy élet nagyságú Attila szobrot. VIDA NIKOLETTA (PÓCS HAJNALKA ÉS A SZERZŐ FELVÉTELEI) Az Új Szó havi melléklete. Szerkesztőség: Lazaretská 12,814 54 Bratislava 1. E-mail: hobbi@ujszo.com. Szerkesztő: Veres István. Grafika: Duranský Tamás. Reklámmenedzser: Seres Zoltán, zoltan.seres@petitpress.sk, telefon: 0905 840 430. A hirdetések és a fizetett cikkek tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Nyomja: Petit Press, a. s., Kopaanska 22, Bratislava. A nem jelölt fotók: www.fbtDlia.com.
