Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-14 / 163. szám, csütörtök

|XII| Itthon 2016. július • www.ujszo.com ü] szó HOBBI I „Az igazi fa melegséget áraszt" VISSZAJUTTATNI AZ EMBERT ODA, AHOVA TARTOZIK: A TERMÉSZETBE. EZ LEHETNE A 21. SZÁZAD EGYIK LEGNAGYOBB KIHÍVÁSA. LUKÁCS MÁTÉ FAFARAGÓVAL MESTERSÉGRŐL ÉS ÉLETFILOZÓFIÁRÓL BESZÉLGETTÜNK. Mi is a szakmád pon­tos neve? Kitanult asztalos, művész asztalos vagyok, fafaragással foglalkozom. Igazából nem tartom magam asztalosnak. A mai asztalosság nem arról szól, hogy kimész az erdőbe, kivágsz egy fát, aztán saját kezűleg feldolgozod. Ma csak besétálsz a boltba, megveszed az alapanya­got, és ez lelohasztja az al­kotói kedvet, nem beszélve arról, hogy a rendelkezés­re álló faanyagok 80 %-a faforgács lemez, amiben több a ragasztó, mint a fa. Az igazi fa melegséget áraszt, jó vele dolgozni, mert változatos, minden darab egyedi. Ugyanazt a motívumot két különböző fába nem tudod ugyanúgy kifaragni. Nem úgy fut a szála, esetleg csomós, különbség lehet a sűrűsé­gében. Ezekhez igazodni kell. Mi a különbség asztalosság és művész asztalosság közt? Az asztalosság és a mű­vész asztalosság valójában két különböző nézőpont ugyanazon anyagra. Egy asztalos nem úgy tekint egy kivágandó fára, mint egy fafaragó. A fafaragásban az a különleges, hogy itt lehe­tőség nyílik arra, hogy ki­használjuk a fa adottságait. Ha van benne egy göcsört, . növekedési rendellenesség, az egy asztalosnak hiba. A fafaragónak viszont nem, hiszen ezekből lesznek a legjobb ötletek, ezek ad­ják az egyediségét egy-egy alkotásnak. Honnan szerzed be a faanyagot? Melyik fával dolgozol a legszíveseb­ben? Itt köszönetét kell mondanom magának a természetnek és a falusi embereknek, akik mielőtt még tűzre dobnák a fát, fel­keresnek, hátha fel tudom használni alapanyagként. Lehet vásárolni is, de túl borsos áron. Személy szerint leginkább az akácot kedvelem, amely hazánk­ban az egyik legkeményebb fa. Nagyon jó faragni, mert nem szakad, és mivel kemény, meg kell minden egyes vonásért szenvedni. Látsz lehetőséget arra, hogy a jövőben esetleg megélj a fara­gásból? Megfogant a fejemben, hogy egyszer vállalkozásba kezdek és csak a faragás­nak szentelem az időm. Ezt viszont komolyan meg kell gondolni, mivel a nyers fa egy rendkívül költséges alapanyag. Egyenlőre úgy látom, hogy nem lenne elegendő a megélhetés­hez. Be kell kerülni egy bizonyos körbe, ahol az ilyesmire igény van és hajlandóak azt megfizetni. Ez viszont nem könnyű. Hazánkban sajnos az a tipikus viselkedési forma a jellemző, hogy mindenki ugyanazt az ikeás bútort akarja, mert olcsó és dizájnos, viszont nem gon­dolnak bele abba, hogy egyáltalán nem tartós. Szinte elképzelhetetlen, hogy a jövőben bárki is örökölje. Ennek ellenére a régi precízen megmunkált fabútorok értéket képeztek és komoly örökségnek számítottak. Harcolsz ezzel a dologgal, vagy belenyu­godtál ebbe az igényte­len magatartásába? Az emberek tudatába el kell ültetni a magot, hogy a fa jobban megéri. Én eleinte azt csináltam, hogy amit faragtam, azt oda­ajándékoztam valakinek. Az emberek örülnek az ajándékoknak, és gyakran előfordult, hogy ennek - köszönhetően később rendeltek is valamit. Létre kell hozni a kapcsolatot. Mesélj az alkotási folyamatról! Hogy indul be az esetedben és milyen irányokba vitt el? Kell az ihlet, ami bein­dítja. Olyankor csak leülsz, és minden megy magától. Aztán vannak olyan napok, amikor az ember nekifog és valahogy semmi sem sikerül. Akkor a legjobb félre tenni, mielőtt még elronta­nák valamit. Nagyon sokáig nem tudtam arcot faragni. Épp ezért egy ideje csak portrékkal foglalkozom. Kedvelem a domborműve­ket és a használati tárgyak készítését, mint például tolltartó, ékszeres doboz, zenélő doboz, mintás sod­rófa, küszöb... Egyszer meg­kérdeztem a testvéremet, hogy mit kér karácsonyra. Gúnyosan azt válaszolta, hogy toronyórát láncostól. Hát én megcsináltam neki. Azóta is jót nevetünk rajta, ha szóba kerül. Ki tudsz emelni egy olyan munkád, ami kü­lönleges a számodra? Az Odin szobor az egyik kedvencem, mert olyan, mintha spirituális erőkkel bírna. Kedvelem a skandi­náv és a magyar mintákat és előszeretettel vegyítem őket. A magyar népművészet főleg a növényi ornamen­tikát alkalmazza, a viking kultúrában pedig gyakoriak a fonatok, láncok. Mostaná­ban több skandináv témájú tárgyat alkotok, ez inspirál, de a fantasy is közel áll a szí­vemhez. Nagy hatással van rám Boris Vallejo, aki ebben a tematikában fest. Mi a helyzet a megren­delésekkel? Nagyon sok munka fel van véve a listára, nem is győzök nekifogni. Mindegyik egy újabb kihívás, amelye­ken szívesen dolgozom. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretnék egy láncfűrészt vásárolni, amelynek a segít­ségével nagyobb dolgokat is készíthetnék. Tehát vonz, hogy nagy méretekben is alkothassak. Akár egy Vallejo festményt, akár egy élet nagyságú Attila szobrot. VIDA NIKOLETTA (PÓCS HAJNALKA ÉS A SZERZŐ FELVÉTELEI) Az Új Szó havi melléklete. Szerkesztőség: Lazaretská 12,814 54 Bratislava 1. E-mail: hobbi@ujszo.com. Szerkesztő: Veres István. Grafika: Duranský Tamás. Reklámmenedzser: Seres Zoltán, zoltan.seres@petitpress.sk, telefon: 0905 840 430. A hirdetések és a fizetett cikkek tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Nyomja: Petit Press, a. s., Kopaanska 22, Bratislava. A nem jelölt fotók: www.fbtDlia.com.

Next

/
Thumbnails
Contents