Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-14 / 163. szám, csütörtök
x| Vadászat A csülkös vad jelenleg teljesen le van foglalva a szaporulat nevelésével. A hím és a nőstény egye- dek teljesen külön élnek. Gyakorlatilag minden csülkös vad nősténye jó anya. A szarvasbikák most rakják fel idei agancsukat, fajfenntartásuk egyik komoly kellékét. Július végén már nem ritka az agancsát a háncstól tisztító fiatal bika. Amint arról sokat beszéltünk, az idei nyitrai vadászati seregszemlén is sokszor elhangzott, hogy a nagyvad állománya jelentősen túl van szaporodva. Ennek számtalan okát taglaltuk - kezdve az élőhelyi változásokkal, és kiemelve a megváltozott vadászati kultúránkat is. Tényként szögeztük le, hogy az elmúlt öt év eredményeit alapul véve a trófeás vad vadászatával nincsen különösen gond. A terítékre került trófeát viselő hím egyedek mennyiségi mutatója nagyjából állandó, helyenként enyhén ingadozik. A bemutatott trófeák lassú elfiatalodá- sa viszont már elgondolkodtató. A sutavad (női ivarú csülkösvad és a fiatal egyedek) vadászati mutatója viszont csapnivalóan rosz- sz. A tehetősebb vállalkozói réteg körében nagy divat lett a vadászat, és a nagyvadas vadászterületek bérlése. Hektáronként száz eurót, vagy többet is megadnak egy-egy jó nevű vadászterület éves bérleti jogáért. Sok vadászterület használati joga elérhető politikai úton, vagy összeköttetések árán. Az eddig ott vadászó, jól képzett és gyakorlott vadászok versenyképtelenné válnak a bérletért folyó tárgyalásoknál, és kiszorulnak a vadászat gyakorlásából. Egy jól karban tartott vadászterület pedig szervezett, és főleg szakavatott vadásztatást igényel. Az előnyös gazdasági helyzetük miatt, vagy a politikai státusz megkövetelte imidzsből kifolyólag vadászó „szinténvadászoknak", még ha az ország legjobb vadászterületén is gazdálkodnak, vadászati gyakorlatuk kevés, az alapképzésük csapnivaló, továbbképzés pedig nincs. Ami a legfájóbb, ami nélkül a sikeres vadászati tevékenység elképzelhetetlen, az új bérlőknek van a legkevesebb idejük a „szenvedélyük" gyakorlására. A trófeás vadat úgy-ahogy meglövik, de a nagyszámú sutavad egyre csak szaporodik. Neves hazai szakemberek szerint ez az egyik legnagyobb oka a csülkös vad robbanásszerű teijedésének. Egy elgondolkodtató adat: Addig, míg a vaddal való gépjármű ütközések a múlt század végén ritkaságnak számítottak, napjainkban minden 10. közlekedési balesetet a jármű vaddal történő találkozása okozta. Beigazolódik tehát a régi mondás, amit én 40 éve hallgatok: „Vigyázz az apróvadra, mert könnyen elveszítheted! Figyelj oda a nagyvadra, mert könnyen a fejedre nőhet!" 2016. július • www.ujszo.com Ú| szó HOBBI | tudománya AZ ŐZBAK VADÁSZATÁNAK SOK MÓDJA VAN. A VADÁSZAT LEGNEMESEBB FORMÁJA AZ ÜZEKEDÉS ALATT GYAKOROLT ŐZHÍVÁS. A szakirodalom szerint az őz párzásának az ideje július közepétől augusztus közepéig tart. A saját, negyvenéves tapasztalatom, és a kollégák elbeszélései alapján az igazi őznász nem ölel fel egy egész hónapot, és inkább július végén, augusztus elején kezdődik és sajnos nem tart tovább pár napnál. AZ IDŐPONT Egyes területrészek őzei más-más időben üzeked- nek, ezért a megfigyelő szemében kelthetik azt a látszatot, mintha az folyamatos lenne. Az eredményes őzhívás első számú feltétele tehát, hogy sikerüljön ebbe a pár napos időszakba „belenyúlnunk". Ha ezt kifogjuk, akkor jó esélyünk van arra, hogy hívásunk akkor is sikeres lesz, ha életünkben először fújunk a csalsípba. Ilyenkora bakok apraja- nagyja szinte válogatás nélkül olyan hévvel ugrik a sípra, hogy figyelembe se veszi a vadászt, függetlenül attól, hogy jól, vagy rosszul sípol. Lehetünk viszont bármilyen profi sípoló művészek, fújhatjuk a legcsábítóbb őznótákat, ha nem jó az időpont, akkor a bak is fütyül ránk. Vadászkollégák közt, vagy a szakma képviselőivel történő beszélgetések alatt már sokszor próbáltunk magyarázatot keresni, hogy mi befolyásolja az őzüzekedés időpontját, de ez idáig semmilyen összefüggést vagy szabályt nem sikerült találni se az időjárási se pedig más biológiai tényezővel kapcsolatban arra, hogy mi az ami beindítja az őzek nászát. AZ ÜZEKEDÉS JELEI, Az őz üzekedésének a jeleit odafigyeléssel bárki könnyen felfedezheti. Az első számú jele, hagy a területen fényes nappal is hirtelen „megszaporodtak" az őzek. Megkapó látvány az is, ha a leszegett orral vizsla módjára kereső őzbak keresi és próbálja követni a folyató suta nyomát. Jelezheti a párzás kezdetét az egyedül hagyott, magában legelő őzgida is. A legjellegzetesebb, semmi mással össze nem téveszthető jel az ördöggyűrű, amely a réten, erdei tisztáson vagy akár a lucernásban hagyott kör alakban letaposott fű, amit az üzekedő suta és az őt kergető bak hagy maga után. Ha szerencsénk van, és elég közel vagyunk az őzekhez, akkor lehet hallani a suta folyamatosan hívó hangját, és a bak fel izgatottsága okozta lihegését, hörgését. A megdőlt fűszálakból, a letört fűszálak száradási fokából megpróbálhatunk következtetni az ördöggyűrű keletkezésének az idejére is. Ha sikerül megpillantanunk az őzet, és jók a látási viszonyok, megpróbálhatjuk az őzet síppal behívni. Természetesen ehhez elkerülhetetlen a jó szél és a megfelelő takarás. Ha a szél nem nekünk kedvez, a hívással kár is próbálkoznunk, többet ártunk vele, mint hinnénk. A jó takarást pedig mi válasszuk meg. Az őz nem lát túl jól. Mozdulatlan, alacsony bokrok közt az embert csak nagyjából 40 méterre képes felismerni. Annak, hogy valaki a bokrok előtt, vagy pedig azok mögött áll, nincsen jelentősége. Óvakodjunk viszont minden felesleges és főleg gyors mozdulattól, mert ezt az őz már messzebbről is kiszúrja. Az üzekedő őz azonnal reagál a sípra, legyen az bak vagy suta. A síp hangjára felkapja a fejét, és a hang irányába figyel. Ha sikerül jól utánoznunk a hangot, az őz figyelme folyamatos és többnyire meg is indul a hang irányába. Különösen hajnalban nagyon jók a hívási viszonyok, mikor a harmat puhította avar, gabonatarló vagy egyéb terep nem ropog a lábunk alatt. Kezdő hívóknak eszményi terep lehet a bálázott szalmával teleszórt gabonatarló, hol a hívást cserkeléssel is tarkíthatjuk. Mindig olyan hívóhelyet igyekezzünk magunknak választani, hogy a beugró bak ne tudjon bennünket meglepni. Azon se lepődjünk meg, ha látszólag a semmiből fut be egy őz. Erős síppal több száz méterről is sikeresen hívhatunk. Ne sípoljunk sokat, mert nem tudhatjuk, hogy a közelben tartózkodó bakoknak milyen tapasztalatuk van a síppal szemben. Előfordulhat olyan eset is, hogy a hívott bak a hang hallatára pánikszerű menekülésbe kezd. Azt a bakot valaki már megtanította valamire! Az esetek többségében az ilyen bakra
