Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-14 / 163. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2016. július • w\vw.ujszo.com Horgász | VII | szer mellett szól az is, hogy ha egy vízterületen folyamatosan sokan villantóznak, és a csukák egy idő után megritkulnak, kiismerik a műcsalikat, s egyre nehezebb lesz őket horogra csalni. Ilyenkor jöhet az átfűzött, vontatott kishalas módszer. Ennél a módszernél is a fent említett kishalakat, esetleg snecit alkalmazunk. A fagyasztott kishal nem jó, mert puha állaga miatt könnyen lecsúszik a horogról. Alkalmazhatunk gömb alakú, átfúrt vagy bármely két ponton rögzített úszót, amely jól dobható és vontatható. Úszónk alatt a szokásos csukázó szerelést használjuk, a drótelőke végén egy jó minőségű gyors kapocscsal. Ehhez a kapocshoz rögzítjük a felfűző drótra (vagy rézlemezkére) erősített kishalat. A felfűző drót 5-6 cm hosszú erős acéldrót, amely két végén fülben végződik. A felső fül kissé nyújtott, itt fűzzük fel a kishalat és ezt a végét csatoljuk a drótelőke kapcsához. A felfűző drót alsó végére kulcskarikával hármas horgot szerelünk. Az élettelen kishalat a felfűző dróttal a hátsó negyedénél szúrjuk fel úgy, hogy a drótot a kishalon a feje felé átvezetjük. A drót felső vége a kishal száján jön ki, amit a drótelőké- hez csatolunk. A hármas horog a kishalat tartja a lecsúszástól az élőkén. Az úszós, felfűzött hallal felszerelt készséget 5-20 méterre dobjuk el a parttal párhuzamosan. A csalit változó sebességgel vontassuk be. Egy-egy helyen 8-10-nél többet ne dobjunk, ha nincs jelentkező, rögtön menjünk tovább. Ha kapást észlelünk, ne akasszunk, mint a villantózásnál, hanem hagyjuk nyeletni a csalinkat, mintha élőhallal csukáznánk. Mivel csalihalunk felfűzött állapotban van, a csuka biztosan nem tudja lelopni a horgunkról. Ha megfelelő időben akasztunk, szinte biztos az akadás. Ha a felfűző drótot enyhén meghajlítjuk, akkor csalink vontatás közben lassan forogni fog - esetenként ez fogósabb. A sekély, lapos vizeken a part mentén gyakran 20-50 cm-nél nincs mélyebb víz. Úszónkat állítsuk lejjebb, és ha a parttal párhuzamosan van nyílt vízfelület, ott vontassuk végig készségünket. Ha a sás, vízi növényzet, faágak között csukák állnak lesben, és elég állhatatosak vagyunk, sok kapásra számíthatunk. A vízfelület parttól távolabbi részein is találunk akadókat, növényfoltokat. Ezeket a haltartó helyeket okvetlenül pásztázzuk végig. Ez a horgászmódszer kellő előkészületet (kishalfogás) igényel, emellett a sok gyaloglás bizony elég fáradságos. Ezért azoknak ajánljuk elsősorban, akik szeretik a mozgalmas és nem kis ügyességet igénylő horgászatot. PERGETÉSI MÓDSZEREK Természetesen a csuká- zás (akárcsak a süllőzés, balinozás, harcsázás) legsportosabb válfaja a pergetés. Arról megoszlanak a vélemények, hogy melyik műcsalifajta a legalkalmasabb: a klasszikus körforgó, a billegő kanál, a wobbler, a gumihal, a twister, netán a műlégy. A woblerek (első gyártójuk alapján sokan rapalá- nak hívják) előtt szinte mindenki körforgóval vagy kanállal csukázott, de ahogy egyre nagyobb tért hódítottak a fahalacskák, majd az őket kiváltó műanyagok, a közkedvelt „blinker" háttérbe szorult. Mondanom sem kell, hogy érdemtelenül. Jómagam a legtöbb pergetve fogott csukámat hármas, négyes, ötös körforgóval fogtam. Nagy szerepe lehet ebben a megszokásnak is, de szerintem semmilyen más műcsali nem képes olyan izgató vibrációt kelteni, mint a körforgó szárnya. Azon túl, hogy a csuka remekül lát - hiszen nagy a szeme - a halak oldalvonalukkal érzékelik a csábító rezgést, amit távolról is képesek befogni. A klasszikus pergetőcsalik mellett nyáron fogósak lehetnek az újabban egyre közkedveltebb kisállatimitációk is, mint az egér vagy a béka, amelyek élethűbbek a vasaknál és a szilikonból készült gumihalaknál, twistereknél. A popperekhez hasonlóan ezeket a víz felszínén vontatjuk, rángatózó, szaggatotťmozgással. A víz felszínén a csalinkra rádurrantó csuka támadása igen látványos. Ezeknél a csaliknál a horog hegye el van bújtatva, így a legdurvább hínáros, tökleveles, tavirózsás akadok fölött is el tudjuk húzni anélkül, hogy kilónyi trutyit vontatnánk ki minden alkalommal. Annyi hátránya viszont van a módszernek, hogy nehezebben ül a bevágás. Ezért ne kapkodjuk el, és ne töröljünk oda a pillanat tört része alatt, mert kihúzhatjuk a ragadozó szájából a csalit. A megragadás után a csukának össze kell zárnia a pofáját, és elindulni a csalival, akkor biztos az akadás. Sokan azt hiszik, hogy nyáron nem érdemes csukázni, annak a szezonja kizárólag ősszel jön el. Ez is egy olyan tévhit, amelyet a gyakorlat cáfol. Persze, nem biztos, hogy délidőben fogjuk meg életünk kapitális csukáját, hiszen ebben az esetben is a hajnali pitymallat, az esti szürkület kínálja a legtöbb lehetőséget. A napszakokkal kapcsolatban még egy tévhitet oszlassunk el: a csuka éjjel nem vadászik, állítják sokan. Úgy általában valóban nem, de bizony fogtam már höltági termetes csukát éjfél után, amikor fenékre tett kishaltetemmel süllőz- tem. Bár lehet, hogy ez a kivétel csak a szabályt erősíti. A döglött hallal csukára való fenekezés egyébként sokszor adhat kapitális halat, mert a nagy testű, öreg ragadozók kényelmesebbek és lassúbbak, mint a fürge bugyiik, és szívesen veszik fel a termetes potyát. Még egy aranyszabály: ahol csukát fogtunk, ott általában több kapásra is' számíthatunk. Ha rögtön nem is sikerül, néhány nap múlva biztosan beáll egy újabb példány a gazdátlanul maradt vadászterületre. KÖVESDI KÁROLY
