Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-14 / 163. szám, csütörtök
Görbüljön a bot! Az ember olykor arra is fel- figyel, amire talán nem illik. Magyarán: akaratlanul is fülel. Különösen annak a buszsofőrnek a sztorijait szoktam élvezettel hallgatni, aki Bős alá jár horgászni. Barátaival mindig megtárgyalja, mi zajlik éppen az Új-Dunának nevezett szakaszon, mikor eszik a hal, hogyan rontott a tegnapi esélyeken a légnyomás, a vízállás, a szélirány stb. Látszik a fickón, hogy vérbeli pecás, s ha nagyokat is mond olykor, az ember hajlamos elhinni neki. Mert a sztorik mögött érezni a szenvedélyt és a tapasztalatot. Minap hetven- kettes dévért kapott ki a vízből, meséli hüledező hallgatójának. A szomszéd horgászok úgy elkeseredtek a látványtól, hogy pakoltak, és hazamentek. El sem tudom képzelni, milyen lehet egy hetvenkét centis dévér- keszeg. Egymás mellé rakva egy formapontyocskával, gondolom, a potyesz öregapjának tűnik. Jómagam másfél, kétkilósakat fogtam néhányat, lehet, kicsivel nagyobbat is, de ez a böhöm jószág lehet akár ötkilós is. Vagyis kapitális. Hogy mit tesz emberünk a hallal, arról sosem hallottam értekezni. Lehet, hogy szereti, lehet, csak fogni jár, és visszaengedi. Ezt a csodálatos nagy keszeget remélem, visszaadta az öreg Dunának, hadd éljen még sokáig, és - ha módja van rá - szaporítson utódokat. Mert a dévérkeszeg ugyan nem süllő vagy ponty, attól még a mi halunk. Szegény lerabolt vizeink sorsa a mi kezünkben is van. Görbüljön hát a bot a szép fogástól, de ne a horgász háta a teli szák súlya alatt! SOKAN BUTA HALNAK TARTJÁK, MÁSOK A VADSÁGA MIATT EGYENESEN IMÁDJÁK. SZÓ SE RÓLA, KEVÉS HORGÁSZSZÍV-DOBOGTATÓBB LÁTVÁNY VAN ANNÁL, MINT AMIKOR A CSUKÁZÓ STUPEK HOSSZÚ BÓBITÁJA ELMERÜL, ÉS SZAGGATOTTAN ELINDUL A VÍZ ALATT. VAGY AMIKOR AZ AKADÓ MELLETT ELHÚZOTT MŰCSALI EGYSZER CSAK ELAKAD, ÉS VALAMI KI AKARJA TÉPNI KEZÜNKBŐL A BOTOT. M ivel a nyári horgászat nem csak a pontyozásból áll, az alábbiakban a csukázás néhány módszeréről lesz szó. ÚSZÓZVA, ÉLŐ KISHALLAL Igaz, nem a legsporto- sabb válfaja a csukázás- nak, de nyári tikkasztó melegben talán a legeredményesebb az élő kishallal történő horgászás. Ez azért is igaz, mert a rekke- nő hőségben a ragadozók ellustulnak, ráadásul annyi a táplálékhal körülöttük, hogy válogatóssá válnak. Ilyenkor, bármily csábosán mozog, nehezebben mozdulnak rá a villantóra. Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy a csalihalat (tíz-tizenöt centis bodorkát, vörösz- szárnyú keszeget, kárászt, sügért stb.) vagy hátba akasztott hármas horoggal pottyantjuk be az akadok, nádfalak, hínárosok, bokrok közelébe, vagy a bőrük alatt vezetjük át fűzőtűvel a harapásmentes élőkét, úgy, hogy a kettes vagy hármas horog a kishal fejénél legyen, és a horog hegye a farok felé mutasson. Ez azért fontos szempont, mert akárhogyan ragadja meg a csuka zsákmányt, mindig fejjel befelé forgatva kezdi azt nyelni. A Matula bácsi-féle javallat sokáig az volt, hogy miután a csuka megragadta a kishalat, és lerántotta az úszót, akár percekig várjunk a bevágással. Sőt, nyugodtan elszívhatunk egy cigarettát, hogy biztos legyen az akadás. Mondanom sem kell, hogy erre a nem éppen humánus módszerre (hogy gyomorra nyelje a horgot) nincs szükség. Amikor az elmerült úszó egy helyben kezd rángani, arról árulkodik, hogy a csuka kezdi beforgatni a zsákmányt. Innentől számítva néhány másodperc múlva bevághatunk. De ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, addig várjunk, amíg a hal újra elindul a horoggal. A hosszú nyeletés azért sem mindig célravezető, mert a csuka megérezheti a horgot, és kiköpi a zsákmányt. Áz úszó ilyenkor gyakran lent marad, és a horgász ugyancsak csodálkozik, amikor csuka helyett egy vastag faágnak üt oda. VONTATÁS KISHALLAL Ezt a horgászmódszert kevesen alkalmazzák, pedig bizonyos helyzetekben rendkívül eredményes lehet. Talán azért választják kevesen, mert na partról horgászunk, sok gyaloglást igényel. A melegebb nyári, kora őszi hónapokban a csukák a part melletti búvóhelyeiken lesnek áldozataikra. Ilyenkor ha a nyílt vizet vallatjuk kishallal, villan- tóval, kevésbé lehetünk eredményesek. A módB " F* I BT * f &*» T 0 y
