Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-14 / 163. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. július 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Közöny Tényleg nem érdekel senkit, hogy mire lett elköltve 200 millió forint? A Főnix Polgári Társulásnak kifizetett magyar- országi pénzek kapcsán számos kérdés felmerül, például az, hogy van-e a hazai magyar közösségnekjoga ahhoz, hogy megtudja, mire költötték el „a közösségi tudatot és az anyanyelvi oktatást erősítő kulturális rendezvénysorozatra” kért és odaítélt összegeket. Azaz 200 millió forintot, amit mellesleg közpénzből, azaz a magyarországi adófizetők pénzéből fizetett a magyar kormány. A kérdésre egyértelmű igen a válasz, bár úgy tűnik, ez nálunk nem mindenki számára ilyen világos. És ez itt talán a legnagyobb baj. A rendelkezésre álló információk szerint (mert ugye azok, akik fényt deríthetnének az ügyre, nem állnak rendelkezésre) nagyon úgy néz ki, hogy az említett összeg nem arra lett elköltve, amire kérték és kapták. Sőt, nagyon úgy néz ki, hogy a közösség nem sokat látott az említett pénzből. A jelek szerint azonban ez teljesen hidegen hagyja a hazai magyar közeget. Senki sem tiltakozik, senki sem kérdez, csak már megint ez a kellemetlenkedő Új Szó, a magyarság legnagyobb ellensége. Tényleg ez lenne a helyzet? Tényleg nem érdekli a hazai kultúraszervezőket, civilszervezeteket, értelmiségieket, hogy mire lett felhasználva 200 millió forint, amit a közösségre kellett volna elkölteni? Vagy tényleg mindenki elfogadja, hogy nálunk ez már csak így működik, nincs mit tenni? V agy csupán fél megszólalni, mert ugyanaz a parti tartja rajta a kezét a forrásokon, így a kritikával azt kockáztatná, hogy a jövőben azt a keveset sem kapná meg, amit eddig? Tényleg nem látja senki, mennyire beteg ez a helyzet? És mennyire demotiváló azok számára, akik őszinte szándékkal szeretnének tenni azért, hogy ötven év múlva is éljenek itt magyarok? Nem a kétes pénzosztogatás, hanem ez a közöny a legnagyobb ellenségünk. Éppen ezzel tesszük lehetővé ugyanis, hogy a rendszer működjön, s a felelősöknek ne kelljen tartaniuk a következményektől. Ha zavar minket a Bastemák-ügy, arra is legyünk érzékenyek, ami a mi portánkon történik. Ott senki sem fog helyettünk rendet rakni. MOST AZT EL. HOGYAN SZEREZTED AZ UTOLSÓ ... MILLIÓDAT.. \ (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Egy fontos NATO-csúcs NATO múlt hét végén megtartotta kétéves állam- és kormányfői szintű találkozóját Varsóban. A díszvacsorát abban a teremben szolgálták fel, ahol annak idején a nyugati blokkal szemben álló Varsói Szerződés megalakult. Szimbolikus, nemcsak a terem, hanem az ország kiválasztása is: Lengyelország az egyik legelszántabb tagja az orosz agresszióval szembeni határozott fellépést sürgető koalíciónak. A találkozó nemcsak arról szólt, hogy a balti államokba és Lengyel- országba ezentúl körülbelül 4000 NATO-katona fog állomásozni rotációs alapon. Elsősorban arról, hogy elismerte a szövetség a keleti veszélyt, a szárazföldi védekezés szükségességét, és az európai kontinensen való jelenlét egyáltalán nem került le a napirendről. Sőt, a Krím elcsatolása óta egyre aktuálisabbak, és akkor is érintheti a szövetség összes tagját, ha történetesen nem határosak Oroszországgal. Gondoljunk akár arra, amikor a portugál légtérnél röpködnek orosz harci gépek. Vagy épp az amerikai partok felé. Furcsa diplomáciai csata bontakozott ki egy másik közeli területen, nevezetesen a fekete-tengeri hadiflottánk jelenlétén. Miközben Bukarest régóta lobbizik azért, hogy NATO-támogatással horgonyozzanak többnemzetiségű hajók a partjainál, Bulgária ezt még mindig igyekszik gátolni. Holott a tengeren való jelenlétet a parttal nem rendelkező országok számára nemzetközi egyezményben már rég korlátozták. A keleti tagállamok vitái, belső ellentmondásai és az orosz érdekek tudatalatti artikulációja új dinamikát hozott az észak-atlanti közösségbe. Emellett egy másik, nem kevésbé jelentős hadszínteret ismertek el - ez margójára' nem annyira a Kremlre, mint Pe- kingre koncentrál. Ez a kiberhadvi- selés hivatalos elismerése - nemcsak szárazföldön, vízen és levegőben folyik már a háború, hanem a hálózatokon is. S ezek ugyanolyan fontos csaták, hiszen a másik három színtér megbénítható általuk. Ahogy le lehet bombázni egy szerverközpontot, úgy meg lehet bénítani elektronikusan is számtalan rendszert. Nem is kifejezetten nemzeteket emlegetnek, ha a kiberhadviselésről van szó, hanem olyan csoportokat, amelyek egy állam megbízásából, de nem „lobogó alatt” végzik tevékenységüket. Ez a modem, hibrid hadviselés új lépcsője, amellyel a NATO-nak rengeteg feladata lesz. A tagállamok eddig is együttműködtek kisebb-nagyobb mértékben a kiberügyben, de a történelem a varsói csúcsot tartja majd számon úgy, mint amelyen a leglényegesebb előrelépések megtörténtek e téren. Reméljük. Főleg, ha sikerül most is operatív szinten lekövetni az elvi döntéseket, ahogy ez a walesi csúcs után, két éve, elindult. Alkotmányjogi partizánharc KOCURLÁSZLÓ N em érti Ivan Gašparovič volt köztársasági elnök, hogy utóda, Andrej Kiska miért nem nevezi ki a parlament által kijelöltek közül a szükséges számú, korábban kettő, most már három alkotmánybírót. Egy idős, betegeskedő nyugdíjas szellemi képességeire utalgatni a döglött oroszlánba rugdosásnál is rosszabb, így még véletlenül sem szeretnénk ezzel a fogással élni. Helyette inkább arra világítanánk rá, vajh’ mi foghatta vissza az elnök tollát. Alkotmánybíróság. Szép és komoly szó. Retorikailag legalábbis mindenképp. Egy testület, mely az ország alaptörvénye felett őrködik. Szinte látjuk magunk előtt a súlyos, vörösgalléros, fekete talárokat, s a középkori jogforrások tanulmányozása közben pergamenszínre aszott arcokat képzelünk beléjük, bírákat, akiknek éjjeliszekrényén az imakönyv helyett is az Alkotmány van. Tudós elméket, akik az Alkotmány mind a százezer betűjét fejből tudják, és ezen kívül más nem is érdekli őket. A helyzet azonban nem ez. A taláros testület tagjaira nálunk politikusok mellett ugyan autonóm jogászközösségek, kamarák, és bíróságok is javaslatot tehetnek, a jogban való jártasságuk, s az alkotmányjogban való elmélyültségükből fakadó érdemeik nyomán, a jelölteket azonban a parlament választja ki/meg. Ez persze alapból még nem zárná ki a kiválóságukat, ám a törvényhozás nem az alkotmány- jogi publikációk száma, idézettségi mutató, vagy valamilyen egyéb, szakmai mérce alapj án dönt - bár dönthetne akár így is -, hanem általában rövid távú politikai célokat követve. Ha a kormányzat koalíciós, még azt is elosztják, ki hány bírát nevezhet. Ha egy adott, nevezésre Jogosult” párt híján van a szürkeállománynak, akár az is előfordulhat, hogy csak olyan jogászt tud nevezni, aki az Alkotmányról utoljára egyetemi tanulmányai során halott. De így van ez minden állami tisztségviselő esetében, akit a parlament választ. Az Állami Számvevőszék élére inkább évekig nem választottak új vezetőt, mert jó volt nekik az a régi. Utána pedig, mikor a helyzet már tarthatatlan volt, egy „ötödik hadoszlop” bevetésével ültették oda a számukra megfelelő, az ellenzékiségnek csak a látszatával illethető embert. Megváltoztatva a megváltoztatandókat, a Közbeszerzési Hivatal élén is hasonlójellegű főcsere történt. Főügyészválasztás. Emlékszünk még a Centés-ügy című, többfelvonásos tragikomédiára emlékeztető, Iveta Radičová kormánykoalícióját is megreszkettető, majd azt túlélő, intrikákban és kölcsönös vádaskodásban gazdag sorozatra? Érdekes mód, Ivan Gašparovič akkor nem gondolta úgy, hogy neki a parlament által kiválasztott jelöltet ki kell nevezni, sőt, épp az ellenkezőjét állította annak, amit most számon kér Andrej Kiskán. Türelmesen kivárt, míg a Smer Jaromír Čiznárt, a miniszterelnök iskolatársát választotta főügyésznek. Aztán őt kinevezte. Az Alkotmánybíróság jelen állapotáért azonban nem lehet csak a Smeren elverni a port, lévén, hogy a bírákat három parlamenti ciklus időtartamára, 12 évre választják. Á kialakult helyzet így mondhatni minden eddig regnáló kormánynak megfelelt. Annyi történt csupán, hogy Andrej Kiskában most emberükre akadtak. Az elnök magányos partizánharcának egy struktúrával szemben kevés az esélye, de legalább láthatjuk, hogy egy ember biztosan akad e hazában, aki komolyan gondolja az igazságügy megtisztításáról tett ígéreteit. FIGYELŐ Az ezredes főrabbi botrányos szavai Heves vita tört ki az izraeli sajtóban a hadsereg által kinevezett katonai főrabbi személye körül a nőkkel és a vallás parancsaival kapcsolatban korábban hangoztatott, megbotránkoztató nézetei miatt - írta a Je- diót Ahronót című újság. Éj ál Krim ortodox nézeteket valló rabbit hétfőn nevezték ki a hadsereg katonai főrabbijává, a megjelent sajtóértesülések nyomán viszont több politikus is a kinevezés visszavonására szólította fel a tisztikart. Éjál Krím szerint a vallás parancsait a hadsereg parancsai fölé kell helyezni, és úgy véli, tilos a férfiak nők alá történő beosztása katonai szolgálatuk során, mert „ez arra készteti őket, hogy tekintetüket a nőkre összpontosítsák a nap nagy részében”. Áz ezredesi rangban lévő rabbi azt is mondta, hogy háborús időkben megengedett a nem zsidó nők megerőszakolása. Az ultraortodoxok a férfiak számára tiltják a nők énekhangjának nyilvános élvezetét, és Krím is kijelentette, hogy hozzanak inkább férfiénekeseket a katonai ünnepségekre. A Tóra szerint a nők nem tanúskodhatnak a bíróság előtt, s erről a több ezer éve született, ám a mai Izraelben nem alkalmazott szabályról azt mondta a leendő katonai főrabbi, hogy a nők javát szolgálja, mert a nők érzelmesek, és emiatt nem tudnak felelni a keresztkérdésekre. Vihart kavartak kinevezése nyomán az olyan régebbi kijelentései is, miszerint meg kell ölni a sebesült öngyilkos merénylőket, vagy hogy a melegek szerinte „beteg emberek, akiknek szeretettel segíteni kell, hogy kijussanak helyzetükből”. Éjál Krímet vitatott nyilatkozatainak nyilvánosságra kerülése után tisztázó beszélgetésre hívták a katonai főhadiszállásra, majd közleményt adtak ki bocsánatkéréséről a társadalmi csoportokat sértő ügyekben és magyarázatokat közöltek különféle kijelentéseivel kapcsolatban. Azonban mindez valószínűleg kevés lesz, és mivel Izraelben a hadsereg ügyeiben általában minél teljesebb társadalmi konszenzusra törekednek, várhatóan új jelöltet kell keresni a főként temetéseken és díszünnepélyeken szerephez jutó katonai főrabbi tisztségére. (MTI)
