Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-13 / 162. szám, szerda
www.ujszo.com I 2016. július 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Kemény és kitartó, akárcsak Thatcher volt Ki legitimizálja Kotlebát? SZALAY ZOLTÁN F urcsa helyzet állt elő a szlovák parlamentben Kotlebáék bejutása után, amivel még nem igazán nézett szembe a hazai politika. A 150 tagú parlament 14 képviselőjével a parlamenti pártok kizárták az együttműködést, így az ellenzéknek tulajdonképpen 14 képviselővel kevesebbje van. Hárompólusú parlament jött létre, hiszen más a célja a koalíciós pártoknak, más az ellenzék nagy részének, és más Kotlebáéknak - utóbbiak jelen felállás mellett csak az önálló kormányzás lehetőségére törekedhetnek, mégoly irreálisnak tűnjön is ez (tegyük hozzá, fél évvel ezelőtt a parlamentbejutásuk is irreálisnak tűnt). A helyzet jelenleg taktikailag inkább a kormánykoalíciónak kedvez, hiszen a széles körű ellenzéki összefogás ilyen körülmények között nehezen elképzelhető, ami a „mérsékelt” ellenzéket nyilván az egész választási időszak alatt frusztrálni fogja. Frusztrálni fogja, viszont fontos próbatétel elé is állítja: a következő időszak egyik nagy kérdése lesz, vajon meg tudja-e állni az ellenzék a Kotlebáékkal való szövetkezést? Az, hogy Sulik egyszer, évekkel ezelőtt leült Kotlebával beszélgetni, ebben a kérdésben nem mérvadó, mivel annak a beszélgetésnek nem volt politikai tétje. Viszont mi lenne, ha a náci képviselők szavazataival sikerülne megbuktatni a kormányt? Kotlebáék is tudják, hogy pártjuk egyszer akár a mérleg nyelve is lehet, és bizonyára van annyi sütnivalójuk, hogy ezt kihasználják, ha úgy hozza az élet. Sulik és Matovič zavaros gondolkodása mellett nem teljesen elképzelhetetlen az a helyzet, amikor azt mondják: na jó, csak most az egyszer, de tárgyalunk velük. Az a nap a hazai demokrácia fekete napja lesz. Egy másik kérdés, hogy mennyire helyes a kormánypártok részéről azt hangsúlyozni, hogy az SaS-nek és Matovičéknak meg kell egyezniük a nácikkal. Ez a viselkedés alighanem a józan ítélőképesség elvesztését mutatja: a harmadik Fico-kormány olyan súlyos kompromisszumok árán jött létre, hogy részesei számára az együttműködésnek látszólag nincsenek elvi feltételei. Amikor tehát a koalíciós pártok azt hangsúlyozzák, az ellenzéknek meg kell egyeznie Kotlebával, ha hatékonyan akar dolgozni, alighanem saját frusztrációjukat is belevetítik a történetbe - hiszen a Híd sem akart a nemzetiekkel együtt kormányozni, és fordítva. Márpedig ha ők erre „kényszerültek”, miért ne járna hasonló sors az ellenzéknek is? Választ adva a kérdésre: egyelőre senki nem legitimizálta Kotlebát, viszont mindkét oldal elég nagy bajban van, mert szemlátomást nem tudja kezelni a helyzetet, ami Kotlebáék érkezésével keletkezett. Az ellenzék erőtlen, összeszedetlen, kormányváltásra alkalmatlan, a kormányoldal viszont önmaga kompromittációja. Mivel sem itt, sem ott nem látható a távlatos, alapos gondolkodás, egyre nehezebb abban bízni, hogy a demokratikus oldal tudomásul veszi: nem segítheti hatalomra a szélsőjobbot. Ezzel pedig gyakorlatilag eladja az országot az aktuálpolitikai bolhapiacon. FIGYELŐ MTI-PORTRÉ Ma estétől új miniszterelnöke lesz az Egyesült Királyságnak, Theresa May eddigi belügyminiszter. A 60 éves konzervatív politikus úgy vonul be a történelembe, mint a brexit miniszterelnöke aki legalábbis elkezdi Nagy-Britannia kivezetését az EU-ból. A brexit az brexit, vagyis nincs visszaút — hangsúlyozza minden megszólalásában Theresa May, akinek e kifejezés már politikai mottójává lett. Amikor véglegessé vált, hogy ő lesz a Downing Street új lakója, ezt megtoldotta azzal, hogy „a brexitet sikerre visszük”. Az anglikán lelkészcsaládba született új kormányfőre példátlan feladat vár, ő lesz az első uniós vezető, aki a kilépési folyamatot elindítja. A folyamat valószínűleg 2020-ig tartó teljes hivatali megbízatását leköti majd, és jó eséllyel még utódainak is munkát ad. A kilépési cikkely ugyanis kétévi tárgyalási időtávot határoz meg, de szinte konszenzusos elemzői vélemény, hogy 43 évi tagság után legalább egy évtizedbe telik, mire London és az EU végleges egyezségre jut az új szabályokról. May már jelezte, addig nem szabad aktiválni a mechanizmust, amíg nem áll össze egyértelműen a brit kormány tárgyalási stratégiája. Erre év vége előtt nem kerül sor. Theresa May a modem brit politikatörténet leghosszabb ideje hivatalban lévő belügyminisztere: 2010-ben nevezte ki Cameron a tárca élére, és azóta folyamatosan e tisztségben van, jóllehet a belügy hírhedt volt arról, hogy a miniszterek sűrűn váltják egymást. May a maradáspárti táborhoz tartozott, aktívan viszont nem kampányolt, és közismerten nem lelkes híve akülfoldi EU-állampolgárok szabad letelepedésének és munka- vállalásának. Ezt hétfőn is világossá tette, amikor programadó beszédében kijelentette: a szabad munkaerőbeáramlást mindenképpen „szabályozni” kívánja. Az EU eddig alig 800 menekültet vett át Törökországtól a menekültválság közös kezeléséről kötött megállapodás életbe lépése éta - írta a Rheinische Post német lap az Európai Bizottságra hivatkozva. A megállapodás április 4-ei életbe lépése óta 468 menekültet szállítottak vissza Görögországból Törökországba, és az uniós tagállamok 798 menekültet fogadtak be Törökországból. A lap kiemelte, „Törökország nem panaszkodhat”, mert az EU-nak eddig csupán 31 menekültet kellett volna befogadnia, ugyanis a görög hatóságok a menekültügyi eljárások elhúzódása miatt még csak 31 szíriai Várhatóan ez lesz az első komoly konfliktusa az Európai Bizottsággal, hiszen London meg akarja őrizni hozzáférését az EU 500 millió fogyasztót jelentő egységes belső piacához, ám ezzel - a jelenlegi uniós szabályok alapján - definíciószerűen együtt jár a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő akadálytalan áramlása. Theresa May jól tudja, mekkora az erről szóló tárgyalások gazdasági tétje, hiszen oxfordi diplomájának megszerzése után a City pénzügyi szolgáltatási szektorában dolgozott, és éveket töltött a Bank of England- nál, a brit jegybanknál is. Tudja azt is, hogy legalább akkora, ha nem sokkal nagyobb kihívások előtt áll, mint az első női brit miniszterelnök, Margaret Thatcher, aki 1979-ben költözhetett be a Downing Streetre, és 11 évig volt kormányfő. Thatcher könyörtelen, szenvtelen pragmatizmussal indította el a reállampolgárt küldtek vissza Törökországba, és a megállapodás azt úja elő, hogy a görög szigetekről visszaküldött minden egyes szíriai menekültért cserébe egy másik Szíriáit kell áttelepíteni Törökországból az EU- ba. Az EU így túlteljesíti vállalását, de az átvett menekültek száma messze elmarad az előzetes becslésektől, hogy az EU felhasznál 18 ezer szabad helyet, amelyek egy korábbi áttelepítési terv nyomán maradtak meg, és önkéntes alapon megnyit egy további 54 ezer fős keretet a Törökországból átvett menekültek szétosztására. A lap hozzátette, a migrációs válság közös kezelésére kidolgozott rendszer ingatag, Recep Tayyip Er- dogan török államfő már többször fenyegetett azzal, hogy felrúgja a megménytelenül elavult, állami monopóliumok jellemezte, csőd fenyegette brit gazdaság korszerűsítését, súlyos - nem egyszer véres erőszakba torkolló - konfliktusokat is vállalva az akkor még tízmilliókat mozgósítani képes brit szakszervezeti mozgalommal. Párttársai és sok elemző szerint a könyörtelen, kitartó pragmatizmusban Theresa May sem marad el elődjétől. A Konzervatív Párt egyik veteránja, Ken Clarke, aki maga is háromszor indult a pártvezetői tisztségért, a minap egy bekapcsolva hagyott tévékamerába mondta bele gyanútlanul, hogy Theresa Mayjel „rohadt nehéz kijönni”. May, amikor megkérdezték tőle, hogy mit szól a kijelentéshez, az alkalmat az Európai Bizottság elnökének szánt előzetes figyelmeztetésre kihasználva csak annyit mondott: „ha van valaki, akinek rohadt nehéz lesz kijönnie velem, az Jean-Claude Juncker”. állapodást, ha országa nem kapja meg az uniós vízummentességet. Thomas de Maiziere belügyminiszter a napokban azt mondta, hogy működik az EU-Törökország megállapodás, de nem tenné tűzbe a kezét azért, hogy ez így is marad a következő hónapokban. Ezzel kapcsolatban a Rheinische Post azt írta, hogy a kormánynak nincs B terve a megállapodás kudarcára. A rendőrség ugyan készen áll a bajor-osztrák határ teljes lezárására, de az intézkedést csak néhány napig lehetne fenntartani, ráadásul az elvileg lezárt balkáni útvonalon tevékenykedő ember- csempészek egyre gyakrabban térnek ki a német-svájci és a német-lengyel határ felé, és juttatják be a menedékkérőket a zöldhatáron. (MTI) Czexit? Igen, de Visegrádiról Csehországnak ki kellene lépnie a visegrádi országcsoportból (V4), és a kelet-európai irányultság helyett inkább a nyugati német nyelvű szomszédokkal kellene együttműködnie - állítja Jifí Pehe neves cseh politikai elemző a Právo című lapban megjelent írásában. Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia a múltban, amikor ezek az országok be akartak lépni a NATO-ba és az Európai Unióba, jó üzleti márka volt. Amíg voltak közös célok, az időnként igen jelentős politikai eltérések is - például Szlovákiával Vladimír Mečiar vagy Lengyel- országgal Jaroslaw Kaczynski idej én - a háttérbe szorultak— mutat rá a szerző. Úgy látja, az utóbbi években az egyes visegrádi országok közötti eltérések, amelyek összefüggenek az egyes országok mentalitásával, nagyságával, ambícióival és történelmével, nemhogy csökkentek, hanem inkább nőttek. Lengyelország, Magyarország és Szlovákia már megérte „az egypárti kormányzást, amely felélesztette bennük a háború előtti vagy a háborús időszakból ismert autokratikus tendenciákat”. Csehországban ilyen helyzet az eltérő múlt, illetve az ország modernebb állapota miatt nem alakult ki - tette hozzá. Bár a visegrádi politikusok azt állítják, hogy a migránsválságban elfoglalt kompromisszumok nélküli álláspontok miatt hangjuk megerősödött az EU-ban, ez nem felel meg a valóságnak. „A valóságban a négyest olyan csoportként kezelik, amelynek egyre nagyobb problémái vannak a demokráciával, s amelynek tagjai szívesen fogadnak el támogatást az EU gazdagabb országaitól, de elutasítják, hogy szolidárisak legyenek velük. Ezt a tényt bármilyen nagyobb nemzetközi konferencián, ahol nem beszélnek a diplomácia nyelvén, le lehet ellenőrizni” - úja Jifí Pehe. A politológus úgy véli: bár a cseh politikusok azt állítják, hogy a visegrádi együttműködés hasznos Csehország számára, ennek az ellenkezője az igaz. Nyugat-Európa a cseheket jelenleg ugyanabba a csoportba sorolja, mint azokat az államokat, amelyekben baj van a demokráciával, amelyeknek nincs jó nevük az EU-ban. „Történelmi szempontból Csehország számára észszerűbb lenne közép-európaiságát a Nyugat, a német nyelvű szomszédok felé igazítani, mint kelet és észak felé” - zárja eszmefuttatását Jifí Pehe. (MTI) Theresa May, a brexltlady Csak 800 menekültet vett át az EU a törököktől
