Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-12 / 161. szám, kedd

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. július 12. 7 Csatatér a parlament Az ellenzék nyerésre áll a parlamenti sárdagasztásban TOKÁR GÉZA A kár már ősszel változ­hat a szlovák törvény- hozás ülésrendje, hi­szen az SNS és a Híd is korlátozná a képviselői hozzászó­lásokra szánt időkeretet. Nem anti­demokratikus intézkedésről van szó, más országok parlamentjei is igyekeztek mederbe szorítani a parttalan vitát, de arra, amire And­rej Danko és Bugár Béla szánná, a szélsőségesek elleni küzdelemre, pont nem alkalmas az intézkedés. Viszont ha meg akarják akadá­lyozni, hogy a kényelmetlen ügyekről bárki is szónokoljon a törvényhozásban, akkor jól csinál­ják- Szlovákia szépen halad afelé, hogy intézményileg hallgattassa el a korrupcióval kapcsolatos tiltako­zó hangokat. A demokráciában a parlament szerepe az, hogy teret biztosítson a konstruktív vitának, „a nézetek széles tárházának”. A szlovák par­lament ebből a szempontból bizony nem teljesít jól és az ukrán-ázsiai modell felé halad: ha a képviselők tartják ezt a tempót, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy verekedést fogunk látni, mint bravúros szónoki teljesítményeket hallani. A jelen­legi ellenzék számára a parlament az a hely, ahol látványos perfor- manszokkal hívja fel a figyelmet saját magára (és újra meg újra is­merteti álláspontját, hogy a kor­mányban nagyban lopnak). A je­lenlegi kormány pártjai ellenben azt szeretnék, ha ezek a kényelmetlen performanszok nem lennének, annyival kevesebb problémája len­ne az akadékoskodó ellenzékkel. A múlt heti bohózat megmutatta, hogy az ellenzék a parlamenti sár­dagasztásban nyerésre áll a kor­mánnyal szemben: Dankóék brüsszeli útja elég volt ahhoz, hogy az SaS és az Egyszerű Emberek botcsinálta eszközökkel átvegyék az irányítást, a sajtó ingerküszöbét pedig Lucia Nicholsonová hatás­köri túllépése helyett inkább Andrej Hrnčiar érte el azzal, hogy egy ha- misítottnak tűnő Danko-aláírást lobogtatott. Nem ez az első parla­menti felfordulás, ezért válhatott témává a megregulázás a kor­mánypártok számára. „Ha nem korlátozzuk (a hozzá­szólások hosszát), tovább fognak erősödni a szélsőségesek” - jelen­tette ki Bugár Béla annak kapcsán, hogy limitálnák a parlamenti pártok eszközeit a vég nélküli szónoklásra, de ez egyszerűen nem igaz. A Bu­gár értelmezése szerinti „szélsősé­gesek” nem azért járnak a parla­mentbe, hogy lyukat beszéljenek a kormány hasába, hanem hogy el­mondják azt a pár mondatot, ami az újságok címoldalára kerül, kifüg­gesszenek egy transzparenst, vagy szétszórjanak némi papírpénzt a pulpitus előtt. Ha ezt kiszámított keretben teszik, a sajtó csak hálás lesz nekik és az akciók így is, úgy is megvalósulnak. Amire viszont a felszólalások időbeli korlátozása alkalmas, az a konstruktív vita el­lehetetlenítése a valóban fontos ügyek kapcsán. Ami kényelmetlen, arról nem kell annyit beszélni, ugye. A „demokraták” a „szélsősé­gek” elleni küzdelem jegyében korlátozzák a vitát - groteszkebb jelenetet el sem lehet képzelni, de jól illik a szlovák parlamenti viszo­nyokhoz. ^ JAVASLOM. HOGY NE CSAK A FELSZÓLALÁSOKA T RÖVIDÍTSÜK LE. HANEM A HÁZELNÖK ALÁÍRÁSÁT IS. HOGY BÁRKI TUDJA RENDESEN HAMISÍTANI. Chf/f L ±L (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Mečiar és Fico örököse? GÁLZSOLT A stabilitás standard kormánya létrejöttének fő indoka a szélső­ségek térnyerésének megakadályozása volt. Eközben azt lát­juk, hogy a szélsőség erősödik a kormányon belül (SNS) és kívül (Kotleba). A legnagyobb nyertes Andrej Danko. A felmérésekből immár egyértelmű trendek rajzolódnak ki. A választá­sok óta tovább gyengül a Smer, a Sieť eltűnt a süllyesztőben, preferenciái lassan mérhetetlenek lesznek, és a legfontosabb: jön fel az SNS és Kotleba. A leglátványosabb mutatvány Andrej Dankóé, a nemzetiek vezéréé. Pártja preferenciái folyamatosan nőnek, ő pedig a legszimpatikusabb pártvezérré avanzsált (lásd a Focus júniusi közvélemény-kutatását). Erre kormányzati pozícióból volt képes, ez teszi egyedülállóvá a mutatványt. Mert a koalíci­ós partnerek ugye mind gyengülnek, csak más fázisban és tempóban: a Smer fokozatosan (bár nem egyenletesen) csúszik lefelé 2012 óta, amikor páratlan diadalt aratott. A Sieť a végső megsemmisüléshez jutott el ro­hamtempóban, miközben úgy tűnik, a Hidat is utolérte a lassú gyengülés. A kérdés most már lassan az lesz, hogy Danko Mečiar és Fico örökébe tud-e lépni. Az SNS át tudja-e venni a HZDS és a Smer egykori szerepét és választóit. Erre a legszimpatikusabb pártvezérnek komoly esélye van. A Focus említett közvélemény-kutatása szerint Danko a Smer választói kö­rében a második legszimpatikusabb, Fico (95 %) után 75 százalékkal. Vá­lasztói nagy része már eddig is a Smertől jött át, bár sokan csak visszatértek az SNS-hez. 2006 és 2010 között Fico ügyesen használta ki akkori koalí­ciós partnereinek korrupciós botrányait és közben szépen kiporszívózta a HZDS és az SNS választói bázisát. Most megfordult a helyzet: Fico és csapata fő a korrupciós botrányokban, s eközben Danko lakmározik a Smer csalódott választóiból. Ha folytatódik az SNS erősödése és a többi kormánypárt hanyatlása, akkor a nemzetiek támogatói között többségbe kerülhetnek azok, akik ko­rábban sosem voksoltak a pártra. A növekvő önbizalmú Danko egyre ha­tározottabban és egyre többet követelhet a kormányon belül, a pozíciók újraelosztását is, közben meg előrehozott választásokkal zsarolhat, és al­kalomadtán fel is robbanthatja a koalíciót. Persze sok kérdés még nyitott. Bomlásnak indul-e a Smer, befogadja-e Danko a hajót elhagyókat, biztosítja-e Fico és csapata büntetlenségét, ahogy Ficoék biztosították ezt Mečiamak és embereinek. Az ország szempontjából mindenesetre Danko nemzeti pártjának erő­södése nagyobb csapás, mint a szalonképtelen és nulla koalíciós potenci­állal rendelkező Kotlebáé. Danko pártja lényegében egy az egyben Slota SNS-e, csak Slotától megtisztítva. Tagjai korábban tevékenyen részt vet­tek Slota vulgáris nacionalizmusában és a mérhetetlen korrupcióban, vagy legalábbis semmit sem tettek ellene. A pártelnök nézetei veszélyesek a demokráciára - parlamenti elnökként elő akaija írni, hogyan öltözködje­nek, viselkedjenek a képviselők, ki akaija tiltani a transzparenseket, egy­szóval korlátozná a szólásszabadságot. Es ez csak a kezdet, ha tovább erő­södik, ki tudja, mire lesz még képes. Az SNS erősödése újra igazolná, hogy a nacionalista-autokrata hajlamú baloldali populista tömb szavazói (a választók kb. 50-55%-a) sose lépnek ki az ördögi körből, mindig egy ha­sonló párthoz csapódnak. A HZDS-től a Smerhez, most meg a Smertől az SNS-hez (meg Kotlebához). Vagyis még a kisebbik rosszra sem hajlandók szavazni, ha pártot váltanak is, kitartanak a nagyobbik rossz mellett. FIGYELŐ Nem biztos a brexit? Nem biztos, hogy Nagy-Britannia távozik az EU-ból - mondta a né­met Bundestag elnöke. Norbert Lammert a Welt am Sonntagnak adott interjúban azt mondta, a brit uniós tagság megszűnése nem „le­futott ügy”. Úgy vélte, a népszava­zás az esetek többségében „feles­leges”, néha csak azért ítják ki, mert a politikusok a választóktól való félelmükben menekülnek a felelősség elől. Erről szólt a brit re­ferendum is - állítja a Merkel ve­zette CDU politikusa. Kiemelte: a népszavazásokon „mindenféléről szavaznak, de szinte sohasem a szavazás tényleges témájáról”, és Németországban egyfajta „kijóza­nodás” tapasztalható a referendu­mokkal kapcsolatban. (MTI) Valóban maradi divatcenzúra a tengerentúlról JUHÁSZ KATALIN éhány óra leforgása alatt bejárta a világsajtót a hír, hogy a dél-karolinai Timmonsville-ben be­tiltották a „lógó ülepű” nadrágokat. Tilos nyilvános helyen olyan nadrá­got vagy sortot viselni, amely szán­dékosan látni engedi az alsóneműt. Az előírás megsértői a harmadik fi­gyelmeztetést követően 100-600 dollár közti pénzbírságot fizetnek. Utánanéztem: egy 2400 lakosú te-, lepülésről van szó, a populáció 28 százaléka 18 év alatti, 11 százaléka 18-24 év közötti. Ez azért érdekes, mert az említett ruhaneműt főleg ez a korosztály hordja, tehát helyi vi­szonylatban meglehetősen fontos rendeletről van szó. Az illetékesek szerint Timmonsville városa (!) igyekszik betartatni az illendőség szabályait az utcákon. A tanácstagok szerint a rendelet másik célja, hogy segítsen a fiataloknak „helyesebb döntéseket hozni”. Ezek a köldök alatt gombolós, szándékosan lecsúsztatott gatyók legalább húsz éve divatban vannak a hiphopkultúrán belül, sőt azon kívül is. Az utóbbi években azonban vi­lágszerte apadni látszik az alsót látni engedő nadrágok népszerűsége. Ez főleg a hiphopvilágsztárok öltözkö­dési trendváltásával magyarázható, egyre kevesebben koncerteznek és fényképezkednek ilyen gatyóban, újabban a terepminta, amelegítő- nadrág és a késsel megkaparászott hatást keltő farmer a menő. Timmonville azonban - ne szépít­sük - egy isten háta mögötti porfé­szek, ahová ezek szerint minden ki­csivel később gyűrűzik be. Akár mosolyoghatnánk is hát a híren, va­lahogy mégsem tudok lazán átsiklani fölötte. A személyes szabadság kor­látozásának tartom ugyanis azt, ha valaki bele akar beszélni abba, mit veszek fel. Persze ízlések és pofonok, nem mindenkinek tetszik minden, meg aztán itt van a protokoll is, amely szigorú és kíméletlen. De tud­juk, manapság már a munkahelyi vi­seletbe való főnöki beleszólás is gyakran végződik perrel, amelyet a magassarkúba, kiskosztümbe vagy éppen bikinibe kényszerűen munka­vállaló nyer meg. Szóval tényleg nem értem a timmonsville-i tanács­tagokat, akik a helyesebb döntés meghozatalában igyekeznek segíteni a fiatalokat, miközben nevetségessé teszik magukat a világ előtt. Mert ez valami olyasmi, mint annak idején a hippik hosszú hajának hatóság által történő levágása. Ja, és arra is kíván­csi lennék, láttak-e már a tisztelt ta­nácstagok a legújabb hiphoptren- deknek megfelelően öltözött nőket. Megkockáztatom, hogy még az MTV-n sem, mert ellenkező esetben már rég szétlőtték volna a tévéké­szüléküket.

Next

/
Thumbnails
Contents