Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-11 / 160. szám, hétfő

www.ujszo.com EGESZSEG 2016. JULIUS 11. GYÓGYHÍREK n ír. Katona Linda » AMIT TUDNI KELL Jacobson-féle progresszív izomlazítás Egyszerű elven alapszik: akaratlagosan el kell lazíta­nunk izmainkat, majd újra megfeszíteni őket. Ezt az egyszerű jelenséget használta fel az amerikai orvos, Edmund Jacobson a tartós feszültség oldására, mely­nek kialakulásáért a stressz és a szorongás a felelős. Schultz-féle autogén tréning Segítségével bizonyos befolyást gyakorolunk a vegeta­tív idegrendszerben korábban akaratunktól függetlenül zajló folyamatokra. Az autogén tréning olyan módszer, amelynek megtanulásával mindenki képes lesz a figye­lem összpontosításával ellazítani magát. Az ellazult ál­lapotban való koncentráció révén az egész emberre hat, nyugtatja, felszabadítja és regenerálja a testet, a lelket és az elmét egyaránt. Az autogén tréning egy­szerűsített formája olyan célirányos ellazulási módszer, amelyet minden egészséges ember önállóan alkalmaz­hat. HRV elemzés és biofeedback A HRV (heart rate variability, avagy a szívfrekvencia variabilitása) a szívverések közötti állandóan változó időeltérést fejezi ki, amelyre a szervezet különféle sza­bályozó rendszerei hatnak. A HRV műszer meg tudja állapítani, milyen a szervezet ellenálló képessége a stresszel szemben, hogy ki tudunk-e kapcsolni és új erőt gyűjteni. A biofeedback segítségével megtanul­hatjuk aktivizálni belső mechanizmusainkat, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban tűrjük a stresszt és erőt gyűjtsünk. Ha a lélek nem egészséges, a test is megbetegszik Ép testben ép lélek - tartja a közmondás, ám ez főleg fordítottan igaz: ha a lélek rendben van, a test is jól működik, ám ha a lélek beteg, előbb vagy utóbb a test is megbetegszik. A lélek és a test között nagyon érzékeny harmóniának kell lennie. Dr. Katona Linda pszichológussal a betegségek lelki hátteréről beszélgettünk. • Valójában mi történik a szervezetben, ha hosszú ide­ig feszült, ha stressz nehezí­ti működését? Lehet ezt va­lamiféleképpen mérni? A stressz fogalma talán minden­ki előtt ismert. Tudjuk, hogy bizonyos fokig szükséges és hasznos. A rövid ideig tartó stressz például jobb teljesít­ményre ösztönözhet bennün­ket, ám a hosszan tartó, króni­kus stressz veszélyt jelent, ami ellen nem tudunk kellőképpen védekezni. A stresszkutatás aty­ja, Selye János megállapította: a helyzetre és a teher súlyosságára való tekintet nélkül az ember szervezetében mindig ugyan­azon testi reakciók jelentkez­nek. Amikor stressz ér bennün­ket, először a test mobilizáló­dik. Érezzük, hogyan emelke­dik a pulzusunk, a vérnyomásunk, felgyorsul a lég­zésünk. Szervezetünk készen áll a harcra vagy a menekülésre. Ezután következik az ellenállás fázisa, amikor felvesszük a har­cot a stresszel. Ha a terhelés túl sokáig tart, megjelennek a kró­nikus stressz első tünetei: fejfá­jás, fáradtság, mozgásszervi pa­naszok, ingerlékenység, álmat­lanság, az immunrendszer le- gyengülése és az ezzel összefüggő Betegségek. Az utolsó, harma­dik fázisban a szervezet kime­rül, rezignál, esetleg súlyos testi és lelki panaszok jelentkeznek, mint például a depresszió vagy a szorongás. • Milyen kivizsgálásokkal le­het megtudni, hogy a stressz túllépte-e a veszé­lyes határt? Ezt mindenki saját bőrén ta­pasztalja. Vagy testi, vagy lelki tünetek jelennek meg. Az egyik stresszfelmérő módszer az úgynevezett HRV-elemzés, » Az érzékenyebb, szoron- góbb és kisebb önbizalmú emberek rosszabbul tűrik a stresszhelyzeteket. ami a szívfrekvencia variabili­tását méri, s megmutatja, mennyire vagyunk képesek el­viselni a stresszt. Ezután meg­tanítja a beteget helyesen léle­gezni és hozzásegíti ahhoz, hogy elérje a belső egyensúlyt, és csökkentse a stressz szintjét. Ez a műszer ma már sok lelki egészséggel foglalkozó szakem­ber rendelőjében a betegek szolgálatában áll. • Mitől függ, hogy az ember mennyire tűri a stresszt? Van, aki már rövid stresszes időszak után megbeteg­szik... Bár a stressz mindennapi éle­tünk szerves része, egyes embe­rek mintha egyáltalán nem ér­zékelnék. Ellenben vannak olyanok, akik már a reggeli éb­redéskor küzdenek ellene. Mi­ért van az, hogy egyesek jobban érzik, mint mások? Minden­képpen szólnunk kell a terhe­léssel kapcsolatos úgynevezett frusztrációs toleranciáról. Tulaj­donképpen arról van szó, hogy ki hogyan tűri a stresszt. Ez minden embernél más. Azok, akik könnyen oldják meg az igényes helyzeteket is, és a stressz tüneteit csak néha érzik, magas fokú az ellenállásuk. A frusztrációs toleranciát - a stresszel szembeni tűrőképessé­get - több tényező befolyásolja. Elsősorban az öröklött hajla­mot említeném meg. Ha az ön édesanyja minden új helyzetben ideges, feszült volt, ha „a bolhá­ból is elefántot csinált”, valószí­nű, hogy az ön tűrőképessége is gyenge lesz. A további ténye­zők, amelyek a reakciót befo­lyásolják, a személyi adottsá­gok. Az érzékenyebb, szoron- góbb és kisebb önbizalmú em­berek rosszabbul tűrik a stresszhelyzeteket. Fontos szere­pet játszik a teher érzékelése és az álláspont, amit vele szemben kialakítunk. A derűlátók az igé­nyesebb helyzeteket kihívásként élik meg. Pozitívan gondolkod­nak, hisznek önmagukban, és keresik a megfelelő stratégiát arra, hogyan legyenek úrrá a stresszen. A frusztrációs tole­ranciára az életkor is hat. Meg­figyelhetjük, hogy a gyerekek és az idősek rosszabbul viselik a feszültséget. Nagyon lényeges tényező az életmód, amit sajnos napjainkban eléggé lebecsü­lünk. A jó alvás, a rendszeres folyadékpótlás, az egészséges ét­kezés lelki ellenálló képessé­günk szempontjából sokkal na­gyobb jelentőséggel bír, mint sokan gondolnánk. • Melyek a legjellegzete­sebb betegségek, amelyeket a túlzott stressz válthat ki? A stressz minden embernél más-más tüneteket válthat ki. Ezeket testi, érzelmi és behaviorális, vagyis viselkedési szinten tapasztalhatjuk. Van­nak, akik enyhe testi tüneteket éreznek, például fáj a fejük, he­vesen dobog a szívük. Ha han­gulatváltozások, fáradtság, össz­pontosítási zavar vagy túlzott aggodalmaskodás jelentkezik, akkor ezek a stressz érzelmi szinten jelentkező tünetei. A stressz behaviorális tünetei azok, amelyek a viselkedésben mutatkoznak meg: az ember több cigarettát szív el, romlik a munkateljesítménye, a tetteiért nem vállalja a felelősséget. Ami a stressz okozta diagnózisokat illeti, a klinikai pszichológiában és pszichiátriában a lelki zava­rok a leggyakoribbak. Közülük az egyik az akut stressz reakció. Átmeneti zavarról van szó, ezzel reagál a szervezet a túlzott ter­helésére. A beteg gyakran a tu­dat és a figyelem beszűkülését, dezorientációt, vagy pánikszerű szorongást érez. A stresszel függ össze az adaptációs zavar, amely akkor jelentkezik, amikor az ember új helyzetbe kerül, pél­dául megözvegyül, más iskolába kerül. A betegség szorongással, depresszív, szomorú hangulattal mutatkozik meg, az ember úgy érzi, képtelen úrrá lenni a hely­zeten. A gyerekeknél viselkedési zavar is megjelenhet. Természe­tesen a sokáig tartó stressz testi vagyis pszichoszomatikus be­tegségeket is okozhat, amikor a lelki tényező kulcsfontosságú. Ilyen betegség a magas vérnyo­más, a cukorbetegség, a légcső­asztma, az atópiás ekcéma, a re­umatikus artritisz, a daganatos betegségek. • Melyek azok a módszerek, amelyek garantáltan enyhí­tik a lelki feszültséget? Minden embernek nemcsak a testi egészségéről (egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás) kellene gondoskodnia, hanem a lelki egészségéről is. Sajnos az utóbbival rendszerint csak ak­kor kezd foglalkozni, amikor már valamilyen tünet jelentke­zett. A megelőzés szempontjá­ból fontos megjegyezni, hogy 90 százalékban tőlünk függ, ho­gyan reagálunk és hogyan éljük át a stresszt. A stressz mindig volt, van és lesz is, ezért fontos, hogy minden ember elsajátítsa azokat a módszereket, amelyek segíthetnek enyhíteni a feszült­séget. Természetesen legjobb a megelőzés, vagyis pszicho- higiéné. Magába foglalja az életmódot, amibe az alvás, a táplálkozás, a légzés, a pihenés és a megfelelő fizikai aktivitás is beletartozik. A pszichohigiéné keretében sa­ját magunk is hatni tudunk a munkakörnyezetre, a munka- szervezésre és az értékrendszer­re. A konkrét stresszűző mód­szerek közül megemlíteném a lazítási technikákat, mint ami­lyen például a Schultz-féle au­togén tréning, a Jacobs-féle progresszív izomlazítás, a HRV biofeedback, továbbá a külön­féle imaginációs technikákat és légzőgyakorlatokat. Minden ember egyedi, ezért mindenki­nél más módszerrel lehet sikere­sen csökkenteni a stresszt. Kovács Ilona » A hatodik találkozón történt a változás A 36 éves vállalkozó, két gyermek apja soha nem járt pszicho­lógusnál, sem pszichiáternél. A két évig tartó panaszok után döntött úgy, felkeresi a szakembert. Izzadt, feszült volt, egy helyben nem volt képes ülni. Gyengének érezte a végtagjait, szorongott, magas volt a pulzusa és a vérnyomása. Mindentől félt, már gépkocsit is félt vezetni, üzletbe menni. Attól tartott, hogy elesik. Korábban nagyon aktív volt, 14-16 órát dolgozott naponta, az egész vállalat gondjait a vállán cipelte, nem volt ideje a családra és a kedvteléseire. Fokozatosan megtanulta a legfontosabbakat a stresszről és a pszichéhigiéniáról. Megtanul­ta jól beosztani az idejét és a munkát elosztani kollégái között, elkezdett kerékpározni, kirándulni a családdal. A pánikszerű szorongás ellenére nem volt szükség pszichiátriai kivizsgálásra. A hatodik pszichoterápiás beszélgetés után jelentősen javult az állapota.

Next

/
Thumbnails
Contents