Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-21 / 144. szám, kedd
2016. június 21., kedd, XII. évfolyam, 23. szám Cserélni tudni kell: Bernd Storck küzdelme Izlanddal A szövetségi kapitány cseréi ismét gólt értek, de megkínlódtunk a pontszerzésért Izland ellen A magyar válogatott hatalmasat küzdve, Bernd Storck cseréinek segítségével végül felőrölte ellenfelét, és kiharcolta az 1-1-es döntetlent Izland ellen az Európa- bajnokság F csoportjában. Arra keressük a választ, miért volt ez az egy pont ilyen pokoli nehéz. „Mindig veszélyes az első meccs utáni eufória, meg kell érteni, hogy még nem értünk el semmit” - mondta Andreas Möller az Izland elleni csoportmeccs előtt, és ha volt is olyan játékosunk a pályán, aki nem hitt neki, Izland ellen percek alatt felébredhetett. Az izlandi válogatott élő falként, spártai falanxként őrzi saját kapuját, minden talpalatnyi földért meg kell harcolni ellenük, mert a területek védelmét sokkal nagyobbra tartják, mint a labdabirtoklást. Pedig pszichésen ez nem is olyan könnyű feladat, mint elsőre gondolhatnánk. Az Izlandhoz hasonló stílusban futballozó Eszak-Iror- szág szövetségi kapitánya, Michael O’Neill például külön pszichológust fogadott a csapat mellé, hogy felkészítse a játékosokat a labda utáni rohangálás lélektanára. Minden játékosban gyerekkora óta ott van a labda szeretete, éhsége, ezt az ösztönt nehéz lehet rideg racionalitássá változtatni, amikor valaki egy passzsáv lezárását többre tartja a labda megszerzésénél. A brit és a skandináv futballban a mai napig tartja magát a nézet, hogy a futball igazi, tiszta formája a férfias párharc, a test a test elleni küzdelem. Ezek a csapatok mindig büszkén hirdetik magukról, hogy ők a futball valódi tradícióinak őrzői. Ezt az álláspontot képviselte C. B. Fry is, minden idők egyik legsokoldalúbb angol férfiúja, aki egy ideig futballozott, de számos más sportágban is kiemelkedő tehetségnek bizonyult. ,A csatároknak hosszú labdákkal kell támadni az ellenfél kapuját, amíg lövőhelyzetet nem tudnak kialakítani. A rövidpasszos támadójáték túl van gondolva, emiatt a játék sokszor akadozóvá válik, a támadás lelassul, sőt esetenként vissza kell fordulni a saját kapunk felé, amivel ugyan megtartjuk a labdát, de megtörjük a lendületet.” Részben hasonlóan gondolkodtak a labdarúgás kiemelkedő alakjai Kelet-Európábán is - igaz, hogy aztán az elvi problémákra (a labda megszerzése) más gyakorlati választ adtak, mint a britek. ,Ahhoz, hogy támadni tudj - mondta Valerij Lobanovszkij -, először meg kell szerezned a labdát az ellenfeledtől. Hogyan egyszerűbb ezt megoldani: öt játékossal vagy tizeneggyel? A futballban nem az a legfontosabb, hogy mit csinál a labdát birtokló játékos, hanem hogy mit csinál az, akinél nincs labda. Szóval, amikor mi azt mondjuk, hogy van egy nagyszerű játékosunk, akkor abból az alapvetésből indulunk ki, hogy a jó játékost egy százalék tehetség és kilencvenkilenc százalék kemény munka teszi.” Kemény munkából pedig Izland esetében nincs hiány, ami a nyelvükben is megjelenik Amikor például szeretnék megdicsérni egymást, meglapogatni a másik vállát, akkor szó szerinti fordításban így gratulálnak egymásnak: „Kemény munka!” Ha mindezt tudjuk, akkor biztosan nem ért minket meglepetésként az izlandi csapat magyarok ellen mutatott játéka. Miért volt semleges szemmel nézve lehangoló a meccs? Elsősorban azért, mert az izlandiak irtóznak a kockázatvállalástól. Ezzel persze nincsenek egyedül, a spanyolok is hasonlóan vannak a gondolataikkal, ők egyenesen rettegnek, ezért legszívesebben egy másodpercre sem adnák oda az ellenfélnek a labdát. Izland- nak ilyen eszközei nincsenek. Ők nem passzolnak a földön, mert azt a passzt le lehet lesni, rá lehet csúszni, a levegőben előrevágott indításra azonban nincs senki, aki reagálni tudna. Hasonlóképp, védekezésben is a lehető legegyszerűbb megoldásokat választják: úgy kell szerelni, hogy aztán ne maradjon játékban a labda. Ki kell rúgni taccsra, szögletre, és nem riadnak vissza a direkt szabálytalanságoktól sem, ugyanakkor elsősorban arra törekednek, hogy a labdás játékost csapatba verődve körbevegyék, és ellehetetlenítsék a játékot. (1. kép) A kockázatkerülés megjelenik a támadásépítés során is, már ha ilyesmiről beszélhetünk. Az izlandi válogatón szinte minden egyes rögzített játékhelyzetet arra használt fel, hogy felsétáljon a kapunk elé, és fejpárbajra kényszerítse a védelmünket. Joggal teszik: a selejtezők során Izland kapta a legkevesebb fejes gólt, ellenben ők szerezték á legtöbbet. (2. kép) Mivel próbálkoztak a magyarok? Bernd Storck az osztrákok ellen is látott felállásban vette fel a harcot Izland ellen, ami abból a szempontból nem meglepetés, hogy a 4-2-3-1-es formáció a legalkalmasabb arra, hogy a széleken megbontsa az izlandiak 4-4-2-es védekezését. A védelemből Kádár és Lang is gyakori felfutásokkal segítette az előttük játszó szélsők játékát. Nagy Adám feladata a I Az izlandiak gyakorlatilag megpróbálják letolni a pályáról a magyar válogatottat. A képen a labda Klein- ■ heislernél, akit kétsoros védekezéssel hatan vesznek körbe az ellenfél játékosai. Az ember legszívesebben önként kivezetné a labdát az oldalvonalon. (Képarchívum) .•v. É Izland támadójátéka a szabadrúgások felívelésére épült, i passzjátékkal szinte kísérletet sem tettek a gólszerzésre Klainhtisler 4 A labda Kleinheíslemél, Izland ■ kizárólag a kapuhoz vezető legrövidebb utat védi, a szél teljesen szabadon megjátszható mélységi irányítás volt, passzai mellett az is kulcsfontosságú, hogy szabaddá tegye magát labdabirtoklás esetén, és mindig megnyugtató opció legyen a társak számára a labda megjátszására. Gera Zoltán feladata már az volt, hogy ösz- szekapcsolja a védőharmadot a támadókkal, hogy a labda eljusson Kleinheislerig vagy egyenesen Priskinig. Az első félidőben Dzsudzsák Balázs a jobb oldalon futballozott, ballábas lévén azért, hogy középre cselezve támadja a kaput, és ez volt a helyzet a túloldalon Stieberrel is. Kleinheisler szabad szerepkörben szervezhet, míg Priskin feladata a támadások befejezése lett volna - ez utóbbi nem sikerült különösebben hatékonyan. (3. kép) A második félidőben Dzsudzsák átkerül a bal oldalra, így a lövő lábát már nem kapura lövésre, hanem beadásokra használhatta. Mit változtatott Bemd Storck? A 66. percben beálló Böde poszton váltotta a távozó Priskint, de Nikolics már egy szélső, Stieber helyére érkezett, a 84. percben pedig már Szalai is pályára került. A magyar csapat ekkor már irreális kockázatot vállalt Izland ellen, de ez egyben azt is jelenti, hogy az izlandi védelemre is irreális nyomás hárult. Erre a védekezés legalapvetőbb szabályával válaszoltak: mindig a kapuhoz vezető legrövidebb utat védték. Ezzel egy időben azonban felszabadultak a szélek, és mivel már három támadónk is érkezhetett a beadásokra, volt is értelme középre tenni a labdákat. Végül egy hasonló szituáció után harcoltuk ki az egyenlítést is. (4. kép) Megdolgozni a sikerért Az Opta fútballstatisztikai cég 2842 eseményt rögzített a Bajnokok Ligája 2010-es fináléjában, az Inter-Bayern München találkozón. Ebből kettő volt gól, és mindkettőt Diego Milito szerezte, akit Jósé Mourinho több mint 20 millió fontért igazolt le az előző nyáron. 2842-ből mindössze két olyan esemény, ami valóban számít. Az gólonként 1421 esemény. A futball ettől is különleges: egyetlen más sport sem követel ekkora erőfeszítést egy csapattól, mielőtt bármi olyasmi is történne, ami számít. Nekünk a gól számított elsősorban, Izlandnak a kemény munka, és ez világosan megjelent végül a játék képében is - a magyar csapat minden dicséretet megérdemel, hogy végül kiharcolta az egy pontot, ami szinte biztosan továbbjutást eredményez majd a csoportból. Hegedűs Henrik
