Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-21 / 144. szám, kedd
12 HORVÁTORSZÁG FOCITIPP ■ 2016. JUNIUS 21. www.ujszo.com Egy büszke fiú apjának különleges élete Darijo Srna, a horvátok jobbhátvédje az Eb alatt veszítette el édesapját el eredmény nélkül, amikor Nisbe küldték bevetésre, Szlovéniába. A parancsnoka mesélt neki egy történetet egy bosnyák árváról, akit a szülei Muraszombatba vittek. Safet amilyen hamar csak tudott, Szlovéniába utazott, hogy folytassa a keresést. Hetekbe telt mire megtalálta a Kelenc-házat, ám amikor sikerült neki, rögtön tudta: megtalálta, akit keresett. A Kelenc család nem akarta elengedni a fiukat, akinek jó élete volt Szlovéniában, de Safet hajthatatlan volt, visszavitte testvérét Samacra, és beíratta a helyi iskolába. A család itt ven gyökeret. Később zord idők köszöntöttek be Boszniában, de Smáék még így is kitűntek a szegénységükkel. „Egyfolytában éhes voltam - emlékezett vissza. - Nap mint nap láttam a barátaimat az iskolában, ahogy friss kenyeret és zsemlét esznek, ami » Darijo Srna karrierje 1992-1999 Neretva Metkovics 1999-2003 Hajdúk Split 2003- Sahtar Donyeck annyira bosszantott, hogy eldöntöttem, péknek tanulok.” Uzeir kitanulta a szakmát, és munkába állt, de a Szarajevóban élő rokonai győzködték: költözzön hozzájuk. A család legnagyobb örömére Uzeir elfogadta az ajánlatot. ,Amikor megkaptam az első fizetésemet, vettek cipőt, kabátot és egy vonatjegyet Szarajevóba. Fogalmam sem volt arról, hogy hol laknak, úgyhogy órákat keringtem a városban, mire megtaláltam a házukat” Nagy nehézségek árán sikerült munkába állnia, több hónapig D arijo Srna karrierje távolról sem volt zökkenőmentes, rendkívül sok áldozatot kellett meghoznia neki és édesapjának is, hogy mostanra Horvátország válogatott- sági rekordere legyen. Sőt, az is csoda, hogy egyáltalán megszületett. „Nem tudom elfelejteni az édesapámat. Tudom, hogy sohasem tudtam viszonozni mindazt, amit értem tett. Vettem neki egy autót és elegendő pénzt kapott tőlem, hogy a nyugdíjas éveiben kényelmes élete legyen. Ez a legkevesebb, amit tehettem” - nyilatkozta Srna. Srna édesapaja, Uzeir Srna egy kis faluban, Stopiciben született a II. világháború hajnalán. A német hadsereg többször is végigsöpört a falun, ezért sokaknak menekülniük kellett az otthonukból. Amikor 1941-ben úgy tűnt, hogy a harcoknak vége, az emberek visszatértek otthonaikba. Mint utólag kiderült, rossz döntés volt. Egy éjjel a szerb nacionalista párt katonái felgyújtották a házakat és a falvat övező mezőket. Uzeir és testvére, Safet az édesapjukkal együtt az erdő felé menekültek. Az édesanyjuknak azonban nem volt ilyen szerencséje. „Az édesanyám ekkoriban ismét várandós volt, a húgom volt mellette. Nem tudtak elmenekülni, és a tűzvész felemésztette őket”- emlékezett vissza Uzeir. Uzeir, Safet és az apjuk északra menekültek, de a káosz közepette a család szétszakadt. Uzeir egy szlovéniai árvaházba került néhány hónapra, majd egy rendőrtiszt fogadta őt örökbe Muraszombatban: a fiú, akit úgy ismertek, hogy Uzeir Srna, nem létezett többé. A nevét Mirko Kelencre változtatta. Eközben valódi édesapját elvesztette. „Baleset volt - mesélte később. - Apám egy kávézóban kapott munkát. Egy nap odakint üldögélt, amikor véledenül lelőtték, pedig nem neki szánták a golyót.” Uzeir így elveszítette szüleit, még a sírhelyüket sem találta meg soha. Eközben Safet végső kétségbeesésében csatlakozott a sereghez, de egy pillanatra sem feledkezett meg testvéréről. Akárhová ment, mindenhol Uzeirt kereste. Két év telt A jobbhátvéd (11) nagyot küzdött a csehek elleni meccsen is kétkezi munkát végzett, majd állást ajánlottak neki egy pékségben. Ebben az időben kezdett el komolyan érdeklődni a foci iránt, és kapusként lehetősége is adódott kipróbálni magát az FK Szarajevóban. Egy nap egy szerb mérnökökből álló futballcsapat azt kérte tőle, tartson velük Belgrádba, dolgozzon velük és játsszon a helyi klubban. Csadakozott hozzájuk, de Uzeir nem érezte jól magát, így visszatért Boszniába, és a testvéréhez hasonlóan beállt a seregbe. Nem sokkal később Busovacába, egy kisvárosba küldték, Közép- Boszniába. ,A Jedinstvóban kezdtem futballozni, a helyi csapatban - mondta Uzeir. - Emlékszem egy barátságos meccsre a Celik ellen. Nagy csapat volt akkoriban. Néhány nappal a meccset követően a Celik játékosai győzködni kezdtek, hogy focizzak náluk. A klub azonban nem volt ilyen lelkes, előtte ki akartak próbálni.” Mielőtt létrejött volna a megállapodás, Uzeir elutazott a Celikkel Horvátországba egy Neretva elleni barátságos meccsre. „Közvedenül a meccs előtt a Neretva kapusa megsérült, úgyhogy engem kértek meg, hogy álljak a kapuba. A meccs után már arról győzködtek, hogy maradjak velük, mert lenyűgözte őket a teljesítményem.” Uzeir megtalálta a számításait, letelepedett, és feleségül vette Nadát, de házasságuk nem lett tartós. A válás után Franciaországba utazott, ahol négy évig játszott és dolgozott. Később visszatért Metkovicsba, és feleségül vette Milkát, aki két gyermeket szült neki: Igort és Darijót. Egy ideig kamionsofőrként kereste a család betevőjét, majd a Neretva felkérte őt az utánpódáscsapatának irányítására. Az egyik tanítványa éppen fia, Darijo volt. „Még ha kisebb is volt, mint a többiek - sokkal kisebb -, mindenki tudta, hogy Darijónak kivételes képességei vannak - emlékezett vissza Uzeir. - Jó volt kézilabdában, (Fotók: képarchívum) pingpongban és kosárlabdában is. Egy nap sírva jött haza az iskolából, ahol azt mondták neki, hogy hagyja abba a focit, és fókuszáljon a kosárlabdára.” Szerencsére nem hallgatott a tanárára. „Még csikó korában kapott tott a váltásban. Bosnyák csapatról volt szó, dübörgött a háború, nehéz lett volna egy muzulmán játékosnak Splitben. „Kemény idők voltak - fogalmazott Uzeir.- A neved jelentett mindent, az alapján ítéltek meg. A legrosszabb mégis az volt, hogy az utánpótlásban dolgozó edzők csak jöttek és jöttek, pénzt követelve, hogy a csapatnál tartsák Darijót. Szerencsére azonban annyira tehetséges volt, hogy végül meggyőzött mindenkit, és a klub kezdett ragaszkodni a jelenlétéhez.” Egészen 2003-ig maradt a csapatnál, mikor is az ukrán Sahtar Do- nyeckhez igazolt. Smáék annyira jól jöttek ki az üzletből, hogy Uzeir megnyithatta a saját pékségét. Darijo vett neki egy Mercedest és egy BMW-t, de Uzeir mindig is egy kis lakásban élt Metkovicsban. „Folyton azt mondogattam Darijónak, hogy ne költsön rám, takarékoskodjon a pénzzel.” ,Az édesapám és a családom jelent számomra mindent” - szögezte le Darijo, akinek az egyik vádliján egy szarvast ábrázoló tetoválás (a „srna” horvátul szarvast jelent) van, a mellkasán pedig a testvére neve, aki Down-szindrómában szenved. Minden gólját, amit Darijo szerez, Igornak ajánlja. „Nem tudom elfelejteni azt az erőfeszítést, amit a családom elkövetett annak érdekében, hogy Splitben maradhassak"- mondta a futballista. 2016. június 12-én Darijo Srna éppen a jobb oldalt szántotta fel a törökök elleni Európa-bajnoki- mecesen, amikor az édesapja elDarijo Sma eddig 132-szer szerepelt a horvát válogatottban, ezzel ő a rekorder ajánlatot a Dinamó Zagrebtől, az NK Zagrebtől és a Varteks Varazdintól. Tudtam, hogy a Varteksnek van a legjobb edzőkomplexuma, így azt javasoltam Darijónak, hogy válassza őket.” Aztán egyszer csak a Hajdúk Split korábbi játékosa, Ivan Gudelj tűnt fel a családnál, hogy próbajátékra invitálja Darijót. A Srna család nagy kockázatot láhunyt. A szövetség természetesen engedélyezte a 34 éves játékos hazatérését, hogy békében elbúcsúzhasson Uzeirtől. Srna a csehek ellen már újra pályán volt, és zokogva énekelte a horvát himnuszt. Tudta, hogy nemcsak az apját veszítette el, hanem azt a személyt, akinek a sanyarú sorsa, kitartó munkája és erőfeszítései megváltoztatták az életét. Kovács Gábor
